Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-01-03 / 2. szám

Békéscsaba, 1929 január 3. Csütörtök 56-ik évfolyam, 2-ik szám POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példénvonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Di*. Gyöngyösi János IrU : TONELLI SÁNDOR Valamikor, még a régi békeidőben a budapesti közgazdasági életnek négy kiváló kapacitása robogott a szombat délutáni gyorsvonaton Pozsony irányában. Az egyik vezérigazgatója volt a legnagyobb magyar bányavállalatnak, a másik egy budapesti nagy banknak volt az elnöke, a harmadik textilszakmában foglalt el vezető pozíciót, a negyedik pedig Thék Endre, a magyar kézmüiparosság büszkesége volt. Thék Endre hontmegyei birtokára igyekezett, a szén bányaigazgató Nyitramegyébe, a másik kettő pedig valahova a Kisalföldre. Mikor a visegrádi Dunaszorulatot elhagyta a vonat és a Kisalföld kezdett kibontakozni az utasok előtt, a bankigazgató megjegyezte : „Urak, mégis különös ország ez a Magyarország. Itt ülünk mi négyen, akik a pénzügynek, iparnak és kereskedelemnek vagyunk a képviselői, már körülbelül másfél órája ebben a vonatban és másfél óra óta nem beszélünk a tulajdon mesterségünkről, hanem csak arról, hogy milyen lesz az idei termés." A bankigazgató megjegyzése kapcsán a másik három ur hosszú fejtegetésekbe bocsájtkozott, hogy miért is van ez igy. Végre abban állapodtak meg, hogy a termés nemcsak az agrarizmusnak, hanem az egész közgazdasági életnek Iegelsőrangu fontossággal biró kérdése, mert arra van alapítva kivitelünk nagyrésze, az ország prosperálása és tizenkét hónap gazdasági eletének egész alakulása. Soha jobban ennek a tételnek az igazságát nem lehetett tapaszlalni, mint az elmúlt 12 hónap ilatt. Gazdasági szempontból nagyon szép reménykedésekkel indult meg az esztendő. Pénzünk már megelőzőleg stabilizálódott és az államháztartás tetemes feleslegeket tüntetett fel. A termés jónak Ígérkezett és az aratás be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. A jó termés reményében határozott fellendülés volt tapasztalható ugy az iparban, mint a kereskedelemben. Mindenki arra számított, hogy a megpróbáltatások nehéz évei után ez lesz a magyar közgazdasági élet jobbrafordulásának esztendeje. Ez igy is volt az év derekáig, mikor beállított a katasztrofális szárazság, amely a kapásnövények és takarmányfélék termését valósággal elpusztította. Amit a gazda keresett volna a szemes terményeken, azt a másik oldalon elveszítette. Végeredményben, bár 25 millió métermázsánál több buza állott a megelőző esztendei 21 millió métermázsával szemben, a mezőgazdasági termelés összes oduktumainak értéke, főleg pedig , ami kivitel céljára rendelkeésünkre állt, ami alatta maradt az előző esztendő értékhozamának. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a külföld versenye következtében az árak alakulása sem volt kielégítő és a mezőgazdaság a kimondott válság állapotába került. Ez a körülmény gazdasági szempontból az elmúlt évet a szó szoros értelmében kettévágta. A nekilendült reménykedések után az év második fele a pangás tüneteit mutatta az ipar és kereskedelem területén is. Különösen érezték ezt a káros hatást és pangást az iparnak és kereskedelemnek azok a szakmái, melyek a ruházati szükségletek ellátásával foglalkoznak. Országos viszonylatban a pangást legjobban megérezték a textil- és bőrgyárak, a textil- és bőrkereskedők, helyi viszonylatban pedig azok az iparosok, akik ezeknek a cikkeknek feldolgozásával foglalkoznak. Azt hiszem, a csabai iparosoknak is volt alkalmuk ezt sajnos módon tapasztalni. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II. iker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Ha azonban ez igy van, akkor ennek a szomorú esztendőnek a tépasztalatai mindennél erősebben bizonyítják a különböző gazdasági osztályok egymásra utaltságát és annak szükségességét, hogy a valóságos, vagy képzelt ellentétek az egyetemes közgazdasági élet keretében kiegyenlítődjenek. Aminthogy a kereskedőnek és iparosnak érdeke, hogy jó legyen a termés és vásárlóképes legyen a gazda, ugyanugy az egész mezőgazdaságnak eminens érdeke az, hogy erős ipar és jólkereső, nagyszámú munkásosztály biztosítsa termékeinek értékesítési lehetőségét a határokon belül és ne függjön kizárólag a külföldi piacok áralakulásától. Egyik osztálynak sem lehet érdeke az, hogy a másik eladósodjék, vagy a túladóztatás terheit viselje. Még a tisztviselők életstandardjának megjavítása, amire nagyon sok esetben sanda szemmel szoktak tekinteni azok, akiknek nincsen biztosítva a havi fix jövedelmük, sem lehet közömbös a többi kereseti osztályokra nézve. Köztudomásu ugyanis az, hogy az a pénz, amit a tisztviselők kapnak, kerül vissza leggyorsabban és legbiztosabban a közgazdasági élet megtermékenyítő csatornáiba. A fasiszta politikáról és a mussolinizmusról lehetnek nagyon eltérők a vélemények és főleg az a mód, ahogy Olaszországban a közszabadságokat kezelik, kiválthatja minden irányból a kritikát. Egy bizonyos azonban, van a fasiszta rendszernek egy olyan alapgondolata, amelyet minden nemzeti életet élő társadalom, tekintet nélkül arra, hogy konzervatív, vagy liberális alapokon van berendezkedve és függetlenül a demokrácia és diktatúra kérdésétől, feltétlenül magáévá tehet: az, hogy mindnyájan egyazon nemzettestnek vagyunk tagjai, egymásra vagyunk utalva és a megadott kereteken belül kell a gazdasági érdekek harmonikus kiegyenlítését megtalálnunk. VáEasztási mozgalom a bányai ev.egyházkerttletben Dr. Zsigmondy Jenő halálával megüresedett a bányai ev. egyházkerületben az egyházkerületi világi felügyelői tisztség s ennek betöltése végett az egyházkerületi közgyűlés elrendelte a szavazást. Megindult tehát a választási mozgalom, amelynek elején az egyházkerület jóformán egyhangúlag dr. báró Kaas Albert pesti alsóegyházmegyei felügyelő, a Luther-Szövetség elnöke, közgazdasági egyetemi rendes tanár, volt országgyűlési képviselő mellett foglalt állást. De nem sokáig volt egyedüli jelölt, mert csakhamar ellenjelöltje támadt dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter személyében. Két pártra szakadt tehát az egyházkerület. Folyik a választási küzdelem, amely nemcsak azt a kérdést fogja eldönteni, hogy a két jelölt közül ki legyen a felügyelő, hanem el fogja dönteni azt az elvi kérdést is, hogy az egyházkerület felfogása szerint egy ilyen magas egyházi méltóság betöltésénél mi az egyedül irányadó szempont: a jelöltnek a múltban hosszú időn át az egyház érdekében kifejtett sikerekkel járó munkája, avagy a jelöltnek a jövőben esetleg kifejtendő tevékenysége ? ! Több lap már beszámolt az egyházközségek ide vágó határozatáról s ennek alapján örömmel lehet konstatálni azt, hogy az egyházközségek nagy része reális alapra helyezkedett, amennyiben a már kifejtett munkát akarja honorálni s ennek folyományaképen báró Kaas Albertre szavazott. De vannak egyházközségek, a melyek még nem szavaztak. Időszerű tehát rámutatni a múltra, rámutatni arra a tevékenységre, amely hálára méltó s éppen ezért erkölcsi kötelezettséget ró a választó egyházközségekre. Az 1918. év őszén ugy a katolikus, mint a református egyházban megalakult az úgynevezett „papi tanács". A, mi egyházunkban nem alakult meg s erre méltán büszkék lehetünk, mert ez a negatívum azt jelenti, hogy egyházunkban az alkotmány tisztelete erősebb volt a forradalmi láznál. S akik nem tudják, hogy kinek volt oroszlánrésze abban, hogy nálunk a papi tanács felállításának tervétől elállottak, azoknak ime megsúghatom, hogy báró Kaas volt az, akinek szerepe döntő volt e terv elejtésében. A Luther-Szövetség csak a Dunántuli Luther-Szövetség és az Evangelikus-Szövetség fúziója folytán válhatott számottevő tényezővé egyházunk társadalmi életében. De ennek a fúziónak előfeltétele a két szövetség megállapodása értelmében az volt, hogy a fúzió után báró Kaas Albert választatik meg a szövetség országos elnökévé. Hogy az elnöklete alatt működő szövetség milyen áldásos tevékenységet fejtett ki, e tekintetben elég utalni arra, hogy a legnehezebb két éven át társadalmi gyűjtésből fedezte a hozzá forduló ev. főiskolai hallgatók tandijait. A felsőházról alkotott törvény, amelyet dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter terjesztett a törvényhozás elé, redukálta egyházunk képviselőinek a számát a felsőházban. Ez a rendelkezés az egész evangelikus közvéleményben óriási visszatetszést keltett. A . bányai egyházkerületben azonban egye' nesen fájdalmas feljajdulást váltott ; ki. Ennek bizonyítéka az 1927. i évi püspöki jelentés. Ezt a törj vényt, melyet a püspöki jelentés a kormány rövidlátásából fakadó jogfosztásnak minősít, a törvényhozás termében a végletekig védte az igazságügyminiszter s ott csak egy ember akadt, aki szembeszállott a javaslattal és meg akarta védeni érdekeinket: ez báró Kaas Albert volt. Hogy egyedül nem érhetett célt a nagy többséggel szemben, ez természetes, de semmit sem von le érdekéből. Et voluisse sat est. A jelölteknek különösen ebben a kérdésben tanúsított magatartását szem előtt tartva, nem volna a sorsnak iróniája, ha dr. Pesthy Pál kerülne ki győztesként ebből a választási küzdelemből?! Egyházunknak külföldi szereplése az utolsó 10 évben báró Kaas Albert nevével elválaszthatatlan kapcsolatban van. Utalok e tekintetben az egyházkerület püspökének évi jelentéseire. Járt Eisenachban, Wittenbergben, Koppenhágában, Bernben, Lausanneban, Stockholmban és Angliában. Ezek az utak is sikerrel jártak. Elég, ha rámutatok arra, hogy az egyházegyetem és a bányai egyházkerület e működéséért nem egyszer fejezte ki vele szemben elismerését. S ha figyelembe vesszük még azt, hogy egyházközségi felügyelői minőségben is szolgálta egyházunkat és dolgozó tagja az egyházegyetem és az egyházkerület legfontosabb bizottságainak már évek óta, ahhoz az eredményhez kell jutnunk, hogy ezek a tények mázsányi súllyal esnek a mérlegben báró Kaas Albert javára s a mérlegnek másik serpenyője a magasba szökken. Dr. Hándel Béla ügyvéd egyházközségi felügyelő.