Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-28 / 22. szám

4 BEKESMEGYE! KÖZLÖNY 1934 január 2Cf byforáruházban Mndrássy-ut 25. sz. s 32 hessük kilónkint a paszulyba valót, csak lögyön min. — Hányat vágtál? — Kettőt. — No majd mögkerül — biztatgatta a biró, de maga sem nagyon hitt benne. — Akkó dobutassa ki Sándor bátyám — búcsúzott Tóbiás és felállt a székről. Hunyó Kovács bólintott, de nem szólt semmit, mert valami szeget ütött a fejébe. * Este, amikor mér besötétedett, Hunyó Kovács Sándor magára vette subáját, fűébe nyomta báránybőr kucsmáját és a kertek alján oda lopódzott a Csergőék portájára. Tóbiás gyanús lett neki és elhatározta, hogy utána néz a dolognak. Alig ért a ház hátuljához, amikor meghallotta Tóbiás hangját. —- Rozál, hozod a gyertyát ? — kérdezte. — Hozom, — sietett az asszony a válasszal. A biró gyorsan a tyúkól mögé lapult. Lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Csergőék ahhoz az összeeszkábált tyúkólhoz közeledtek, amely mögött rejtőzött a biró. Amikor odaértek a kalibához, Tóbiás kilakatolta az ajtót és bebujt rajta. — Gyujcsd mög a gyertyát, Rózái — rendezkedett. Az asszony meggyújtotta a gyertyát és ő is bebujt Tóbiás után. A biró ugy hallotta, mintha valami pincefélébe mennének lefelé. Egyszer csak füstöt érzett. Hunyó Kovács mér tudta hányadán áll a dolog. Megkerülte a tákolmányt és oda óvakodott az ajtóhoz, de nem látott semmit, mert egy másik ajtó mindent eltakart s csak a réseken szűrődött ki a világosság. Szörnyen kíváncsi lett. Négykézláb mászott be az ólba s a következő pillanatban valami nagyot reccsent alatta. Lezuhant a pincébe, pont a megrémült Csergőék mellé. — Az árgyélusát — mondotta zavaróban. Csergő értelmetlenül bámult a biróra, aki hamar túltette magát zavarán és felnevetett. — Ez vót egy esés, szöröncsére nem esett bajom. — Körülnézett. Jó nagy füstölőben találta magát és a szép sorjában felaggatott disznóhús alatt füstölgött a fürészpor. — Mi ez, Tóbiás? — mutatott a húsra. Tóbiás el szeretett volna sülylyedni szégyenében, amiért azt hazudta, hogy megloptők s nagynehezen csak annyit mondott: — Ez a vőgás. A biró rosszalólag csóválta a fejét s az asszonyra nézett, aki csak most kezdett magához térni az ijedtségtől. — Miért csináltátok ezt, Rozál ? — faegatta az asszonyt. — Tóbiás akarta — szipogott az Hunyó Kovács feltápászkodott a földről és Tóbiás vóllóra tette kezét. — Huncut rafinériád van, Tóbiás, mór értőm a dogot. Tóbiós kissé elsápadt. Da megemberelte magót és megszólalt. — Ne tessék neheztölni, Sándor bátyám, hogy mögcsináltam ezt a dógot, de muszáj vótam, mert amúgy is nehezön tuggya az embör fölnevelni a hizót. — Való igaz — bólintott a biró. Tóbiás folytatta. — Attul fétöm, hogy valaki elviszi, 8mij"ín gonosz mostan az embör. Patkós sógornak is elvitték az utolsó szálig .. . Oszt ne felejcse kidobu'tatni Sándor bátyám, osztán legalább békén hagynak, mart megtu?gvék, hogy nincs mán sömmi . . . A biró ránézett a húsra és olvasni kezdte magában a disznólábakat. Tizenkettőt olvasott. Eimosolvogta m^át. — Jól van. Tóbiás, kidobutatom. Te mög ne bőgj — szólt az aszszonyhoz. Elkezdett felfelé kapaszkodni a létrán. — Jójcakát — mondotta és arra ment vissia, amerről jött. Caergőék is falkapaszkodtak a füstöiőb 51, amelyben csak éjszaka égett a tüz és aludni tértek. Da Tóbiás sokáig nem tudott elaludni, mert valami szorongást érzett belsajsben. « Másnap két csendőr állított be Csergőékhez és elvitték Tóbiást a biróhoz. Tóbiás remegve állt meg a biró előtt. Hunyó Kovács szárazon szólalt meg. — Hányat vágtál, Tóbiás? — Kettőt — bökte ki amaz hirtelen, majd elharapta a szót, mert megijedt, hogv elárulta magát. — Hnn . .. Kötözzétek mög — adta ki az utasítást a csendőröknek a biró, — mert én tizenkét disznólábat láüam. Kié vót a másik négy ? — fordult Tóbiáshoz. — Patkós sógoré —- vallotta be leverten. — Ahá ... akkor hát azért gvüttél el te mindi* panaszra, amikor Patkós sógorod möjlopták, hogy rád ne gondojja senki a lopást. Az assíony is aegitett ? — Nem. — Akkor vigyétek — szók a csendőröknek é3 mint aki jól végezte dolgát, elégedetten rágyújtott a pipájára. Birőváíaszfás Tlagymágocson (Másolat a 30 Filléres postabélyeggel ellátott eredetiről.) Tekintetes Nagymigocs község Elöljáróságához, Nagymágocs. Mely szerint Alob'rott Makay Fer

anc született 1883. Derekeguház Romai kaih. hat élő család atya vagyok katona voltam. A háborúból kivettem részemet iskolám a régi korból négy elemi iskolám van irni olvasni tudok. Ezen birói tiszt ujitás alkalmával mint választó polgár a voksomat a volt biróra adom bizilntam az ősi erényekben. Ezzel kapcsolatban a Páiázatom benyújtom az uj jelöltek sorába mint skandinát óhajtanék állást foglalni a Tekintetes Főjegyző ur jóvoltából. Abban a tudatos mederben érzem magam hogy a községi Birói állás terheit el tudnám vezetni a Bürokrácia szálainak működését ismerem és a közigazgatást valam

;nt kevés instrukálás után megkönnyítené a Tekintetas főjegyző ur fáradalmait. Ha mind ezek után célomat nem érném el ugy leülepszem mini zavaros viz és maradok a tehetetlenek táborában Kiváló tisztelettel • •"> Makay Ferenc s. k. Olompahát, 1933. XII. 18 .án. életes, jó bútorok és kárpitosáru legolcsóbban