Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-13 / 144. szám

2 üöMits Békéscsaba, 1929 október 13 kötöttáruk, nyak­kendő, kalap kü­lönlegességek TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT 6 kormánynak — akár kedvezően, akár kedvezőtlenül oldotta azt meg a közalkalmazottakra nézve. Mint hirlik, Békés község tény­leges és nyugdíjas közalkalmazot­tai e hó 13-án Angyáq Béla dr. igazságügyi államtitkár, országgyű­lési képviselőnél békési látogatásé­kor népes küldöttséggel fognak tisztelegni s a lakbérrendezés és beosztás ügyben kérdést intéz­nek hozzá. Valószínűen felhasználja a ked­vező alkalmat Békés község veze­tősége is, hogy a sok égetően sür­gős dolgoknak a kormány által való teljesítésére nézve, mint ami­nők : a községi elemi iskoláknak, óvódáknak államosítása, polgári leányiskola épitési segélye, Békés községnek a legutolsó lakbérosz­tályból való kiemelése s legalább a mostani rendszerű IV. lakbér­osztályba való beosztása stb. ügyé­ben képviselőjének pártfogását és közbenjárását kikérje. Békésvármegye a játékkaszinó ellen „Aki játszani akar, menjen Montekarlóba" (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tolnavármegye a Balaton mellett építendő játékkaszinó tervének megvalósítása ellen, a súlyos anyagi viszonyok között élő or­szág erkölcsi és vagyoni viszonyai érdekeinek megvédése céljából, felirattal fordult a kormányhoz és a képviselőházhoz. Az esetre, hogy ha a játékkaszinó mégis en­gedélyeztetnék, Tolnavármegye azt kéri, mondják ki, hogy magyar állampolgárok a játékban semmi­féle körülmények között nem ve­hetnek részt. A felirat kiemeli, hogy az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy pusztuljanak a va­gyonok és még jobban szaporod­jon a letört egzisztenciák és a sikkasztok száma. Aki játszani akar, az menjen ki Montekarlóba, vagy más hasonló helyre. Kívá­natos volna a zártkörű klubokban és a legelőkelőbb kaszinókban is a hazárdjátékoknak legerélyesebb megakadályozása. Azokat az állí­tólag nagy befektetéseket és a ka­szinó üzemi költségét és hasznát, amelyek a játékkaszinó felállítá­sával járnak, elsősorban a ma­gyar közönségnek kell megfizetnie és azzal az óriási anyagi és er­kölcsi kárral szemben, amit ez a kaszinó okozna, nem volna kellő ellenérték az idegenforgalom emel­kedése. Ezt a feliratot Békésvármegye is támogatni fogja hasonló szel­lemű állásfoglalással. Csőd fenyegeti november elsejére Békéscsaba városát 315.000 pengős kiadás esedékes elsején, bevétel ellen • ben semmi — Be kellett szüntetni minden kisebb köz­munkát a pénzhiány miatt szerűen kifejezve 140.000 pengőről van szó, ami egymagában még nem volna halálos baj, ha más ) egyéb súlyos kiadások, váratlan követelések nem duzzasztanák meg még nagyobbra. Ilyen a vá­rosi alkalmazottak novemberi ne­gyedévi lakbére, ami 70.000 pen­gőre rug, továbbá a vármegyei hozzájárulási költség 105 .C00 pen­gőnyi összege, amelyet az alispán éppen a hét folyamán sürgetett meg igen erélyesen. Mindezek az összegek 315.000 pengőt tesznek ki, amikhez még a novemberi havifizetések összege is számítandó. Méltán és nem ok nélkül fő-hát a város fejeinek feje, amikor arra gondolnak : mi­ből és hogyan tudják mafd>,elő­(A Közlöny eredeti tudósítása.) A város vezetőségét a november elsejei terminus mint mumus ijeszt­geti. Meg kell állapítani, hogy ez a félelem, ez a reszketés nem minden alap nélküli. Sőt inkább : nagyon is jogosult, nagyon is in­dokolt, nagyon is alapos. Azon a napon ugyanis egész sereg hatal­mas összegű fizetési teljesítmény esedékes a várossal szemben, a fogas kérdés azonban az: miből és hogyan fizessen a város, ami­kor a pénztára majdnem kong az ürességtől, november elsejére pe­dig semmiféle nagyobb összegre nem számithat, mint bevételre. A város vezetősége már a mult hónapról tekintélyes tulkiadást hozott át erre a hónapra. Osszeg­teremteni a közel félmillió pengő­nyi összeget ?! Hogy valahogy gyűjtsenek erre a tengerpénztömegre, megpróbál­ták a városházán a lehetetlent is: filléreket szednek össze, hogy megalapozzák velük a pengők százezreit. Hirtelen takarékosko­dási szélfuvallat sepert végig a városházán és elfujt sok olyan közmunkát, aminek befejezése ideig-óráig halogatható, de mégis megtakarítást eredményez. Ugyanekkor azonban a köz­gyűléseken egyes városatyák, akik — ugy látszik nincsenek tisz­tában a saját városuk anyagi hely­zetével, toronyórákról ábrándoz­nak, az uj telepek betonjárdáiról, a világítási hálózat kibővítéséről, uj ártézi kutakról és más hasonló jókról. A 41 százalékos pótadó felemelése ellen azonban kézzel­lábbal kapálóznak. Nézzük csak, milyen összegekre lenne szüksége a városnak, ha ezeket — az ezidőszerint komoly­talan — kívánságokat honorálná. A Könyves-utcai kut csőveze­tékkel való kibővítése és 3 kifo­lyóhely létesítése 10.500 pengőbe kerülne. A tífusz miatt lezárt Nap­utcai kut helyett ugyanott uj kut furatása 25.000 pengő, a Korvin-, Lázár-, Békési- és Tompa-utcai szivattyús kutak átalakítása 60.000 pengő, a Dr. Beithóty István-téri és Szőlő-utcai kutak mélyébbre fúrása pedig 50.000 pengő költsé­get igétTyelné. A 15 üjutcéban Tüzesés Irta: Clement Hl. Judit (Los Angeles), a „'Közlöny" kaliforniai munkatérsa A Yosemite National Park még arról is nevezetes, hogy a legma­gasabb hegycsúcsának oldalán a weekendezés idényében minden este tüzesést engednek le. A tüz­esés éppen olyan, mint egy na­gyobbfajta, szebb vízesés, csak­hogy itt tüz esik le a sziklaperem­ről a mélységbe. Talán öt percig tart csak az egész látványosság, amely az embert az extázisig bá­mulatba ejti, mégis sokan, szá­zan és százan zarándokolnak ide naponta, Amerika minden ré­széből. Körülbelül 5000 méteres hegy­óriás csúcsáról esik le esténként a tüzesés. Ezt nappal mindenki közelről akarja látni és ezért irtó­zatos fáradsággal felkapaszkodnak az oromra. Egy nagyobb társa­sággal én is felmásztam a tüz­eséshez. Elképzelhetetlenül mere­dekre kellett felkapaszkodni, ahova csak ugy tudtam feljutni, hogy ketten fogták a lábaimat, egy pe­dig élőiről segített. Igy aztán hár­mas segítséggel, hason kúszva, némi halálfélem mellett szeren­csésen sikerült a tetőre jutnom. Fentről aztán elgyönyörködtünk az álombaillő szépségű, fenséges vadságu alpesi panorámában. Fel­kerestük az over langing rock-ot, a függősziklát, amely a meredély szélén áll, szinte lebegni látszik és az ember azt hiszi, hogy bár­melyik percben megbillen és le­zuhan. Ez azonban sohasem kö­vetkezik be, hiszen a függőszikla sokszáz tonnányi tömege évezre­dek óta áll már ebben a helyzet­ben. Volt velünk egy fiatal fiu, aki hősködni akart előttünk és rámászott a sziklára, amelynek a mélység felé eső szélén foglalt helyet. Ám amikor lenézett, hirte­len elsápadt és torzultra vált arc­cal, a gyomrán csúszott vissza, mint a menekülő kigyó ... Mesélik, hogy Douglas Fairbanks ugyanezen a sziklán nemcsak ül­dögélt a mélység felett, hanem minden reszketés nélkül — min­denki rémületére — tótágast állt a meredély felőli szélen ... A tüzesés... Világcsoda ez is, mint a függő szikla, noha emberi agy, emberi kéz munkája. Este 7 órakor kezdődik. Egy ember meggyújtja a csúcs tetején az oda elkészített hatalmas máglyát. Ez kilenc óráig ég. Pont kilenckor le­kiált a völgybe (ami erősen vissz­hangzik és csodálatos zengéssel hangzik): — Hello 1 Camp curry 1 Az elnyújtott bődülésre csak­hamar felharsog a völgyből a többi tüzeséses ember válasza: — Hello 1 Glacier, let the fire fali down I Erre gigászi lobbanás villan meg az éj feketeségében és a tüz-, illetve parázszuhatag pattogó szi­porkázással, óriási tömegekben hullani kezd lefelé. Folyik és esik a sziklákon, mintha lángoló, tüz­vörös fénnyel izzó folyam vizle­pedője szállna alá a mélybe, szik­láról-sziklára. Pompás, elbűvölő, felejthetetlen látvány! Itt-ott halk koppanások és sustorgások hal­latszanak a siri csendben. Egyszerre halk zongorakiséret mellett finom női ének szárnyal fel. A szivhezszóló hang lágyan száll a misztikus éjszakában és a könnyezésig felfokozza a nézők ellágyulását. A zongora és ének mindaddig szól, mig csak ki nem huny a tüzesés legutolsó parázs­szeme is. ősrégi, indián hagyomány ez a tüzesés. Valamikor régen a Yose­mite vidékén élő vörösbőrüek, ha ellenséges indiánok közeledtek a lakhelyeik felé, a fenséges tüz­eséssel adtak jelt atyafiaiknak a harci felkészülődésre, az ellensé­get pedig riogatták a tüzes szelle­mekkel való szövetségükkel. Minden este hangversenyek és különböző művészi programok szórakoztatják a Yosemite-völgy weekendezőit, a szabad ég alatt és bemutatják az évszázadokkal ezelőtt itt élt egyes indiántörzsek különös életét, szokásait, táncait, harcait. A tüzesés csodája után meg­néztem egy másik csodát, ami' ugyancsak az emberi elme hozott létre. Ez a television rádió, távol­balátó rádiókészülék Edward Bel­lamy író megvalósult álma. Nem tudom, mi lesz évek múlva a mozikkal, ha a rádiónak ez a szédületes fejlődése ugyanebben az iramban halad tovább. Mert ha olcsóbbá válik és igy elterjed a television rádió, akkor nem lesz szükség mozikra. A rádiókészülék ugyanis egyúttal vetítőgép is, amely a rádióban szereplő sze­mélyeket, vagy csoportokat egy­idejűen mutatja is. Ezt a csodagépet a los angelesi rádiókiállitáson láttam, ahol az elképzelhetetlen fényűzés és pom­pa mellett a rádióipar legmoder­nebb és legújabb termékeit mu­tatták be. A legparányibb autó­rádiótól a leghatalmasabb méretű készülékig itt mindenféle gépezet képviselve volt, valósággal mes­termüvek. Itt láttam életem egyik legbizar­rabb és legfurcsább látványát. Egy — tehenet. De nem „közönséges" tehén volt ám ez I Egy filharmo­nikus, sőt zeneértő négy lábu, aki (nincs szivem és bátorságom őt az állatoknak kijáró ami-vei illet­ni I) rádiózene mellett álldogált a boxában, mialatt csendesen és türelmesen leadta a tejet. Naponta háromszor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom