Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-13 / 144. szám

Ara iz fillér Békéscsaba, 1929 október 13. Vasárnap 9 f 56-ik évfolyam, 144-ik szám BEKESMEGTEI KOZLONT POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő egy hónapra 1 pengő. ;— Példényonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő: Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés díjszabás szerint, Halottakról jót... Alaposan megfontolta-e vagy sem búcsúztatóját a vármegye alispánja, nem áll módunkban megállapítani. De akár az egyik, akár a másik eset áll fenn, mintha a sorok közül enyhe guny érződnék, legfeltűnőbben ott, ahol a vármegye feje a múlttá vált törvényhatósági bizottságot, mint feladata magaslatán állottat jellemezte. Olyan kiváló elme és az alkotóerőnek olyan fölényes birtokosa, mint az alispán, ezeket nem mondhatta teljes komolysággal, éppen azért, mert alkotásnak és a szakadatlan munkának a láza fűti. Az a láz, amelyet semmiféle műszerrel vagy megérzéssel nem lehetett kimutatni az Istenben és végelgyengülésben megboldogult törvényhatósági bizottságban, ennek tagjainak túlnyomó részében. Az alispán a tudós és a szellemi vezér jóakaratú elnézésével vetett tehát szépségtakarót a kivénhedt törvényhatósági bizottság hibáira és mulasztásaira, nagylelkűen és jóakaratúan megadva neki a felsőbb helyről jövő, szépségflastromos abszoluciót. Mi azonban — bár a közmondás szerint „de mortuis nil nisi bene" — nem lehetünk sem jóakaratuak, sem elnézők, amikor a köz sáfárjainak sírbatételénéL-némi számonkérést kockáztatunk meg. Iga hogy nincs kitől számonkérni a dolgokat, de nem is az a fontos, hogy egy bizonyos személyt aposztrofáljunk, szemére hányva mulasztásait, gyengeségeit, hibáit, gerinctelenségeit. Mindezek bőségesen megvalának az elmúlásba süllyedt régi törvényhatósági bizottságifan. Ami nem is csoda, nem is talány. Túlnyomó részük a születés „jogánál" vagy a vagyoni cenzusnál fogva kerülvén a megye parlamentjébe, a közszereplésre való legelemibb kritériumok nélkül is olyan jogokat kapott a megyebeli közélet sorsának irányításában, amely jogokat még a legkomolyabb elmével és tudással megáldott egyén is csak félve, felelősségének irtózatos súlyától átlandóan reszketve, meri gyakorolni. Az elmúlt régi törvényhatósági bizottság azonban nem volt ilyen, kevés, annál tiszteletreméltóbb tagját leszámítva. Szórakozásnak, ismerkedési alkalomnak, kirándulásnak, barátkozásnak tekintették a megyegyüléseket, amelyeken izegve-mozogva,türelmetlenül meghallgatták ugyan az alispáni jelentést, aztán fejbólintó-jánosokként szavaztak a kormányfőtanácsos urak kormánymentő szónoklatai után és ügyeltek arra, hogy a déli vonatot valahogy le ne késsék. Tizenegykor a legéletbevágóbb ügy táigyalását is a faképnél hagyták, mert még el kellett érni a vonatot. Mindössze ennyi volt az érdeklődésük a megyei élet folyása iránt. Ezért lettek a megyegyülések az utóbbi időben egy csomó vidéki ur siető összejövetelévé, ezért nem hallottunk ott soha emelkedettebb, nivós vitát vagy hozzászólást, ezért kezdett hasonlítani az ülésterem lassanként ahhoz, amiről nehéz volt krokit nem irni. És ezért hiányzott a komoly munka a vármegyéből. Egyetlen ember dolgozott itt csupán, de ez aztán dolgozott gigászi erőfeszítéssel, irtózatos szorgalommal, felmérhetetlen kitartással és nibelungi becsületérzéssel. Az alispán. De ő csak egy ember volt — és egyetlen komoly ember komoly munkája nem teremthette meg mindazt, amit többszáznak komolytalansága és felületessége elmulasztott. A sok szociális feladat, az alsóbb néposztályok minimális jóléte, az utak, a demokratikus közigazgatás dolga ezért megoldatlan, izzón égető probléma még ma is. Az alispán az utolsó megyegyűlésen kijelentette, hogy bizik abban, hogy az uj törvényhatóságnak is lesznek értékes tagjai, akik hasznos és áldásos működést fejtenek majd ki. Nem akarunk ünneprontók lenni, ezért csak annyit mondunk: le a kalappal az alispán impozáns emberbecsülése előtt 1 (h. r.) „Ez a törvényhatósági bizottság a feladata magaslatán állott" Békésvármegye régi törvényhatósági bizottságának utolsó közgyűlésén az alispán nagyjelentőségű búcsúbeszédet mondott [A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvármegye régi törvényhatósági bizottsága csütörtökön délelőtt tartotta meg újjáalakulása előtt utolsó közgyűlését Daimel Sándor dr. alispán elnöklete alait. A közgyűlésen nagy figyelmet keltett az alispán nagy beszéde, amelyben elbúcsúztatta a régi törvényhatósági bizottságot. „^Elsősorban bejelentette, hogy a belügyminiszter a vármegyei választásokat kitűzte, még pedig a virilisekét október 18-ra, a választandókét október 27-re, az érdekképviseleteknek pedig november 10-ig meg kell választaniok képviselőiket, az uj törvényhatósági bizottságnak pedig november 20 án kell megalakulnia. Ha addig nem lesz uj főispán, ugy ez a gyűlés lesz a régi törvényhatósági bizottság utolsó közgyűlése. Ezután, mint a vármegyei törvényhatósági bizottságnak mintegy 43 év óta tagja, kijelentette, hogy ez a bizottság törvényes kötelességét a vármegyével szemben hiven teljesítette és feladatának magaslatán állott. Nemcsak készséggel hajtotta végre a felsőbb hatóságoknak törvényesen kiadott rendeleteit, hanem erélyesen szállott szembe a darabontkormány ama rendelkezéseivel, amelyek a magyar alkotmány alaptörvényeinek mellőzésével követelték a törvényhatóságtól törvénytelen rendeleteinek végrehaltását. Miután a főispán távol van, neki jutott a feladat az utolsó ülésen elbúcsúztatni azt a megyegyülést, amelynek működése nemsokára a múlté lesz és becsülésre, elismerésre méltó emlékezete az utókoré és a történelemé. A mostani tagok közül sokan nem lesznek tagjai az uj megyegyülésnek, ami érzékeny veszteség a megyére, viszont bizik abban, hogy az uj törvényhatóságnak is lesznek igen értékes és kiválóan'hivatott tagjai, akik a régiekkel karöltve bizonyára eredményes, hasznos és áldásos működést fejtenek majd ki a vármegye és az ország érdekében. Ezeknek munkájától függ mindnyájunk óhajtott céljának elérése : a közigazgatás gyorsasága, jósága és egyszerűsítése. Az alispán nagy tetszéssel fogadott beszéde után Berthóty Károly dr. a megyegyülés nevében hálásan megköszönte az alispánnak hosszú, önfeláldozó működését. A napirend letárgyalása következett ezután, amivel 11 órára elkészült a gyűlés. A vármegye jövő évi háztartási költségvetését az alispán kimerítő felvilágosításai után vita nélkül egyhangúan elfogadták. Ugyanígy Miskolc város köriratát is a névmagyarosítások megkönnyítéséről. Határozatilag kimondták, hogy országos mozgalmat kell indítani ennek érdekében, vagyis hogy az idegen hangzású nevek megmagyarositását ne csak a kiváltságosoknak, hanem minden magyar állampolgárnak engedje meg a kormány. Kimondották, hogy az államsegéllyel kiépítendő utak földmunkáit a fagykársujtotta vidékeken a megyei útalap terhére megkezdetik, hogy a munkanélküliek a télre keresethez juthassanak. Veszprémvármegye köriratát el j fogadták és felírnak a pénzügyminiszterhez a mezőgazdasági hiteleknek a nagybankok részérői történt megvonása miatt. A vármegye kéri a minisztert, hasson oda a nagybankoknál, hogy ezek vonják vissza a közgazdaságra káros intézkedéseket és ne forszírozzák a mai súlyos gazdasági viszonyok között a kölcsönök viszszafizetését, hanem adjanak továbbra is moratóriumot. Békés küldöttségeket vezet országgyűlési képviselőjéhez Közbenjárását kérik az iskolák államosítása és a magasabb lakbérosztályba sorozás érdekében (A Közlöny eredeti tudósítása.) Rohamlépésekkel közeledik a házbérfizetés ideje: november 1. Ez az időpont egyúttal az, midőn a szegény háznélküliek tömegesen szokták régebbi lakásukat ujakkal kicserélni. Vagyis költözködnek éspedig vagy szabadakaratukból, vagy pedig a házigazda felmondása kényszeríti őket a költözködésre. A költözködés nem irigylendő foglalkozás. Akkor sem, ha van miből fedezni a költözködési költséget. Pláne ha nincs 1 Azt tartja a közmondás : két költözködés felér egy leégéssel. Mennyivel kellemetlenebb a költözködés akkor, ha nincs pénzbeli fedezet reá s hozzá télviz idején állunk. November l-e különösen súlyosan érinti a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak nagy táborát, kik leginkább ilyenkor szoktak bérelt lakást cserélni. A mostani költözködés súlyos terhét megnehezíti ama bizonytalanság, amelyben az ország közalkalmazottai élnek. Mert nem tudnak semmi bizonyosat a már régóta megígért lakásbérfelemelésről s a községeknek, városoknak magasabb lakbérosztályba való beosztásáról. Emiatt a bizonytalanság miatt nem mernek a jelenlegi szerény lakásuknál jobb, egészségesebb, de drágább lakást kivenni, mert félnek, hogy az amúgy is csekélyke lakbérükre, amely eddig is kevés volt, — ha november 1-től ismét nem emelkedik a lakáspénz — sokat kell szerény fizetésükből rápótolni. Nem helyes a kormánytól, hogy a magasabb lakáspénzek és a községeknek uj lakbérosztályokba való beosztásáról szóló rendeletét eddig nem közölte, hogy a közalkalmazottak tudnák, mihez tartsák magukat. Nem helyes, hogy ezt a rendeletet, amely bizonyosan a pénzügyminisztériumban készen van, nehéz zár alatt tartják s szabad szárnyat enged tisztviselői körökben a találgatásoknak s a lehetetlennél-lehetetlenebb híreszteléseknek. Utóvégre ez a kérdés oly fontos és közérdekű, hogy erre mentül előbb felelni kell a