Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-12-18 / 279. szám

1932 december 18 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 7 II. BE BE BE (Közli: Klein Géza) I GYE R E KVI L'X G III Kedves gyerekek, a mi mulatságunknak nagyon kell sikerülnie, mert nagyon nehezen készül. Idestova egy hónapja készülünk a mesedéluténra és még csak ma tudom végre meghatározni azt a napot, amikor megismerjük egymást, amikor leülhetünk a teritett asztal mellé, hogy mese, szavalat és zene mellett mondjuk el egymásnak a mondani valóinkat. Azt már eldöntöttük, hogy a karácsonyi szünidőben fogjuk a zenésuzsonnát megtartani, csak az nem volt még biztos, hogy milyen nap lesz a legmegfelelőbb. Először ugy határoztunk, hogy karácsony másodnapján jövünk össze, meg is tettem már minden előkészületet rá, amikor arra kértek a szülők, hogy a szeretet ünnepén ne vegyem el a családtól a gyerekeket és igy jutottam el oda, hogy újév napján tartsuk meg a mesedélutánt. Újév vasárnapján, délután 3 órakor, tehát szívesen látom minden kis pajtásomat a Fiume-szálloda télikertjében, ahol párolgó csokoládé-kávé mellett meghallgatjuk azokat a meséket és ver seket, amelyek a mi szórakozásunkra ott el fognak hangzani. Most tehát csak rajtatok múlik kedves pajtásaim, hogy mennél jobban sikerüljön a mesedélután. Jöjjetek el mennél többen, hozzátok el ismerőseiteket, jóbarétaitokat és kérjétek meg kedves szüleiteket, hogy jöjjenek el ők is. A mesedélutánon belépődíj nincs, a csokoládé-kávéért és süteményért kell csak 50 fillért fizetni, egyéb kiadás nincs — és egy kedves, felejthetetlen délután emlékével fogjuk köszönteni az ujesztendőt. Hogy jó lesz a műsor, arról mi magunk gondoskodunk, hogy a csokoládé és a kalács finom lesz, az a Schwizner bácsi gondja — és hogy rend lesz, azt az én rendező gárdám biztosítja. A szereplőket és rendezőket külön értesítem az összejövetelünkről. A viszontlátásig szeretettel köszöntöm a gyerektábort és a mesedélutánra minden jó gyereket elvár Sándor bácsi. Tt csodagyerek Alig volt 4 éves a kis Lacika, mikor szülei elvitték egy tanárhoz, hogy tanítsa meg a kis fiúcskát hegedülni és énekelni. A nagy szemüveges bácsi el is vállalta Lacika ének és zenei kiképzését. Teltek, multak a hetek, a hónapok, lassan-lassan az évek is és Lacika tanult, szorgalmasan tanult énekelni, hegedülni. Szegény Lacika. 0 nem tudta mi a játék, a vidámság, a kacagás, az ártatlan gyerekcsiny és hancurozás. A szülei, akik pedig nagyon szerették, azt hitték, akkor tesznek jót kis fiucskájukkal, ha nem engedik őt a többi vidám gyerekek közé, hanem már kicsi korában szigorú, rideg lanórbácsi kezeire bizzák gyermeküket. Az igaz, hogy Lacika csodagyerek is lett. Hét éves volt, amikor a város utcáin hatalmas plakátokon, hatalmas fekete betűk hirdették az embereknek : — Fazekas Lacika, a csodagyerekprimás egy egész zenekart vezet és énekel. Mindenki ott legyen 1 — Az emberek álmélkodva, kissé hitetlenül néztek a plakátokra, de azért elhatározták, hogy a csodagyereket csak megnézik. Gyönyörű májusi nap volt. A városvégi gyerekek, ahol Lacika is lakott, a libákat hajtották haza a folyó melletti zöldelő, virágos rétekről, kergetne, incselkedve egymással. Ezalatt a városban, a Főtéren a Színház zsúfolásig megtelt kíváncsi emberekkel. Mindenki Fazekas Lacikéra, a csodagyerekre volt kivóncsi. Fazekas bécsi és Fazekas néni izgalomtól, remegéstől eltelve, szorongva ültek az első sorban. Az emberek egymásközt beszélgettek Lacikáról. Végre felhúzták a függönyt és megjelent a színpadon Lacika, a csöppnyi gyerek, aki alig volt nagyobb, mint a hegedűje. A nézőtéren felzúgott a taps. Lacika kötelességszerűen, ahogy betanították, meghajolt, aztán nagy csendben játszani kezdett. Nem mosolygott, nem nézett az emberek szeme közé, hanem mint egy gép, melyet mások kormányoznak, húzta a vonót a húrokon és egykedvűen, érzés nélkül, mint egy verkli, énekelt. Az emberek azért nagyon megtapsolták szegény Lacikát, aki örült, hogy már vége lett az előadásának. Édesapja és édesanyja örömkönnyeket hullatva rohantak hozzá, ölelték át, csókolgatták össze vissza. Aztán elindultak haza, a városszéli kis házikó felé. A gyerekek, akik az u'cán játszadoztak, egy percre abbahagyták a játékot éa tágranyilt szemekkel néztek a kis Lacikára, akit hosszú nadrágba bujtattak, aki olt szorongatta hóna alatt a hegedűt és hallgatagon lépdelt szülei mellett. A gyerekek énekelni kezdtek: „Ispiléng, ispiléng ..." Lacika megállt. Szülei hívták, hogy menjen tovább, de a mindig engedelmeskedő kis fiu most nem hallgatott a szülői szóra. Megállt és hallgatta a gyerekek dalát: „Cérna volnék, selyem volnék, mégis kifordulnék . . ." Egymás kezét fogva kört alakítottak az utca közepén a gyerekek és kacagva, gondtalan boldogsággal játszottak. Lacika szivét egy eddig ismeretlen, soha nem tapasztalt érzés rohanta meg. A szeme különösen csillant fel, az ajka mosolygott ugy, mint még soha. Hol szüleire, hol a játszó gyerekekre nézett, kicsi lelke most, ebben a pillanatban megértette, hogy ezek a gyerekek az igazi gyerekek. Kicsiny lelke megérezte, hogy ő még nem is volt gyerek, ő, ő egy furcsa, nagyon furcsa kis fiu, aki még soha semminek sem örült. Különös gondolatok villantak ót agyán. Aztán, egy gyors mozdulattal a hegedűt, dicsőségét szülei kezébe nyomta, odafutott a játszó gyerekek közé és velők fújta együtt: ... cérna volnék, selyem volnék . . . Lacika szülei este nagyonnagyon megpirongatták fiacskájukat és másnap megint csak elküldték őt a rideg, szemüveges öreg zenetanárhoz, dí Lacika nem ment el. A gyerekek nem is hivták és ő mégis kiment velők a rétre, a folyó mellé, gólyahirl, kutyatejet, papsajtot szedni. Édesanyja és édesapja egy darabig nehezteltek Lacikéra, de amikor azt látták, hogy Lacika vig, élénk gyerek lett, elfelejtették, hogy kisfiúk valamikor csodagyerek volt és ők küldték gyermeküket a többi vig pajtás közé játszani, mert ők is belátták, hogy a gyereknek egyetlen öröme az egészséges játék. (—) Perge Ferke a spdjzban Ismeritek ezl a nevet ugy-e kis pajtások. Ö voll, aki nem is régen eperfára mászott. Leesett az eperfáról, még se okult rajta, Perge Ferkét a rosszaság ujabb csínyre hajtja. Felfedezte, hogy a spájzban jó befőttek vannak, amiből — nem őkelmének, csak vendégnek adnak. Gondolta, hogy egy-két üveg megártani nem fog, marad ott a spájzban azért, azonkívül még sok! Belopódzott hát a spájzba, nem látta meg senki és a legszebb üvegekből két üveggel vett ki. Neki látott hamarjába, neki látott enni, azt hitte, hogy minden rendbe', nem lesz baja semmi. Igen ám, de nem igy történt, nem számolt a Ferke, mert a két üveg befőtt ért „jutalmát" el nyerte . . . Édesanyja véletlenül benézett a spájzba, látta, hogy a kedves fia, hogy habzsol nagy lázba. Rányitotta a spájzajtót, Perge Ferke bámult, nem számított erre még se, majd hogy el nem ájult. Lett dolga a porolónak, csihi-puhi — lázba, Perge Ferke se megy többé, egyedül a spájzba. — eggyé— Rejtvények A beküldő neve £ Cime | I. to to kopasz Fertő (Közli; Klein Juli«ka) (Közli: Rosenberg Hajnalka es Lajos) IV. Decembér 25-26 Tüzelő (Közli: Ónody György 6a Ilona) V. Tréfás kérdések 1. Milyen ász jár kirándulásra? 2. Milyen vas az eszkimók háziállata? 3. Milyen ta ir dolgozatot? (Kérdi: Réthy László) VI. Számtani rejtvény Ha a Laci édesapja kétszer olyan idős volt, mint ő, de négy év múlva csak négyszer olyan idős lesz, hány éves volt a Laci. (Kérdi: Griinwald Rez.ő 6a Márta) VII. Hej tett nevek 1. Lola cicával játszik. 2. Add id i hamar gitárom. 3. A pézed itt maradt. 4. Kezeim remegnek. 5. Halkan dorgálta apja. (Közli: Frisch Imre és Andor) Mult heti rejtvényeink helyes megfejtése: I. Benfentes. II. Kéz kezet mos. III. 1. Rádió, 2. Előre, 3. Erdőben, 4. Két tyúk, IV. Vörös. V. Ritka buza, ritka árpa, ritka rozs. VI. 8 és 12. VII. Í.Alma, 2. Körte, 3. Szilva, 4. Eper, 5. Ringló. VIII. Megvesszőzött kinai éktelen lármája. Beérkezett összesen 132 megfejtés. A helyes. megfejtők közül jutalmat nyert Onódy György és Ilona, akik a jutalomkönyvet a szerkesztőségben átvehetik. A megfejtéseket szelvény kíséretében minden szerdán estig kell a kiadóhivatalba beküldeni. Nincs nálad jobb : „Gyerekvilág", e föld kerekén. Ha mindenki ezt olvasná, én nagyon szeretném. És megtartaná, ami benn van, szívből igazán, Talán akkor soh se lenne rossz fiú és rossz kisleány. Ónody György. A Gyerekvilág levelesládája Liska Tibor: Örülök a jelentkezésednek és besoroztalak a gárdába. Ha szorgalmas leszel, nem marad el a jutalom. Kleia Juliska: Egyszerre válaszolok mindkét leveledre. Remélem, hogy nem fogok csalatkozni benned és olyan szépen fogod elmondani a prológot, mint ahogy azt tényleg szeretném. Ma közlöm egy rejtvényedet is. Klein Géza: Közlöm egy rejtvényedet és kérlek, folytasd a rendezők toborzását, mert sok segítőtársra van szükségem,