Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-07-21 / 120. szám

Békéscsaba, 1929 julius 21 Vasárnap 56-ik évfolyam, 120-ik szám iMAfüi Apjwuijijifrrt POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Felelős szerkesztő; Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, Péch -Horwáth Rezső egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. * Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. jyuivv vvmvwvxrLVivviru'ia'irL'ü y ti v»v u vi * ro*S »<>»«»» I Berthóty István dr. I kormányfőtanácsos, Békéscsaba város polgármestere Berthóty István dr. meghalt... A toll megremeg a kézben, a krónikás megnedvesedett szem­mel, egész valójában reszketve rója a sorokat a papirosra, hogy az ujságpapir rövidéletű lepedő­jén tul emléket állítson annak a nagyszerű férfiúnak, aki előtt csak tisztelgésre lehet leereszteni a lobogót. Férfiú, egész ember, nagyszerű egyéniség, tökéletesen nemes lélek dőlt ki. Férfiú, akinek zuhanására önkéntelenül is föl­figyel ez a szegényes és szomorú mai magyar közélet, a marakodók szürke tábora, a törtetők hatal­mas légiója. Mert érzi, hogy nagy ember, vezér ment el vele. Férfiú távozott el közülünk. Férfi, akinek nemcsak a külseje, a viselkedése, a modora, a gon­dolkodása, egész egyénisége volt igazi férfié, hanem minden csele­kedete és tette is. Abból a kivált­ságos fajtából való volt, amelyet i csak jókedvében, bőkezűsége pil­lanataiban ajándékoz a magyar­ságnak a Teremtő. Urvolt tetőéi­talpig, délceg, szépséges, igazi magyar ur. Gavallér és müveit, nemesszivü és gyengéd, lovagias és finom. Munkabírása és munka­szeretete épp oly bámulatos volt, mint nagyszerű és fölényes tudása, amely azonban mindenkor a leg­csodálatosabb szerénységgel pá­rosult. Egészen kivételes tehetséggel ajándékozta meg a sors, ami az emberekkel való érintkezésben megnyilvánuló szeretetreméltósá­gát és közvetlenségét illeti. Előtte ember és ember között nem volt különbség. A legegyszerűbb tiszt­viselőjével épp oly kedves és ud­varias volt, mint a főispánnal. Ez magyarázza határozottan példát­lanul álló nagy népszerűségét, de azt a döbbenetet is, amely ezt a várost a polgármester váratlan halálának hirére elfogta. Az em­bereken egyszerre mélységes le­vertség hatalmasodott el, a tár­salgás halkká vált, az emberek némán tekintettek egymásra és sokan könnyes szemekkel nézték a gyászlobogók kitűzését. Mindenki ösztöne megérezte, hogy ezt a várost hatalmas, alig felmérhető veszteség érte. Tizenegy év óta dolgozott Ber­thóty István dr. ennek a város­nak fejlesztésén, előbbrevitelén, fellendítésén. Fiatalos munkakedve és bámulatos alkotnivágyása a csodákkal határos tetteket müveit. Kiapadhatatlan lelkesedéssel és fáradhatatlanul, határtalan szere­tettel és ambícióval dolgozott azon, hogy Európa legnagyobb falujá­ból Magyarország egyik legélet­képesebb városa legyen. Az ő alkotómunkájának eredménye volt, hogy a falusias város amerikai lendülettel indult fejlődésnek, mert felismerte a nagy vállalatok ide­telepítéséből származó roppant gazdasági és morális előnyöket. Az ő érdeme, hogy itt máról­holnapra modern, városias utcák keletkeztek, hatalmas középületek, modern középiskolák, európai hirü gyárvállalatok, korszerű városren­dezés és szépítés és ki tudja: még mi minden következett volna, ha ezt a páratlan energiájú alko­tóelmét örökre meg nem bénitja egy földi hatalomnál erősebb ha­talom. Berthóty István dr., az ember meghalt, eltávozott közülünk. Dél­ceg, szálas alakját nem fogjuk látni többé az általa kulturnivósra emelt békéscsabai utcákon. De emléke mindig köztünk fog ma­radni. Mert nevét ércnél iíiaradan­dóbb helyre véste be: mindnyá­junk, sőt a kései unokák, az el­jövendő sok-sok nemzedék szi­vébe 1 Berthóty István dr. betegsége és élete, pályafutása c Berthóty István dr. kormányfő­tanácsos, Békéscsaba város pol­gármestere, szombaton reggel a szegedi egyetemi klinikán 57 éves korában elhunyt. A tragikus eseményről szóló rész­letes tudósitásunk a következő: Betegsége Berthóty István dr. kormányfő­tanácsos, polgármester betegsége hónapokkal ezelőtt kezdődött. A polgármester a tél folyamán meg­hűlt, ugy hogy erős és SZÍVÓS szervezete a súlyos kórral csak nehezen, hosszas birkózás után tudott megküzdeni. De a hatalmas felépítésű testben levő erős fizikum, ha lassan is, diadalmasan erőt vett a betegségen és a polgármester a koratavasszal felgyógyult. A lábbadozó betegnek a kép­viselőtestület áprilisi közgyűlése két hónapi szabadságot engedé­lyezett, hogy a szükséges erőgyűj­tést megszerezhesse. A polgármes­ter ezt a két hónapot az Adria partján, Abbáziában töltötte el, ahol az erős tengeri levegő bal­zsamos ereje és a déli nap meleg fénye csakhamar teljesen vissza­adták az egészségét. Teljes felgyógyulása után a pol­gármester újból elfoglalta hivata­lát és a régi szorgalommal látta el napi munkáját. Résztvett a város társadalmi életében, gyűléseken és értekezleteken elnökölt, a me­gyegyűlésen és a szarvasi képvi­selőbeszámolón képviselte a vá­rost, a minisztériumokban eljárt, fogadta a Nemzetközi Talajkutató Társaság külföldi és hazai vendé­geit, egyszóval azt a tevékenysé­get fejtette ki, amely a város első polgárának úgyszólván egész napi idejét, sőt sokszor éjszakáit is egé­szen igénybeveszi. Az utolsó szónoklat Körülbelül tiz nappal ezelőtt a Nemzetközi Talajkutató Társaság Fiumebeli bankettjén még kedves, szines és megható beszédet mon­dott, amelyből hűen tükröződött az ő mérhetetlen, lángoló haza­szeretete, ami nemcsak a szónok szemébe csalt forró könnyeket, hanem a hallgatóságéba is. Az egyik külföldi vendég meg is kér­dezte, mit mond a polgármester, hogy olyan sirósra lágyult a hangja ? Amikor megmondták neki, az idegen ur meghatva nézte vé­gig a polgármester ősz alakját és igy szólt: — Nagyon melegszívű, érzésteli ember lehet a polgármesterük . . . Ugyanazon az éjszakán Berthóty István dr. polgármester ugyan­ennek a szükebbkörü társaságnak veszelyihidi társasvacsoráján, ami­kor a hangulat a családias me­legségig fokozódott, a nemrég még súlyos betegségen átesett polgár­mester olyan jókedvű volt, hogy a békéscsabaiaknak általánosan feltűnt. A polgármester tréfálko­zott, folytonosan nevetett és egyik szellemes megjegyzést a másik után tette meg. Majd amikor Magda leánya, Donner László dr.-né meleg hangján szebbnél­szebb magyar nótákat kezdett énekelni a nemzetközi társaság­nak, a polgármester illetődött arc­cal, meghatottsággal a szemében, figyelt a fülbemászó, édes-bus magyar nótákra ... és nemsokára halkan dúdolta maga is a szö­veget ... Pedig ekkor már benne lappan­gott a halálos kór. Azok a városi képviselőtestületi tagok, akik a mult hónapi szol­noki, később pedig nyíregyházi kiránduláson a polgármesterrel együtt voltak, emlékeznek arra, hogy Berthóty István dr. már ak­kor panaszkodott egyikőjük-másik­nak, hogy néha erős fájdalmak kínozzák, amelyek főleg a gyomra tájékán, ettől lefelé dolgoznak benne. A polgármester azonban sok elfoglaltsága miatt nem tudott magának időt szakítani, hogy ala­posan megvizsgáltassa magát. Azt hitte különben is, hogy az időn­ként megjelenő, majd rövid idő múlva megszűnő altesti fájdalmak téli betegségének utórezgései, ame­lyek lassanként önmaguktól is el­mulnak*és igy külön gyógykeze­lést nem igényelnek. A keddi rosszullét A polgármester ujabb betegsége kedden reggel kezdődött. Kedden kora délelőtt már rosszullétről pa­naszkodott, később pedig, amikor lapunk szerkesztője nála járt, már kissé bizonytalan léptekkel, tánto­rogva ment végig hivatali szobá­ján, hogy a bőrkarosszékben ké­nyelembe helyezze magát. De még mindig élénken társalgott és bő­ségesen informálta a sajtót a vá­ros ügyeiről-bajairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom