Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-25 / 293. szám

2 !8tM$J§M.EOTM KOZLflMTY Békéscsaba 1925 december 25 juság is. A szeretettel minden iránt, ami a miénk. A mi te­hetséges és nagyrahivatott, de szerencsétlen fajunké. És a hittel, a rendületlen hittel elő­deinek bűnét helyrehozni akaró munkája sikerében. Hegyeket mozditó akarást és energiát csak hegyeket mozditó hit te­remhet. A szeretet és hit fegyverei­hez övezze fel a kultura és erkölcs iker Grál-pajzsát s e vértezetben induljon meg a harmadik honfoglalásra. Karácsony estéjén, a meg­váltás kétezeréves misztériumá­nak eszméitető, fölemelő ere­jétől áthatva, gondolhatunk-e, nézhetünk-e másra, mint a gyermekekre ? Lehet-e remé­nyünk, bizalmunk másban, mint benne? A gyermek a jö­vendő hordozója. A magyar gyermek a magyar jövő. „A kereszténység azért hódí­totta meg a világot, mert egy bölcsővel kezdődik*, — mondja egy aranyszívű főpapunk. Ma­gyar bölcsőkben, magyar is­kolák padjain is irják, rajzol­ják már gyönge gyermekkezek az aranyos, szines, ékes inici­álét, amely után egy jobb, bol­dogabb kor szépséges krónikája következik ... Addig pedig, — mig ez el nem jő, — nincs nálunk bé­kessége jóakaratú embernek, — nincs magyar karácsony! Ttlzgujbodás. Egy könyv került a kezembe, a cime; Világostól-Trianonig, a tartal­ma érdekes és megdöbbentő. Érde­kessége abban rejlik, hogy eredmé­nyeit tárja elénk egy olyan mester­miinek, a melyet a világ kultúrájá­nak centrumában, Párisban a — tria­noni kastélyban — korunk vezető elméi alkottak és mégis az ősvilág bestialitását juttatja eszünkbe a bar­langlakó durva lelkületével. Érdekes­ségét talán csak hatásának meg­döbbentő ereje múlhatja felül, ami­nek illusztrálására pár adatot ismer­tetek : Trianon után a lakosság száma 7,987.000-ra, az állam területe pedig 325.411 km 2-ről 93.010 km 2-re csök­kent. Magyarország fizikai egységé­vel együtt elvesztette gazdasági és állami egységének előfeltételeit is. Elveszett vízrajzi hálózatának egy­sége is, ami az Alföld gazdasági ter­melésének jövőjét teszi problemati­kussá. í&nrMdoia nsüsífiíibío A csonka országban a mezőgaz­dasági lakosság arányszáma csupán 40'4%, mig előbb 677% volt. Amig tehát a békekötés előtt egy olyan földön, melynek szántóföldjei 45'5 %-ot tettek ki, olyan nemzet dol­gozott, amelynek 63'7% a őstermelő, most a földnek 60'2%-a szántó, de a lakosságnak csupán fele ; 50'4%-a a mezőgazdasági elem. Mezőgazda­terményeink legjobb területeitől meg­fosztott Trianon és a csonka ország búzatermelő jellege erősen kidom­borodott, de a békebeli helyzethez viszonyítva 24%-kal kevesebb a bú­zával bevetett terület s azon is 15 %-os a buza termésátlagának csök­kenése. E kis hazát mezőgazdasági államnak szánták s ime termelésünk is szomorú képet mutat. Az állat­tenyésztés feltételei is rosszabbodtak, takarmánytermő területeinknek és rétjeinknek 74'8%-át, legelőinknek 69 4%-át vesztettük el, állatállomá­nyunk eltartására tehát a megmaradt föld épugy nem elegendő, mint a la­kosság eltartására. Erdőinknek 85'5 %-ától fosztottak meg bennünket Külkereskedelmi mérlegünknek egyik súlyos tételévé vált a fabehozatab aminek exportja békében javunkra billentette a mérleget. Összes bánya­termelésünknek 41%-a maradt bir­tokunkban, ezért összefüggőleg ipari termelésünkre jellemző, hogy átlago­san felére redukálódott a gyári ipari termelés, holott a magyar termelő­képessége békében sem tudott lépést tartani a nyersanyag termeléssel, vas­termelésünk pedig a réginek 10o/o-a, a régihez viszonyított 40%-os szük­séglettel szemben. Katasztrofális képet mutat közle­kedési viszonyaink helyzete. Vasúti hálózatunknak 41.4 %-a, mozdo­nyainknak 32.3 %-a, személykocsik­nak 26.2-, podgyászkocsiknak 20- és teherkocsiknak 17 %-a maradt bir­tokunkban. Az úthálózat megrongált és fejletlen s az Adriától el vagyunk zájjva,.is. i urri?-)N fi ^fi xi^M Megdöbbentő ez a nagy magyar tragédia. De a könyvben vigasztaló momentumokra is bukkantam és pe­dig : ma egyike vagyunk Európa legtisztább nemzeti államainak (la ­kosságénk 89.6 %-a magyar anya­nyelvű) s mig nálunk az analfabéták száma 15.2 %-at tett ki. 1920-ban, Romániában a lakosságnak 41 %-a. Jugoszláviában pedig 64.6 %-a Írás­tudatlan. A nemzeti érzéssél telitett müveit­ségnek ez az ereje feljogosít ben­nünket a szebb jövőben való re­ménykedésre, de figyelmeztet arra is, hogy nem fegyverben, hanem mun­kában kell Magyarországnak meg­újhodnia. Nem uj nekünk már a bal­sors bárdja, ne legyen hát uj a mun­kában való megújhodás sem. Ma van a világ Megváltójának születésnapja ! Születik-e megváltója a magyarnak ! ? Hiszem, hogy szü­letik, de hiszem azt is, hogy Meg­váltónk a munka és szeretet leszen. Dicsőség hát Istennek a magas­ságban, békesség nekünk a mélysé­gekben, ahova vetteténk s ahonnan csak az Ur kegyelme és a magunk munkája emelhet fel újra bennünket a »Régi dicsőség* magaslataira. Dr. Korniss Géza NEM ÉLET A MAGYAR ÉLET! Felkiáltok fájón : t M Átkozott az Isten 1 " t — Vagy turáni tájon Talán Isten síncsen ? Mért kell itten folyton .. Sirni az embernek: _ mu Olyan bánatokon gt»U»rö Amik szivet vernek ?'..•• Itt a drága Tavasz ^ ff'ihfl' Ugy rohan el tőlünk, >)Öl Hogy minket behadaz S kimarja a könnyünk. Temesse el magát Aki idetéved: <jf]U9f fl £ Egy örök akarás 1 inl^v? -1ÍS3 0 Itt az egész élet! . ..' "l'-" 0 JABLONCZAY PETHES BÉLA hattak reá olyan kényes dolgot, amit ne a legjobb megelégedésre oldott volna meg. Dicsérték is mindenfelé, de a sze­rénységét és jámborságát csak nem sikerült megrontani. Beletelt még egy hét is, hogy le­jutottak a Száva partra. Kár volt annyira sietni, mert bizony a hadi dicsőség ott is sokáig váratott ma­gára. De azért mégis dagasztotta a kebleket a büszkeség, mert már csak a viz választotta el őket az ellen­ségtől. Volt azonban ellensége a táborozó hadtáposoknak ideát is: beköszön­tött az esős idő. Még az a könnyű kis táboriőrs szolgálat is — amit a forma, meg a gyakorlat kedvéért tar­tottak — de pocsék munka lett a szakadó esőben ... Hát még a többi gyakorlat. A pon­tonokkal lenn a Száva parton 1 Még a lelkük is csuron viz lett szegény öreg fiuknak mire a nádas-füzes partról felkapaszkodtak a tisztességes terepre egy kis fegyverfogásra. Bi­zony ezt is tanulni kellett, mert az ördög nem alszik és ki tudja mikor esik ugy a sorja, hogy itt hátul is védekezni kell. Szlovák szakaszvezető elsőrendű hanfiakat nevelt az embereiből. Ugy forgatták a szuronyos puskát a ke­zükben, hogy öröm volt nézni. Min­den gyakorlatozás elején és végén felhangzott a parancsnok harsány szava ; imához ! és az öreg hadtápo­sok ezt rendjén valónak tartották. Idő multával más szakaszokra is el­ragadt és jótékony hatását nem le­hetett eltagadni. Megátalkodott vén káromkodókból szelid embereket fa­ragott a mindig előttük példálódzó, soha túlságba nem vitt istenfélelem... Mikor aztán reggelenként fehér lepellel takarta be a dér a Száva partját csak felpiszkálták az öreg hadfáposokat megszokott helyükről. Átkeltek a Száván és a szerbiai par­tokon próbálgatták ki a lábukat. Na­pokon át mentek, mentek annyit, hogy talán haza is érhettek volna annyi sétával ÍJ 1. Ynosio pb Az ágyúdörgés mindig közelebb hallatszott előttük és alig vették észre, mikor egyszer csak a hátuk­mögött maradt. Egy éjszaka meg valami megtépászott, fáradt zászlóalj helyébe bevitték őket a lövészárokba. Most már jó szolgálatot tett a fegyverforgatás tudománya ; de állták is a sarat keményen. Egy hát múlva erősen megfogyott létszámmal tartalékba kerültek — pihenni. Az elpusztult és sebesült öreg tisztek helyét ujak, fiatalok töl­tötték be, akik nem ismertek senkit, semmit — az öreg népfelkelők ugy mondták, hogy «nem ismertek se Istent, se embert* csak a Dienstreg­lement-et. I t Y2' s«03 ss séái firnin ,«'jfl9|I5i on Alig mult el két nap a pihenőből, mikor furcsa dolog adódott elő. Ugy történt, hogy Fejes hadnagy ur az együtt álló századhoz azt a kérdést intézte, hogy: van-e ügyes ember maguk között öregek ? — Szlovák szakaszvezető ur — hangzott mindig bátrabban minden­felől. Fejes hadnagy magaelé rendelte Szlovákot. — Hát csakugyan ügyes ember maga ? — kérdezte. Kissé zavarodottan feszengett az egyébként feszesen álló, aztán nagy­sokára azt mondta lesütött szemmel. Ugy mondják. u u«-«nrfi»Q — Na, hát ha m^ga ügyes ember, maga lesz a hóhér. Mosi Ítéltünk halálra nyolcvan komitácsit, felakaszt­ja őket. Szlovák arca színeket váltott, aztán csendesen megszólalt: — Azt nem tehetem hadnagy ur, soha sem csináltam efélét. Ne tessék kívánni, ne tessék parancsolni. Nem lehet. -ío Ygorf ,msA Jlorfosé inlil — Hát tudja mit — szólt a had­nagz, — egy óra gondolkozást adok Ha vállalja jó, ha nem: magát akasztatom fel elsőnek. Azzal sarkon fordult és elment. Életének legszörnyűbb óráját élte át szegény Szlovák. Jámborsága, jó­szive, hite és életösztöne viaskodtak ebben a szörnyű, megrázó küzde­lemben. Mégis, mire Fejes hadnagy visz­szajött, egészen tisztában volt magá­val. Feszes határozottsággal állott előtte és kemény hangon felelt a kér­désre ; — Megyek hadnagy ur! n9£9JU|S/t3I mSÍI* ljfSfn ,ff192 19S8\'g9 * Még tíz órára sem járt az idő és a szörnyű munka elvégeztetett Nyolcvan toprongyos alak — öreg fiatal — kilehelte a lelkét a Szlovák kezei között. Borzalommal tette a hurkot a nyakukra, imádkozott egyet az áldozatok lelkiüdvéért, meg a maga bűne bocsánatáért, de a kö­telességét becsületesen teljesítette. Mikor végzett, visszavezényelték a századhoz. Szlovák szakaszvezető alázatosan kérte, hogy adjanak neki más be­osztást, mert nem tudna többet a földieinek a szeme közé nézni. Megértették. Megkapta az új be­osztást : elvezényelték a hadosztály­parancsnoksághoz hóhérnak. És elment a jámbor ember, aki azelőtt a légynek sem ártott. Elment hóhérnak a hadosztályhoz. Ugy sze­relt le, mint hóhér tiszthelyettes. Vasárnaponként ha beharangoznak, a parokhia kapuja elől együtt megy a misére a pappal, meg a kántorral a Mária társulat legjámborabb tagja, a Szent Antal imazsámoly minden napos látogatója, a legimádságosabb presbiter Szlovák. Hanem a háborúról nem beszél soha. Ha mások beszélnek róla, csak hümmög és mintha valami sötét ár­nyék suhanna az arcára , . ij^j A földijei közül sokakat haza­vezérelt a szerencse. Mind szakasz­vezető urnák szólítják ma is és nem akadt közülük egysem, aki csak egy szavával pedzette volna, hogy más is volt, több is volt annál. Pedig mind tudja... * * -9í HeneoDiEH fityío fiatal sb Yöon Hát ezt is a háború csinálta, Banner Benedek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom