Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-12-25 / 293. szám

Békéscsaba, 1925 december 25 BSMI8ME6YE1 K^MMWK 3 A jószívű foglár Egy anya a fogházba vitte magával gyermekét Nem mindennapi eset történt a napokban a csabai járásbíróságon, melyben az eltéphetetlen anyai szeretetnek az igazi emberszeretet sietett tanácstalan kétségbeesésében segítségére. Karácsonykor, 8 szeretet ünnepén alkalomszerű az egyszerű kis esetnek elmondása. Özv. Sch. Gy.-né gyulai asz szonyt a gyulai törvényszék orgazdaságért elitélte 4 havi fogságra és beutalta a csabai járásbíróság fogdájába. A szerencsétlen asszony, aki egyébként hadiözvegy, magára hagyatva egyedül áll a világon 12 éves Gyurka fiával, a kis hadiárvával, kétségbeesve törte a fejét, hogy a négy havi fogság idején mi legyen a gyerekkel ? Hova tegye, kire bizza ? Járt fühöz-fához, de bizony nehéz helyzetén nem tudott segíteni. Végül is, mikor a fogság elkezdésének napja elkövetkezett, magával hozta Csabára kis fiát is, azzal az elhatározással, hogy a Gyurka gyerek is vele együtt szépen leüli a négy hónapot, mert már végül is ugy érezte, hogy semmiképen sem tudna megválni fiától — még négy hónapra se. Csakhogy el lehet ezt igy szépen gondolni, de a törvény nem engedi ám. Afcétségbeesett özv. Sch. Gy.-né, sirva mondogatta : — Mi lesz az én Gyurkámmal, mi lesz az én kis fiammal ? Ám mégis csak igaz, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott közel van a segítség is. Jelentkezett is a derék foglár és felesége képében, akiknek emberszerető, meleg jó szive megesett a szerencsétlen anyán és siró fiucskán. Megnyugtatták az édes anyát, hogy a Gyurka gyereket ők magukhoz veszik a 4 hónapra. Most már aztán megnyugodott az anya is meg a fiúcska is. A Gyurka gyerek meg láthatja, hogy a Mindenható bár büntet az egyik kezével, meg is simogat a másikkal, .. KARÁCSONYI LEGENDA. Karácsony-estén fenn, a mennyben Rívás veré fel az égi lakot; „Nincsen katácsony többé lenn, a földön" — Panaszolják a megjött angyalok. ^Karácsonyfának örülnek csak ott már, Nem Néked Uram, Te Ma-született 1 Pásztor-mesébe jó a Te neved csak, Feledve a mennyei üzenet! .. * Karácsony-estén fönn a mennyben Virrasztanak a siró angyalokAz Ur elindult csendes egymagában És Bethlehembe ballagottÉs látá ott az ősi jászol-bölcsőt; A jászol-bölcsőben utánzott magát; S a kapzsi látvány-rendezőkben A kufár pásztorok hadát. Undorral, mély keserűséggel, Fordult vissza a nagy város felé; Nem kutatva a káprázatos fényről: Babylon-é vagy Jeruzsálem-é? A város végén szurtos bérkaszárnyán Megismeré a népnyomort szeme. A pince-lebuj bűzös odújában Rikoltozott a részegült zene. A fűtetlen padlásszoba' fenn, A gyár-megőrte munkás rég beteg ; Titkolt sirással osztja szét a hitves Háznépe közt az utolsó kenyeret. De ajtó nyilik : a szomszéd szegénység Beteglátásra átjő gazdagon; Megélénkül a hidegvette tűzhely, Lakoma terül a puszta asztalon. A beteg munkás szegény munkástársa Meleg szivétől uj erőre kel. Megosztott sziwel megosztott vacsora 1 — Itt a gazdag szegénység ünnepel. Szó esik a beszélgetés során A falsról, ahonnan elszakadtakÉs a figyelő gyermek-ajkakon Szárnya nő az ellesett szavaknak. Varázslat nélkül templommá lesz A megnépesült kis padlásszoba: A gyermekajkak üde énekében Zeng az angyalok égi kórusa. Az Ur lenn áldva látja, hallja mindazt. — Részeg munkás jő, rámordul: odábbi Azért a kis padlásszobáért az Ur ma mindent megbocsát . . . * Megérkezve a mennybe, szólt az Ur Az éjszakát virrasztó angyaloknak : Ne bánkódjatok 1 Van karácsony lenn; És lészen is, mig lesznek elhagyottak. De máskor menve ünnepet hirdetni, Ne a ragyogó fényt keressétek I Oda menjetek, hol a nyomortanyák A bánattól s a kétségtől sötétek. (Körösladány) TÓTH JÓZSEF. Köztisztviselőknek az uj arcképes igazolványokhoz szükséges fényképeket.szép és tartós kidolgozással 50% engedménnyel késziti Ábrahám Fivérek Műterme! A8 elszakított Felvidékről yelentkezzenek már a tótok — A cseh pósta Hlinka ellen Hlinka András a ludákjaival, úgyszintén magyar, német és rutén szövetségeseivel most vivja legelszántabb csatáit a Felvidék önkormányzatáért. Legutóbb aztán, mint a Svehla-párti Venkov irja nagy bosszúsággal, az történt, hogy a tót néppárt emberei hozzáfogtak mindazok összeírásához, akik állami állást szeretnének kapni. A legtöbb helyen dobszó utján hívták föl a híveiket* amire villámgyorsan terjedt el mindenfelé a hir, hogy a Felvidék megkapta az autonómiát. A hir oly örömet keltett a falvakban, hogy egyetlen hét alatt harmincezer folyamodvány érkezett Hlinkáékhoz, köztük igen sok elbocsátott magyar tisztviselő is jelentkezett. A Venkov ingerülten jajdul föl, hogy Hlinka és táborkara fezeket a kérvényeket most minden bizonnyal külföldi propagandára fogja felhasználni. Hlinka András rendületlen lapja, a „Slovák", ezt irja legutóbbi számában: A morvaországi Kniniben az ottani Orol (Sas) egyesület elhatározta, hogy előfizet Hlinka lapi jára, a „Slovák"-ra. Meg is rendelték nyílt levelezőlapon. A levelezőlap azonban sohasem jutott el a „Slovák"-hoz, ellenkezőleg: a feladóhoz jött vissza borítékban, csehnyelvü levél kíséretében. A levél szövege ez: „Véletlen folytán kezembe került a mellékelt levelezőlap, amelylyel önök előfizetnek a „Slovák" cimen közismert piszkos újságra. Érdekes volna tudni: vájjon rokonszenvből. avagy butaságból fizetnek-e elő erre a bornírt pamflettre ? Legalább is képtelenség elgondolni egy oly hazafias érzelmű embert, aki tudatosan állna be e komisz köpködők sorába. Mert íezek sárral dobálnak be mindent, ami cseh, tehát szent mielőttünk és mindenről szájalnak, csak vallásosságról és felebaráti szeretetről nem. Ha önöknek csak némi alkalmuk lenne is megismerni ezeknek az embereknek hitványságát és brutalitásait, akik ennek a „nagy újság "-nak vezérei, bizony százszor is meggon" dolnák: megrendeljenek-e egy szennyiratot, amely bepiszkolja magukat is. Ha azonban „katolikus kölcsönösségből és szeretetből" mégis kell maguknak ez a lap, akkor váljék egészségükre, morva testvérek 1" Eddig a cseh postán fogalmazott levél, melyet a knini Orolegyesület — most már borítékban — megküldött Hlinka Andrásnak azzal, hogy tegye közé a „Slovák"ban. HlL.ka nemcsak leközöltette, hanem ráadásul feljelentette a cseh postát. Mert Hlinka András nem fél 1 Possonyból irják: A prágai parlament egyik legutóbbi ülésében a kommunisták azt kiabálták Hodzsa Milán felé, mialatt az esküt tette le : „Eltótosodott török 1" Hodzsa tudvalevően olyan igazhü muzulmánt jelent, aki megjárta Mekkát. — A Národny Dennik „A magyar Mosszul" cimen azon panaszkodik, hogy mióta a népszövetség Törökország helyett Iraknak ítélte oda Mosszult, nagy reménységek születnek Magyarországon. A magyarok csak azt várják most, hogy oly hatalmas protektoruk legyen, mint Iraknak van (t. i. Anglia) s akkor valamennyien készek a Felvidék megrohanására. VAE VICTIS Vae victis!... Fordul majd a szél, Jaj a győzőnek aki fél! Rabolnak, dulnak-fulnak, félnek, De hangosak immár a végek, Kinyílt a szivek tavasza! Föl táncra, végbeli vitézek! Sirnak se jó e zug haza, Tágítsuk, hogy téres legyen A végeken. A végen széles a világ. Ott nyilik a szép vérvirág. A végház szellős mint a sátor Ha fölszedik, — jókedvű vándor Nótázva járja a határt, Viszi a győzelmet magával, A hősi hirt, a hős halált Áldott ki ott szép véget ér A végekért. A végen váltig áll a bál, A tánchoz téres szála jár. Ropják a végbeli vitézek. Tágul a zug, s kik hosszan élnek Meglátják még a végeket, Partján a Duna kék vizének Az ólmos nagy hegyek fellett, Hová most sirva néz a szem : A széleken. Vae victis!... Fordul majd a szél. Akkor a vén Kárpát beszél: Pokolra innen csürhe népek! Jönnek a végbeli vitézek, A diadalnak tavaszán! 3 miként hegyomlás görga mélynek E viharlátó vén szaván Lezug a harc félelmesen, A széleken BÁRD MIKLÓS CORDATIC autőgummikj autó felszerelési cik- Faragó Sándor F.S.golyóscsapágyak kplr íinv^írílk gép-, műszaki és autófelszerelési = IVtfV, uiua^afil án ^ a^ua cikkek kereskedésében, Békés- ^VETl ler&k&tS Mlfl" a legjutányosabban ' , , ' ,, szerezhetők be! V denmeretbenkapható