Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-25 / 292. szám

6 BtKfiSMEGYEI KÖSLÖire Békéscsaba, 1928 december 25 nem ismerője minden bizonnyal turistáknak, világjáróknak nézte volna őket, de a csavargőzös kapitánya tudta, hogy egy angol földbirtokos tanyája van itt a közelben valahol s a két agg madárijesztő az ő házi bútorai közül való. A vontatóhajó elérte a csendesebb parti áramlást. Csökkentette a futását s a deszkatákolmány mellé úszott. Don Riberalta megemelte a sombrerót — Velünk óhajtanak jönni ? — reccsentett rá az angolszász faj nőinek kompromittálóira. — Igen, ha elvinne magával — hangzott a válasz. — Nagyon szívesen — mondta a kapitány. Közelebb farolt a deszkapallóhoz. A gőzöst a viz áramlása halkan, álmosítóan locsolgatta. A viz sebesen, susogva törtetett el a fekete bordák alatt. A két nő ügyesen beugrott a fedélzetre. Szélesen mosolyogva üdvö zölték a kapitányt. De hirtelen meghökkenve, bizonyos rémülettel a vizenyős szemeik tükrében, torpantak meg. Szigorú fintor szántotta barázdássá nagyszeplőjü, vörhenyeges arcukat, amely az életkorukat irigy titok gyanánt megőrizve, felfrissített aszaltszilvaként fehérlett a kis kalapok alatt. Meglátták a kapitány öltözetlenségét... — Azonnal tegyen parira bennünket! — csapott le a hangjuk a kapitányra. És megindultak a fedélzet széle felé. A csavargőzös ekkor már a folyam közepe felé gőzölt. Propellerje duruzsolva, álmosító csobogással paskolta a vizet. Gőztüdeje hördülve, zihálva dolgozott. A kapitány mentegetőzött. — De kérem, hölgyeim, hiszen ilyen pékkemencei forróságban el lehet tekinteni némi toaletthiánytól... Nem tudta folytatni. Rikácsoló hangon torkolták le: — Azonnal tegyen ki a partra!... Érti ? Vagy öltözzék fel 1.... Haragosan, megsértődve, női önérzetükben és szemérmükben halálosan megbántva fordítottak hátat. — De hölgyeim — kérlelt a kapitány ne legyenek olyan etikettesek, hiszen itt a trópuson vagyunk, vagy mi 1... Gutaütést kap az ember ettől a gyilkos forróságtól ... Én amugyis vérmes ember vagyok . .. S ha hirtelen elpusztulnék, ki vezeti tovább a hajót ? ... Mindenki veszedelembe kerülne ... elpusztulna... a hajó is ... A két nő dühös toppantással dobbantotta le a lábát az izzó fedélzetre : — Egy percig sem maradunk tovább! És követeljük, hogy azonnal szállítson ki a partra! Különben feljelentjük a legközelebbi csendőrposzton személyes szabadság megsértése miatt!... — Va in malora ... — eresztette ki a kapitány a fogai között, erősen megszűrve, a legszolidabb, szinte szalonképes olasz káromkodást. De hangosan igy folytatta: — De hölgyeim, kérem, ne tessék ilyen ridegül egyoldalúnak lenni egy ilyen csekélység miatt!... Hiszen elfordulva maradhatnak, ha akarják. Vagy ponyvát huzatok közénk ... Egyszerűen ne vegyenek tudomást rólam ... — Öltözzék fel 1 — sziszegték feléje, gyűlölettel. Don Riberalta immár könyörgésre adta a fejét: — Nem birom magamon a ruhát... ekkora hőségben ... Hiszen felforr parthoz. És a gőzöst most partmentében lassan vitte lefelé az áramlással, mig a beszáilóhelyhez nem értek. Amikor a Tobosó bordái súrolták az ócska deszkahidat, a két angol vénlány kiszállott. Gőgösen, sápadtan a vélt sérelem és a megaláztatás miatt, hidegen topogtak ki a partra. Vissza sem néz tek. Köszönni sem tartották méltónak. Az egész női nem nevében sértve érezték magukat a Don Riberalta piroscsíkos, kissé szennyes, gyűrött és kurta úszónadrágja miatt.. . A csavargőzös pedig friss dohogásba kapva, zurbolva, sisteregve, nehéz zihálással fúrta bele karcsú testét a szennyes, uszó hulladékokkal teli folyamvizbe. A hőség kemencei leheletet dobott feléje s az álló levegő ugy sütött, mint a kohó száraz izzása. A két angol leány a tizedik lépés után összenézett. — Csak legalább fehér lett volna az az úszónadrág 1 mondta az egyik méltatlankodva. Nem lehetett tudni, melyik. Anynyira hasonlítottak egymáshoz. már az ereimben a vér ... Szétdurrannak a véredényeim . ,. az agyvelő lötyög a koponyámban, mintha felolvadt volna... Ne kívánjanak ilyent tőlem .. . Nem birom ki a ruhát... És kijátszotta a végső, robbantásra tartogatott ütőkártyát: — Hiszen csak öt nap múlva jön erre megint hajó ... A Michanovich-linie hajója, Saens Penába ... — Tegyen ki azonnal a partra ! — hangzott a konok parancs. — Illetlenül öltözött férfival nem maradunk együtt. Don Riberalta megcsóválta a fejét a hatalmas mexikói szalmakalap lelógó széle alatt. Sóhajtott egyet. De akkorát, hogy egy marokra való hangyát sebesen, játszva szanasz^ fujhatott volna. Szólni akart. De hirtelen széles folyamban zudult le a homlokáról a temérdek vizgömböcske s a forró izzadtság csiklandozva pergett alá az arcán. A hőség mintha fokozódott volna. Legyintett. Aztán megpörgette a kormánykereket. Éles ivben tért vissza a Hogyan házasították ki gyermekeiket a csabaiak 70 évvel Egy esküvő leírása Haan Lajos könyve után „ (A Közlöny eredeti tudósítása.) Őszönként még most is hangos a város a rezes bandák fülrepesztő hangjaitól és a legények hangos kurjongatásaitól. A lakodalmas szokások, ha töredezetten is, de még mindig meg vannak s arra mutatnak, hogy azok a régi idők szokásaiból, sőt szertartásaiból veszik eredetüket. Valóban igy is van. A régi csabaiakról irott könyvében Haan Lajos kedves, derült elbeszélő modorában igy emlékezik meg a régi csabaiak lakodalmi szokásairól: Különös ünnepélyek a csabaiaknál, melyek nem annyira költségesen, mint inkább nagy mérvben szoktak megtartatni a lakodalmak, keresztségek, holotti torok és disznótori vacsorák. A kiházasitások többnyire az anyák akaratja szerint, sokszor a házasulandók tudta nélkül is történnek, ugy hogy nem ritkán fordulnak elő az ilyen párbeszédek: Jano: (Szombaton a tanyáról jövet találkozik pajtásával, Duróval). Duró: Jano, ozsenili ta 1 jano: A koho mi wzali ? Duro : Hrckowu Doru. Jano: Ow, jaby som war racej bow wzaw Katanowu IluJ De ha már egyszer az anyák Hrcsko Dórát ítélték neki, ebbe is belenyugszik s mind amellett jól élnek együtt. Eddig az volt a szokás, hogy ha volt a háznál kisebb testvér, egy füst alatt azt is, gyakran 17 éves korában kiházasitották Ezen korán való házasodásnak lehet tulajdonitanitani, hogy a csabai lakos alig 40 éves, már házasodó fia, vagy férjhez menő lánya s ha a vén kort eléri, 60—70 unoka és másodunoka kiséri sírjába. Most már ez természetesen nem megy, miután az uj törvény szerint senkinek 22 éves kora előtt nősülnie nem szabad. Ami magokat a lakodalmi szertartásokat illeti, azok ekképpen mennek véghez. A harmadik hirdetés előtt való vasárnapon minden vőlegény és mennyasszony kötelességének tartja a templomba menni s ott az urvacsarájában részesülni, mielőtt Magyar hősök Magyarok voltak. .. Vészek árján szálfák, A világ harcát rendületlen állták. Magyarok voltak. . . Bátrak és kemények, Szivükben hit, az ajkukon ének. Magyarok voltak .. Hivők és pogányok, Álmodó fajták ... Vitte, vitte álmok. Magyarok voltak. Mentek, egyre mentek, Legenda szárnyán szálló regementek. Egyfolytában napkelettől napnyugtáig. Mindig előre . . . Mentek mindhalálig. Mentek . . . csak mentek. Soha meg nem álltak, A vésszel és halállal cimboráltak. Mentek, mentek és hulltak, egyre hulltak, Idegen földre hangtalan borultak. A csillagos ég volt a takarójuk, Magyarok voltak . . . Ennyit tudni róluk. Magyarok voltak . . Legvitézebb vitézek Mindhalálig mentek.. . . Hősök . . . Szentek Palasovszky Béla. a házassági esküt letenné. És ez igen dicséretes szokás volna, ha nem történnék babonából. Ugyanis azt tartják a csabaiak, hogy aki legalább egyszer nem hallja magát kihirdettetni, annak siket gyermekei lesznek. Az esküvés előtti napon már korán reggel összegyűlnek a vendégek mind a vőlegény, mind a menyasszony házában s miután a menyasszony azon prémes bekecsbe beszoriltatott, melyben valaha nagyanyja a házassági esküvést letette s feje rózsákkal, de kivált rozmaringgal felékesittetett, a násznagy az ő nevében megköveti a szülőket, ha talán valaha engedetlen lett volna s igy elindult a menet cigánybanda kíséretében és a menyasszony sirása mellett a templomba. A vőfény egyik kezében rézfokost tartva, a menyasszonyt másikával karjánál fogva vezeti az oltár elébe. Esketés után a vőlegény néhányad magával a menyasszony házába megy s ott tartatik a diplomatikus ebéd, annak végeztével pedig valamennyien a menyasszonnyal együtt a vőlegény házához mennek, ott tartatik a diplomatikus vacsora. Az ebédnél és a vacsoránál a násznagy ül elől, ő rendelkezik mindenben, ő inti meg azt, ki talán garázdálkodna, sőt szükség esetén ki is tiltja a házból, ő imádkozik az evés előtt és az evés után s miután ezen tisztet többnyire szegényebb sorsú, de a szent Írásban jártasabb egyének szokták végezni, ezért nekik bizonyos fizetés járul, mégpedig r.endesen öt usque tíz váltó forint, egy kocsi törek, vagy szalma és egy keszkenő. Vacsora után a menyasszony rokonai egy szobában leveszik annak fejé ől a pártát és helyébe főkötőt tesznek fel s igy felékesítve a vőfény felvezeti a vendégek elébe, hol is a menyasszony egv nagy kalácsot úgynevezett »radosznikot* az asztalra letesz és a vőfény az ő nevében körülbelül igy szól: íme igen tisztelt násznagy ur, bemutatjuk kendnek ezen szép, ékes menyasszonyunkat s kérjük kendet, fogadja be kend szülei nevében a ház tagjául s vegye szivesen ezen általa sütött kalácsot, nekem pedig engedje meg kend, hogy vele szokás szerint a menyasszonyi táncot eljárjam.* Ekkor a násznagy egy rövid allocutiot tart mind a menyasszonyhoz, mind pedig annak jövendőbeli szülőihez s mennyasszonyi táncra a vőfénynek a menyaszszonyt átadja. Ekkor azután a párta ünnepélyesen a násznagy feje fölötti szegre felakasztatik, a zene megharsan s elkezdi a menyasszonnyal való táncot először a vőfény, azután a vőlegény, azután annak szülői, testvérei, végre a többi vendégek. Ezalatt az egyik násznagy a kalácsot felvágja s a vendégek közt felosztja, a másik pedig az asztal végéhez ül egy tányért tesz maga elébe, melybe mindenki, amint a menyaszszonyi táncot elvégezte, pénzt tesz, ugy, hogy a menyasszony, ha jól megy, sokszor 40 - 50 forintot is összetáncol magának, mit a násznagy azután ünnepélyesen a kötőjébe szór, intést adván neki, hogy azzal jól gazdálkodjék. A násznagyon kivül van még egy pincegazda is, kinek kötelessége mindig a pincében, a hordónál ülni s ez adja ki a szükséges italt. (De jó dolga lehetett 1) Vacsoránál s ebédnél a menyasszony és a vőlegény mindig a díszhelyre ültettetnek egymás mellé, a násznagygyal, vagy ha éppen a lelkész is ott van, azzal szembe, kik azonban többnyire álszeméremből, kivált a menyasszony, akármennyire nógattatnak is, egy falatot sem esznek a felhordott ételekből.' F„