Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-25 / 292. szám

Békéscsaba 1928 december 23 tt£KE8KK8m mfflASBCK 847 Nem szabad tovább elodázni a mentőintézmény feltámasztását A tűzoltóságot túlterheli a sok mentőmunka. A naprólnapra szaporodó balesetek miatt újra fel kell állitani a külön mentőőrséget. A csabai mentők is kaphatnának olcsó mentőautót, mint a szarvasiak és a gyulaiak (A Közlöny eredeti tudósitása.f Néhány évvel ezelőlt egy szerény, de annál lelkesebb és fáradhatatlanabb békéscsabai crvos akaratából és munkájából a semmiből megszü letett a Békéscsabai Önkéntes Mentőegyesület. A testületet életrehivó népszerű orvos varázsos egyéniségének és ügybuzgalmának tulajdonítható, hogy a meníőintézmény megfoghatatlanul gyors ütemben hatalmas és komoly köztestületté nőtte ki magát s a legénység sorai között mindenféle foglalkozási ág képviselői megtalálhatók voltak. A menlőintézményt maga az élet hivta életre. A szükségesség, a rohamosan fejlődő város közegézségügyi biztonsága, amelynek nagyon fontos érdekeit az önkéntesek átérezve, minden dicséretet megérdemlő lelkesedéssel és buzgalommal álltak a cél szolgalatába, szabadidejük, éjszakáik, ünnepjeik feláldozásával. A mentőegyesület rövid idő alatt annyira a i hivatása magaslatára emelkedett, anynyira megkedveltette magát a város minden rétegével és annyira nélkülözhetetlenné vált itt, hogy ugy látszott, a legszebb és legbiztosabb jövő áll előtte. A közönség hamar megszokta a pontosan és jól működő intézményt r és szeretettel és bizalommal fordultak a mentőkhöz az adott esetekben. Mégis egy idő óta ez a nagyszerűen megszervezett és elsőrendűen felszerelt intézmény nem működik. Pedig százon felüli a működő tagjairak száma. Megvan a főparancsnoka, parancsnoka és minden tagja. Meg vannak összes szerei, eszközei, felszerelési tárgyai és megvan a mentőkocsi is. A város fejlődése, az ipartelepek szaporodása és bővülése napról napra termeli a baleseteket. Sebesülés, szerencsétlenség, betegszállítás mindennap történik egynéhány. Ezekhez leg* inkább a tűzoltókat hívják ki, bár ez nem az ő hivatásuk és a tüzoltólegénység másirányu elfoglaltsága esetleg keservesen meg is bosszulhatná magát. Önmagától tolul tehát előtérbe az a kérdés: fel lehetne-e, fel kellene-e támasztani a régi, jól bevált békéscsabai mentőintézményt ? A kérdésre illetékes feleletet óhajtván kapni, alkalmat kerestünk arra, hogy a mentők ügyéről néhány beszélgetést folytassunk. Az egyik városi orvos rövidesen csak ennyit mondott: — A város területén folyton szaporodó balesetek miatt feltétlenül szükséges, hogy a mentők újra megkezdjék működésűket. Nem szabad egy ilyen jól bevált, minden nehéz próbát derekasan kiállt intézményt veszendőbe menni hagyni. Minket, városi orvosokat, az intézmény uj életre keltésénél természetesen ott fognak találni. Néhány vezető- és alapitótagot is megkérdeztünk és a válasz ez volt: — Bűnös könnyelműség minden nap, ami az egyesület működése nélkül telik el. Mi, volt mentők, a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel állunk újra a működő tagok sorába s vesszük fe! a szolgálatot s ahogy mi magunk között beszélgetünk, azt látjuk, hogy a volt mentők 99 százaléka ugyancsak nehezen várja azt a pillanatot, hogy újra szolgálatba állhat. Sőt igen nagy az érdeklődés a fiatalság és főként az intelligens ifjúság körébői a mentőintézmény iránt s valóságos tülekedés indulna meg a tanfolyamokra, annyi lenne az uj mentő-jelölt. Végül nyilatkozik a kérdésről a legjobban érdekelt tűzoltóság részéről Lehoczky László parancsnok, aki ezeket mondotta: — Az idén 215 balesethez vonultak ki a tűzoltók, de se szeri, se száma az olyan segélynyújtásoknak, amikor a beteget a laktanyában látjuk el. Mindez elképzelhetetlen terhet jelent a tűzoltóságra, amely úgyis állandóan nehézségekkel küzd a személyzet elégtelensége miatt. A tűzoltóságot tehermentesíteni kell, ei kell venni tőlük a mentőszolgálatot éátadni azoknak, akik arra vállalkoztak. A tűzoltóság nem felelhet meg száz százalékig a hivatásának, ha erőket vonnak el tőle és kötnek le más célra. A fentiekből tehát nyilvánvaló, hogy ebben a városban minden hozzáértő kívánja és sürgeti a mentők működésének újra való megkezdését. Meg kell tehát szervezni újra a mentőegyesület működő tagjait, fel ke 1 állitani a szolgálatot és talpra kell állitani ezt a kitűnő intézményt! Ehhez pedig csak annyi kell, hogy néhány mentőegyesületi tag hívjon össze egy gyűlést. A működés megkezdésével egyidejűen be kell szerezni az elengedhetetlenül szükséges mentőautót. Amint ez Gyulán és Szarvason is megvan. Ilyen mentőautó azonban, amit a Vármegyék és Városok Orsz. Mentőegyesülete ad, roppant költséges: 2000 pengő maga az autó, emellett az egyesület tart soffőrt és tartja fenn a kocsit, a bevételek 50 százalékát pedig a központnak köteles beszolqáltatni. Ehelyett olcsóbb egy használt autó beszerzése és a cé nak megfelelő átalakítása. A régi mentőkocsit betegszállításra lehetne felhasználni. Addig is azonban, mig idáig eljutnak a mentők, feltétlenül és sürgősen kezdjék meg közhasznú, áldásos működésüket, ehhez pedig első lépésként sürgősen hivják össze a közgyűlést! Választmányi. magyar mmm TT, ..iv^GYAR ÁRUT VEGYETEK KARÁCSONYKOR ISI !MAG\ARH£TM3 Don Riberalta úszónadrágja (Délamerikai emlékeimből) Irta Péchy Horváth Rezső A Toboso sisteregve, szuszogva úszott a Paraná közepén. Zihálva, fáradtan és erőlködve, mint ahogy egy öreg, elnyűtt és elhasznált folyami vontatógőzöshöz illik. Keshedt, ódon bordái alatt sebesen iramlottak el a szennyes, sárgás hullámok és locsogva, verdesve paskolták meg rohantukban a nehezen haladó öreg jármű kátrányos deszkatestét. Ájulásos, kegyetlen, mozdulatlan volt a nap sugárzó hőhullajtása. Kemencei forróság, izzó melegség, száraz és átható hőség állt a levegőben, amely világos és átlátszó volt a rettentő hőhullámtól. A levegő napok óta mozdulatlanul, libbenés nélkül terült szét a folyam felett, amelynek széles medrében a roppant víztömeg langyossá enyhült meg a gyilkos forróság konok fűtése alatt. Irtózatos volt a szárazság. A folyam mentén elhagyatott tanyák, kiüresített gazdaságok búslakodtak s a nap tébolyult sugarai hihetetlen éles világítással mutatták a ranchok és estanciák fehérre meszelt vályogfalait. Gutaütött, halott fák, hőguta által kivégzett erdők gyászos képe adott stílusos keretet és méltó befejezést a szörnyű pusztuláshoz. A hajópadló izzott, perzselt az emberek mezítelen talpa alatt. Időnként egy egy veder vizet rántott fel valaki a folyamból — amely alig egy arasznyira siklott el a fedélzet deszkapadlója alatt — és a vizet végigloccsantotta a deszkán. Sisteregve, sercegve érintkezett a langyos viz a forróvá tüzesedett fával, aztán legott felszáradt. Rohamosan, lázas sietséggel párolgott el. S két perc múlva a fedélzet padlója megint izzott a gyilkos hőtől, égette és pörkölte a mezítelen talpakat. A vontató kapitánya — a mozdulatlan, izzó ponyvatető alatt — hirtelen megpörgette a vásott kormánykereket. Sebesen forgatta jobbra — miközben a homlokán sorakozó parányi vizgömbök hirtelen elindultak és egyetlen izzadtságfolyammá szélesedtek — s a csavargőzös kecses ivben fordult a partszalag bokrai felé. Don Riberalta a kezefejével végigtörölte meleg vízben úszó homlokát. Prüszkölt. A bajusza elől fröcskölve permetezett szerteszét az orráról lecsepegő sok izzadtsággyöngy. A vontatóhajó kapitánya, mint afféle hiu spanyol, egyáltalában nem vetette meg a külső csín és a megjelenés kecsessége iránti, veleszületett érzékét és szenvedelmét. Ez abból tűnt ki, hogy mig más folyami kapitányok beérték az egyszerű és disztelen fehér vászon alsónadrággal, mint egyetlen ruhadarabbal irdiánosra süli testükön, addig Don Riberalta kapitány a Toboso parancsnoki emelvényén akként trónolt, hogy az ember a látvány okozta nagyszerűséget nem egykönnyen tudta elfelejteni. Nevezetesen sajtkeréknyi sombrero ékeskedett a kobakján, amely mint tökéletesen célszerű napernyő alatt hűsölt a puha, leomló szélű tehuantepeci fejfedő alatt. A sombrero folytatása a kapitány köldökéig fényesen fénylő, egészséges rézvörös bőr volt, amelyet legfeljebb a nyakból cérnányi ezüstláncon alácsüngő Mária-érem mentett meg az egyhangúság vádjától. Köldöktől lefelé viszont a kapitány egyetlen számbavehető ruhadarabja következett, az egyedüli testfedője, amelyet annyira tisztelt, hogy a Paraná kisebb kikötőiben azzal, illetőleg abban szállott partra is ... Kivétel az az eset volt, amikor a hatóságokkal hivatalos ügyek miatt kellett érintkeznie. Ilyenkor Don Riberalta azzal nyilvánította különös tiszteletét a paraguay-i hatóságokkal szemben, hogy az úszónadrág fölé még egy ruhadarabot húzott: egy kétesen fehér puhainget, amelyet derékban a revolvere derékszíjával szorított le. Csodálatos ruhadarab volt a kapitány úszónadrágja. Egy bőszáru, lángoló, tüzvörös csikókkal sűrűn végigerezett arasznyi intim ruhadarab, amelynek tisztasága legalább is nem volt kétséges. Korát tekintve, a tisztes ősök sorába tartozott, sőt az is hallatszott a Paraná viziemberei között, hogy az első brazíliai császárság idején került ki a trópusra, amikor a kapitány nagyatyja, mint önkéntes utazott át az oceánon és partraszállott a felkelők vidékén. A Toboso megközelítette a partot. Egészen közelről, a bokrok közül keskeny palló vált láthatóvá. A primitív kikötőhid. Hanem ezen most két emberi lény állott és majdnem belefordult a folyamba afeletti igyekezete miatt, hogy heves és izgalmas integetését a hajóról észrevegyék. Közelről a két alak két, egymáshoz szinte nevetséges egyezéssel hasonló idősebb hölgynek bizonyult, Kényelmes utiruhában voltak, apró bőrtáskával és látcsőtasakkal a vállukon. Furcsa volt a vadonból váratlanul előbukkant két urihölgy. A helyzet A világ márka: /ÍCTf 1929. ivl typusu 4 kerékiékes szemóly és teherautomobilok, alvázak MC. CORMICK PETROLEÜM-TRAKTOROK mezőgazdasági gépek, golyóscséplők, varrógépek, kerékpárok legolcsóbban beszerezhetők Használt traktorokat te cserélQnk Mc Cormick petroleumtraktorok képviselee TELEFON 276 Lipót gépáruháza Bókósosaba, Andrássy-ut TELEFON 275