Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám
1935-01-05 / 4. szám
Ára 6 fillér BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 8935 január 5. szombat 62. évfolyam 4. szám Igy gondoljuk Zilah határában, az árok pariján holtan találtak egy koldust. Előfordult már ilyen eset máskor is. Megállapították, hogy az éhségtől esett össze, aztán ott fagyott meg az ut szélén. Ez sem különös történet a mai világban. Ott válik különössé az eset, hogy — mint utóbb kiderült — a „koldus" igen szép pénzt őrzött rejtekén, de nem akart hozzányúlni „'őkéjéhez", hanem abból élt, amit nap nap után könyöradományokból összeszedett. De az utóbbi időben rosszul ment az üzlet, a könyörületes szivü emberek nem nagyon nyúltak a zsebükbe és szegény koldusunk, a „szegény gazdag' éhenhalt. Anélkül, hogy a túlzott merészség vádjának tennénk ki fantáziánkat, minden ugrás és zökkenő nélkül átlendülünk az útszélen éhenve szet teltzsebü koldus egyszerű és jelentéktelen esetéről a világmindenség útszéli, de teltzsebü koldu sónak, Európának vergődéséhez, ahoz a már-már éhenveszésnek nevezhető állapothoz, amelyben ma napról napra kínlódunk. Hatalmas vagyonunk fekszik összegyűjtve. Nem nyulunk hozzá. Nyomorgunk,azokbólaringy rongy adományokból tengetjük életünket, amelyeket az Autarchia és Vámvédelem, Gazdasági háború és a Fokozott védelem itt-ott elénk dobnak. Es akármennyire zsugorodik is össze ez a juttatás, a tőkéhez nem nyúlnak. Igaz, vigasztalhat bennünket az a tudat, hogy ha majd elnyulunk az árok szélén és megállapítják rólunk, hogy éhenveBztünk, egyúttal arról is tudomást vesz a világ, hogy nem voltunk rákényszerülve az éhhalálra. Mert szép vagyonunk volt felhalmozva, gond nélkül élhettünk volna. Csak éppen nem akartunk. Az is hozzátartozik Európa és vele Magyarország tragédiájához, hogy a washingtoni mezőgazdasági számhasonlitó hivatal a tavalyi búzatermés adatainak feldolgozása után optimisztikusan itéli meg a buza világpiac helyzetét. Az adatokból ugyanis kiderül, hogy 1925 óta tavaly volt legkisebb a világ búzatermése. Nincs már baj. ujonganak tul a tengerén, csak 3420 millió hushel buza termett az elmúlt évben s ha igy halad, nemsokóra olyan kevés kenyérnek való terem majd, hogy megint ára lesz a búzának. Megint egy vigasztaló kép. Nem elég az élettől elruggaszkodott zsugori koldus, aki éhen vész, holott dugdosott vagyonából bőségben élhetne. Itt van mellé a gazda, aki azon örvendezik, hogy a természet ebben az évben szűkösebben mérte az áldást, kevesebbje termett. Hol a bűvös szó ebben a / megkergült és visszőjőra fordult világban, amely elvezetne megint oda, ahol az élet érdekében az értelem és a jóakarat diktálja majd a tennivalókat ? Terjesszék ki Mezömegyerig a helyi motor járatait, vagy alakítsák át körforgalmi vasuttá, Erzsébethelyet is megfelelő közlekedési lehetőségekkel kapcsolják be szorosabban Békéscsabához — ezek a nagyközönség kívánságai a B. K. közlekedési ankétjén (AB. K. ludósilója jelenti.) A B. K. közlekedési ankétján ma a nagyközönség szólal meg. Elmondják a bajokat és panaszokat, ahogy különleges szempontjaikból ők látják és beszélnek a megoldásról is. Nem az a fontos ezekben a nyilatkozatokban, hogy az általuk ajónlott tervek jók é vagy rosszak, hanem fontos az az elégedetlenség, amellyel a vőrosi közlekedés mai állapotát kisérik. Forgalmas élet megfelelő közlekedés nélkül el sem képzelhető — mondotta tegnap a B. K.-ban az egyik érdekképviselet jegyzője. Mi is ezt mondjuk, a nagyközönség is ezt mondja. És Békéscsabán nincs megfelelő közlekedés. Mi hát a tennivaló? Sürgősen fogjanak munkába, akik Békéscsaba közlekedését kezükben tartják. A Berényi-ut végén lakók közül az egyik csabai pékmesterrel beszéltünk. — Bizony az autóbuszjárat nagyon jó volna errefelé — mondotta —, dehát először is az uccákat kellene újra kövezni, mert nagyon rossz állapotban vannak. Azt is meg lehetne csinálni, hogy az AEGV hosszabbítsa meg a békési sínpárt, esetleg egészen Mezömegyerig, mert a mezőmegyerieknek hiába van főutvonaluk. Ha valaki onnan be akar jönni Csabára, majd anynyit gyalogolhat ki a mezőmegyeri áilomősig és Csabán be az állomástól a városba, mintha gyalog jönne be a városba, a dűlőúton. Ha Mezőmegyerre kétszer menne napjában motor, az a berényiutiaknak is elég lenne és igy egyszeribe elintéződne a külsőbb városrészek közlekedése is. Ebben az ügyben a képviselőtestület tehetne valamit. Forduljanak őtirattal az AEGV-hez. Egyik erzsébethelyi fakereskedő a következőket mondotta a kérdésünkre : — Jónéhőny erzsébethelyi kereskedő kollégőmmal együtt a legnagyobb érdeklődéssel vőrom napok óta a Békésmegyei Közlönyt, mert az abban felvetett közlekedési probléma mindannyiunkat régen foglalkoztat. Két dolog bizonyos, az egyik, hogy a mai állapot mindenképen rossz, kényelmetlen és változtatásra szorul, a másik, hogy Erzsébethely, a maga sok ezer lakosával megérdemli és megéri a városnak, hogy kellő közlekedési lehetőség megteremtésével szorosabban a központhoz fűzzék. - Én az elején lakom Erzsébethelynek, mégis az a helyzet, hogy 20 perccel előbb kell elindulnom, ha az AEGV motort el akarom érni. S minthogy az csak félóránként közlekedik, rengeteg időt pazarolok el a várakozással. — Maradna, mint számbajöhető közlekedési lehetőség, a kerékpár. De erre egyrészt nem telik mindenkinek, másrészt meg az év jóréezében nem is használható a sáros és sikos átjáróhíd miatt, amely azonkívül kellemetlenül szeles is. Megvagyok győződve róla, hogy egy megfelelően olcsó közlekedési lehetőség, akár autóbusz, akár az AEGV hez csatlakozó járat feltétlenül beválna a társaság részére is, mert — ismétlem — Erzsébethelyről ma már számottevő tömeg jár be Csabára, amely helyes közlekedési politikával, olcsó bérletrendszerrel igen rövid idő alatt rászokna a közlekedési eszközök használatőra. A gróf Tisza Istvőn uton az értelmiséghez tartozók közül beszélgettünk valakivel. — Mi egészen kiesünk a forgalomból — mondotta. — Pedig a városnak ez a része nagyon értékes, hiszen az utóbbi évek fejlődése is azt mutálja. De még jobban fejlődnénk, ha a forgalom kielégítő lenne. Csakhogy távolról sem az. Mi nagyon kiesünk itt, pedig mi is a városhoz tartozunk. Ha dolgunk van odabenn, körülbelül fél órába kerül, amig beérünk. — A legolcsóbb megoldős talőn a helyi motor járatainak kiterjesztése volna. Körforgalmúvá kellene átalakítani a helyi motorost, amelynek vonalaiba a városnak ezt a részét is belekapcsolnák és igy itt is bizonyára a legnagyobb mértékben megindulna a fejlődés. Ezzel pedig csak a város nyerne. Az utcák kövezése sem halasztható tovább. És ha ugy a motorközlekedést, mint az uccakövezést megoldanék, azt hiszem mi Tisza Istvőn útiak sem panaszkodnánk tovább. Kétezernyolcszáz és százhatvanhét pengő között ingadozott a békéscsabai gyógyszertárak tavalyi Országos Betegápolási Alap forgalma Arány ta'anul nagyok az eltérések a mai rendszer mellett (A B. K. tudósítója jelenti.) Beszámoltunk legutóbb arról, hogy a gyógyszerészek az Országos Betegápolási Alap gyógyszerellátásának ügyében a polgármesterhez fordultak. Beadvőnyukban azt kérték, hogy mellőzve a tisztifőorvos rendelkezését, amely ugy is csak próba volt, a gyógyszerkiszolgáltatásnál a régi rendet állítsa vissza. A régi rend szerint a gyógyszer kiszolgáltatást évenként más patika végezte. Megírtuk azt is, hogy a polgármester a gyógyszerészek kérését elutasította. Most látiuk az elutasító határozat indoklását, amely többek között kimondja :
