Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-18 / 39. szám

SEKESMEGYEI KÖZLÖNY S A hétfői közgyűlés pótíárgysorozeta 1. Ebadó átengedése tárgyéban törvényhatósági bizottsági határozat. 2. Utcai telefonállomás felállítása ügyében postai 'azgalósági megke­resés. 3. Eresébet gőzmalom kérelme kövezetvém étoiányozésa iránt. 4. Legtöbb adói fizetők 1934 évi névjegyzéke ügyében kisgyülési határozat. 5. Pollák Géza főpénztári ellenőr betegszabadságának meghosszab­bítása. Gömbös márciushan Rómába utazik Budapest: Politikai körökben híre terjedt, hogy Gömbös Gyula minísr.terelnök márciusban Ró­mába utazik, ahol Mussolini ve­zetésével és Dollfuss kancellár részvételével fonios tanácskozások lesznek. Azokban a körökben, ahol a kormány külpolitikájának terveit jól ismerik, rámutatnak -arra, hogy az utazás gondolata tényleg felmerült, de döntés még nem történt. Nem tudják, hogy mikor lesz meg és egyáltalán meg lesz-e az utazás. Ebben a tekin­tetben Suvich államtitkár buda­pesti utja, illetve tartózkodása al­kalmával történik meg a döntés. Olaszország és Francia­ország akciója Ausztria függetlenségéért London : A Daily Telegraph dip­lomáciai levelezője írja: Olaszor­szág és Franciaország, mely két országnak hadászati okokból fon­tos érdeke annak megakedályo­zóaa, hogy Ausztriát Németor­szágba beolvasszák, Angliát kö­zös nyilatkozattételre akarják bimi, amelyben a három nagyhatalom eltökélt szándékát fejezné ki, hogy fenntartja Ausztria függetlenségét. Az első javaslatot az olasz kor­mány tette és a francia kormány a;:onnat a legerélyesebben támo­gatta. Benes legutóbbi londoni tartózkodása alatt hasonló lépést tanácsolt. Az angol kormánynak még dön­tenie kell afelett, hogy vájjon csat­lakozik-e valamilyen közös nyilat­kozathoz, amely Ausztria függet­lenségének fenntartását az európai béke ügyének nyilvánítja. Egy bi­zonyos : az angol kormány nem ir aló semmiféle olyan nyilatko­zatot, amelyben Anglia olyan kö­telezettséget vállalna, amelyben Ausztriának hadimüveletfíkkel való megvédését ígérné, vagy iiztosi­Angol körök ugy vélekednek, ixOgy stőszcr az osztrákoknak kell dönteni, hogy raüyes ormányzati rendszert választó ak, ho^v vájjon szocialista, hil'nistii, .a^y fasiszta ur&.nat akar.aK e bevezetni. Az angol r.orrnány ellenzi, hogy Né­metország és Auszhia vámközös­sé re iépjún, sőt akkor sem avat­kozna be, hogy Ausztria e sza­a?.ó urnák olő't nemzeti szo­ci '""sté v-viúianá ma^át. Az oszt­rt' függeiíenség nem foglal el •sa'úO' -"inget az ngo) érdekelt*"" i>_ 'io. . -i. A ü , ;'y Lxpress levelez _'je hosz- j szu beszélgetést folytatott Dollfass kancellárral, aki hangoztatta, hogy lélekben együtt érez a szocialiftta munkássággal s meg akarja védeni annak jogait és fel akarja éleszteni az elveszrttt hizafiasságot és nem­zeti érmést. A kezék :n levő bizo­nyítékok szerint azonban a szo­ciaiiaték polgárháborút készitetSök elő februárra. A cseh szocialisták kétségtele nül nagyon tevékenyek voltek, de G cseh kormány ujabban több pont­ban vonakodott a szocialisták aka­ratát lámogatni. Ha valamely or szág a vihar idején semleges tud maradni, nyugodt időben bizonyára barátságos If-sz. Dollfusü végül ke­serüen panaszkodott s német kor­mány magatartása miatt. A Daily Maisban Ward Prive feltűnő beállításban két hosszú in­terjút közöl, amelyben Hitler és Göbbels kárörömmel kommen­tálják az osztrák eseményeket, m ;nt ők mondják, a bécsi vérfürdőt. Kiemelik ezzel szemben a nemzeti szocialisták szelidsését. A bécsi polgárháború A történelem, lévén Cerlyle sze­rint olyan hősének,amelyet az örök­kévalóság zeng magénak, szereti a visszatérő rímeket. És aki elfo­gulatlan szemmel vizsgálja az ese­ményeket. annak az értelemnek a fényénél, amelyet verulami Bacon töretlennek kivánt, döbbenve is­meri tat a béc'i háztömbökön a Mene Tekel Ufarsim felírást, ame­lyet a végzet csontkeze — ides­tova kilencven évvel ennek előtte — homlokukra rajzolt. Emlékezzünk csak vissza, mi tör­tént a népek hajnalán, 1848 tava­szén. Mikor híre jött február utolsó napján annak a forradalomnak, emely Lajos Fülöp, a polgárkirály alól kidöntötte a trónust, a bécsi hatalmasok egyike — gtóf Clam Martinitz — azt írta naplójába : „Csak az együgyűek hihetnek ez alkotmányban, amelynek ideje le­jért." S mikor pár nappal utóbb a könyvkereskedők alázatos hsni?u feliratban kérték a cenzúra enyhi tését, egy másik a bécsi hatalma­sok közül, gróf Co'ovrat, azt fe­lelte nekik : „Adjanak hóiét az Úr­istennek, hogy kérvényüket nem u sy magyarázzuk, mint ahogy ma­gyarázhatnak és nem kerülnek a bitófára." És március 10 én Met­ternich Kelemen hercegkancellár császári manifesztumot tett közzé, amely szerint a fennálló rend ellen intézett támadások vérbe fognak tiportatni. Igy azután ezt az ina­szakadt rendszert, mint a földin­dulás, olyan hirtelen lepte meg az az áradás, amelyet minden józan­eszü ember várt és csodás gyor­sasággal seperte tova, ámbár ke­vésbé a saját erejéből, mint in­kább azért, mert az maga korhadt s rothadt volt s öreg, cselekvésre és gondolkozásra egyként képte­len emberek vezették, akik önma­guk sem bíztak önmagukban. A mozgalom első hírére fejüket vesztették mindazok, akik nemrég fennen dacoltak az ujitás szelle­mével 8 mert a hatalommal élni nem, csak visszaélni tudtak, elbuk­tak csúfosan, nyomorultan 8 hagy­ták magukat vitetni az idő sodrá­tól, mint katangkóró a széltől. A császár még 14 én eltörölte a cen­zúrát, másnap, 15 én ünnepélyes ígéretet tett arra nézve, hogy Auszt­ria népeit felszabitja a patrimőniá­lis szervezet nyűge alól és az ál­talános, egyenlő titkos választójog alapján mihamarabb egybehívja a birodalmi gyűlést, amely a felelős minisztérium vezetése alatt hivatva lesz módot nyújtani arra, hogy a sérelmek általános megelégedésre orvoslást nyerjenek. Ámde amilyen gyors és meg­lepő volt a forradalomnak a z: kere, épp oly gyors és meg epő lett a bukása is. A jámbor osztrákok sohasem jártak abba az iskolába, ahol a politika alep slemeít tanítják s mindi'* engedel­mesen topogtak abban a körben, 1 amelynek sugarát a felsőbbség jőrszalaga határozta meg éa Dss­cartes-nak az a figyelmeztetése, miszerint a hatalom rnegtartá»á­hoz nagyobb erőfeszítés kívánta­tik, mint annak megszerzéséhez, nem jutott el soha fülükbe. S igy könnyen érthető, hogy idői en­gedtek maguknak es elernyedésre, < ellenfeleiknek a felocsudésra, míg­nem Wmdischgraeta Alfréd her­ceg Prágából nagy sereggel Bécs falai alá érkezett s pár nap alatt meg is vette a császárvárost, mely nem átalotta — egyszer, amióta világ a világ — házasságtörést el­követni ura, a dinaszlia ellen ée igy a fennálló „házi" törvények értelmében kiérdemelni a véres fenyítést, amelyben az aranyev^p­jas pribék — mint Lamartine Win­dischgraetzet nevezle — része­sítette. Hogy mi játszódott le az elmúlt és mi fog lejátszódni a következő napokban Ausztria területén, azt jó lelkiismerettel senki meg nem Ítélheti 8 mag nem mondhatja. Látjuk a parabolát, amelyet egy mozgópsnt szemünk előtt rajnol a világtörténelem sikjára, d« hol rejtőzik az egyik, hol a másik fó­kusz, ahonnan a pont elindult, il­letve amerre halad, azt emberi ész — ez a siiány cirkálom — kifürkészni aligha tudja. „Azok, akik hozzá szoktak a gondolathoz, hogy bérmit is előre lehat látni — Int bennünket Tolstoj — elfe­lejtik azokat a körülményeket erne­lyek minden eseményt kisérnak. Mindi? az események haladó g haladás közben növekvő soroza­tának közepén állunk, még pedig ugy, hogy a körülöttünk lejátszódó események jelentőségét fontolóra se vehetjük, mert azok jelentősége percről-percre változik az utánuk zudu'ó ujabb eseménvek módo­sító hatása folytén". Mindazonál tal — nagyjából — annyit kive hetünk a szomszédban gomolygó ködből, hogy az a burleszk, arna­lyet Görgay Artúr, a schwáchati hadak fővezére, az ügyefogyottság szatirjátékának csúfolt, megismét­lődött. Mint egykor a polgárság, a szo­ciáldemokrácia is könnyen györb és könnyen elbukott. Mint egykor a polgárság, a szociáldemokrácia se járt abba az iskolába,ahol a po­litika alapelemeit tanítják s ép oly kevéssé szívlelte meg D.íscar'e? mély értelmű intelmét. Akárhogy, akár mint "an a dolog, minket csak annyiban érdekel a- egész, hogy nem tudjuk mi következik be'őla és utána. Da bármi követ kezzék is, nem marad hatás nél­kül reánk. Mert Ausztria sorsa — akár csak 1848 ban — szerveden és szorosan összefügg egésa Euró pa sorsával és bár merrn — akár balra, akár jobbra — fordul a kor­mánynak rúdja, irányváltozást je­lent szerte „r.inde; , ÜZ ő> Isten habjai 7U?rak. Éoen ezért, émbér ?uda>áb*n vagyunk a.nnak, ho?y a szeizmográf, amely ren­delkezésünkre áíl, fogyatclosan működik, nem állhatjuk meg, hogy ne jelentsük, minő diogremm raj­zolódik a kémlő szalagra. Néízük csak elősí.őr, ki maradt felül é* ki m«radt alul Ausztriá­ban. Erre könnyen felelhetünk, ha a H^imw^hr! oivar> alakulatnak tekintjük, amely s??térd s tömör egységben áll Dalifuss kancellár hátsmögött. Vexére, S'urhe^ibfTg Rüditjer herceg Bécs f«ls7&bedu­lásántsk emlékünnepén, tavalv szep­temberiben, hűséget fogsdott a kancellárnak » ugy üdvözölte, mint aki a legjobbkor jött, hogy Auszt­ria sorsának irányítását váralja". Épr-n azért, kancellár ur — hang­zott a riadó — mert egész em­bernek bizonyulta legválságosabb időHon, esküszöm u?y rragam, mint a veaetésem alatt álló csa­patok ne-'ében, ho?y hűségesen követem Önt és követjük mind­annyian. De a herceg zálogot is követeit : Ne okozzon nekünk soha csalódást ksncaiW ur 1 Mi nagy dol?ok?t várunk önfől, nem e*y középszerű kancellár közénszerft teljeai!mény«it. Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, ne tűrje eey parc.ii? se tovább a vörö«ök ural­mát Bécsnek városában. Csakhogy akkor már, amikor özek a buz­diíó szavak elhangzottak, kioattant ésíudoa volt az is, ho?y — Frauei­feld buitösraíására — a Heimwshr epyik szárnya a nemzeti szoci­alizmus felé kanyarodott. Vagyis az a Haimwihr. amelynek sesrit­sfégévei Dollfuss legyőzte a szoci­áldemokráciát, át mag át van itatva épen azokkal a mérgekkel, ame­lyek rombolása ellen Dollfuss a mütőkést kezébe vette. Es igy módfelett kétséges, váj­jon nem épp az maradt felül a harcban, aki abban részt sem vett, hanem odújában sunnyogva szem­lélte, miként emésztik egymást testvéri harcban azok, akik hi­vatva lettek volna egymást támo­gatni a közös ellenséggel szem­ben. Papén folyóirata, a Ring, nem is késett megfújni a hallatit és örönmel szerte hirdetni a Harma­dik Birodalom minden sz^BÍefje felé: Immár lehullott Ausztria ka­pujától a legerősebb zár és meg­indulhat az utolsó ostrom a szo­rongatott vár ellan. Annyi bizo­nyos, hogy a nemzeti szocializ­mus ma egy ellenségei keveseb bet számol Ausztriában, mint ahogy bizonyos az is. hogy Ausztria egy pár baráttal keve­sebbet számol a világon. Sem Anglia, sem az Egyesült Államok, sem Franciaország, sem Itália, szóval egyetlenegy szómbavehető hatalom sem hagyta rosszalás nél­kül azt, ami Ausztriában történt s a:', a tüntetés, amely Newvork­ban az osztrák követség palotája előtt lezajlott, messze hallható do­bogóssal elárulja azt a görcsös vonaglást, amely az egész világ szivét fojiogf'ja. Mindenki érri, hoav a fzncít demokráciával erős v^dfal hullott ki, a*nely a nem­zeti szocia'izmuó özönét fal'ar'óz­tatha'ta volna s imm'' rövidéin eldőt az aggasztó kérdés, fenn­marad e Auaztria. füg^etlenín, sza­badon, avagy megfordítják a cí­merpajzsot sírboltja felett és a büszke jeliga, amel> e-t a címer* píjzsot disk- ti, mőgvalóf-ul, nem átvitt értet-nében, ahogy eddig ma­gyaré ták, hanem vő szerint: Ausztria uííimo in Orbi. (lg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom