Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-10-31 / 246. szám

Ára 6 fillér BEEESHEKYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, £934 október 31. szerda 61. évfolyam 246. szám igy gondoljuk Franciaorszégrói mondotta egyszer, — annakidején Lamartine, hogy unatkozik. Ez a boldog kor régen elmúlt, mert Franciaország a győzelem babérjain sem unatkozik, hanem állandóan izgul és ezzel bebizonyította azt, hogy nem volt igazj amit egyik legendás hőse Brennus, a gall vezér hetykén kijelentett : jaj a legyőzötteknek, de igenis igaz, hogy jaj a győzőknek. Vae victoribus: ez a kifordított szólásmondás első pillanatra talán ugy hangzik, mint egy szemtelen paradokszon á la Wilde, de aki figyelemmel kiséri azokat a láztüneteket, melyek a francia nemzeti lelket pontos határidőn belül felborzolják és megremegtetik, kétségtelenül helyt adnak annak, amit áilitunk. Itt van az uj Dreyfuss ügy. Általában igy nevezik azt a nagyszabású kémkedési pert, amelyet a minapában kezdett zárt ajtók mögött tárgyalni a belforti illetékes törvényszék. A vádlott Georges Frogé vezérkari kapitány, aki az ügyészség előadása szerint fontos és lényeges hadititkot árult el a német kémszervezetnek. Hogyan?! — kap fejéhez a gyanútlan olvasó, Franciaország is kémek után szimatol, akkor amikor Pietri hadügyminiszter, Cot légügyi miniszter és Gamelin vezérkari főnök fen héjázó kijelentése szerint Franciaország keleti határán minden talpalatnyi földet, úgyszólván minden barázdát olyan,véderő-müvek bástyaövezete védi, amely messze felülmúlja a Vauban terveit és szinte eltéphetetlen és áthatolhatatlan páncélgyürüt alkot. Ilyen páncél a védtelen ellenféllel szemben nem adná meg a biztonságot?! Igaz, hogy amióta a győzelem váratlanul az ölébe hullott, Franciaország, amint a szakadatlan genfi tárgyalások tanúsítják — mindenkor a biztonság vesszőparipáján lovagolt éo evégből megkövetelte, hogy szerte egész Európában az ő akarata és előzetes beleegyezése nélkül lomb se rezzenjen és szellő se sóhajtson. Persze, ez a lehetetlenséget is meghaladja, mert hiszen a legszigorúbb hadijog sem iija elő, hogy a legyőzött és letiport ellenség sóhajtani se merjen és főleg ne szabja meg, hogy az élet — akár később, akár előbb visszatérjen a szétzúzott tagokba. Franciaország, mint ama bizonyos Edward király, aki a tüzhalálba küldte a walesi bárdokat, hallucinál és akarva-akaratlan meghallja a vértanuk dalát, amely a jövő föltámadás előhírnöke szokott lenni. Valójóban és velejében Franciaország — magétól rémüldözik. És az a reszketős és lázas bizonytalanság, amely a fegyverke zés és leszerelés kérdéseinek nemzetközi tárgyalásai alkalmával kerül minduntalan napfényre, csak más irányú levezetése a nyugtalanságnak, amelynek forrása az országban itt-ott hallható hörgő torokhangokban és fogvicsoritásokb?o keresendő. Nem ártana itt sem, ha hétről hétre ellenőriznék a kenyérárakat — mondja az egyik csabai pékmester Az egyik sütöde tulajdonosa négy o ütemé nyt ad fillérért — A vevő a mai időkben csak ugy jön be, ha olcsón árulok tia: (A B. K. tudósítója jelenti.) A budapesti pékek nagygyűlést tartottak és határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint fenntartják a régi kenyérárakat, nem kisebbítik a sütemény súlyát s nem változtatják meg a kifli és zsemlye árát. A karteiba tömörült pékek határozata várható volt, hiszen nekik érdekük, hogy minél nagyobb haszonnal adjanak tul közszükségjeti cikkeiken. Érdekesnek tartottuk, hogy ezzel kapcsolatban a békéscsabai pékekhez forduljunk : mondjanak veleményt a pesti határozatról. Nyilatkozataik annál érdekesebbek, nett Békéscsabán nincs kartel, a szabad verseny teljes mértékben érvényesül és ez — mint látni fogjuk — meglehetősen sok visszásságot is okoz. Elsőnek Végh Endre pékmesterhez fordultunk, aki igy ismertette a helyzetet: — Nem érint bennünket a budapesti határozat, mert a fővárosban általánosságban busz százalékkal magasabb árakon dolgoznab, több a rezsi. Ha Békéscsabán meg volna az összetartás, többet tudnánk elérni, de még mindig békebeli alapon dolgozunk, vagyis a minősegre fektetjük a fősúlyt és a lisztárak után igazodunk. Ha az adóhivatal számítása szerint állapítanánk meg az árakat, 30 iillérért kellene adnunk a ichér kenyeret, de a nagy konkurrenciában csak 3 fillér hasznot számitnnk fel, holott a kereseti adókulcs 5 fillér nyereséget vesz alapul. — Nem ártana Csabán sem, ha hétről-hétre ellenőriznék a kenyérárakat, mert sokan a normális haszonnál kevesebbel is beérik és a különbözetet az alkalmazottak fizetésénél hozzák be . . . Fekete pékmester a következőkép beszélt: — Az áraknál a malmok után megyünk. Az a baj, hogy vannak olyan pékek is, akik adózatlan liszttel dolgoznak 8 igy olcsóbb ár mellett is illegitim hasznot érnek el. Emellett pedig megtörténik, hogy még^négyes lisztat is kevernek a sütemény téiztájába, ezért azután nem lehet konkurrólni velük, arról nem is beszélve, hogy nem tesznek a masszába vajai, tejet. — A kormány megengedte, hogy minden kilogram liszt beszerzési éránál hat fillérrel drágábban adhatjuk a kenyeret, de a nagy verseny miatt nem vagyunk képesek elérni azokat az árakat, amelyeket a törvény megenged nekünk, mert például a fehér lisztet huszonkilenc és fél, vagy harminc fillérért veszszük s ugyanennyiért adjuk a kenyeret Í3 s csak a liszt kelése közben előálló szaporulat a haszon. — Bej az is, hogy magánosok in beszereznek adózatlan lisztet s ilyenkor csak a sütési díj a mienk s ezzel természetesen jóval kevesebbet keresünk, mint ha kenyeret adunk el. Felkerestük végül Oláh István pékmestert is, aki tudvalevően az egész csabai pékfront számításait keresztülhúzta akkor, amikor négy süteménytkezdett árulni tiz filléréri. Oláh István ezt mondta: — Nem lehet egy órában beszélni a pesti és a vidéki pék helyzetéről, mert itt muszáj olcsó árakon dolgozni annak, aki meg akar élni, mert például régen becsukhatnánk a boltot a pesti süteményárak mellett. — Ugyanazt a süteményt árulom, mint a többiek, semmiben sem különbözik sem minőségben, sem súlyban, de sokat dolgozom, mert holnap is kell a vevő s csak ugy jön be, ha olcsón árulok. Hasznom ugyan kisebb, mint kartársaimnak, de igy is ki tudok jönni s lassan-lassan egész Békéscsaba rászokik a péksüteményre. — Emellett pedig a segédek megkapják nálam ugyanazt a[fizetést, mint másutt s a kihordással is egész szépen keresnek. Ez a helyzet a csabai pékfronton. A vélemények különbözők, épugy mint az árak, de ennek megvan az a nagy eredménye, hogy a pékek konkurenciájában a — közönség jár jól. Gömbös Bécsben és Rómában (A B. K. tudósitója jelenti.) Gömbös Gyula miniszterelnök november eíső hetében utazik Rómába, hogy ott Mussolinivei tanácskozzék. Rómába utaztában a miniszterelnök érinti Beesel is, ahol egy nav pot tölt és ezalatt tanácskozik Schuschnigg kancellárral és az osztrák politikai élet vezetőivel. Rómában a miniszterelnök előreláthatóan 2—3 napot tölt, utazása ez előre tervbevett időben történik meg. Nyolcszáz millió frankot kér a francia hadügyminiszter A szolgálati időt meg kell hosszabbítani (A B. K. tudósitója jelenti.) Petain tábornagy hadügyminiszter, a kamara pénzügyi bizottságában 800 millió frank póthilelt kért a hadsereg hadifelszerelésének fokozására. Szükségesnek mondotta a katonai szolgálati idő meghoszszabbitását is. Petain hivatkozott arra, hogy Franciaország sem elégedhetik meg a katonai létszám emelésével, hanem gondoskodni kell a felszerelés kiegészítéséről és a hadianyag modernizálásáról. A hadügyminiszternek ezt az előterjesztését a pénzügyi bizottság eredetileg bizalmasnak nyilvánította és ugy intézkedett, hogy az expozét tegyék be a parlament titkos irattáréba. Egy része azonban az expozénak mégis eljutott a sajtóhoz, majd rövidesen a rádióhoz is. Mihelyt a hatóságok tudomást szereztek, a belügyminiszter azonnal intézkedett, ho^y megakadályozzák, hogy Petain fejtegetéseit tovább terjesszék. A magyar—cseh tárgyalások (A B. K. tudósitója jelenti.) A magyar- cseh kereskedelmi kiküldöttek jelenleg Prágában tanácskoznak az 1934 április 4-én lejért egyezmény megváltoztatására. A kiküldöttek megállapodtak abban, hogy az egyezményt 1934 december 31ig meghosszabbítják. A kereskedelmi tárgyalásokat folytatják.