Békésmegyei közlöny, 1926 (53. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-03-17 / 62. szám

Békéscsaba. 1926 máreins 17 Szerda 53-ik évfolyam, 62-ik szára BEEESHEGfTEI KÖZLÖNY Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve: negyed­évre 75.000 kor. Sgy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámnel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba c II, kerület Ferencz Józset-tér 20. szám alatt, Hirdetés dijszabás szerint. Dr. Korniss Géza beszéde a csabai Kaszinó máreinsi ünnepén Mélyen Tisztelt Uraim ! A Kaszinó-egylet választmánya azzal a felszólítással tisztelt meg, hogy leg\ek a mai ünnepnek szó­szólója. Én készséggel engedtem a felhívásnak, mert a tengődés szomorú napjaiból jól esik lel­kemnek, néhány pillanatra vissza merülni a?okba a fenyes régiókba, hol pezsgőn lüktet a nemzet élet ereje. Ez az eiő átalakítja áliami és társadalmi berendezkedesünk egész szerkezetét, gyökerei azon­ban e nagy átalakulásnak még a francia forradalom talajába nyúl­nak vissza. A kereszténység megalapítása óta a francia forradalom volt az emberiség megváltásának legha­talmasabb mozgalma. A Luther forradalmának inkább filozófiai. Cromwell forradalmanak inkább politikai éitéke volt, de a francia forradalom a filozófiai és politikai kérdések mellett felölelte a tár­sadalom problémáit is. E három nagy jehzóbol az angol mozga­lom a szabadsagot, a germán re­formáció a testveriseget érvénye­sítette, a francia nemzet a sza­badság és testvériség mellé zász­lajára irta az egyenlőséget is. De az emberiség megváltása még sem valósult meg. A császárság eszméje kioltotta a francia forra­dalom fáklyáját. Bonaparte Napó­leon inkább szerette a fegyelmet, mint a szabadságot, s 20 év múl­va Danton halála után Európa népei újból vissza sülyedtek a korábbi gyámkodás állapotába. De ez csak látszat volt. A for­radalom vetése nem pusztult el, csak takaró aló került. A felül­kerekedett önkény hólepellel bo­rította be, de az eszme élt. Az erők körforgási törvénye az er­kölcsi világban is érvényesül az eszmék hallhatatlanságának alak­jában. Egyetlen igazságot sem ismerünk, amely meghalt volna. A mult század első fele a francia forradalom által elhintett magvak csirózásónak a korszaka volt. 1848 elején ezek a csirák kibújtak a földből és hatalmas történelmi erő alakjában európa szerte betöltik az áliami és tár­sadalmi életnek minden zugát. Ez a történelmi erő ülteti nálunk is a rendi szervezet, a prerogati­vák helyébe az állampolgári egyen­lőséget, az állami omniponlenciával szemben diadalra viszi az ember veleszületett jogát: az állampol­gári szabadsagot, a gazdasági kötöttséggel szemben meghozza a gazdasági felszabadulást, állam­vallással szemben kiharcolja a lelkiismeret szabadságát és az Isten kegyelméből való királyság helyébe a népszuverénitás elvét és a ma már ingadozó parlamen­tarizmus gondolatát ülteti. Ezek azok az eszmék, amelyek végig vívták az egész világon a maguk sokszor véres harcát, felszabadi tolták az emberiseget, ezáltal a tehetségek légióit állítva az em­beri kultura, a nemzeti nagyság és az igazság szolgálatába. A magyar nemzet — fájdalom — nem sokéig élvezhette felsza­badulásának örömeit. Közjogi helyzetünk sajátossága Ausztriá­val és a dinasztiának magyar aulikus köröktől is táplált félté­kenysége véres harcok szinterévé tették hazánkat, melyeknek ál­dozatul estek legjobbjaink. Petőfi Sándor, a szabadságharc e lánglelkü Tirtseusa elégett saját lelkesedese tüzében ; ugy tett, mi­ként a napsugár: felkelt egy szép hajnalon, szetárasztotta fényét s felmelegített minden magyar szivet és ellünt az alkonyat egy szomoiu órájában, miként a nap eltűnik a nyugali bércek árnyai mögött. Bű­bájos szava ma is cseng füleink­ben, s e tiszta hangok hatása alatt fogadja még az uj nemze­dék : Talpra magyar, hí' a haza. Kossuth Lajossal pedig a mult század legnagyobb Demosthene­sével megismétlődött Prometheusz sorsa. Hajthatatlan elvei az Adria partjához láncolták, s bujdosó lelke nem talált megnyugvást, mert a nemzeti lemondás kese­lyüként marcangolta szivét. Nincs tragikusabb sors, mint az övé. Tetteiejevel oly müvet alkotott, melyen nem fog a századok rozs­dája, s nála is hatalmasabb vi­szonyok a titóni erőt haláléig le­kötve tartották fájdalmas honta­lanságban. Mivé lett volna drága, szép hazánk, ha annak ügyeit élte végéig ő vezethette volna I Ha az ő lángesze irányítja fejlő­désünket, ha az ő energiája for­rása maradhat a tétovázó köz­felfogásnak, ha az ő önzetlen hazaszeretete átjárja a nemzet vérkeringését I Széles ismeretköre mennyi botlástól, akaratereje mennyi gyengeségtől, hajthatatlan lelke mennyi áldozattól és mennyi megaláztatástól óvta volna meg a nemzetet. „Emlékirataiban" a zsenik kivételes látnoki tehet­ségével megjósolja nemzetének mai katasztrófáját, mint a dualisztikus államforma következményét. És ha most — 78 év multán — körülnézünk e kis hazá­ban, vájjon mutatkozik-e ezen nemzedékben az önfeláldozás­nak, az őszinte lelkesedésnek és a haza iránti áldozatkészség­nek ez a mértéke, amelyre pél­dát ők mutattak ? Megelégedéssel szemlélhetjük talán a közelet ma­kulátlanságát, vagy a társadalmi erők együttműködésének harmó­niáját 1 ? (Folytatjuk) Szenzációs eseményeket várnak Bethlen genfi szereplésétől Budapest, márc. 16. A Magyar Sajtóügynökség jelenti: A nemzet­gyűlés kétheti szünet utón ma újból összeült. Pár nappal ezelőtt még lázas érdeklődés előzte meg a parlament mai ülését. Ellenzeki körökben ugyan's szémitottak ar­ra, hogy a frankvita a mai nap­pal ujabb lendületet vesz és az ellenzéki akció olyan méretben fog kibontakozni, amelynek poli­tikai konzekvenciái elmaradhatat­nok lesznek. Ez volt a helyzet néhány nap előtt, amikor a poli­tikai körök biztosra vették, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök, a nemzetgyűlés keddi ülésére már hazaérkezik. Ismeretes, hogy a helyzet köz­ben lényegesen megváltozott. A miniszterelnök egy ideig még Genfben marad. A miniszterelnökhöz közelálló helyről ugy informálták munkatár­sunkat, hogy a miniszterelnök kedden, vagy csütörtökön érkezik haza. Ennek okát politikai körök' ben nem csupán annak tudják be, hogy a miniszterelnök jelen óhajt lenni a Népszövetség mai ülésén, amely Németország felvé­telében dönt és véglegesen elsi­mítja a konlliktusokat, hanem jól­informált helyen tudják, hogy a miniszterelnök genfi tartózkodá­sának meghosszabbítása igen je­lentős és Magyarországra rend­kívül fontos tárgyalásokkal van összefüggésben. Feltűnő volt, hogy a miniszter­elnök Genfben milyen szives fo­gadtatásban részesült a külföldi diplomaták részéről és a jelenté­sek beszámolnak arról, hogy Bethlen nemcsak Brianddal és Chamberlainnel folytatott eszme­cserét, hanem Stresemann dr. né met külügyminiszterrel és dr. Lut­her birodalmi kancellárral is, sőt hosszasan és szívélyesen tárgyalt dr. Nincsics szerb külügyminisz­terrel is. Jól informált helyen azt is tud­ják, hogy ezeknek a tárgyalások­nak jelentős kihatása lesz a ma­gyar politikai életre, mert ezek a tárgyalások nagy országos érde­ket szolgálnak. Egyesek, sőt az ellenzéki körök is tudják, hogy a miniszterelnök külföldi tanácskozásai nemcsak hogy lényegesen enyhítették Ma­gyarországgal szemben a frank­ügyből támadt hangulatot, de a miniszterelnöknek legmesszebb­menőleg sikerült a külföld barát­ságos figyelmét újólag Magyar­ország felé irányítani. Junius 30-án meg­szűnik a nyugdijasok „genfi levonása" Budapestről jelentik : Többizbera szóba került már a nyugdijak ter­hére eszközölt úgynevezett „genfi levonás" kérdése. A nyugdíjasok Illetményeit terhelő 5—15 száza­lékos levonás tudvalevően a sza­nálótörvény érteimében a szaná­lás időtartamára jerjedt ki. Ezek szerint 1926 junius 30-a, vagyis a szanáló időszak vége a genfi levonás utolsó határideje. Arra való tekintettel, hogy a legutóbb különböző híresztelések terjedtek el erről a „genfi levunásról", ér­deklődtünk beavatott helyen, ahol ezeket a felvilágosításokat kap­tuk: — A szanálás értelmében a nyugdijakból eszközölt levonás ennek a költségvetési évnek a végéig szól, a törvény szerint. A jövő költségvetési évben, vagyis mór az idei év julius 1-től kezdve ez a levonás megszűnik, tehát minden ezzel ellenkező híreszte­lés valótlan. 77 szoholÜQij nyomult előtérbe Budapest, március 16. A főka­pitányságon már nem annyira a frankügygyei, mint inkább a régi szokolhamisilási ügygyei foglal­koznak. A frankügyben mindössze egy szembesítés történik ma, még pedig Rába Dezső szembesítése Radványi Józselfel, az Első Ma­gyar Biztosító tisztviselőjével* aki­vel annakidején Windischgiáizék Schultze leányának életbiztosítá­sáról tárgyaltak. Csehország lemond népszö­vetségi tanács tagságáról Genf, márc. 16. A népszövet­ségi válság elsimult. Létrejött a megegyezés, most már csak a brazíliai kormány távirati hozzá­járulását várják, a megegyezéshez, amely szerint Svédország és Cseh­ország lemond tagsági jogáról és helyettük Lengyelországot és egy északi államot vesznek be a Nép­szövetségbe. Ha a brazíliai kor­mány hozzájárulása késne, ugy nem szerdán, hanem csütöriökön veszik fel Németországot a Nép­szövetségbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom