Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-07-21 / 120. szám

Békéscsaba, 1929 julius 21 BÉKÉSMEGYEI KÖZT' // NOI FURDORUHA Női fürdőköpeny, férfi fürdőruha, férfi fürdő kabát, gyermek fürdőru­ha, fürdőcipő és gyermeksapka TESCHERMEL ANDRÁSSY-UT 7. Lelkészi értekezlet Orosházán (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békési ág. h. ev. egyházmegye lelkészei julius 18-án összegyűltek Orosházán, hogy a szokásos évi értekezletüket megtartsák. Az érte­kezletet megelőzőleg istentisztelet volt, melyen a lelkészek urvacso­rához járultak. Az urvacsorát az esperes, Kovács Andor szolgáltatta s ezen részt vettek a papnék is, akik ugyancsak meghívás követ­keztében jöttek Orosházára, hogy a jótékonysági munkáról tanács­kozzanak. Az istentisztelet után a tanács­terembe vonult a lelkészi kar, számszerint 15 lelkész, 3 lelkész elmaradását kimentette és az érte­kezleten, amint azt a mult évben elhatározták, egy elhunyt lelkész­nek életrajzát olvasták fel. A kegyeletes megemlékezés ez­úttal Placsko Istvánnak szólt, a szarvasi egyház 1926-ban elhunyt népszerű lelkészének. A lelkészi kar nagy elismeréssel fogadta Szlancsik Pál pusztaföld­vári lelkésznek nagy gonddal egy­beállított munkálatát s el is hatá­rozta annak az ez évi esperességi jegyzőkönyvbe iktatását. Egy má­sodik értekezés volt a szarvasi lelkész, Bártos Pálnak a „Presbi­teri tisztségéről mondott tartalmas előadása. Ennek az értekezésnek sokszorosítását is elhatározta az értekezlet. Egyéb tárgyak elintézése után az értekezlet tagjai Gyopárosra vonultak. Mialatt aludtak, meggyulladt a fejük felett a Különös tüzkafasztrófa Gyomén — A ház porráégett — Meg lehetett volna menteni, ha lett volna víz (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szerdán hajnalban könnyen ka­tasztrófává fejlődhető tűzvész pusz­tított Gyomán s hogy nem így tör­tént, hála a kitűnő vezetés alatt álló, kiváló teljesítményekre képes gyomai községi tűzoltóságnak. Szerdán hajnalban a gyomai Fegyverneki-utca egynéhány lakója arra lett figyelmes, hogy a sötét éjszakát tüzvörös fény világosítja be. Az emberek riadtan ugrottak ki az ágyakból és csakhamar meg­állapították, hogy a tüzfény Tardi Sándor kőmives házától szárma­zik, amelynek nádfedeles teteje akkor már merő lángtenger volt. A szomszédoknak feltűnt, hogy a hatalmas ropogással égő és mesz­szire világító tűz körül nem látják a házbelieket. Közelebbről kide­rült, hogy Tardi és családja jó­ízűen alusznak, mialatt a fejük felett ég a ház és sejtelmük sincs az életüket és vagyonukat fenye­gető veszedelemről. Az emberek erre felverték a mélyen alvó családot, mire Tar­diék nagy rémüldözéssel menekül­tek ki az égő házból és amint kissé magukhoz tértek, a szom­szédokkal együtt ők is az oltás­hoz láttak. Pár perc múlva renge­teg nép vette körül a házat, ved­rekkel és kannákkal igyekeztek oltani, de csak akartak, mert viz hiányában tehetetlenül kellett néz­niök a mohó elem szörnyű pusz­títását. Ugyanekkor a tűzoltók is tétle­nül voltak kénytelenek a tüz körül tartózkodni, mivel — sajiíos — az ártézi kut medencéi üresek voltak s az oltáshoz némi vizet a korai órákban vizért menők kan­náiból kellett elvenni és abból a tartályaikat megtölteni. így a nádfedeles lakóház teljes elhamvadását nem lehetett meg­akadályozni, a tűzoltók munkája ennélfogva odairányult, hogy a tüz tovaterjedését meggátolhassák, a többi, ugyancsak nádfedeles ház között. Ez az igyekvés sikerült is. Tardi Sándor háza így teljesen elpusztult és a benn levő ingósá­gokat csak nagynehezen lehetett megmenteni. A kár meglehetősen nagy, de biztosítás révén majdnem teljesen megtérül. A tüz keletke­zésének okát hivatalosan még nem állapították meg, de valószínűnek látszik, hogy egy, a kéményből kiszálló szikra okozta. FISK PNEU , a leggazdasá­gosabb Körzeti képviselet: Szécsi Márton Gyula -t-.Jsr Telefon 145 A tűzzel kapcsolatosan a gyo­mai közönség köréből rámutatnak arra, hogy több figyelmet szentel­hetne a község a kutak meden­céinek éjszakai állapotára. Ilyen meleg időben és szárazságban, amikor a férfiak túlnyomó része a községtől távol, a mezőkön dol­gozik, a vízmedencéket éjszakán­ként nem lenne szabad lecsapolni, hanem vizzel telitetten hagyni, hogy esetleg tüz esetén a tűzoltók hasznos munkája ne legyen lehe­tetlen a viz teljes hiánya miatt. Az ipariskola uj tanitói Tizen pályáztak a két állásra, köztük több tanár (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megírtuk, hogy a békéscsabai Ipar­iskolai Felügyelőbizottság az ön­álló iparostanonaiskolához két ren­des tanitói állásra pályázatot hir­detett. A két állásra a vonatkozó szabályrendelet értelmében csu­pán tanitói oklevéllel biró olyan hivatásos pedagógusok pályázhat­tas, akiknek külön képesítésük volt iparostanonciskolai közisme­reti és rajzi tanfolyamról, ezen" kivül legalább három évi iparos­tanonciskolai tanitói gyakorlatot tudtak igazolni. A pályázati hirdetésre a junius 30-iki határnapig nem kevesebb, mint tiz pályázó adta be kérvé­nyét és egyéb okmányait. A ref­lektánsok nagyobb része békés­csabai volt, de volt budapesti, sőt dunántuli is, még pedig közép­iskolai tanári oklevéllel rendelkező. Lili Ur György regénye Ugy látszik, tiz esztendőnek kellett elmúlnia a háború befeje­zése után, hogy az igazi háborús könyvek megszülethessenek. Igazi háborús könyvek... Há­borús könyv volt az Aage Ma­delung könyve, a Molnár Ferenc, a Herczeg Géza, a Göndör Ferenc, a Pilisi Lajos könyve is. Sőt e sorok irója is elkövetett egy köny­vet, amelyben frontélményeit irta le. Csakhogy ezek a könyvek még annyira az üzemben levő háború hatása alatt állottak, any­nyira az életben levő cenzúra nyomasztó létezését éreztették, iróik annyira benne éltek a há­ború tömegkábulatában, hogy egyik sem adta, vagy adhatta őszintén, higgadtan és tisztán a nagy őrü­let megközelítően is -hü képét. Akkor még illett kicsit hősködni és hencegni is az írásokban, hogy a frontról képet festő írót bámulat, csodálat és titokzatos nimbusz vegye körül. Ezeknek a többé-kevésbé háry­jánosos izü háborús könyveknek természetesen hamar lejárt az idejük. A mü-máz, az ál-hősies­kedés lefoszlott róluk és hiu, ha­misan csengő szólamaik elszinte­lenedtek. Utánuk aztán hama­rosan megjelentek a háború igazi visszatükrözői: a bátor, vértper­zselően izgalmas, brutálisan fel­rázó könyvek, amelyeknek olvas­tán a hinterlandbeli nyárspolgár is fogvacogva képzelhette el a háború minden iszonyatát, szeny­nyét, gazságát, aljasságát. Marko­vics Rodion, Pagnol, Barbusse és Remarque nagyszerű írásai a be­vezetői ennek a lavinának, ame­lyet a háború poklát végigszen­vedett férfinemzedék — amely ájultából most kezd magához térni — a világ minden országá­ban háborús könyvek alakjában ráz ki magából. Az igazi háborús könyvek tehát most születnek meg; most, amikor sem cenzúra, sem hadbíróság nem fenyegeti az irót azért, mert a legförtelmesebb emberi bűnről, a háborúról min­den dicsfény és koturnus nélkül mer beszélni, sőt megmutatja an­nak valódi arculatját. A háborús könyvek divatja te­hát nem ért véget. Sőt éppen most kezdődött. És az emberek áhítatos érdeklődéssel, lázas fa­lással esnek neki ezeknek a köny­veknek, amelyeknek minden egyes oldalán annyi kegyetlenség, vad­ság, borzalom és szörnytett van, hogy a legkáprázatosabb fajtájú grand-guignoliró is eltörpülhet mel­lettük. Pedig csak a reális, mez­telen igazságot irták meg, abból is csak annyit, amennyit egy front­szakasz katonája megláthat a maga szűk körzetében. Az embe­rek pedig falják, áhitozzák ezeket a szörnyű könyveket, amelyeknek lapjairól a legvisszataszitóbb em­beri bűnök vigyorognak rójuk — és bizonyos, hogy sok rémes, ije­delmes éjszakát okoz nekik min­den ilyen irás, amely bár öntu­datlan, de leghatásosabb propagativ eszköze a pacifizmusnak. Ur György szegedi újságíró is ilyen könyvet irt. Témájában, eszméjében, elgondolásában mo­numentális müvet — a háború ellen. Lili a könyv cime és egy ideális, jóillatu, önzetlen szerelem napsu­garas epizódja szinesiti, enyhiti a markánsan megrajzolt háborús hátteret. Ámde a turbékoláson, a szőke szinészlány gerle-kacagá­sán döbbenetesen áthangzik a háború ördögien művészi kórusá­nak borzalmas hangszerelése: az önvérükbe roskadok halálsikolya, a fegyverek siketitő koncertje, a pergótüz tébolyult viharzása, a fekete éjben az állásokba mene­telő mártírok ütemes lépésnesze, az aknák tompa puffanása, a gyilkos gépmadarak vihogó kere­pelése. Néhány derűs lapon tul újra megfog bennünket a legutá­latosabb emlékezés: a frontpo­kolra kell gondolni. Mert az író annyira reálisan és színesen raj­zolja meg a háborút, a frontkato­nát (nem a hősködő, hanem az életéért folyton reszkető kultur­embert), annyira plasztikusan és találóan állítja elénk a legválto­zatosabb képeket, hogy arcunk az álmainkban néha kisértő emlékek miatt eltorzul és szivünk felől valami zsibbasztó hidegség áram­lik szét a végtagjainkba... A Lili szines, szép regény. író­jának első önálló munkája, azon­ban annyira erőteljes és kerek, hogy az uj iró előtt csak elisme­réssel lehet tisztelegni. Erős kéz­zel, biztonsággal, találóan jelle­mez. Alakjai jól megrajzoltak, ele­venek, igazi emberek. A beszéd­jük, a cselekedetük természetes. Szóval nem papirosfigurák, akiket ugy agyaltak ki, hanem eleven lények, akiket az iró tehetsége a való életből áttett a *• papirosra, ahol tovább éli mindegyikük a saját maga külön, egyéni életét. Ebben van az iró igazi ereje, a rendkívül plasztikusan és színe­sen megrajzolt háborús fotográ­fiákon kivül. Csodálom az iró férfias bátor­ságát, amellyel leplezetlen őszinte­séggel, meztelenül nevez meg, mutat meg dolgokat, amelyről akkor csak halkan, halálbüntetés rémével felettünk lehetett suttogni, amelyekről sokan ma sem mernek beszélni, félve a „hazafiatlanság" könnyen ajándékozgatott vádjától és amelyekről a „Cs. és kir. szép napok" és egyéb könyvek irói még ma is nagyon hallgatnak. Érték ez a könyv, az olvasása pedig fenséges élvezet, igazi él­mény. A csinos vászonkötéses kötet ára 3 pengő. (h. r.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom