Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1934-01-14 / 10. szám
4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY A titokzatos Isten Irta: Szabó Ferenc Minden reggel neveddel kelek, minden este neveddel fekszem. Hozzád mondok ájtatos imát s Veled veszekszem. Barátom vagy és ellenségem : megsegítesz, ha bajban vagyok ; a néha olyan nagyokat ütsz rám, hogy feljajgatok. Jóság vagy és kegyetlenKényur : azt akarod, hogy boldog legyek ; és a Te nagy, roppant igádban törők, görnyedek. Álom vagy és rettentő Bíró : Te utánad futok lihegve; és Előled rejtőzködöm el félve, remegve. Élet vagy és Megsemmisülés: a nevedben léptem a földre; é* majd a Te nevedben tesinek a sírgödörbe. Jaj, Te vagy a titkoknak titka : (víg bölcsőm és gyászos szemfedőm) s én nem tudom, jaj, nem is tudom imádjalak, vagy gyűlöljelek Téged Teremtőm ?! Alkalmi vétel Deák-utca 13. sz. alatti beltelkes ház ingatlan mely 6 szobából, mellékhelyiségekből, üzletből, raktárhelyiségből és nagy telekből áll, kedvező fizetési feltételek mellett Január 30-án, délelőtt 10 éralior a békéscsabai kir. járásbíróság hivatalos helyiségében nyilvános birói árverésen el fog adatni. Az árverési feltétek megtekinthetők a Magyar Olasz Bank Rt. békéscsabai fiókjánál Éjféli párbaj Irta: Molnár Pál A négy kasza egyszerre suhogott. Négy ingujra vetkőzött, keményinu, napbarnított legény vágta a rendet. Á marokszedőleányok ugyancsak dolgoztak, hogy a nyomukban tudjanak maradni. Nem messze az aratók mögött egy karcsú termetű, tüzes szemű barna lány gereblyézel húzta öszsze az elszórt ka'ászokat, tévő labb tőle egy alacsony, szélesvéllu legény pedig az összehordott kévéket rakta keresztekbe. Szélpál Péter, aki a negyedik sort vitte, megállt, lassan felállította kaszáját, elővette tokmányából a fenőkövet, hogy a kaszát megfenje. Pedig hát nem azért állt ő meg. Uj volt az, meg éles, akár a beretva. Da azért ugy cseleke dett, mintha a kaszát fsnné, közben azonban hátrafelé sandított, oda, ahol az a barna lány a gereblyét húzta és az a legény a kereszteket rakta. De bizony hiába nézett most oda. Nem látta őket sehol. Egészen megfordult és néhány pillanatig mozduíatianul nézett arrafelé. Ekkor az egyik kereszt mögül egy kalapot látott előtűnni, majd rövid idő múlva egy legény lépett elő és nvomában egy leány ie. Péter keze hirtelen vadul ökölbeszoruit. Most már mindent megértett. Hát persze, az a gyalázatos, az a bitang C*éky István megint a kereszt ^ögé csalta azt a lányt, a Balogh Orzsit, hogy enyeleghessen vele, hogy megölelje, hogy megcsókolja. Erre a gondolalra kegyetlen düh öntötte el és valami ugy belemarkolt, beletépett a szivébe, mint B forgószél a keresztekbe. S7 erelett volna odarohanni és kaszájával össze-vissza kaszabolni azt a bilang Csáky Istvánt. Da türtőztette magát, magábefojtotta dühét és egy utolsó gyűlöletes pillantás után, mely Istvánnak szólt, belevágta tokmánvéba a fenőkövet, kezébe ragadta a kaszát és vásni, kaszabolni ke?d!e a rendet olyan erővel, olyan dühvel, mintha csak Csáky István állott volna előtte. Olyan vadul dolgozott, hogy pillanatok alatt utolérte az előtte haladó legényt és kis híja, hogy bele nem vásott annak a lábaszárába. A marokszedő lány meg jól elmarad, mögötte. -- Vteyáaz, Péter I Lassabban I — kiáltott rá a legény. — Még mijd beíleváirsz a lábomba, oszt nyomorokká tsszal. 4. meroksr.edő lánv is rákiáltott: — Mi lelte kendet, Péter ? Olyan bolondul vágja, ho?y nem győzöm utárm a szedést. —- Kuss 1 — horkant fel Péter, anélkül, hogy felpillantott volna és vátfía, vágta a rendet íovébb, hogv csak ugv izzadt bele. Vacsorára a tanya udvarán egy terebélyes eperfa alá telepedtek !e. A nehéz, fárasztó munkában kiéhezett lányok és !e«ény«k farkaaétvácfgval estek neki az ennivalónak. Csak Péternek nem kellett az étel. Foroütak, kavarogtak benne az indulatok, a harag, a gyűlölet, a féltékenység, és nem hetji'ták enni. Hol Istvánra, hol Örzsire nézett, akik egymás mellett ülve. mit sem sejtve jóízűen falatoztak. Valahányszor Istvánra nézett, minden vére a fsjeba zudulí es erész iestében megremegett a dühtől. Alig várta, hogy vége legyen a vacsorának. Szeretett vr»tn» szaladni, elrohanni az asztal mellől, hogy ne lássa Istvőn nyugodt, megelégedett arcát, mert attól félt, hogy menten nekiugrik. örült és valósóggal megkönnyebbült, mikor lenyelték az utolsó falatokat és egymásután álltak fel az asztal mellől, hogy aztőn mindjárt nyugodni menjenek. Péter is felkelt, hogy fekvőhely után nézzen, mikor észrevette, ho<?y István megint ott settenkedik Örzsi körül. Erre kitört belőle a düh és nigyot rúgott a mellette kullogó komondorba, hogy az vonyítva rohant vackába. Nemsokára csendes és «ötét lett az egész tanya, csak az ep?rfa alatt égett egy sápadt lángú mécses. Mindenki aludt már. Ketten voltak még ébren : Péter és István. István az eperfa alatt kaszáját kalapálta. Péter meg az isíállóajtóban az ajtófélfának dőlve állt és Istvánt nézte. Nam volt már semmi dolga, de mégsem sietett pihenni. Harapta, rágta szivét a keserűség, a szerelem, mint sáska a zöld vetéiit. És mindenáron beszélni akart htvánnal. Egyszer aztán nem birta tovább Zsebresüllyesztette kezeit és lassan Intvánhos ballagott. Megál't előtte. István nem vette észre. A kasza fölé hajolva munkálkodott. — Szólni akarnék veled, István — mondta Peter és hangja remegett az izgalomtól. István felemelte fejét és Péterre nézett. Nem értette mit mondott neki Péter. A kalepácsütések elnyomták szavait. — Szóltál valamit, Péter, ugy gondolom. Péter összehúzta szemöldökét. — Azt mondtam, hogy szólni akarnék véled, István. A másik felette a kalapácsot. ••• • Tökéletes, jó bútorok és kár pitosáriik legolcsóbban # bútoráruházban Békéscsaba Andrássy-ut 25. sz. Telefon # » 32
