Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-11-28 / 271. szám

BGYKCI WttAM AMA l#tt KOKOMA Bálréscsaba, 1925 november 28 Szombat 52-ik évfolyam, 271-ik szám BEEESH Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán kiildve: negyedívre 75.000 korona. Sgy hónapra 25.000 korona. — Példányonként 1000 korona. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferenci József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. 77 megyék vámja Vámot akarnak szedni a törvényhatóságok a megye területére behozott árucikkek után. Hir szerint ennek a mozgalomnak támogatására és a vámszedés törvénybe iktatására a törvényhatóságok küldöttséget menesztenek a kormányhoz. A vámszedéssel a törvényhatóságok nyomasztó anyagi helyzetükön akarnak segíteni. A vámszedés joga tehát azt jelentené, hogy az egyik törvényhatóságu megye vagy város területéről behozott cikket a másik vármegve vagy törvényhatósági joggal felruházott város megadóztathassa mielőtt az a megyében vagy városban fogyasztás alá ke fül. Nem tudjuk, megdöbbenéssel fogadjuk-e ezt az indítványt, vagy mosolyogiunk-e rajta. Az amúgy is lecsón kitott alig egy tucatnyi megyéből álló országot ujabb szétdarabolás alá akarják vetni. Ez ídőszerint — legalább gazdaságilag — 12—13 darabra akarják szét szakítani. Ezzel a javaslattal eljutnánk végre a középkor teljes közepébe. Mert csak a középkorban volt meg az. hogy egyes városok és vármegyék külön országok és gazdasági egységek voltak. Egyegy várúr kiállott a maga területéhez tartozó országút szélére és az ott elhaladó kereskedőket és iparosokat megsarcolta a maga javára. Vámot szedett, így mondották ezt. Ma talán finomabb és hivatalosabb formában esne meg ez a sarcolás, ha elfogadnák ezt a gondolatot, mely nem tudjuk megmondani hirtelenében, kinek az agyában Jfogamzott meg. Az önálló vámterület tehát megvalósulna most már olyan sok példányban, amire legmerészebb álmainkban sem mertünk volna gondolni. Ezt a szörnyötletet igazán nem vesszük komolyan. Ám maga az a tény, hogy ilyen gondolatra rájöhetnek az emberek, igen szomorú. Amily mértékben sikerült konszolidálni az államháztartást, olyan mértékben lecsúszott, lezüllött a törvényhatóságok, a városok közigazgatása és háztartási egyensúlya. Olyan rettenetes energiával fogott hozzá az állam a maga háztartásának egyensulyához, hogy ez feltartózhatatlanul lesújtott a vidékre. Mert az állam se tudott más erőforrást felfedezni céljai elérésére, mint amelyek egyébként rendelkezésre állottak a vármegyéknek és a városoknak: az adófizető polgárokat. E seket az állam igénybeveszi a legkülönfélébb módon. Az egyenesadók, a jövedelmi és keresetiadó, vagyonadó, mint egyenes és közvetlen adók már egyszer lesújtottak az adótfizető polgárokra. Igénybeveszik az amugv is nagyon gyenge és gyér jövedelmét és vagyonát a polgárságnak. De ez a megterheltetés a legkisebb. A közvetett adók azok, melyek valósággal guzsbakötik a dolgozó és kereső közönséget. A fényűzési adótól kezdve, a forgalmiadók különböző fo

rmájáig. a haszonrészesedései a i államnak azok. melyek teljesen kimerítik a közönséget. Betetőzik végűi a különböző vámok, melyek sújtják azokat a cikkeket, melyeket el kénytelen viselni azon cikkek után, melyek a külfüldről kerülnek be az országba. Nagyon nehéz tehát a helyzetük a megyéknek és a városoknak, midőn csak másodsorban nyúlhatnak az adóalanyokhoz és adóalapokhoz, hogy a saját hájtartásukat fentarthassák. Végre is a megyéknek és városoknak is meg vannak a maguk terheik. A személves kiadásokon felül, melyek alatt a tisztviselők fizetését, a nyugdijasok ellátását értjük, igen nagy doligi kiadások is terhelik ezeket a vidéki közigazgatásokat. Számtalan közintézmény fenntartása, középületek, utak, uccák jó karbíntartása mind szédü letes összegeket emészt fel. Pedig a parancsoló élet megkívánná azt is, hogy végre a megyék és városok ne csak toldozzanak-foldozzanak, hanem valami ujat is létesítsenek. Az ezekhez szükséges pénzforrás azonban nem lehet olyan megdöbbentő vagy nevetséges jövedelem forrás, mint az egymás között kivetett vámok, melyek megbénítanák az amúgy is beteg gazdasági életet. Örömmel állapítjuk meg, hogy az állam — legalább egyelőre elállott attól a gondolattól, hogy a csecsemő és betegápo'ás költségeit áthárítsa a törvényhatóságokra. De ez még nem elég. Ne csak a jövőben áthárítandó közterhektől kímélje meg a vidéket az állam, de gondoskodjék arról is, hogy tehermentesittessék a vidék és módjában legyen azért a nagyon súlyos teherért, melyet az államnak fizet, valamiben részesülni is. Ezeket a gazdasági és kulturális előnyöket nem az állam, hanem a vármegyék és városok tudják csak megadni a vidéknek. Izgalmak a mai nemzetgyűlésen Budapest, nov. 27. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. A napiren szerint folytatta a Ház a kultusztárca részletes tárgyalását. Ruppert Rezső a költségvetésnél szólal fel és kifogásolja, hogy a kultuszminiszter őt egy tegnap tett közbeszólása miatt a biróság elé utalta és azt üre3 fecsegésnek mondotta. Nem látja annak szükségesbégét, hogy a biróság elé menjen. A kultuszminiszter hatalmas presztízsét magán vállalkozásba vitte bele. Igazgatósági tagja a Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalatának. Klebelsberg Kunó: Ugy van, most is az vagyok. Ruppert: Az a vállalat harmadáron adja a papírjait. Klebelsberg : Tessék ezt a nemzetgyűlésen kivül megismételni. Ruppert: Ez a vállalat konkurrenciát támaszt a többi vállalattal szemben. Arra mondtam, hogy az üzlet és a hatalom összeférhetetlen. Klebelsberg : De csak az immunitás védelme alatt mondja ezt. Ruppert: Ez naiv fogás. Tiltakozik az ellen, hogy gyerekes módon mindig biróság elé invitálják. Nem fogadja el a költségvetési cimet. Klebelsberg Kunó azonnal válaszol. Azok az állitások, amelyeket Ruopert tegnap felhozott, büntető per tárgyát képezték. Felszólítottam, nyilatkozzék a parlamenten kivül is, hogy a bűnvádi eljárást megindíthassam ellene. Mivel azonban Ruppert nem volt hajlandó megismételni kijentéseit, ezért azokat ismét kénytelen vagyok felelőtlen fecsegésnek minősíteni. Ruppertnek nem volt bátorsága ahhoz, hogy parlamenten kivül megismételje kétértelmű kijelentését és a biróság elé álljon. (Helyeslés a kormánypárton.) A nemzetgyűlés elfogadja a cimet és áttér a rovat tárgyalására, amely a személyi járandóságokról szól. Előbb Szabó Imre, majd Farkas István szólal fel. Nem látja szükségét a tábori püspöki állásnak. A tábori püspökök agitálni járnak, ahelyett, hogy az evangélium szellemében működnének. Politikai szempontból kezelik a vallás kérdéseit. (Nagy zaj tör ki a kormánypárton. Ezt kiáltják a szociáldemokraták felé: Ezt még sem lehet mondani!) Farkas István: Az állam nem arra való, hogy fejőstehene legyen ezeknek a politikai strébereknek. Huszár Károly alelnök : Farkas képviselő ur olyan egyéneket, akik itt a nemzetgyűlés előtt nem védekezhetnek, politikai stréberséggel vádolt, ezért őt rendreutasítom. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter azonnal válaszol: Sajnálattal hallgattam végig a felszólalást, meg kell védenem a tábori papságot, ez igazságtalan vádak ellen, mert ők kizárólag a k'isztusi szeretetet müvelik. Lendvai Isván: Megszoktuk már ezeket a sérelmeket, mást nem is vártunk tőlük, — kiáltja a szociálisták felé. Farkas István: Állami pénzen fentartott izgatók. Huszár Károly ismét rendreutasítja Farkast. Klebelsberg Kunó: Farkas azt mondta, hogy a vallás magánügy, mi pedig azt mondjuk, hogy ez elsősorban közérdek. Kéri a rovat elfogadását. A nemzetgyűlés a rovatot elfogadja. Baross János : A katolikus autonómia kérdését veti fel. Sürgeti ennek a kérdésnek mielőbbi megoldását. Hegymegi-Kiss Pál a protestáns egyház helyzetéről szól. Azt mondja, hogy a kultuszminiszter mostoCORD autó felszerelési cikkek,műszaki anyagok a legjutányosabban szerezhetők be! C aufógummik Faragé Sándor gép-, műszaki és autófelszerelési cikkek kereskedésében, Békéscsaba, Andrássy út 50. sz. TELEFONSZ.: 144. F. S. golyóscsapágyak gyári lerakata. Mindenméretben kapható