Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-18 / 39. szám

1934 február fi ÖEKESMEGYEI K0ZL0NV Krónika Fegyver dörrent, bomba robbant, Bécs utcáin patakokban Folyt a vér, Kik éjt-riapot átharcoltak Munkájukért, nem tudni: mi Volt a bér. Nem tudni, hogy miért kellett Sok embernek itt hagyni e Világot. Nem látni többé a napot S nem szedni többé tavaszi Virágot. Nem tudni, hogy miért kellett Egy országnak nyugalmát meg Bolygatni, Azt sem tudni: Miért keltett A békét fenekestől fel Forgatni. Élült a zaj. Halálthozó Nehéz ágyuk, gépfegyverek Levelek Görögországból 13 e néma, fagyos csöndben A harangok temetésre Kongatnak. De mi lesz most? Ausztriában Ki játszhatja holnapután Az urat? Temetés utáni napon Megtartandó toron vájjon Ki mulat? Kérdések ezek, amelyre Egyelőre nincsen biztos Felelet S nem tudja azt ma még senki, Hogy mit hoz a megérkező Kikelet. Dollfuss nyugton ül, mert hiszen A munka kész és a harcban Ő győzött, De ha fordulna a kocka, Megeszi, amit magának Megfőzött? Csúf dolog a politika ! Isten ugysel A szinét sem Szeretem, Elkerülöm jó messzire. Ahol azt csak könnyű szerrel Tehetem. Nálunk is van politika ! Ámde soha véletlen sincs Ellentét, Maczák bátyánk egy szót sem szól, Ha valamit elmondanak Szelnerék. Kereskedő iparossal Nem veszekszik. Megférnek itt Békében, Megértéssel, szeretetben, Szép csöndesen árulnak egy Gyékényen. Ur és szolga akárhányszor Találkozik a teritett Asztalnál S mig az egyik pezsgőt iszik, A másik az asztal körül Szaladgál. Dühöng itt a harmónia, Uralkodó irányzat a Szeretet, Csakhogy ebből ki se tudja Megvenni a mindennapi Kenyeret. erde URAM! a „GLORISSIMA << GREPE DE CHINE mindenkor ÓVJA ÖNT! KÖZKEDVELT, MERT MEGBÍZHATÓ! Kapható minden gyógyszertárban, j ctb drogériákban és illatszeriárakban Hosszú éles fütty. 16 őrá3 utazás után megérkeztünk Djebjeli Jugoszláv Görög határállomásra. Felnyílik a fülkém ajtaja és szürke egyenruhájában és szürke tányér sapkájával belép a halárrendőrség tisztviselője. Franciául köszönt és meglepő udvariassággal az útlevelemet kéri. Útlevelem láttamozása után a következőket mondja: — Érezze magát nagyon jól nálunk 1 A rendőrtisztviselő eltávozása után podgy ászomat vizsgálatra készítem elő. Néhány perc múlva belép a vizsgálatot végző !i«t viselő is anélkül, hogy tekintetet is vetne felnyitott bőröndömre, „köszönöm megjegyzéssel lecsukja bőröndöm tetejét és ráragasztja a vizsgálatot igsxoló cédulácskát, amelyen görögül ez áll: „átvizsgálva". Mintegy félórai tartózkodás után elindulunk. A határállomásról való kiindulás után ez időt kellemesebbé teendő, a magunkkal hozott kártyával játszani kezdünk. Útitársam és játszó partnerem egy budapesti napilap közgazdasági szerkesztője. Leosztás után belép a kalauz és franciául a legudvariasabb hangon felkér bennünket a játék abbahagyására, mert a fennálló görög rendeletek értelmében a vonaton a kártya és kockajáték szigorúan tilos. Rész<*rr.ről könnyű szívvel hagytam abba a játékot, mert ra gyon rossz lapom volt, ellenben a partnerem annál mérgesebben és „egyszer legyen lapom" felkiáltással vágta oda a lapot. (Mindent kézből bemondhatott volna ) Rövid játékfe'függesztés után be lépett fülkénkbe a határrendőrség tisztviselője és azután érdeklődött, hogy telik az időnk. Elpanaszoltam, hogy a szigorúan szórakozásból űzött szolid alsós partinkat kénytelenek voltunk beszüntetni, mert nem akartuk magunkat büntetésnek kitenni. Megkérdezte, hogy milyen játék sz az „slszósz" (ó, Ullmann bécsi). Nagyjából megmagyaráztam. Köszönt és eltávozott. Alig 4—5 percnyi távolét után visszatért és azt mondta, hogy az ő felelősségére folytathatjuk a jétékof, de csak „ugy", mert pénzbe játszani tilos. Hogy mennyire nem volt szándékunk pénzbe játszani, mindketten megmutattuk pénztárcánkat, melyet mindketten csak felesleges teherként és egy felirt cim megőrzésére tartogattunk zsebünkben. Megkezdtük ismét a játékot és rövid időn belül a rendőrlisztviselőn, vonetvezeten kivül a kalauz is a kibicek társaságába lépett és egyik leghűbb drukkereim közzé tartozott. Mintegy két és félórai utazás után jelezte a kalauz, hogy megérkezünk néhány perc múlva Szalonikibe, ahol az utunkat megszakítva az éjszakát tölteni akartuk. Készülődésünk közben a vonatvezető kérte, hogy adjuk el neki kártyánkat, (Pietnik, a gyorshódiló.) Mielőtt még válaszolhattam volne, a rendőrtisztviselő közbe szólt és amennyire hiányos görög tudásommal megérteltem, azt mond'a, hogy ez nem szép dolog, hogy a kártyát kéri, mert ő biztos benne, h OÍ y amilyen úrias külsőnk van, a kerését nem tagadjuk meg és pénít sem fogadunk el. Mindar.ynyian elhagyták fülkénket és nekikezdtünk az öltözködésnek. Álig 1— 2 perc múlva visszajött a rendőrtisztviselő és most már ő ajánlott pénzta kártyáért,állandóan figyelve, hosy nem-e jön vissza az első refíektáns. Megajándékoztam a kártyával. Ezt annál is könnyebben tehettem, meit volt még egy tartalék játszmánk is. Sürü hálálkodéssal és ragyogó arccal távozott. Este 11 óra. Befutunk Szaloniki állomásra. Leszállva a vonatról, azonnal körülvettek a szállodák alkalmazottai és török, görög, francia és héber nyelven megkezdődött az invitálás. Szóhoz sem jutottam. A legmesszebbmenő ígéreteket tették é» az árak percrőlpercre morzsolódlak le. A nagy zűrzavarban az állomás főnöke jött segítségemre és behívott az irodába. Bent megkérdezte, meddig akarok maradni és milyen igé- ! nyeim vannak a szállodát illetően. ; Rövid idő múlva saját megbízottjóval kisértetett el az egyik kisebb, de nagyon csendes hotelbe. Budapesti árainkhoz képest csodálatos olcsóság. Egy ágyas utcai szobáért reggelivel és fürdővel együtt fizettem 10% kiszolgálási illetékkel együtt 60 drahmát (cca P 2.80). Az ut fáradalmát reggel 9 óráig tartó alvással pihentem ki, Rsgyogó napsütésre ébredtem fol. Öltözköd esem közben egy küldönc jött az állomáísfenöktöl és kéretett, hogy sürgősen keressem fel. Villamoson mentem ki ez állomásra. A villamos két kocsiból áll. A második kocsi belsejében is pzabad a dohányzás. Cca 15 percnyi utazás után megérkeziern az állomásra. A 15 parces utért fizettem kettő drachmát (óh, Beszkárt). Az állomásfőnök közölte velem, hogy a tovább utazásomra kért « sBjtóos?tély vezetőjétől szabadjegyet, amit az minden további nélkül meg ia edott és a déli vo nattal meg is érkezik a jegy Athénból Szalonikibe. A közlést köszönettel vettem éa távozni készültem, hogy a nagyon ránkférő megtakarítás örömhírét kollegámmal is közöljem. Távozásom előtt az állomásfőnök arra kért, hogy magyarázzam meg neki az alsóst, mert tegnap este hallott róla. Megteltem. Megindultam most már gyalog a szállásom felé. Az állomástól a károsba vezető ut aszfalt. A villamos sínek a gyalogjárótól vaskorláttal vannak elválasztva. Miután az utat kijövet nem figyeltem meg, egy forgalmi rendőrhöz fordultam felvilágosításért. A forgalmi rendőr az utca közepén egy deszkából összeácsolt állványon állt és csukaszürke ruhájában szürke tányérsapkájával irónyüotta a forgalmat. Á forgalmi rendőr teljesen fegyvertelen és a forgalom változást kerja felemelésével és egyidejű élesen hangzó fü!ty-el jelzi. A forgalom jobboldali. Törve a görög nyelvet, érdeklődtem a szállősomra vezető ut iránya felől, amikor a legnagyobb meglepetésemre hibátlan francia nyelven válaszolt, szemét az erős forgalomról le nem véve. Megköszönve a nyert felvilágosítást, elindultam a jelzett irányba. Utcai sátrak és utcai kisasztalokon felállított boltok sorfala között mentem. Feltűnő sok az utcai árus. Rengeteg a mogyoró és narancs az utcán. Hangos szóval és énekléssel kínálják áruikat. Egy kis kézikocsi tele van harisnyával. Megállok és kiválasztva egy pár és szerény és hozzáértésem szerinti finom zoknit, érdekSÁVSZOféős abszolút tiszta hangU szelektív 3*1 lámpás EURÓPA — VEVŐ' mmm-wwm lődtem az éra iránt. 10 drachmát mondott. Nyúlok a pénzem után, mikor a szomszéd árus románul odakiáltja, hogy nála egy drachmával olcsóbban megvehetem. Az én árusom ezt hallva, azonnal leengedte az árat 9 drachmára, mikéiben gyilkos tekintetet vetett a „konkurrenciéra". Hullámzó tömeg mindenütt. Itt egy vándor arab füvet kinál eladásra. Érdeklődésemre elmondja, hogy megfőve minden betegséget elmulaszt. Olt egy állványon állva, egy utcai árus ragtapaszt árul, egy kísérleti médiumon bemutatva annak használatát. A médium arcán rúzzsal jelzi a seb helyét és az igy „ejtett" sebet a nézőközönséghez intézett tréfás megjegyzé sekkel kisérve, leragasztja. Minden megjegyzését harsogó kacaj kiséri. Sajnos nem értem és magamban bocsánatot ia kértem megboldogult görög tanáromtól, hogy a szerinte kitűnő görögöse igy cserben hagyja. Egy 12—14 évesnek látszó gyermek közeledik felém, nyakába akasatott „üzlettel". Osztrigát kinál eladásra. Minden kapható az utcán. Régi agyagedények és fegyverektől kezdve a rádió alkatrészekig. Ssines tarka kép. Délben érkeztem vissza a szállodámba. A szállodám melletti vendéglőben ebédeltem. Ettem az étlapon feltüntetett „hus"-levest, amely apróra vágott birkahúsból és rizsből volt készitve olajosan és citromosán, utána ea;y halat és mézzel étitalolt grizt. Fizettem az ebédért 18 drahmát. (Nem egészen egy pengőt.) Délután kisétáltam a a kikötőbe. A tenger teljesen nyugodt, a maga lustaságéban és gyönyörű kékségében pompás látvány. Azonnal körülvettek a hajósok és mindegyik sétecsónakézásra csábított. Beültem az egyik csónakba és elkezdett a csónakosom evezni. Mielőtt a csónakba beszálltam volna, egy utcai árustól egy darab kenyeret vettem a sirályok etetésére. A csónakomat a sirályok azonnal körülrepkedték és szinte a levegőben kapták el b feléjük dobott kenyérdarabokat. Egy félórai evezés után a tengerből kiemelkedő hajókérnényt vettem észre. Érdeklődésemre a csónakos elmondta hibátlan francia nyelven, hogy a hajó kéménye egy elsüllyedt török hadihajó kéménye, melyet a_ görögök sülylyeszlettek el 1915 ben. A roncsot még nem is próbálták kiemelni. Egy órai csónakázás után ismét kikötöttünk. Az egyórai megfeszített evezés meg sem látszott az én emberemen.. Fizettem az utért 30 drachmát. Érdeklődésemre elmondja, hogy hála t z idegen forgalomnak, naponta megkeres 50 — 100 drachmát, ami r ki és 4 tagu családjának megélhetési nyújt. Tá-