Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám
1935-06-29 / 146. szám
1935 junius 29 BEKESMEGYEI K0ZLONY Külpolitikai szemle Irta s Lustig Géza Sikerült e avagy sem Edennek Rómában védőoltást alkalmazni a háború ellen: ez a kérdés joggal birizgathatja földrészünk minden lelkes állatát. Váleszt azonban egyelőre még senki nem tud rája. Lehet, hogy kinyiinak Bellona templomének ajtai, de lehet az is, hogy zárva maradnak. Szerencsére Mussolini korántsem az, aminek a legenda hirdeti. Nem fenegyerek, aki handabandázik, de államférfiú, aki mérlegel. És ő, aki betéve ismeri Sorel müveit, alkalmasint jól eszébe véste Liautey-nek, akit mestere az utolsó proconsulnak címezett, érett tanácsát: Az erőt fitogtatni kell, hogy szükség ne legyen élni is vele. Reméljük tehát a legjobbat. Reméljük a legjobbat és siessünk máshova. Oda, ahol Miltonnak beszélve : a szabadság örök kikeletje virul. Siessünk Angliába. Mig a többi államok hiába keresik elveszett énjüket, Anglia megtalálta azt. Könnyű neki. Egy szerűen megtért oda, ehonnan kiindult, a liberalizmushoz. Es itt ne próbálja senki ellenünk vetni, hogy a párt, mely jelenleg uralkodik, a konzervatív lobogó alatt tömörül. Angliában, amelyet Dickens egyik regényében a furcsaságok tárházának csúfolt, a cimke semmi, a véset minden. Hüledeznek uraim? Nos jegyezzék meg a következő szavakat, amelyeket Sir John Simon legutóbb választóihoz intézett. — Az orthodcx liberalizmus — hangzott az érdekes fejtegetés — nem tehet okosabbat, minthogy félre takarodik az útból. Külön ben már félre is takarodott, mert hiszen az, ami benne élő s éltető volt, részben megvalósuitaz intézményekben, részben beivódott a lelkekbe. Mi angolok különbség és kivétel nélkül — akár tudjuk, akár nem, akár akarjuk, akár nem — mindnyájan liberálisak vagyunk. A gondolat, amelyet Locke bocsátott útjára, áthatja e sziget legkisebb parányát és, ha megengedik Ónök ezt a hasonlatot, bátor leszek azt mondani róla, amit Spinoza az istenségről állított: in eo vivimus et turnus. Ezekután mi célja lenne annak, hogy konokul ellenzéket alkossunk azokkal szemben, ekik ugyanarra esküsznek, amire jó magunk. Ez a paradoxon Európa bármely más államéban gunykacajba, röhejbe fulladt volna, de Angliában igazság erejével hatott. Mindenki tisztában ven azzal a krétafalak övében, hogy a konzervatív párt ugyanazt csinálta a liberális párttal, amit a toryk müveitek annak idején a whigekkel: elbirtokolták az esze állományukat. És, ha Earl Beeconsfield, polgéri nevén Benjámin Disraeli manapság feitá madna, ismét elmondhatná ama hires, sőt hírhedt szónoklatát, amelyben igy tromfolta le Palmerslonet: Ahol Önök, a haladók, egyet Ígérnek, mi, az ellenlábasok, kettőt váltunk be. S aki ezt az étszívárgést, jobban mondva éthasonlást, mely a nemzeti kormány görebében végbement, észlelni képtelen, az mindvégig torzítva fogja látni azokat az eseméLakásberendezés olcsón és nagy választékban kedvező fizetési lekkel is KOPSTEIM bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25. sz. Kedvező fizetési feltételek nveket, melyek időig lejátszódtak s még lejátszódni fognak. Igaz, a konzervatív párt eleinte húzódozott attól, hogy magáévá tegyen bizonyos dogmákat, amelyekhez a fő* a nem fűlött. Nem egyszer szakítással is fenyegetőzött. De végül is meghunyászkodott s lassanként átvedlett. Ceptus caplorem vicit — ahogy a római költő énekelte. S egymásután jöttek a szélsőségesebbnél szélsőségesebben liberális törvények, amelyeket konzervatív miniszterek alkottak. Hogy egyebet ne mondjunk, Walter Eliott irgalmatlanul ráncba szedte a nagy birtokot és Neville Chamberlein — a mumus — két millió ház építésére folyósi'ott ulcsó törlesztés mellett pénzt. Persze a konzervatív pórt sem változtatja meg az anatómiáját ilyen könnyű szerrel, ha eredetileg nem fogékony a metamorfózisok iránt. A francia szólás, hogy mindenki arra dől, amerre hajlik, a politikában is érvényes. Ámde az ia bizonyos, hogy a nemzeti kormány — azzal, hogy az ellentéteket magába olvesztotla —, nagy ban elősegítette ezt az üdvös processust. Csak ilyképen állhatott elő egy vadonatúj párt, amelyet jobb elnevezés hiján a realizmus pártjának keresztelünk. Nem fapad hozzá sem a liberalizmus szele burdisága, sem a konzervativizmus csökönyössége. S ez a párt méltó vezérre talált Stanley Baldwinban, aki ezúttal harmadízben állott a kormányrúdhoz. A hangsúly a méllón nyugszik. Mert — ezt tudja minden uccagyerkőc — akadnak számosan, akik nagyobb államférfiak nálánál, sőt olyanok is, akik színesebbek Da nincs, aki kevésbé lenne színjátszó. S egy sincs, akinek a pólyája olyan egyenes. Zökkenés nélkül emelkedett ive a magasba, sem győzelmek, sem bukások nem tarkították futamát. Szürke rajta minden. Tehát angol az ipse, tősgyökeres fapipás, homespum, otthoni szőttes! Olyan, amilyennek Shaw bátyánk Napoleonja látta a fajtáját. Erkölcsös kalmár, aki az üzleti nyereséget gondosan s biblia lapjaiba csomagolja. Ép ezért tiszteii, ezért követi mindenki, aki az Unión Jack árnyékéban bagózik és köpköd. Amikor Ottawában összeült az első birodalmi tanács, hogy uj irányt szabjon a zátonyok s a torlaszok közölt a rozzant gályának, ő képviselte, a derék Stanlei, az anyaországot. Olyan dilemmát kellett megoldania, amely természettől megoldhatatlan. Azt, kivel tartson Anglia, Európával, avagy az imperiummal. Ha visszautasítja a dominiumok gazdasági követelményeit, akkor elidegeníti őket és meglazítja hűségüket. Ha pedig eleget lesz mohó kívánságaiknak, átvágja Anglia legfőbb üterét, a kereskedelmet, mely Európára utal. Baldwinnak sikerült az, ami eddig senkinek, jól lakatta a kecskét és megóvta a káposztát, ugy r hogy a dominiumok száját betömte anélkül, hogy az európai piacot feláldozta volna. Szóval annak, amit Baldwin mond, annak, amit Baldwin aláir, hitelt adhatunk. Nos — ide akartunk hosszas dángubálás utén kilyukadni — az angol miniszterelnök távolról sincs egy véleményen azokkal, akik a libeializmust elvetik. Szerinte — a konzervatív pórt feje beszélt igy Leedsben — egy ut van a menekülésre; szabadság, még több szabadság és megint több szabadság, azért, mert — s itt mér idézünk — csak arra lehet támaszkodni, ami ellenáll. Szegény Lord President 1 Bokros teendői közepette nem ért ré elolvasni azt az írásművet, amit szaktársa, Tardieu, unalmában összefércelt. A lejtőn : ez a hangzatos címe annak a pamfletnek, amely a volt miniszterelnök gyomorsavét tartalmezza. Franciaország — kondítja meg a vészharangot Clémanceau földi helytartója — az a Franciaország, melyet a római birodalom düledékein emeltek magasra a Capetingek, beomlással fenyeget. Ugyan miért ? Egyszerűen azért, mert nem hajlandó erős kezekre bízni magát és nem hajlandó öntudatéról lemondani. Ejha 1 Hót ennyire cserbe hagyta a versaillesi békeszerződés alkotóját az emlékezete? Erős kéz ? Kinek volt erősebb keze, mint néhai gazdájának, Clémenceaunak, aki chouan főnöknek érezte, »őt mondotta is gyakorta magát ? És ki volt az, aki Foch tábornagyot menesztette csak azért, mert a parlamentarizmust ócsárolta ? Megint csak Ciémenceeu. Parlament nélkül kormányozni az ökör is tudna, ha pa-lament nélkül jól kormányozni lehetne: ezt meg Cavour hangoztatta, aki — istenuccse — eléggé bizonyságot szolgáltatott arról, hogy nem ijed meg árnyékától. Szegény Lord President I Micsoda zagyve8ágokat beszélt. Hogy nem szabad a diktátort az erős kézzel összetéveszteni és, hogy a szabadság elfojtása a gyengeség jele. Miért nem járt iskolába Tardieuhoz és miért nem tanult GoebelsKereskedők, háztulajdonosok figyelmébe! Vas és fém portál épitést százalék adókedvezménnyel végez Dénes Bálint mülakatos. Békéscsaba .Teleki-u. 6. Telefon 183.
