Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-25 / 292. szám

4 öPKÍISMEGTEí KflZT.fl!ÍT Békéscsaba, 1928 december 25 JO RADIO TELEFON 2®S LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK B CSILLÁR ifIRSCH TESTVÉRE rr ügyek, nemkülönben kihágási bünügyek elbírálásával, valamint a bér megállapításával egy államrendőrségi és polgári vegyes biróság bízatnék meg, illetve erre a célra szerveztetnék. Nézetem szerint dióhéjban ezek az elvek volnának keresztül vezetendők a sürgősen elkészítendő cselédtörvényben s hiszem, hogy ezekkel az elvekkel meg lehetne állítani azt a folyamatot, amely már az ország alapját veszélyeztette teti s külföldön is híressé kicsiny országunkat. Es most szeretném, ha ez a javaslat mennybéli harsona lenne és hangja átjárná mindazok szivét, akik állásuknál fogva oda tudnának hatni (értem a város és a vármegye országgyűlési képviselői) hogy e kérdés mielőbb rendezés alá kerüljön. Hiszem, hogy ugy lesz, hiszen bizonyára ők is érintve vannak súlyosan e kérdésben. Dixi a » H a Tanulmányi kirándulás a békéscsabai modern telefonközpontban. — A lámpásos telefonközpont boszorkányműhelye. — 4—5000 kapcsolás naponta. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kovács Károly postafőnök láthatóan büszke a telefonközpontjára, ahogy az ő ismert figyelmes és kedves előzékenységével végigvezet a központ csodálatos birodalmán és azt tövirőlhegyire megmutogatja. De büszke is lehet rá. Olyan minden helyisége, mint a patika. Tiszta, ragyogó, fényes, jóillatu, kellemes. A laikus mindenesetre szemeket meresztve torpan meg a telefonközpont helyiségeinek ajtajában, A műszereknek, a készülékeknek, a szines és különböző vastagságú huzaloknak, az apró és nagyobb lámpásoknak, a csűlámló réz- és nikkel alkatrészeknek, a kapcsolóknak, fogantyúknak, a szines lámpásoknak olyan tömege látható ott, hogy a hozzá nem értő ember valósággal megdöbben. És valahogy ugy van, hogy minden szemfényvesztés: csak a betévedő idegenek megtévesztésére, elkápráztatására való; hiszen aligha létezhet véges eszű ember, aki e kaoszban el tud igazodni. Aztán, amikor látjuk a telefonközpont tökéletes és pontos működését és látjuk a néha bizony lázas munkát, amit az egy-egy kezelőnő előtt egyszerre tucatszám kigyulladó lámpás okoz: akkor a hitetlenségünk hirtelen csodálkozássá változik és önkéntelenül is le akarjuk kapni a kalapunkat.., ha már előbb le nem vettük volna ... A rendezői szoba és a halálkamra Először »jön« a műszerész-szoba. Itt javítgatja, tákolgatja, illesztgeti Szendrey ur, a telefonközpont kitűnő műszerésze a beteg, gyengélkedő, vagy lábadozó telefonkészülékeket. Olyan ez a helyiség, mint egy fogorvori műterem. Olyan titokzatos, olyan rejtelmes. A következő terem a rendező szoba. Ebben vannak a legbonyolultabb vonal ellenőrzési és vezetékvizsgálati készülékek, amelyek mind automatikusan működnek és az esetleges hibákat csengetéssel, bugással vagy lámpakigyul; dással jelzik. A rendező szoba egyik sarkában áll egy apró, telefonfülkéhez hasonló kamra, amelynek üvegteteje éa egyik ablaka titokzatos, félelmetgerjesztő halványkék fény villózását bocsátja ki. A központban a barátságos »halálkamra« néven emlegetik ezt a fülkét, amelyben elemek töltését végzik automatikusan, a legtökéletesebb elektrotechnikai vívmányok szerint. A kapcsolóteremben A következő terem a tulajdonképpeni telefonközpont: a kapcsolóterem. Közepes táncteremnek is beillő, tágas és világos helyiség ez, amelynek közepén áll a hosszú kapcsolószekrény, a telefonkezelőnők munkahelye. Hintaszékeken, sorban ülnek itt a szekrény előtt a központ hölgyei, akik — mi tagadás benne — a tuiideges emberek szótárában néha nem a legelegánsabb jelzőkkel| szerepelnek. Pedig a haragvó emberoknek nincs igazuk és ha fáradságot vennének maguknak egyszer és csak pár percig szemlélnék azt az emberfeletti türelmet és figyelmet igénylő munkát, amit egy telefonos kisasszony végez: aligha panaszkodnának többé olyan komolytalanságokkal, hogy »a központ félóra múlva jelentkezeti.* Ott ülnek sorban a kezelőnők. Egyik kedvesebb, előzékenyebb, bájosabb, szolgálatkészebb és szebb, mint a másik. Mind bubifrizurásak. Előttük néha 10 — 12 lámpa is kigyulad egyszerre és ilyenkor bizony lázas kapkodással megy a kapcsolás. Ilyenkor van az, hogy dr. Ideges Előfisető »félóráig« vár, amig megkapja e kivánt számot. A kanapé és az ébresztőcsengő A telefonközpontban a legforgalmasabb órákban 8 kezelőnő dolgozik. Csendesebb időkben, pl. este 2, éjjel pedig csak 1. Utóbbi esti 8 órától reggel 8 óráig egyfolytában van szolgálatban. Ez bizony kemény szolgálat, de mellette le is dőlhet a kezelőnő szundítani, egy erre a célra való kanapéra, mert egy külön beállítható erőshangu ébresztőcsengő hangja nemcsak a legszínesebb álmok közül, de még a haldoklásból is viszszarántaná a teremben levőt. A legnagyobb fnrgaiom az ebédutáni órákban van. Ilyenkor pillanatnyi szünet nélkül mind a 8 kezelőnő lázasan dolgozik. Viszont az üzletek és irodák zárása után hirtelen megcsappan a forgalom, ugyanígy péntek este és szombaton is, A kém-asztal A kezelőnők háta mögött áll az osztályvezető ellenőrző asztala. Ezen nyugszik az összes kapcsolásokat automatikusan számláló gépezet, valamint az elmes ellenőrző-kapcsolótábla, amellyel az ellenőr -- akit egyébként a kezelőnők nem láthatnak — megláthatja: melyik fűnek meddig kellett várnia, amig kapcsolást^ kapott. Érdekes, hogy a telefonközpont nemcsak automatikusan jelzi a fél jelentkezését — egy pici lámpa felgyuladásával —, hanem a hallgató felakasztása után önműködően kikapcsol. Ebből nagyon sokszor az a baj keletkezik, hbgy ha a telefon kezelésében járatlan egyén vissza teszi a horogra a hallgatói (holott csak valakit a telefonhoz akar nivni), a kapcsolás önműködően felbomlik, Tehát aki ezt el akarja kerülni sohase a horogra tegye le a hallgatót, hanem az asztalra, vagy hagyja, lógva, amig a hívott fél a készülékhez jön. Sok bosszúság, mérgelődés, összeveszés keletkezett már a telefonkészülékkel való eme bánni nem tudásból, mig ha a telefont használók ezzel tisztában vannak, sok kellemetlenségtől kimélik meg magukat. Egy kis statisztika A békéscsabai telefonközpont a helyi forgalomban naponta átlag 3000 beszélgetést bonyolít le, a hétköznapokon. Vasárnap 6—700 a beszélgetési átlag. A nyári hónapokban több a beszélgetés, mint máskor. Az interurbán-beszélgetések tömege is tekintélyes, Itt háromféle beszélgetés van: 1. a helyi előfizetők által indított (napi átlag 180); 2. a vidékiek által hivott (naponta 200); 2. az átmenő távolsági forgalomban más központoknak közvetített beszélgetések (naponta 150). Ezt a rengeteg beszélgetést egy osztályvezető felügyelete mellett 11 telefonkezelőnő bonyolítja le. Hogy ez milyen munka és milyen megterhelés minden egyes kezelőnőre, azt talán nem kelt külön fejtegetni. A munkával agyonterhelt kezelőnők mégis zokszó, panasz nélkül végzik nehéz munkájukat s angyalokat megszégyenítő türelemmel és higgadtsággal állják az ok nélkül, vélt sérelmek és várakozások miatt idegeskedő felek néha bántó megjegyzéseit. Pedig minden mást érdemelnének inkább, csak azt nem. Megérdemlik a telefont használó közönség legteljesebb elismerését és csodálatát, csakúgy, mint maga az egész boszorkányos telefonközpont, amelynek kezeléséhez vasidegekkel, vastürelemmel birnak. A laikus végre is azzal az érzéssel búcsúzik el a telefonközponttól, amivel a csodás gépek hajlékának küszöbét átlépte: áhítatos csodálkozással adózik a technika nagyszerű csodája s annak alkotója, a porszem ember iránt. H. L ANDRASSY-UT 6 Kieseti a vonatbői < Vasárnap szerencsétlenség történt a gyulai vonalon (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délután a Gyuláról négy óra előtt induló személyvonat utasai között nagy izgalmat és rémületet keltett az a szerencsétlenség, amely az egyik harmadik osztályú kocsi utasainak egyikével történt meg. A baleset szerencsére enyhe lefolyású volt, azonban könnyen válhatott volna végzetessé is s ez esetben egy kicsiny gyermek halállal fizette volna meg a percnyi csintalanságot. Gyulaváriból egy nagyobb család utazott vasárnap délután Budapest felé. A szülők abban az idő- 1 tájban, amikor a vonat közeledett a békéscsabai állomás bejáratához, hozzáfogtak számos csomagjaik és még számosabb gyermekeik rendbehozásához és számbavevéséhez, hogy az átszállás a budapesti vonatba minél rendesebben mehessen végbe. Az egyik gyermek, egy 12 éves fiu, a szüleinek ezt a rövid elfoglaltságát arra használta fel, hogy kiosont a kocsi perronjára és ott a kiszállás előkészületeihez fogott. Kinyitotta az ajtót és a hideg el- 1 lenére lefelé kezdett lépdelni a lépcsőkön. Egyszerre megcsúszott azon a jégrétegen, amely a kocsilépcsőket borította s amely a ráesett hó olvadásából keletkezett. A gyermek egyszerre elvesztette á lábai alól a szilárd talajt és ezzel egyidejűen a kezét is levette a kapaszkodó fogantyúról. A következő pillanatban aztán lepottyant a még teljes sebességgel rohanó vonatról. A vonat ekkor már az AEGV vontató-telepe előtt haladt s a gyermeket a kisvasút emberei közül többen is észrevették. A kisfiú . messze gurult a pályatestről és a ^ puha havon félig eszméletlenül terült el. A vasutasok nyomban a segítségére siettek, felemelték a földről és megvizsgálták, nem történt-e valami baja. Az esés azonban olyan szerencsés volt, hogy a fiút még csak a legkisebb sérülés vagy horzsolás sem érte. Ahogy ezt észrevette, vigan és fürgén ugrott talpra, aztán kirántotta magát a vasutasok kezei közül és a vonat után iramodott. Nagy riadalmat keltett a pályaudvarban a megérkező vonaton a gyulavári utasok között a fiu hiánya, annál nagyobb volt azonban az örömük, amikor az elveszettnek hitt fiu egyszerre csak megjelent a szülei mellett. Ezek már éppen siratni kezték az eltüntet aki azonban épen és elevenen tért vissza családja körébe. Szerencsésen úszta meg a nagy halál- | ugrást, amiből esetleg mint hulla kerülhetett volna ki. Bokavédő 2"90 P Reisz Gyulánál. ' fehérnemű érnél Ands*ássy-út 7.