Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-02 / 28. szám

1935 február 2 ÖEKESMEGYEIKOZLCNY 5 Külpolitikai szemle Irta s Lusiíg Géza Igaz-e vagy sem, amit Snowden őlordsága emlékirataiban állit, hogy Mccdonald olvasottsága a garasos kátékra szorítkozik, azt döntsékel olyanok, akiket az ilyen útszéli pletyka érdekel. Azonban most, amikor Flandin és vele együtt Laval héztüznézőbe átruccanni készül a csatornán, igencsak okosan tenné az angol premier, ha Retz biboros müveit, — bárcsak kutyafuttában is, átlapozná. Az államférfiú egyetlen megkülömböztelő jele — irja csattanósan őeminenciéja — az a készség, amelylyel választani tud — a hátrányok között. Miről is van szó ? No igen 1 A francia miniszterek Londonba rándulnak avégből, hogy — igy jelenti óvatosan a Temps — pu hatolódzanak Anglia véleménye felől olyan nemzetközi kérdések tekintetében, melyek a közeljövőben lesznek eldöntendők. Mi sem érthetőbb, mint az, hogy egész Európa szájtátva és szorongva figyeli ezt a találkozást. Vérmesebb publicisták — közöltük Mor reale, a Popolo d Italia szerkesztője — egyenesen arról locsognak, hogy a szövetség, amelyet Del-, cassé Edward király segítségével összefércelt és amely a kataklizmához vezetett — rövidesen feltómad poraiból. Akármennyire tiszteljük ezeket az urakat, figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy nem esszük olyan forrón a levest, mint. ahogy tálalják. Különben is ezek a jótétlelkek elfeledkeznek azokról az elvekről, amelyek az angolfiancia viszonyt uralják s amelyeket Anglia annál kevésbbé dobhat sutba, mert velük együtt önmagát, létének alapjait kellene megtagadnia. Az angol polilika — hogy mindjárt a boldogabbik végét ragadjuk meg a kérdésnek — nem állja, nem szenvedi a lekötöttséget. Bolingbroke óta hitcikkelyként vallja, minden szövetség előbbutóbb háborús veszélyt idéz elő, vagy legalább is rejteget pólyáiban, még akkor is, ha egyenese.n annak elhárításéra létesült. És hiába utalt Pitt épugy, mint Disraeli a kárhozatra, amelyet ez a vaskos előítélet magéban hordoz és hiába mutatta kiWilson tábornagy, hogy a világháború igen könnyen elkerülhető lett volna, ha Németország az utolsó pillanatig nincs kétségben Anglia pártállása felől. É«yik lecke sem használt. Igaz, hogy Anglia latba vetette minden erejét akkor is, amikor erre írott betű nem kötelezte. Persze — vethetik itt némelyek közbe — ez nem esett volna meg, ha Németország kelté nem tépi azt a szerződést, amelyet 1839 ben aláirt és Belgium semlegességét tiszteli. Csakhogy, aki ismeri a történelmet, könnyen megfelelhet erre az argumentumra. 1914 julius 31-én Grey, a belga semlegességről szólva kijelenti: „jelentős, ámde nem döntő tényező". És augusztus 2-én — semlegesség megértése előtt — megígérte az angol hajóhad közreműködését Franciaország oldalén arra az esetre, ha Németország támadásba megy. Ez — jegyzi meg finoman és sunyin Viviani — még nem volt hadüzenet, csak a hadüzenet kilátásba helyezése olyan föltétel mellett, amelynek okvetlenül be kellett állania. Szóval, ez a példa, a világháború megmutatta és bebizonyította, hogy az az állam, amely a körültekintésben odáig megy, hogy váltót nem ír alá, szükség esetén eleget tesz még olyan obligéciónak is, amelyet a jogászok naturálisnak hívnak. Ehhez képest mindennap tapasztalhatjuk, hogy ott, ahol Anglia gócait sérelem érheti, bölcs opportunizmust gyakorol, annyival inkább, mert a rendelkezésére álló erők pillanatnyilag (de csjak pillanatnyilag) fogyatékosak. És mind azáltal a Foreign Office legkisebb intése rögtön hitelre és engedelmességre talál, mert olyan önbizalom lengi ét, aminőnek nincs szüksége sem üres fenyegetésre, sem hiu erőmutatványokra. Ez a felismerés utat tör immár, mindenütt. Németországban is. Es Franciaország meg fog hajolni azon tény előtt, hogy Anglia ellenszenve mindennemű kötöttség irányában legyőzhetetlen, ami nem zárja ki azt, hogy bízvást számiihatni lehessen reája. Mint ahogy pár nappal halála előtt Philippe Berthelot annak rendje és módja szerint ki is jelentette: „A világháború kioktatott bennünket erról, hogy A.igiia többet vált be, semmint ígér. Soha nem osztottam honfitársaimnak azt a vágyát, hogy az angolok formális szerződést kössenek velünk. U*y gondolom, hogy ez felesleges. Anglia érdeke elválaszthatatlan a miénktől és ez MEISTER i I RUHAARUHAZ leltári vására üzletmegszünés miatt csak február 5-ig tart Ezen idő alatt köztudomás szerint olcsó szabott ára it még 20 százalékkal leszállította „Takarékosság" bevásárlási helye Az üzlet berendezése azonnal eladó! rajncb, aMwtw&^m, TUNGSRAM d^i^ls^í^itÁmpáá:! a nemzet, amely józan volt és az is marad örökkétig, pártot aligha üt önmaga ellen. Tiszteljük hát önállóságát és szabadságát". Szóval — Laval nem igen fog tarsolyóban egy szövetségi okmánnyal haza megtérni. De nincs kizárva, hogy — adva lévén a két állam politikai irányvonalainak párhuzamossága, adva lévén ebből folyólag a lelkiközösség is — Európa egy angol francia katonai egyezménnyel viselős. Ez az egyezmény nem csak lehetséges, de bizonyos szempontból elkerülhetetlen is. A szárazföldi egyensúly gondja, amely az angol politikára állandóan lidércnyomásként nehezül, a múltban nem egyszer csábította olyasmire, amit Carnot meg engedett hitszegésnek nevezett. Gyakorta lobbantották többek között a szemére, hogy elvből támogatja a legyőzött Németországot a győző Franciaország rováséra. Azzal is gyanúsították, hogy elvből akadályozza a fruncia-német közeledést. attól való féltében, hosy ezek összefoghatnak ellene. Ámde még akkor is, ha ezek a feltevések valók — mint ahogy valószínűleg azok — még akkor is nehezen érvényesülhetnek a rebus sic stantibus clausulója mellett. Mennél erősebb, mennél fenyegetőbb Németország — és mindig erősebb és mindig fenyegetőbb — annél inkább Franciaország oldalára sodorja és szögezi Angiiét ez egyensúly gondja. Ami pedig a francia-német közeledést illeti, ez a veszedelem ma igazán nem lovagol Anglia nyakán. Ellenben a béke, amely a múltban csak eszköze volt Anglia szemében az egyensúly fenntartásának, ma parancsoló feltétele a világbirodalom létének és gyarapodásának. Napoleon idejín a háború éltette Angliát, amint Green pompásan kimutatta. Ma feldúlná és atomjaira züllesztené. Vagyis Angiiénak, Franciaországnak végső célja egy és ugyenaz, a béke és ez a végső cél minden külön célt agyon nyom. Vita nem lehet közöttük, csak azon módszerek tekintetében, amelyek azt megvalósítani segítenek. És igy szinte készen áll — legalább a gondolat pólyáiban — minden alkatrésze egy katonai egyezségnek. Macdonald pedig szabadon választhatja a hátrányok közül azt, amelyik neki legjobban tetszik : az íratlan francia szövetséget, avagy a biztos hé borút. És Németország? Mit csinál és miből él? Főleg miből él? Erre a kérdésre igazán ekkal nehezebb válaszolni, semmint az elsőre. * 1934 augusztus 26 én a lipcsei vásáron Schacht se szó, se beszéd párbajra hivta az egész világot. Kényszerítenek bennünket — mondotta a pénzügyi diktátor —, hogy kivitelünket csirájában elfojtsuk. Lehetetlenné válik tehát, hogy megfizessük adósságainkat és azokat a nyersanyagokat, amelyekre szükségünk van, megszerezhessük. Arra szorítanak, hogy autarchiát üzzünk. Németország ugyanugy fájlalja ezt, mint a külföld; de, ha áruink bojkott alá esnek, annak a levét nemcsak mi isszuk meg, hanem mások is: az ausztráliai gyapjutermelő, az amerikai gyapolültetvényes, a roubaixi fonalszövő s a spanyol narancsárus. És továbbá megjegyezte: Csökkenteni fogjuk a behozatalt és ha kérdik, hogyan, arra is megfelelek: egyszerűen ugy, hogy idehaza állítjuk elő azokat a nyersanyagokat, amelyeket eddig behoztunk. Vakmerő kijelentés I Szinte ugy hat, mint holmi istenkísértés. De nem hiába Faust nemzete a germán, szereti azt, ki lehetetlent óhajt. Ich liebe den, der Unmögliches begehrt I Es kezdetét vette olyan munka, aminőhöz foghatót e világ aligha látott. A tudósok és az iparosok három oldalról közelitették meg a lehetetlenséget: 1. Mindenek előtt oly nyersanyagok előállításával kísérleteztek, amelyek közvetlenül alkalmasak arra, hogy feldolgoztassanak. 2. Tökéletesítették azokat a módszereket, amelyeknek segítségével az elkopott anyagok chemiai nyelven szóivá „regenerálhatók". 3. Fokozták a belföldi termelést az eddig még egyáltalán nem vagy csak kevéssé igénybe vett lelőhelyeken. Nem lehet célunk, tövéről hegyére itt előadni, minő sikereket ért el a német szorgalom és a német tudomány ezen a hajtővadászaton. Annyit azonban elárulhatunk, hogy a szinthetikus kaucsuk mér itt is van és Schacht a minap Weimarban odanyilatkozott, hogy Németország felszabaMielőtt Pestre utazik kérjen árajánlatot a V., Hermincad-ulca 3. szára Központi fűtés, meleg folyóvíz ! Szoba 3 P-töl, pensioval 6 P-töl!