Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-14 / 10. szám

1934 január 14 öEKESMEGYEl HCZLONY Krónika Hihetetlen, mégis ugy van, E világon már semmi sem Sikerül, Eltitkolni mit sem lehet, Mert idővel minden titok Kiderül. Vezet ebben Csaba város, Hol mindenki a másikkal Törődik, Nem is csoda, hogyha nálunk Minden napra friss esemény Szövődik. Tudják azt, hogy X-né válik, Z barátunk kinek küldött Virágot, „Fene látott — mondják karban Ilyen romlott, erkölcstelen Világot r Egyebet is tudnak nálunk, Miről olykor csak diszkréten Beszélnek Es cmiröl pár nap múlva Fűnek fanak szeretettel Mesélnek. Csúf emberi gyarlóság ez. Csodálkozni ezen én már Nem tudok, I'iyen pletykák mondásával Előbbre még nálunk senki Nem jutott. Komoly dolog is van nálunk, Amin lehet csodálkozni Eleget, Akkor is, ha tudjuk régen. Hogy varosunk e téren is Vezetett. Akármerre járunk• kelünk. Sírnak rínak, hogy nincs munka, Kereset, Van olyan is, ki már, sajnos Evek óta egy fillért sem Keresett. Bántani kit sem akarok, Tétlenségért senkit meg nem Dorgálok, Hogy lehetne pénzt keresni, Arra nézve pár pé'dával Szolgálok Itt van az ipari kölcsön, Örömmel adnak, hogyha kell, Ezreket, Hogy igy munkához szoktassák A munkától rég elszokott Kezeket. Az eredmény, bár szomorú. Kénytelen vagyok itten el­Zokogni; Kölcsönre nem reflektálnak S kölcsön nélkül ki tud nálunk Dolgozni? Rendelet jött Budapestről l A rendelet bizony Isten Megható: Oly közüzem, hol nincs haszon, Város által tovább fenn nem Tartható. Meghirdették hát a fürdétl Akadt is e hirdetésnek Nézője, De nem akadt a fürdőnek Sem komoly, sem komolytalan Bérlője. erde. PNEUMATIK KÉPVISELET szakmabeli cégnek átadó Megkeresések „Bevezetett külföldi már­ka" jeligére Etd8s József hirdető­ire dá ja, Budapest, VI., Teréz-körut 35. küldendők. üzlethelyiségek feltűnő olcsó bérért kiadók Undrássy-ut 19. sz. alatt TI mig az ember eíjuí odáig... Talán nem végiek fölösleges munkát, he az uiókor száméra megörökítem, hogy 1934-ben, ami­kor az emberiség hatalmas szá­zaléka hiába töpreng azon, hogy tragikus helyzetén könnyítsen, van­nak többen, közöttük magam is. akik a remény soha el nem hal­ványuló gyönyörű színeiből táp­lálkoznak. Nincs ezen mit mosolyogni. Van­nak emberek, akik minden nap kappar.pecsenyével és más ha­sonló jókkal táplálkoznak, de ezért mindig éhesek. Nekem egyedüli és fő táplálékom : a remény. Nem mondom, hogy ezzel jó! is lehet lakni. De hát fontos ez. ? Annak idíjén, mikor Jézus a földón járt egy kenyérből megetetett 5000 em­bert és még maradt is belőle. Igaz. senki sem kérdezte tőlük, hogy jóllaktak-e ? Ma sem kérdi egyik ember a másiktól, hogy jóllakott-e ? Pedig ma nem Jézus, hanem Júdás jár a földön, aki nem ad, de elveszi azt, amit talál. Tőlem is elvett már mindent, egyedül a remény­séget hagyia meg, hogy tovább is bízzak, higyjek, hogy ami nem nem vált valóra ma, az még meg­valósulhat holnap, vagy holnap­után, esetleg azután. Ezek előrebocsátása után hang­súlyozom, hogy mély tisztelettel és hódolettal viseltetem Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter sze­méJye iránt és bámulattal adózom intézkedéseivel kapcsolatban. Ezek között a névmagyarosítás propa­gandája nyerte meg tetszésemet a legjobban. Alig egy éve indult meg ez a mozgalom és máris szerte az országban mindenütt követőkre talált. Főként azért tetszik nekem a névmagyarositási propaganda, mert hihetetlen gyorsan intézik el az ezerszámra befutó kérvényeket. Nem mondom, vannak kivéte­lek is. Nem sok, de akad. Jóma­gam pé'déul még augusztusban küldtem el egy ilyen kérvényt, az összes előirt mellékletekkel együtt és még nem kaptam választ. No de azért vagyok én kivétel! De ettől eliekintve, hosszú időt vesz igénybe, amíg megállapítást nyer, hogy én vagyok e én, azután mi­lyen ember volt az apám, hol született a nagyapám, a déd­apám, azután a fiam, aki most 15 éves, nem-e vett részt a szo­morú emlékű 18 as forradalomban? Mikor végre mindezekről befut­Oh. fbCLiftajtóji nak a kedvező jelentések, akkor még meg kell állapítani, hogy az az uj névvel nincs e valami rejtett célom? Nem azért kérem-e, hogy könnyebben bejuthassak Hitler táboréba? El vagyok készülve arra, hogy várnom kell még egy pár évet, amig a névváltoztatás engedélye megérkezik. Ám ez engem nem izgat. Esetleg az is megtörténhetik, hogy a Mors Imperátor gyorsabb lesz és csak a túlvilág gyönyö­reit fogja szaporítani az engedély megérkezése. Ez sem baj I Nemcsak én, de mindenki tudja, hogyha azonnal teljesitik kéré­sünket, ez csak látszólag boldo­gít bennünket. Az igazi boldog­ságért meg kell szenvedni. És én szívesen szenvedek, mert él ben­nem a remény, hogy mire uno­káim unokái is felnőnek, ez a ki­vételes kérvény is elintézést nyer I Ignotus. 3+1 lámpás 7331-6?* BANO-PASS EURGPA­vevő készii'ék din a. j m i k u s hangszóróval* j Készpénzára: P 2£5.~ ! Husz éve lesz ez év júliusában, amikor orvul el­dördült Sarajevóban az a revol­ver, amely közvetlen megindítója volt a négyesztendős világhábo­rúnak. Folyó év julius hó 28-én lesz a huszadik évfordulója annak, hogy a magyar városokból, falvakból is elindultak dallal az ajkukon, vi­rággal a sapkájukon a világhábo­rús megpróbáltatások felé azok, akik közül oly soknak nem volt visszatérés. Az emberi vér és könny soha el nem képzelt áradatának napjai fekete belükkel lesznek beirva a világtörténelemnek a lapjaira és azoknak a lelkében, akik akár kint a fronton, akár pedig az itthoni aggódás és nyomorúság közepette végig élték a négyéves világháború borzalmait — soha el nem muló szomorú és sokszor dicsőségteljes emléket jelent. A világháború kitörésének hu­szadik évfordulójára az Országos Frontharcos Szövetség nagysza­bású országos emlékünnepélyt ké­szít elő és pedig lehetőleg a két testvérszervezettel az Országos Vitézi Renddel és a Hadirokkan­tak Szövetségével karöltve a kül­földi frontharcos szervezetek be­vonásával óhejtaná ezt a napot méltóvá tenni a világháborúban elesettek emlékéhez és a nagy nap emlékezetéhez. Ezzel kapcsolatosan a Front­harcos Szövetség érintkezésbe lé­patt a postaigazgatósággal is, hogy folyó évi julius havában külön emlékbélyeg sorozatot bocsásson ki, amely szintén hozzájárulna a vi­lágháború kitörése huszadik év­fordulójának emlékéhez. Lapunk hasábjain többször visz­szafo^unk térni a nagyszabású országos emlékünnepélynek egyes részleteire. Addig játszott a tűzzel... Néhai, jó öreg nagyanyánkat sok­szor kinevettük, ha elavult, konzer­vatív gondolkozását eláruló figyel­meztetésében volt részünk. — Ne játssz a tűzzel I — mon­dogatta és ilyenkor mindig egy fölényes mosoly volt a válasz ré­szünkről. Fodor Klári, a Miklósy-társulat fiatal, temperamentumos szubrettje szintén a szófogadatlan gyerekek közzé tartozik. A csabai idény alatt sok öreg jóakarója figyel­meztette, hogy ne játsszon a tűz­zel l A figyelmeztetés azonban nem sokat használt és most a „Kecskeméti Lapok"-ból arról ér­tesülünk, hogy Fodor Klári meg­égette a lábait — egy vasalóval. Ugy hisszük, Csabán többen lesznek olyanok, akik nem min­den izgalom nélkül gondolnak a temperamentumos szubrett tűzese­tére. csukott béraufó f •sSŰT&StfT Suhajda-garázsban, telefon 93.

Next

/
Oldalképek
Tartalom