Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) április-június • 74-144

1926-05-13 / 107. szám

ékésesaba, 1926 május 13 Csütörtök 53-ik évfolyam, 107-ik Mám BEKESMEGIEI KÖZLÖNY Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 kor. Sgy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. FOLITIKál NAPILAP Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonaa&m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt Hirdetés dijszabás szerint. Egy elkeseredett földigénylő merényletet követett el Platthy György ellen A revolvergolyót Platthy zsebkése fogta fel Budapest, május 12. Platthy György nemzetgyűlési képviselő Veres Pálné-uccai lakáséról épen a nemzetgyűlés ülésére akart menni, amikor Sági Lajos solti szabó, a képviselő egyik választója csengetett, akinek a képviselő maga nyitott ajtót. Be akarta vezetni dolgozószobájába, Solti Lajos azonban revolvert rántott elő és egymásután kétszer a képviselőre lőít. Az első lövés csütörtököt mondott, a második lövésre a fegyver elsült és a golyó a képviselőt baloldalán találta, átütötte kabátját, azonban a zsebben elhelyezett bőrpénztércán megakadt, rgyhogy a képviselőnek véraláfutásos ütődésen kivül komolyabb baja nem esett. Platíhy megragadta a merénylő kezét, kicsavarta a fegyvert, majd a kiáltozásaira elősiető háznépe segítségével a merénylőt lefogták és előállították a kapitányságra. Kihallgatása során előadta, hogy Platthy azt ígérte Solton, hogy támogatja az ottani iparosoknak földkiutalásra vonatkozó kérését s mivel kérésüket elutasították, azt hitte, hogy Platthy nem járt el ügyükben. Kihallgatása ulán előzetes letartóztatásba helyezték. A merénylet hire a nemzetgyűlés folyosóján negy izgalmat keltett és a déli órákban megérkező Platthyt nagy ovációban részesítették a képviselők és gratuláltak szerencsés megmeneküléséhez. A '. képviselő ugyanabban a ruhában volt, melyet reggel vett magára és a képviselők nagy érdeklődéssel nézegették a golyó helyét. A golyó a képviselő zsebkésén csúszott félre és akadt meg a bcrtárcán. Windischgrátz a franciák által hamisított márkák papírjával bizonyít Baross érdekes vallomása a frankper mai tárgyalásán Nádo>y személyes kérésére folyósította a áOO milliót Budapest, máj. 12. A budapesti kir. büntető törvényszék ma délelőtt 10 órakor folytatta a frankper főlárgyalésát- Windischgrátz tegnapi bejelentésével kapcsolatosan kérést szeretne előadni. Elnök : Tessék. Windischgrátz: A magam részéről intézkedtem annak bebizonyítása iránt, hogy a Térképészeti Intézetben készült ezer frankosok és a Ruhr-vidéken hamisított márkások papír anyaga megegyező. Talán sikerülni fog ilyen hamisítványt előkeríteni a górcsövi vizsgálat megejtése érdekében. Az a kérésem, hogy még a főtárgyalás folyamán hivatalos uton szerezzenek be ilyen hamisítványt a a vizsgálat megejtése céljából. Elnök: Indítványa egyelőre tárgytalan 1 Elnök ezután Baross Gábort szóiitja De. Elnök : Megértette a vádat ? Baross: Igen 1 Elnök: Beismeri bűnösségét? Baross: Nem 1 Elnök: Mondja el időrendben, hogyan szerepelt az akcióban. Baross : Mult év augusztus vége felé levelet kaptam Nádosytól Balatonalmádiba, hogy jöjjek fel Pestre, igen fontos ügyben beszélni akar velem. Én néhány napon belül feljöttem Pestre és felkerestem őt hivatali helyiségében. Nádosy előadta nekem, Windischgrátz herceg kezdeményezésére frankokat hamisitnak hazafias célokra és hozzám fordult azzal a kívánsággal, hogy az értékesítés tekintetében adjak tanácsot. Én nagyon megrökönyödtem és ennek kifejezést is adtam, mégis elmentem a herceghez, akinek Nádosy bemutatott. Csak néhány percig maradtunk, hivatalos és udvarias látogatás volt. Ezután visszautaztam Almádiba. Szeptember folyamán lehetett, amikor visszajöttem Pestre. A herceg magához kéretett és ekkor bővebben beszélgettünk a dologról. Ekkor a hercegen és rajtam kivül jelen volt még Nádosy is. A következő szituációkat tapasztaltam : Az egész akció céljai tekintetében a hercegnek igen tetszetős, nobilis és vonzó hazafias tervei voltak. A kivitel tekintetében azonban igen fanatasztikusak voltak a tervei. Rögtön láttam, hogy a herceg egyáltalában nem ért az ilyen gyakorlati kérdésekhez. Én most válaszút előtt állottam. Vagy olt hagyom őket, vagy pedig továbbra is mellettük maradok. Én az utóbbit választottam, mert véleményem szerint ezzel tartoztam állásomnak. Közöltem a dolgot Elischerrel és azt mondtam neki, hogy vigyáznunk kell, jó lesz a dolgot tapintatosan leszerelni, nehogy botrány legyen belőle, ő ezt ak9eptálta is. Pár nap múlva felmentünk Elischerrel a herceghez. Ekkor is bővebben beszéltünk a dologról. Elischernek is ugyanazok voltak az impressziói, mint nekem. Előadtuk a hercegnek, hogy szeretnénk lótni egy hamisítványt. A herceg azt válaszolta, hogy még nincs, de 2—3 nap múlva rendelkezésünkre fog állani. Felmerült az a gondolat, hogy valakinek ki kell menni külföldre az értékesítés érdekében. Én Elischert ajánlottam. Elnök: Említette Windischgrátz, hogy már ment ki valaki ? Baross : Igen. Én csak arra emlékszem... Elnök: Jankovichról nem beszélt ? Baross: Nem. Elnök: Mit mondott a herceg, milyen referátummal jött vissza az az ember ? Baross: A referátum olyan volt, amelyre nem lehetett alapítani. Valami gyémántvásárlásról volt akkor szó, erre akarták kiadni a frankokatElnök: Szóval a herceg maga sem bizott az általa kiküldött ember munkájának eredményében ? Baross : Nem I Arról volt szó, hogy még egyszer kiküldenek valakit. Három nap múlva elmentünk a herceghez Elischer, Horváth és én. ekkor láttuk először a frankokat, amelyek nagy tömegben feküdtek a herceg asztalán. Elnök: A frankokat meg is nézték? Baross : Igenis 1 Láttuk, hogy a frankok rosszak. Ekkor lett elhatározva Horváth külföldi utazása, aki el is távozott. A herceg ekkor arról gondolkozott, ho&y hova kellene vinni a frankokat. Én ajánlottam, hogy el fogom helyezni Szörtsey utján a Nemzeti Szövetség egyik helyiségében, mert tudtam, hogy ott biztonságban lesznek és onnan az én tudtom nélkül el nem vihetik. Horváth három hétig volt külföldön. Járt Párisban, Amsterdamban, Brüsselben, Németországon és Svájcon keresztül jött haza. Elmondta, hogy egyáltalában lehetetlen elhelyezni a frankokat nemcsak azért, mert rosszak, hanem a piac helyzete miatt is. A herceget a dolog nagyon lesújtotta. Az akciót azonban mégis folytatták, sőt arról volt szó, hogy más embereket küldenek ki. Minket természetesen kellemetlenül érintett a dolog és Elischerrel elhatároztuk, hogy bizalmasan közöljük a miniszterelnök úrral. Elischer és én nem igen akartuk magunkat exponálni és Horvéthot, mint köztünk a legfiatalabbat biztuk meg, hogy közölje a dolgot Kozma Miklóssal a MTI vezetőjével, akiről tudtuk, hogy bejáratos a miniszterelnök úrhoz. Horváth anynyit mondott, hogy a herceg kezdeményezésére frankhamisítás van folyamatban, a hamisítványok a Nemzeti Szövetség helyiségében vannak és nagyon rosszak. Tessék intézkedni. Kozma megtette a közlését a miniszterelnöknek* aki megírta ismeretes levelét. Mikor a herceg tudomást szerzett a dologról, magához hivatott és azt mondta, hogy baj van. Ezután a Kovács-féle vendéglőben gyültünk össze a herceg, Nádosy, Szörtsey és én. Megállapítottuk, hogy be kell fejezni a az akciót. Elnök: A vendéglőben emlitette-e ön a társaságnak, hogy feljelentés történt. Baross: Nem. Elnök: Miért nem ? Baross : Diszkréten akartam kezelni az ügyet, nem akartam öszszeveszni az urakkal. Elnök: Ezután megszakadtak a tárgyalások ? Baross: Egészen december 21 ig. Ekkor Nádosy feljött hozzám azzal, hogy bizonyos belpolitikai célokra adjak neki 400 millió koronát. Én ezt vonakodtam folyósítani, mert szabályellenesnek tartottam. Elnök: Nem , kérdezte, hogy miféle kormánycélokra szükséges a pénz ? Baross: Nem. Tudtam, hogy fontos célra kell. Azt kérdeztem, hogy az országos főkapitány számlájára akarja-e felvenni, ki veszi; át a pénzt és hogy honnan térül meg? Erre ő azt felelte, hogy rövidesen megtérül és egy embert