Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-05-12 / 108. szám

1935 május 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle Irta i Lustig Géza Rekord, rekord, rekord ! Tempó, tempó, lempo: ez volna — Dreyser szerint — Amerika lelki sajátja. Hát ami azt illeti, Számi bácsi meg lehet elégedve. Olyan rekordot ért el, s olyan tempóban, hogy maga is szédülhet belé. Arról van szó ugyanis, hogy a munkanélküliek száma elérte a huszonegymilliót, ami nem jelent sem löbbet, sem kevesebbet, mint azt. hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosságának tizenhét százeléka olyan nyomorba sülyedt, aminőről csak pár évvel ezelőtt álmodni sem merészelt egy jenki. Azonfelül megállapítást nyert az is, hogy a nemzeti jövedelem ötven százaléka az Ínségesek felsegitésére elégtelennek bizonyult. Hogy ezek a számok elképesztettek mindenkit, magát Rooseveltet, a javíthatatlan optimistát is, azt fejtegetnünk aligha szükséges. Nemcsak Amerikában, de Angliában is elállt a józanemberek lélekzete és aggódva vetette fel mindenki, aki a jövőre gondol, a kérdést, teremtő Isten, mi lesz a világból, ha a kapitalizmus igéretföldje is elpudvásodik. S növelte az ámulatot az a körülmény is, hogy ezek az adatok csak akkor kezdenek amúgy istenigazában ékesen beszélni, amikor az elmúlt évek adataival szembesülnek. Nyilvánvaló és felötlő eredménye az összehasonlításnak az, hogy a pusztulás görbéje állandó emelkedést mutat. Hiszen tavaly januárban csak tizenegymillió munkanélküli lebzselt és ődöngött azon a szérűn, amelyet két óceán övez. Azóta pedig havonként egymillióval szaporodik ez a töméntelen sereg. Tessék csak végiggondolni, mit jelent az, hogy mig 1934 januárjában az amerikai kincstár havonta mindössze ötvenhárommillió dollárt fordított segélyezésre, 1935ben mór ugyanazon időközben a nyomor vacuum cleanere kettőszázmillió dollárt von el a nemzetgazdaság anyagcseréjétől. Joggal írhatta tehát Kágánovics, az Izvesztia amerikai levelezője, hogy nem az orosz forradalom volt az, a,mely a legutolsó szót kimondotta. És hogy még döbbenetesebb, még komorabb, még szivettépőbb legyen a Miserere, amelynek csak foszlányait dadogjuk, elő kell ad nunk a tetejébe azt is, hogy alapjában véve jóvallta szörnyűbb a helyzet, semmint az illetékesek bevallani merik. A hivatalos statisztika itt sem veszi figyelembe azokat a munkátlanokat, akik — az egyik ebből, a másik amabból az okból — nem tartanak igényt arra a sovány levesre, amit az állam bográcsábólszétosztogat. Csakhogy — amint a szenátus népjó léti előadója köntörfalazás nélkül jelenti — nem lehet és nem szabad szem elől téveszteni ezí a rezervoárt, amelynek özöne előbbutóbb gátat repeszt és a nyomort tengerré fogja duzzasztani. Egyébként is — hogy valami sejtelme legyen az olvasónak arról, mi lesz az eljövendő — per tangentem megemlítjük, hogy New Yorkban, tehát abban a városban, ahol az ipar és a kereskedelem tessék sberendezés olcsón és nagy választékban kedvező fizetési lekkel is kapható KOPSTEIM bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25. sz. Kedvező fizetési feltételek MEGNYÍLT AZ UJ Aho! a legdúsabb választék áll a vevőközönség rendelkezésére PIPERE- és ILLATSZEREKBŐL, SZAPPANOKBÓL, ARCÁPOLÓ-, SZÁJ és HAJÁPOLÁSI CIKKEKBŐL, otb. Keresse lel ÖN Is üzletünket s egy próbavásárlés meggyőzi szolid árainkról és áruink jó minőségiről KOZPONTI DROGÉRIA léssék némileg fellendült, a lakosságnak harminchét százeléka jótékonyságra szorul éa ugyancsak per tangentem megemlítjük azt is, hogy a kongresszus, amelynek szűkmarkúságáról nóták keringenek, a munkátlanság leküzdésére négyezernyo'cszáz millió dollárt szavazott meg, olyan csillagászati összeget, aminő a világ egyetlen költségvetésében sem béke, sem háború idején soha, de soha nem szerepelt. Maga az a tény, hogy a szövetségi kormány ezt a roppant vállót lészémitolja, igazolja, hogy a fertőzés nem szorítkozik egyes államokra, de az egész irdatlan kontinenset ét meg áthatja, át meg átjárta mérgével. S mintha az, amit eddig vázoltunk, nem volna elég istencsapésa, a kérlelhetetlen erők baljós játéka állandósítja a mételykórt. Es nem is kell messze elkalandoznunk, hogy ezeket az erőket feltaláljuk. Elég, ha Roosevelt alkotásait emlékezetünkbe idézzük. Amióta ugyanis azok a törvények, amelyek a National Recovery Act gyűjtőfogalma alatt lapulnak meg, életbeléptek, a romlás egyre szaporábban bokázik. A felemás és hebe hurgya intézkedések nyomán emelkedett a munkabér éa csökkent a munkaidő, tekintve azonban, hogy a munkaadónak szabadságában állott a munkás helyébe gépet iktatni, a kontár beavatkozás csak azt eredményezte, hogy az élettelen robotos végkép kiszorította az élő robotost. Igaz az ellenvetés, hogy ez csak az iparra vonatkozik. Ámde a mezőgazdaság szintoly beteg, mint az ipar. Szegény jenkik, maguk sem értik a csíziót I Hogyan is értenék, amikor ők is abban a hiedelemben nőttek fel, hogy az, aki a földből él és a földön ül, ínséget nem szenvedhet. Sajna, ez az illúzió, amelyet Ádám Smith hintett el és Thomas Malthus nyesett meg, végkép és visszahozhatatlanul megdőlt ama tények világánál, amelyeket a Federal Emergency Relief Administration, a szövetséges munkanélküli segítőés népjóléti hivatal kutató lámpása derített fel. Ezek szerint az amerikai mezőgazdaság baja gyógyíthatatlan. Oka ennek pedig a rozoga társadalmi rend. Délen — hogy szót értsünk — azon a vidéken, ahol a dohány, a gyapot és a kukorica óceánjai ringanak, a földesurak, akik millió és millió acreot birnak sajátukul, az ingatlanaikat kisebb-nagyobb parcellákra tördelve bérlőkkel műveltetik, akik épugy függenek tőlük, mint az ipari munkavállaló az ipari munkaadótól. Igy aztán magától érthető, hogy mikor lecsapott a menykő és a vetés felületek számát éa nagyságát felsőbb utasításra apasztani kellett, egyremásra hajigálták ki otthonukból a bérlőket a tulajdonosok. Mint hajdan a szüzföldek, ugy kerekedtek fel mostan a semmi irányában milliók és milliók, hogy a légüres térben szerte csavarogjanak, akárcsak a cári Oroszországban a zarándokok, akik az igazság délibábját kergették. Alabama, Carolina, Georgia, Missisipi téres síkjain ezer meg ezer karaván baktat és férfiak s asszonyok milliói utánozzák a katáng életét, melynek irányát a kóbor szelek adják és szabják. Es ami a csúcsa és netovábbja a sors kifürkészhetetlen iróniájának, azaz, hogy ezek a páriák, akik maguk is feleslegesekké váltak, jobb munkakör hijján erősen kultiválják a fajfentariás nemes ösztönét, mert amint a wisconsiní egyetem adathalmazai igazolják, ezek a bitangba vert emberspórók harmincöt százalékkal magasabb születési arányt mutatnak, mint a többi jó módú néprétegek. Vagyis azt a csoportot, illetve azt a réteget, amelynek holt súlyát a gazdasági faktorok amúgy is növelik, egyre gyarapítják, egyre nehezítik a biologiai faktorok is. Igy gyűlik az a matéria, amelyet Lenin—Uljanov a kommunizmus legjobb melegágyának tartott. Es gyűlik Amerikában, a kapitalizmus igéretföldjén, ahol az ígéretek ígéretek maradtak. Ha pedig netán ugy találná valaki, hogy a szemüvegünk kormos és napfogyatkozást látunk ott, ahol nincs, annak épülésére és okuláséra ide rittyentünk néhány kijelentést. Az egyik Henry A. Waííace-től származik, az Egyesült Államok földmivelésügyi miniszterétől: „A legutóbbi események azt mutatják, hogy a nemzetek, elérkezvén a nyomor és a szegénység bizonyos fokéig, hajlandók sutba vetni mindent és csak a kenyérre gondolni." A másik Donald R. Richberget vallja gazdájának, Roosevelt egyik legmeghittebb barátját, aki Clevelandban ezt ordította a hangszóróba: „Talán olcsóbb lesz a munkanélkülieket segélyezni és emberi állapotukban megtartani, semmint pénzelni a zsoldosokat, akiket a koldusok ellen kell netőn mozgósítanunk, ha kérő tenyerük helyet fenyegető öklüket mutogatják". Rekord, rekord, rekord 1 Tempó, tempó, tempó I Autó- és motorkerékpár vezetői vizsgára garanciával kiképez engedélyezett GépjármUwezetőképző Tanfolyam Eötvö s-ucca 7. Felvétel minden nap. Négyazoba, komfortos, hallos, kertes úriház közel a központban augusztus l-re kiadó. Érdeklődni lehet az Alföldi Bútorcsarnokban Andrássy-ut 14.