Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-04 / 124. szám

Békéscsaba, 1929 augusztus 4. Vasárnap 56-ik évfolyam, 124-ik szám POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. I Felelős szerkesztő: Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. A „felszabadítottak" Ma már több, mint tiz esztendő választ el attól az időtől, amikor még el sem lehetett volna kép­zelni a magyar életet a Felvidé­ken a mélabús, szelidségéért és jámbor igénytelenségéért becsült tótok nélkül. Tiz évvel ezelőtt tomboló, ujjongó diadallárma verte fel a fenyvesek közé ékelt kis tót falvak csendjét. A lármát a cseh „felszabadítók" rendezték, akik árulással, csalással, hazugsággal vívták meg a nagy harcot a földre­tiport magyar nemzet ellen. A prá­gai centralista vizió demagógjai el tudták hitetni a jámbor tót lel­kekkel, hogy őket a magyarok elnyomják és nem hagyják bol­dogulni, tehát le kell rázniok a magyar „rabigát". A nagy felszabadításnak alig mult el tiz esztendeje és ma már eljutottak oda a „felszabadított" tótok, hogy egyik legigazibb lelkű vezérük, a Selmecbányái Tuka Béla, vérében és szivében tót em­ber, aki a pozsonyi egyetem ta­nára volt békében is, hazaárulás­sal vádoltan áll a pozsonyi cseh zsoldban álló birak előtt. Bűne az, hogy szó szerint komolyan vette a tót nép felszabadításának jelszavát, amelyet a háború alatt Középeurópa szétbontására ki­eszeltek. Tuka Béla tót esze és tót szive nem ugy képzelte a tót föld „fel­szabadítását", hogy szőröstől­bőröstől szabad prédául odaadják valamennyi „felszabadított" tót sorsát a cseheknek, akik majd gondoskodnak az életfeltételek olyan megváltoztatásáról, hogy kí­vánatosabb legyen számukra a bérszolgaság Argentínában, mint az otthoni „testvériség" korában Árva-, Zólyom- vagy Nyitravár­megye hegyei között. Tuka Béla sokáig hordta magá­ban a cseh uralom alatt tót lelke meghasonlását, míg végre egyszer csak kifakadt belőle az eltitkolt és elfelejtett igazság, hogy a Felvidék népét 1918-ban soha senki sem kérdezte meg, hogy el akarnak-e szakadni Magyarországtól és a tót nép egyeteme sohase határo­zott sorsáról akként, hogy örök időkre szolgaságba hajtja a fejét. Tuka kezében bizonyítékok vol­tak, hogy az érsekújvári tót nem­zatgyülésen tót autonómiáról, tót nemzeti kulturáról álmodtak és a tót nép soha hozzá nem járult ahhoz, hogy gyermekeiket cseh iskolában csehekké neveljék. Mikor Tuka mindezt két évvel ezelőtt a világ közvéleménye elé tárta és a csehszlovák köztársa­ság tízéves jubileumi ünnepe előtt világgá kiáltotta, hogy tiz év mul­tán a tót nép visszanyerte önren­delkezési jopát s most a tót nép hivatott dönteni további sorsáról, egyszerre megindult ellene a cseh hajsza és ma hazaárulással, kém­kedéssel, magyarbarátsággal vá­dolva áll birái előtt. Lakolnia kell „felszabadított" tót létére azért, mert komolyan vette a tót önkor­mányzatnak a békeszerződésben leszögezett igéretét. Milyen lehet az elszakított ma­gyarság sorsa ott, ahol a tót testvér mindjárt hazaáruló, ha fajtájának önrendelkezési jogát komolyan me­részeli venni. A szegény tót atya­fiak, ha eddig nem tanulták meg, most láthatják, amikor a cseh ügyész vádpontjai egytől-egyig olyan vádakat, törekvéseket és álmokat inkriminálnak, amelyek tiz év előtt a cseh „testvérek" demagógiájában mint jogos tót igények szerepelnek. Megkezdődött a biztosításokat valorizáló törvény végrehajtása Három hónapon belül be kell jelenteni az 1922 január I előtt kötött biztosításokat valorizálás végett (A Közlöny eredeti tudósítása.) A pénzügyminiszter 73834—1928. számú rendelete szerint az állan­dóan Magyarország területén lakó minden olyan biztosítottnak (szer­ződő félnek, kedvezményezettnek), akiknek valamely biztosító magán­vállalattal 1922 január 1 előtt kö­tött, magyar törvényes értékben teljesítendő élet-, járadék- vagy másnemű személyi biztosítási szer­ződése (kötvénye) van, valorizáció szempontjából a saját érdekében azt a kötvényt kiállító vállalatnál, illetőleg annál a vállalalnál, melyre a szerződés időközben átruház­tatott, legkésőbb három hónapon belül be kell jelenteni, tekintet nélkül arra, hogy a biztosításokra 1922 január 1 óta díjfizetés tör­tént-e vagy sem, mert az átérté­kelési törvény rendelkezései azokra a biztosításokra is ki fognak ter­jedni, amelyekre 1922 január hó 1. óta díjfizetés nem is történt. Az olyan biztosított (szerződő fél), aki szerződését magyar tör­vényes értékben olyan biztosító magánvállalattal kötötte meg, mely­nek belföldön van képviselete, de maga a szerződés a külföldi vál­lalat központi intézeténél, vagy bármely külföldi fiókjánál tett aján­lat alapján jött létre, abban az esetben, ha a szerződést a bizto­sító vállalatok állami felügyelő hatóságára kivánja átruházni, mi­előbb forduljon az érdekelt kül­fötdi vállalatnak ahhoz a szervé­hez, amelynél a biztosítási aján­latot benyújtotta, mert az ily kül­földi vállalat csak a jogosult fél hozzájárulásával ruházhatja át a biztosítási szerződést. Olyan szerződést, amelynél a biztosítási összeg fejében hadiköl­csönkötvényt kell kiszolgáltatni, be­jelenteni nem kell. a szolnoki kiállításon Augusztus 14-től szeptember 2-áig tart a kiállítás, amelyen résztvesz az egész Tiszántúl — Féláru uta­zási és áruszállítási kedvezmények (A Közlöny eredeti tudósítása.) Lázasan folynak az előkészületek a szolnoki országos kiállításra, amely augusztus 14-től szeptem­ber 2-áig fog tartani. Az ország mezőgazdasága, ipara és kereskedelme régóta hiányát érzi Magyarországon egy őszi ki­állításnak és vásárnak. Ezen a hiányon segitenek most a Tisza­vidék hatóságai és gazdasági ér­dekeltségei, amikor augusztus hó 14-től szeptember 2-ig Szolnokon megrendezik a tiszavidéki kultu­rális, mezőgazdasági, ipari és ke­reskedelmi országos kiállítást és vásárt. A kiállítást a város legfrekven­táltabb helyén, a pályaudvar tő­szomszédságában, az állami fa­és fémipari szakiskola, az állami polgári fiúiskola tantermeiben, a szolnoki vásártéren tartják meg, ez utóbbi helyen a kiállítók által épített pavillopokban és a szabad ég alatt. Szolnok geografiailag is közép­pontján fekszik Magyarország leg­gazdagabb vidékének, centruma a Tisza környékének, hatalmas arányokban fejlődik és a legalkal­masabb hely arra, hogy itt tartas­sák meg az országos kiállítás és vásár olyan időben, amikor a gazdaközönség már az aratás után van és igy módjában áll őszi, téli és tavaszi szükségletét beszerezni. A kiállítással kapcsolatban Szol­nokon a kiállítás tartama alatt országos, sőt nemzetközi relációk­ban is fontos kongresszusokat és tanácskozásokat tartanak. Lesz­nek többek között: idegenforgal­mi kongresszus, tiszavidéki kerü­leti gyógyszerészgyülés, iparos­kongresszus, füszerkereskedők or­szágos nagygyűlése, sütőkongresz­szus, nagyszabású tüzoltóünne­pély, gazdagyülés, országos week­end kongresszus és vadevezősök versenye. Külön vonaton jönnek le a Budapesten tanácskozó ame­rikai magyarok. A kiállításon Békéscsabáról is sok vállalat vesz részt. Eddig a „Hubertus" Kötszövőgyár, Réthy Béla és a Werner Testvérek-cég jelentkezett, továbbá az ipartes­tület jelentette be, hogy körülbelül 20 kiállítóval fog résztvenni a kiállításon, ahol a békéscsabaiak az egyik pavillon különtermét fogják megtölteni gyártmányaikkal. Ezenkívül Gyomáról Kner Izidor nyomdája és a Hartenstein-tégla­gyár vesz részt a kiállításon, de Szarvasról és Szentesről is sok vállalat fog kiállítani, ezenkívül Eger, Debrecen, Szombathely, Kar­cag, Miskolc és Nyíregyháza ipa­rosai és vállalatai is. Hogy a kiállítás fontos orszá­gos esemény lesz, azt bizonyítja, hogy egész sereg előkelő gyár és nagyüzem vesz rajta részt. Pél­dául : a Magyar Állami Gépgyá­rak, a Ganz-Danubius gép-, vagon­és hajógyár, az Első Magyar Gaz­dasági Gépgyár, a magyar auto­mobilipar, a Győri Vagon- és Gépgyár, az Opel-autógyár és a Weisz Manfréd-gyár, mely utóbbi itt hozza forgalomba most készült első autóit. A rádióipar szintén nagyszabású anyaggal vesz részt a kiállításon, úgyszintén a dohányjövedék is, amely itt hozza forgalomba a do­hányosok által régóta várt „Gel­lért" cigarettát. Külön érdekessége lesz a ki­állításnak a debreceni iparosok és vállalatok felvonulása. Csupa deb­receni különlegességgel fognak szerepelni, éppúgy, mint a mező­kövesdi ipartestület az ő külön pavillonjában. A kereskedelmi miniszter a ki­állítás látogatóinak most engedé­lyezte a féláru utazási és áruszál­lítási kedvezményeket. Az ezeket igénybevehető igazolványok Bé­késcsabán az ipartestületben és Gyöngyösi János dr. üzletében kaphatók. Kik kaptak iparengedélyt ? Változások az ipar­lajstromban (A Közlöny eredeti tudósítása.) A városi tanács hatáskörének meg­szűnésével julius 1-től kezdődőleg a hónap végéig a polgármester, mint elsőfokú iparhatóság az alábbi ügyeket intézte el: Iparigazolványt kaptak : Károlyi Gyula fűszer- és vegyeskereskedő, Kovács Pál és Gyebnár Pál fuva­rozó, Bagyinka Mihály géplaka­tos, Krajcsó György kovács, Uhrin András asztalos, Francsek Mihály borbély, Stern Illés gabona- és

Next

/
Oldalképek
Tartalom