Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) július-szeptember 146-221. szám•

1927-07-15 / 158. szám

2 ifismsiienini KÖZLÖSÍY Békéscsaba, 1927 julius 15 Panaszos levél a drágaság ellen r\iért nem razziáznaK Csabán is ? — Talán itt nincs rá szüKség ? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Országszerte megindult az indokolatlan drágaság elleni küzdelem. Azért mondjuk, hogy indokolatlan, mert minden hatókörülményt számításba véve is a drágaság mértéke indokolatlan. Bizonyos fokú drágulásnak be kellett következnie, azonban a most tapasztalható mérték és az a mohóság, amellyel ezt a mértéket még magasabbra igyekeznek szöktetni nemcsak indokolatlan, hanem merénylet a közönség ellen. A merényleteket pedig meg szokás akadályozni s éppen azért csodálkozunk. hogy ebben az irányban nálunk még semmi sem történt, akkor, amikor országszerte a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki a védekezésben, holott pedig az árak mindenütt alacsonyabbak, mint nálunk. Szerkesztőségünkbe nap-nap után érkeznek panaszos levelek különböző rendű és rangú polgároktól, mig a mai napon egy erzsébethelyi munkésnö levelét vettük kézhez az alábbiakban: Békéscsaba. 1927. jul. 13. Igen tisztelt Szerkesztő url Igen kérném e pár sort b. lapjában közzétenni szíveskedjen. Most, amikor a pesti lapok felzúdulnak, hogy mily drágaság dühöng a fővárosban s kilátásba helyezték az igen tisztelt miniszter urak, hogy az árakat leszorítják, érdemes a csabai piacról is megemlékezni. É3 pedig az mégis abszurdum, mikor Pesten a drágaság dühöng és egy kilogram idei krumpli 18—24 fillér, addig. mi szegények, jómódú vidéki városban kénytelenek vagyunk egy kilogram idei krumpliért 40—60 fillért fizetni. És egy kilogram barack Pesten 60 fillér, Csabán 1 pengő. Igen kérem, teljesítse kérésem, Ha nem megy másképpen, bojkottálni kell az ily drága cikkeket. Az mégis abszurdum, hogy Csaba legyen az ország legdrágább városa. Tisztelettel Egy hü olvasója. A panaszos levélírójának valóban igaza van s levelét annál is inkább hoztuk, mert az egyik fővárosi lap a budapesti drágaságot annak tulajdonította, hogy a munkások feleségeinek semmi sem elég drága arra, hogy nagy mennyiségekben meg ne vegyék. Ilyen bődületes bölcsességről is keveset hallottunk. El'enben igenis hallhatjuk napról napra a piacokon a csabai munkások és tisztviselők feleségeinek siránkozását. Szegények ki jönnek szombaton a piacra a szerdai árak alapján kiszabott összeggel vásárolni és már a szándékoltnak csak a felét vehetik meg rajta. Bizony szomorú dolog, hogy az országos statisztika szerint ,is Békéscsaba a harmadik legdrágább város. Ez ellen a kétesértékü dicsőség ellen nemcsak tiltakozunk, hanem a hatóságok sürgős beavatkozását szorgalmazzuk. — Minden este 8 órától, vasárnap délután 3 órától női zenekar hangversenyez a Koronában. Gondoskodott-e a Kormány a lakásuzsora meggátlásáról ? fl drágaság Kérdésével foglalKoztaK a Képviselőház mai ülésén Budapest, jul. 14. A képviselőház mai ülését, amelyen a képviselőház minden pár'ia igen nagy számban jelent meg. Zsitvay Tibor elnök 12 órakor a következő szavakkal nyitotta meg; Tisztelt Képviselő láz 1 Az ülést, amelyet a felsőház üzenetének átvétel céljából hívtam össze, megkezdem. Ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Emich Gusztáv volt berlini követről és Pataki Sándor volt nemzetgyűlési képviselőről, akiknek emlékét a Ház jegyző könyvileg örökítette mog. Bemutatta ezután a miniszterelnök átiratát, amelyben tudatja, hogy a kormányzó szabadsága idejére Vass József dr. népjóléti és munkaügyi minisztert bizta meg a miniszterelnöki teendők ideiglenes vezetésével. Ezután bemutatta a miniszterelnökhelyettes átiratát, amelyben tudatja, hogy a kormányzó Szcitovszky Béla belügyminiszter szabadsága idejére a belügyminiszteri teendők ellátásával megbízta Pesthy Pál igazságügyminisztert. Bemutatta ezután a közigazgatási bíróság átiratát, amelynek alapján Vi'éz Győző, Kray István báró és Édes Antal képviselőket véglegesen igazolt képviselőknek jelentette ki. Ezután bemutatta a felső'.iáz üzenetét, amelyben közli a képviselőház által letárgyalt törvényjavaslatokat a felsőház is letárgyalta, illetve elfogadta. A Ház a felsőház üzenetét tudomásul vette. Jelentette ezután az elnök, hogy Rubinek István, Marshall Ferenc, Bródy Ernő és Haller István napirendelőtti felszólalásra kértek engedélyt és a felszólalásukban a drágaság ügyét kívánják szóvá tenni. A felszólalásra az engedélyt megadta. Jelentette továbbá, hogy Gál Jenő bizonyos igazságszo'gáltatási jelenségek tárgyában kért napirendelőtti felszólalásra engedélyt, amit azonban nem adott meg neki. Gál ezt tudomásul vette. Rubinek István felszólalásában kizárólag a lakások felszabadításának kérdésével foglalkozott. Két körülményre hívta fel a kormány figyelmét. Az egyik az, hogy vájjon gondosko dott-e a kormány egy átmeneti időről a felszabadításokkal kapcsolatban és vajion gondoskodott e olyan intézkedésekről, amelyek lehetetlenné teszik a házbérek nagymértékben való emelését. Gondoskodott-e a lakásbér uzsora m^ggátlásá ól. Kedvezőbbek-e a vigécek feltételei, mint a helyi kereskedelemé és iparé? Van-e jogcim KözhivataloKból a vigéceK Kitiltására (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békésmegyei Közlöny tegnapi cikke érthetetlen ellenszenvet váltott ki egyeseknél, akik azonban szerencsére nincsenek sokan. Anynyian azonban mégis vannak, hogy az általuk helytelen megvilágításba helyezett dolgokat érdemesnek tartsuk helyes világításba forrdilani. Mindenekelőtt a legfőbb és legáltalánosabb érv az, hogy az illető vigécnél megrendelt öltöny átlag 500.000 koronával olcsóbb, mint a helyi kereskedőtől vásárolt szövetből, helyi iparossal készíttetett öltöny. Azonkívül a helyi kereskedelem és ipar legföllebb 2 havi részletfizetési kedvezményt nyújt, mia a vigéc 6—12-ig. Hát ez nem áll. Ulána jártunk a dolognak és megállapítottuk, hogy a helyi kíszruha kereskedők árai egyáltalján nem magasabbak, viszont az köztudomásu, hogy a mértékután készítő szabóiparosok mindig drágábban készítettek egyegy öltönyt párszáz koronával, mint a mennyiért egy tömegben készült öltönynek az ára. Ez egészen természetes is, amihez bővebb magyarázatot fűzni felesleges. Ami a szövet érát illeti, a helyi kereskedelem mindenkor tartja a versenyt — természetesen árban és minőségben — a házaló cégekkel. A fizetési kedvezményeket illetőleg megállapíthatjuk a tapasztalatok alapján, hoRy nem két hó' napra, hanem még 12 nél is többre nyitnak hitelt ugy kereskedőink, mint iparosaink. A második érv, amit a házalás mellett felsorakoztatnak, hogy az idegen kereskedelem konkurrenciája szükségszerüleg mérsékeli a helyi kereskedelemét és iparét Í3. Ez is tévedés, mert semmiféle konkurrencia a helyi kereskedelmet arra nem kényszeritheti, hogy áron alul értékesítse készletét, mert ennek a vége a csőd lenne. A helyzetet ismerő í tudják is, hogy nincs semmi konkurrenciára szükség, mert az árnivót épp ezekben a cikkekben ugy az iparnál, mint a kereskedelemnél a rossz pénzügyi viszonyok már úgyis a lesmélyebb nivóra sülyly esztették. Ezzel aztán az ügynöki árusítást támogató érvekkel végeztünk is, szükségesnek tartjuk azonban mindazok figyelmét, kik az ügynöki árusítás mellett vannak, két körülményre felhívni. Minden fillér, mely ebből a városból ok nélkül kimegy, ezt a várost s ha pláne külföldre megy, ezt az országot teszi szegényebbé. Amenynyivel kevesebb jövedelme van az iparosnak és kereskedőnek, annyival kevesebb adót fizet majd, de viszont annyival többet fognak fizetni a többi kereseti ágak, mert az államháztartáshoz szükséges összegeket valahonnan elő kell teremteni. Látni való tehát, hogy az egyes kereseti ágak ebben a dologban is egymásra utaltattak. Ezen a szemponton kivül a másik félig-meddig érzelmi és majdnem kizárólag a tisztviselőknek lenne megszívlelendő. 1920ban az ismert borzalmas pénzügyi helyzet közepette a város nem tudta az adminisztrációjához szükséges összegeket előteremteni. Ké'ségbeesett helyzetében a város közönségéhez fordult, amikor is ugvszólvén kivétel nélkül kereskedők és iparosok szive dobbant meg s pár óra alatt rendelkezésére bocsájtolták az őszszeget a városnak. Tudomásunk szerint ezeket az összegeket sokan vissza sem követelték. Illő lenne, hogv az ipar és kereskedelem mai nehéz helyzetében legalább a pártfogásban rejlő támogatást érezhetné azok részéről, akiknek annak idején segítségére sietett. Végül sokan annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a polgármesternek nincs joga az ügynököket a városházáról kitiltani. Hát ez is tévedés. Sipőcz Jenő dr., Budapest főpolgármestere éppen a közelmúltban cselekedte ugyanezt. Békéscsaba polgármestere is megteheti tehát, sőt az a véleményünk, hogy az öszszes közhivatalok vezetőinek ez kötelessége is, nemcsak egv lehetőség, mellyel élni az elhatározástól függ. Lehetetlen az, hogy közhivatalok tisztviselőit ilyen vásárok vonják el a munkától. A nugy is elég többé-kevésbbé jogtalan kritikának vannak kitéve a tisztviselők, felesleges jogos kritikára alapot vigécvásárokkal is szolgáltatni. A fővárosi bankok falsőkeraskedelmi iskolásokkal szaporítják személyzetüket (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai felsőkereskedelmi iskola iránt megnyilvánuló nagyérdeklődés ugy látszik az idők jele. A közönség mintha érezné, hogy kereskedelmi iskolai érettségivel fiaik a javuló viszonyok közepette gyorsan elhelyezkedhetnek kenyérkereső pályákon. Erre vall a Pesti Tőzsde egy közleményének alábbi része is, mely egyelőre arról számol be, hogy a fővárosi intézetek már ismét kezdik alkalmazni a felsőkereskedelmi iskolásokat. A hivatkozott cikk a következő : , A nagybankok és nagyipari vállalatok tisztviselői létszámukat mondhatni kivétel nélkül már évek óta nem szaporították fiatal, kereskedelmi iskolában érettségizett diákokkal. Az 1924 eleji létszámcsökkentések folyamán leginkább a fiatalabb korosztályokat helyezték B) listára; innen van az, hogy főként a vezető pénzintézetekben a 23 és 24 éves tisztviselők voltak a legfiatalabbak. A nyugdíjvalorizációs törvény életbelépése idején, illetve közvetlenül utána a régóta szünetelő nyugdíjazások is megkezdődtek, ami a megnövecedett forgalom akadálytalan lebonyolítását enyhén szólva megnehezítette. Az idén tagadhatatlanul előnyösebb helyzetbe kerültek ugy a nagyipari vállalatok, mint a fővárosi pénzintézetek, ugy hogy most már komolyabb formában kezdtek oglalkozni a létszámkiegészités ehetőségeivel. A bankok és iparvállalatok köreveleikkel kizárólag a felsőkereskedelmi iskolák igazgatóságait keresték fel. Mintegy 45—50 re lehet becsülni azoknak a számát, kik gyakornoknak alkalmas fiatalemberek kijelölését kérték. Figyelemreméltó, hogy túlnyomórészt