Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1928 december 19 BÉKÉSJLEGYEI KOZT' L 849 Krónika. Furcsa álmom volt az éjjel, Most is azon kacagok, Azt álmondtam: minden házban Röfögnek a malacok. Vigan füstöl a sok kémény Tyúkhús fő a tűzhelyen, > Gond nélkül él minden magyar Jövő huszonkilencben. Végrehajtót nem ismerünk, - Fizetjük a közadót, Bort iszik itt a gyerek is Minden reggel egy akót. Kereskedők so' se sirnak, Az üzletük mindig telve, Nagy forgalom, kicsi haszon: Újból ez mindenki elve. A gazdának magtárában Van buza és tengeri S kétszerannyi lesz jövőre. Ha a jég el nem veri. Az iparos, ha dolgozik Vigan végzi munkáját. Meg se kérdik: mibe kerül S fizetik a számláját. Városházi hivatalnok A királlyal nem cserél, Pénze annyi, mint a pelyva S főispáni módon él. Olyan jól megy már a dolguk, Hogy az tisztán fogalom Nem is akar előlépni, Hogy ha itt az alkalom. Tanárember imáiba Foglalja a sok szülőt S Osztendében tölti el A kéthónapi szünidőt. Politika felhős egén Oszladozik a ború Csak egyedül Gömbös Gyula Arca kissé szomorú. De felvidul nemsokára S kiáltják, hogy vivát! Vajúdással megszüli az Uj numerus claususkát. erde. Sütő- BS GUfcrászíparl gépekel közintézeti-, kórházi- és szana őriami konyhagépeket és kellékeket Jutányos árakon elsőrendű minőségben szállit 1903. óta fennálló Kecskeméti Árpid-cég Budapest, VII,, Rottenbiller-u. 48, Telefon (interurbán) József 365-46. Sürgönyeim : „Keméti" Budapest. Tetsék ajánlatot kérői! Ingyen adunk minden férfiven­dégünknek borotvalast, kölnivízzel, fésüléssel ötszöri kiszolgálás után! Hideg és meleg vízvezeték. Tiszta kiszolgálás! Elsőrendű, képzett kiszolgáló személyzet! Valázsik Ferenc „Vénusz" uri- és hölgy­fodrász Békéscsaba, Andrássy-ut 7. szám. (Kocziszky-palota) Telefon: 329. | Rattay Testvérek | úriszabősága Békéscsaba, Petőfi-utca 2, Finom szövetekben állandóan nagy választék • Elsőrendű munka! Honnan erednek a csabai családok gúnynevei? sokáig gutaütött volt. Zsobrák —= koldus. Kesjar Smovka, tulajdonképen Szojka, mivel egyik ősük gyakran mondogatta gyermekeinek: »takau ti sojku wylepim 4 Kiiment Holy = kopasz, Kiiment Zduty = felfúvódott, Kiiment Stra­paty = borzas, Kiiment Grno = balog. Kiiment Frtyo — szeles, részint szokásaikról, részint testalkotásukról. Kovács Muchár. Kovácsnak ta­nyáján Szwirko nevü csizmadia volt szomszédja, ki földjét legényei által dolgoztatta, de ezek nem lévén szokva a paraszt munkához, sokszor hever­tek »muchali sa« legyezgették ma­gukat. Kovács ezért őket Muchárok­nak gúnyolta, utoljára pedig őrajta száradt a név. Lipták Mrkan, Lipták Szvitan. Volt egy csabai gazdának két Lipták nevü bojtárja. Az egyik estétől éjfélig, »od mrku«, a másik éjféltől reggelig »do switu* őrzötte a nyájat. A gazda a zavar elkerülése végett elnevezte az egyiket Mrkannak, a másikat Swi­tannak. Liker Lemes, azért, mert vala­melyik Liker nevü egy más ember­nek ellopta a szántóvasát. Ez később bíró lett s Haan Lajos atyjától kért tanácsot, mit vésessen pecsétnyomó­jára ? Haan nem tudván a históriáról, a szántóvasat javasolta, mint föld­művesnek cimerül. Lett is abból azután nagy apprehenzió. Pribojszky Hogya, azért, mert az első Pribojszkynak szavajárása volt »hoda to, hoda toto«, azaz »akár ez, akár amaz*. Igy maradt rajta a Hogya név. Valent Blcha. Hajdan, midőn az oláh templom helyén még mezőség volt, vasárnap ott játszogatott a csa­bai fiatalság »bolhát«. Legjobban tudott szaladni egy Valent nevü ifjú igy maradt rajta a név. Veszelka Duduk. Egyik ősük bü­dös bankákat (tótul duduk) főzött és evett meg galamb helyett. Zelenyánszky Tacskó. A Zele­nyánszkyak jómódú őse rendesen, megelégedésében azt hajtogatta »zse jemu nic nechybuje, jen taeje mlekó €, azaz, hogy van mindene, ami kell. Zahoran Sislan, azért, mert a csa­lád fejének szokása volt igy károm­kodni: »fene a szisziádat! Siszla rácul lélek. A csabai nép jóizü humorát, ki­tűnő megfigyelőképességét, olykor éles nyelvűségét bizonyítják azok a szólásmódok, hasonlatok, melyekkel nem ritkán bosszantgatják egymást. Különösen hasonlításaik érdemlik meg a felemlitést. Ezek egyébként azóta már átmentek a magyar nyelvbe is. Ilyenek a következők: PIny ako penjaz; zapuchow ako zsajdy; za­kvitnuty, ako plachta; opily, ako snop ; chudy, ako tchor; spadow, ako wrece ; bjely, ako holub; samotny, ako prst; ocernew, ako súkno; wip­(A Közlöny eredeti tudósitása.) A csabai bennszülött lakosság csa­ládnevei kevés kivétellel a vezeték­és keresztnév közé ékelve egy-egy betűt tartalmaznak. Ezek a betűk rend­szerint egy egy gúnynév kezdőbetűi, melyek pompásan jellemzik a csabai népnek csendes, de sokszor csipős humorra való hajlandóságát. A régi Csaba kitűnő történetirója : Haan Lajos egykori evangelikus lelkész megbecsülhetetlen feljegyzéseiben igen érdekes magyarázatokat találunk a csabai gúnynevek származására vo natkozólag. A gúnynevek származ­tatása feltétlenül megbízható, mert a rendkívül lelkiismeretes Haan Lajos valamennyinek pontosan utánna járt, ugy, hogy minden egyes származ­tatás hitelesnek tekinthető. Az érdekes csufnevekből néhányat magyarázatukkal egyetemben a kö­vetkezőkben ismertetjük: Áchim Strbavi, azért hívták ugy, mert egyik őse a családnak csorba fogú volt. Strbavi = csorba. Áchim Hodinár. Áchim Mátyás Kurátornak elsőnek volt nagy fali órája Csabán. Hodinár = órás. Aradszky Sembok. Aradszkyéknál soká volt beszállásolva egy Schőn­bock nevü nyájas vasas kapitány: Et­től e név. Bócsik Hrubák azért, mert a csa­lád egyik őse igen vastag ember volt. Hrubák = vastag. Cservenák Hrobár, mert ősük sir­ásó volt. Csicsely Katács, azért mert ősük felesége, ki katholikusból lett evan­gelikus, Katalin volt. Fruzsa Fafandrow. Fruzsa oláh volt s nem tudta kimondani e szót: Vandrowat, de igy ejtette: Fafand­rowat. Fábián Zajac. Onnan ered, hogy ősük a lakodalmakon azzal produkál­gatta magát, hogy földről asztalokra ugrálgatott, mint a nyúl. Zajac = nyul. Frankó Trhan. Ősük gyenge el­méjű volt s kaszáláskor, amit jól le nem kaszált, kitépegette. Hrabovszky Draban. Egy Hra­bovszky mint hajdú, vagy darabant szolgált az urada ómnál. Innen a név. Hrabovszky Paszár. Egyik ősük igen gazdálkodó volt s nem szerette, ha cselédei még az evésnél is hiába pazarolták az időt. Ennélfogva, ha munkaideje volt, sohasem hivta őket el a munkától az evéshez, hanem maga főzött és az ételt talicskára rakván, hozzájok vitte s ott ettek. »A tak tedi pásow jich, ako statok.* Vagyis ugy legeltette őket, mint a jószágot. Paszár = legeltető. Kovács Fiskus. Egyik ősük bő­beszédű ember volt s másokért sok­szor fiskáliskodott. Kovács Lepkár. Az 1830. táján meghalt Kovács Mátyás szegény csizmafoltozó volt, lepiw — ragasztott. Kovács Zsobrák, minthogy ősük 1 siw, ako cabjanszky zwon; pri ti­chosti, ako Palatyn ces Komlós; mudry, ako Salamunowo prasa; ci sa parny, ako Drzsowé Kone. Verselgettek is a csabaiak s azok is kedves, derűs, sokszor a verselőt önmagát kifigurázó apróságok. Haan Lajos könyvéből néhányat átvettünk: I. Ked son isov zo sélácu Uz den bow. Tuwo stále sáde zene Pod stenow. One sa ma spitowale De son bow? Ze sen taky na pazaiti Namokow. II. Simaiho owce Maju zlatje zwonce, Slrebornje záwarke, Mosarowje pracke. III. Ten Botyánsky Duro Ma dwe peknje djowke. Ked wo wedne idu. Ako párne wowke. IV. Tak sa kazdy nazdá, Ze je Dombár gazda. Slaninu predáwa Á slauhom tekwicu dáwa, A ked ide ces most, Tjaha kone za chwost. A rossz gyermek Irta: Dús JóifiL Gerő Boldizsárné asszonyra virág­fakasztó április havában teritették a halotti leplet. Lelke Józsikájának szep­temberben iskolába kellett járnia. Gerő Boldizsárnak nagy gondjai vol­tak emiatt, mert rátarti ember volt. Iskolába a gyerek csak tisztán, ren­desen, gondozottan járhat. Ezt meg­követeli az üzlet, meg a tekintély. De hogyan, ha nincs anyja? Nagy sor ez kérem. Férfiembernek sem keze, sem ideje hozzá A Teri leány még maga is gyerek, iskolás. Elég, ha magát tartja rendben, meg a há­roméves öcsikét. Józsika meg rakon­cátlan, ugri bugri csikó. Gerő uram nak meg elég magában a három üz­let: bolt, korcsma, mészárszék, no meg a gazdaság. Mit lehet tenni ? Node elvégre is nem azért van az embernek rokonsága, hogy ne segélje­nek, ha szükséges. Volt Gerő uramnak egy huga Sellő­fán. Derék, becsületes esztergályos­mester volt az ura. Van két nagy leánya is. Azok ráérnek vesződni a Józsikával. A derék sógor még hozzá német ember. A magyar szót csak ugy töri kerékbe, hogy jaj. Legalább német szóra fogja a gyereket. Gerő uram ugy adta elő a dolgot, hogy segíteni akar rajtuk, mert biz kissé szegényesek voltak. Fizet a gyerekért havi husz forintot, meg minden iskolaévben négy akó bort. Megalkudtak. Szeptemberre már ott is volt Józsika. Eleintén az uj otthonát nem is vette szemügyre Józsika, mert a falu érdekelte. JEgészen más falu ez, mint az övék. Orásboltja volt, melynek ki­rakata előtt nagyon hosszan el tudott álldogálni. Mennyi óra! A nyitott ajtón át el-elhallgatta a rengeteg óra száz­féle ketyegését. Mikor csukva volt az ajtó, akkor is hallotta a sok órát, de ez olyan volt, mint mikor ő ott­hon a boltjukból elcsent üres skatu­lyába belefogdosta a cserebogarakat és a füléhez tartotta. Titokzatos zajos skatulyának képzelte el aztán mindég az órásboltot. Oh, ha egyszer oda bejuthatna és mindent megnézhetne! Attól kezdve izgatni kezdte az óra titka. Milyen ez belül ? Mi hajtja, mi ketyeg benne?

Next

/
Oldalképek
Tartalom