Békésmegyei közlöny, 1927 (54. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1927-04-17 / 87. szám
Békéscsaba, 1927 április 17 BlKESME©«nt» KttZlAffY 3 Szőnyeg, függöny, bútorszövet Kutpin Jakab divafárufjázátiak sz őrt tje gos ztálija Békéscsaba Veszedelmesen szaporodnak á kontárok Békéscsabán Nem ellenőrzik kellően az önálló iparűzés jogosultságát (A Közlöny eredeti tudósítása.) A kontárokról már sokszor esett szó Békéscsabán az érdekelt iparosság körében, de mindannyiszor megelégedlek annyival, hogy panaszaikat elmondták, akár az ipartestületi elöljáróság ülésén, akár néha az iparhatóság előtt, tenni azonban nem igen tettek semmi olyat, ami ezt a kérdést végre nyugvó pontra vitte volna. Pedig fokozottabb mértékben érzik iparosaink a kontár ipar jogosulatlan konkurrenciáját éppen a mai nehéz viszonyok közepette, amikor az elgyengült fogyasztóközönsétf igényeit amúgy is erősen lecsökkentette és bizony nagyon sokszor szükségleteinek fedezése céljából kontár iparost vesz igénybe. A közönség nem néz mást, csak azt, hogy mennél olcsóbban szerezze be szükségleteit. Hogy aztán az ilyen beszerzések a legtöbbször csak károsodást és bosszúságot okoznak, azzal a megrendelésnél nem igen törődnek. A legutóbbi napokban mind több és több panasz hangzik el különösen a közönség és az épitő, szerelő, ruházati iparosok részéről. Az előbbi arról panaszkodik, hogy ezt, vagy azt a megrendelését hibásan, hanyagul teljesítette ez, vagy az az iparos. Ha most már az ember utánna néz a dolognak, azt látja, hogy az illetők egytőlegyig kontáriparosok, önálló ipar üzésére nem is jogosultak. Az érdekelt, iparukat jogosan üző | iparosok meg azt panaszolják fel, hogy munkájuk megfogyatkozott és már alig képesek egzisztenciájukat megfelelően fenntartani. Számtalan iparost ismerünk, kik iparukat a fenti okból kénytelenek voltak vissza adni és mint segédmunkások dolgoznak, vagy iparukat nem folytatván, más kereset után láttak. Kétségtelen az, hogy ennek a nagy ipari pangásnak nem kizá* rólag a kontáripar konkurrenciája az oka, hanem az általános gazdasági pangásnak az ipari csak kiegészítője, mégis azt hisszük, hogy éppen ezekben a nehéz időkben van szüksége a tiszts iparnak sokkal fokozottabb védelemre, mint a mai. Éppen azért elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a többi nagy város példájára Békéscsabán is vezessék be a kontárok ellenőrzését, Ámbár a „kontár ellenőr" sorsa sem irigylendő azon hirek alapján, amelyeket hol egyik, hol másik városból hallunk, ahol nem ritkán az ellenőrt meg is verik, mégis hisszük, hogy kellő hatósági támogatással annyit mindenesetre el lehetne érni, hogy a kontáripar kalózkodásait ilyen módon a lehető legszűkebb körre lehetne visszaszorítani. Ámde tenni is kell már egyszer valamit, nemcsak siránkozni, panaszkodni és beletörődni a nem is olyan változhatatlanba. Kell-e félnünk a közeledő Whmeeke-üstőköstől? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Junius hó 27-én nevezetes vendége lesz földünknek. Ekkor érkezik közelünkbe az 1886-ban felfedezett Winnecke-üstökös, mely minden 56 évben vissza szokott térni hűségesen. Ez az égi vendég nagyon szerethet bennünket, mivel óránként több mint 80.000 kilométeres sebességgel rohan felénk. Az üstökösök valóságos világcsavargók, egykori égitestek roncsai, melyek kóborlásuk közben könnyen hurokra kerülnek. A világűrben ugyanis a Nap és Jupiter bolygó, mint az égbolt rendőrségei szerepelnek, melyek az összes vonzási körükbe eső üstökösöket lekapcsolják s azok kénytelenek aztán állandóan körülöttük keringeni. A Winnecke-üstökös is egy ilyen lekapcsolt égi csavargó, vagy csillagászati nyelven szólva, viszzatérő üstökös. Érdekes, hogy az asztronómusok 15-nél több visszatérő üstököst alig ismernek (igy pl. a Tempel-, Biela-, Halley- stb. üstökösök), melyek közül a Halley-nevü csak minden 76 évben, de vannak, melyek csak pár száz év múlva térnek vissza. Az üstökösök ritka tömegüknél fogva különösebb veszedelmet nem okoznak a földdel való összeütközés esetén. Ha üstökös találkozik a földdel, rendesen gyönyörű csillaghullás az eredménye. 1872 november 27-én a Biela-üstökös érintette földünket s a föld némely részén valóságos tűzesőnek megfelelő, sürü csillaghullás volt. 1819-ben és 1869-ben is áthaladt a föld egy üstökös csóváján s csak a csillagászok tudtak róla. A Winnecke-üstökös teljesen ártatlan látogató s annyira udvarias, hogy a földet csupán 6 millió kilométer távolságra fogja megközelíteni Pedig nem ártana, ha csóvájával lesúrolná hazánk elrablott területeiről a megszállókat. (K. E.) wwwwwwwwwwwwwwwwe Kérelem A békéscsabai nőegylet Stefánia anya- és csecsemővédő szakosztálya ez évben ünnepeli meg fennállásának 10-ik évfordulóját. Ezt a szakadatlan lelkes munkával elért jubileumot legméltóbban ugy óhajtja megünnepelni, hogy felállítja az annyira szükségessé vált erzsébethelyi védőintézetet. Békéscsaba város vezetősége nemes áldozatkészséggel helyiséget bocsájtott rendelkezésünkre, mégis: mig tervünk a megvalósulásig jut, sok anyagi eszközre, a közönségnek a nemes üggyel szemben tanúsított sok megértésére és áldozatkészségére van szükségünk. A közeli napokban küldjük szét tagsági igazolványainkat s arra kérjük az igen tisztelt tagokat s mindazokat, akikhez az idén először fog bekopogtatni a Stefánia pénzbeszedője, ne utasítsák el, hanem az amúgy is szerény évi tagdijat fizessék jó szívvel s ha módjukban áll toldják meg azt adományokkal is. A legszerényebb felülfizetést is nagy örömmel fogadjuk, minden fillér, amit a nemzetmentő ügyért áldoznak egy-egy hála ima az Egek Urához, hisz minden fillérrel egy elhagyott szegény anyát, egy beteg gyermeket tartunk meg az életnek, a nemzetnek, a hitnek. Anyában gyermeket, gyermekben hont védünk. Gyorsan tegyünk tehát, amig el nem késünk. Dr. D. L né logh Árpád, (az óbudai Kisfaludy szinház igazgatója), Kövessy Albert, Monory Sándor (Zombor), Dombay Mihály, Palotay Antal, dr. Várady Antal, Mezei Kálmán, Nádai József ^Sopron), Mariházy Miklós (Kecskemét), Miklósi Gábor, Kiss Árpád, Szendrey Mihály, Krémer Jenő és Csáky Antal, továbbá Alapi Nándor orsz. kamara színháza és dr. Lányi Viktor Opera-Staggione társulata. Ezek közül persze egyik-másik többszőr is megfordult városunkban. Az elmúlt ötven év alatt többékevésbbé jó előadásban, de szinrekerült a magyar dráma — és az idegen nyelvekből átültetett szinmüirodalomnak minden nevesebb terméke. Emellett valóságos kaleidoszkóp szerepét töltötte be szinházunk, melynek színpadán — mint a színtársulatok vendégei, avagy a társadalom meghívása folytán egymást váltották fel az ének- zene- és előadóművészét országos, sőt világhírű elitjei. Csak a nevesebbeket kronologikus sorrendben felemlitve gyönyörködtették e város közönségét: Pálmay Ilka, Fáy Szeréna, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Küry Klára, Pataky József, P. Márkus Emília, Bajor Gizi, Odry Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Petheő Attila, Rákosi Szidi, Kiss Ferenc, mindannyian a Nemzeti Szinház tagjai. Mihályi Ernő, Benes Ida, Medek Anna, Marschalkó Rózsi, dr. Székelyhidy Ferenc, dr. Dalnoki Viktor, Sulyok Teréz, B. Sándor Erzsi, Maleczky Blanka, Bazilidesz Mária, Nagy Izabella, Kruysvick Anna, Radnai Erzsi, Venczel Béla, Pilinszki Géza, Pataky Kálmán, Aquila Adler Adelina, Goda Gizella, Relle Gabriella, a m. kir. Operaház tagjai — Nirschy Emília, Ptasinszky Pepi, báró Vécsey Elvira és Brada Rezső az Operaház primaballerinái, illetve ballettáncosa. Hegedűs Gyula, Gál Gyula, Góth Sándor, G. Kertész Ella a Vigszinház, Darvas Lilly, László Gyula és Simonyi Mária (Móricz Zsigmondné) a Magyar Szinház tagjai. Király Ernő, a Király Szinház — és Sik Rezső, a Városi Szinház tagja. Felkerestek bennünket Koczian Jaroszlav, Placskó István, Vecsey Ferenc, Telmányi Emil, Hubay Jenő dr. hegedű virtuózok s Fleischer Antal, Engel Iván, dr. Dohnányi Ernő és Kósa György zongoraművészek, valamint a szegedi Filharmonikusok. Hallgathattuk a színházban Fráter Lorándot, Jadlowkert, Helge Lindberget és a külföldön babért nyert Budai Dalárdát. Színházunkban ünnepeltük meg a Petőfi és Jókai centennáriumokat, Gyóni Géza emlékezetét, a Rózsahegyi és Rákosi jubileumokat, most legutóbb pedig a Beethoven centennáriumot. Egy világító torony szerepét töltötte be színházunk, honnan a művészet fénykévéi — mint tenger sötétjében a fényszórók — bevilágítottak kulturánk homályába s fejlesztették és terjesztették az értelmet, a finom ízlést, a szépérzéket és az életet szebbé tevő művészetek iránti fogékonyságot. Azok pedig, akik a művészeteket nem tudták és nem tudják élvezni, azok koldusabbak a koldusoknál, mert — mint Vértessy Gyula oly szépen irja — az éhezőknek lehet ételt adni, a hajléktalannak hajlékot, a didergőnek meleg szobát, de akinek a lelke üres, azon nem segíthet senki, az hajléktalanul, lelkében dideregve, éhezve járhat az élet utjain az idők végezetéig. Hogy az ének- és zeneművészet kiváló reprezentánsaiban olyan pazar bőségben gyönyörködhettünk, azért különös elismerés és köszönet illeti az Aurora-kör fáradhatatlanul agilis, önzetlen és műértő főtitkárát: dr. Révész Sándort. S ha megemlítem még, hogy 1891—96. között Vidovszky János, 1897. és 1901. között Fejér Béla, 1902—1904. években Rosenthal Ignác, 1905-től 1913-ig Haan Béla, 1914. és 1917. között Dusbaba Vilmos, 1918-ban Kiss László és 1919. óta dr. Berthóty István, mint a város polgármestere a szinügyi bizottság elnökei, akkor nagyjából teljes képét adtam az elmúlt félszázad színházi eseményeinek. Korunk moralistái között sokan vannak, kik a színészetet, a színházat ellenséges szemmel nézik és színházainkat az erotika szolgálatában álló olyan intézménynek tekintik, hol a bemutatásra kerülő színdarabok anyaga, szelleme, erkölcse, stílusa, humora, tréfája a magyar lélektől többnyire idegen. Nincs igazuk. Vagy legalább is csak részben van igazuk. Mert, ha koncedálom is a mai szinmüirodalomnak ezt az ízlésbeli dekadenciáját, annak okát nem szabad színházaink és színészetünk rovására írni. Dogma erejű igazság az, hogy a színészet a nemzet irodalmának, politikai, társadalmi és művészi életének talajából fakad és nevelődik, a színészet csak interpretál, ha tehát a közönségnek selejtes irodalmat, erkölcstelen témákat nyújt, ennek nem a szinház az oka, hanem a társadalom, a korszellem, a közízlés, mely ezeket a témákat adja és kedveli. A színészek bohém életét pedig — ha ugyan vannak köztük még ilyenek — ne hánytorgassa fel senki; a színész sokat tanul, folyton eszmékkel, gondolatokkal szerelmeskedik, megittasodik a szellem forrásainál, csoda-e tehát, ha mámoros életének csábításai bohémiára késztetik. Inkább örüljünk azon, ha a színész e komor világban és nehéz helyzetében is megtudta őrizni őshumorát. íme az ötvenéves csabai szinház története dióhéjban. Azokra a lelki motívumokra pedig, amelyek félszázaddal ezelőtt közrejátszottak a szinház felépítése érdekében, majd a jubileum alkalmával élőszóval fogok rámutatni. Dr. Korniss Géza.
