Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1925-10-30 / 246. szám

EOTES SZABI ARA ÍOOO KOROM Békéscsaba, 1925 október 30 Péntek 52-ik évfolyam, 246-ik szám POLITIKAI N&PIL&P Előfizetési dijak Helyben és vidékre postán ^küldve: negyedévre 75.C30 korona. — "így hónapra 25.000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán II. kerület Ferencz József-tér 20. szám alatt, Hirdetés díjszabás szerint. Gyorsaság szükséges a közlekedésnél, a levélváltásnál, akkor, ha telefonbeszélgetést folytatunk, jó a gyors munkás, aki nem lopja el az időt, az első segélynél, amit az orvos a betegnek nyújt, de nem kívánatos erény az adókivetésnél. Mert a gyorsaság legtöbször az alaposság rovására megy. Ritkán lehet eltalálni amúgy is az igazságos adóztatást, azt a mértéket, n.ely megőrzi a kincslár jogos érdekeit, viszont ez edófízelő vagyoni és kereseti viszonyaihoz alkalmazkodik. Mennyivel nehezebb ez akkor, ha az adófizetésben a gyorsaság és nem az alaposság a fő. Elismerjük, hogy a mai agyonszanólt világban ugyancsak meggyűlik a bajuk az adótkivető tisztviselőknek. Nagyon sok adót kell behozni a kincstár részére, nagyon sok adóalannyal kell bajlódniok, tehát sok a dolguk. Ám ezen lehet segíteni. Ha kevés az ember, ugy éppen ennél az ágazatánál a közigazgatásnak jogosult az, hogy visszacsinálják legalább ideiglenesen a B) listát és alkalmazzanak több embert, annyi embert, amennyire éppen szüksége van az adóztatási adminisztrációnak. Mert végeredményében mégis csak az a fontos, bármily fontos legyen is az állam érdeke és az adó, hogy az adófizetők között megnyugvást keltsen PZ adókirovós, ne maradjon vissza keserűség a szivekben. Nem vonjuk kétségbe azt, hogy az adót kirovó és elosztó tisztviselők között marsrutával utaznak, akárcsak a katonák. De ha rossz a marsrula, ugy ezen segíthetnek azok, akik ezeket az utasításokat, rendeleteket, törvényeket meghozták. Mert hogy rossz a marsruta, nagyon alkalmatlan az a rendelet, amelyik a mai adókezelési módot előírja, az bizonyos. Vegyük csak sorba, mi is történik az adókivetésnél. Megérkeznek az adókivetések, melyeket az adófizetők előtt ismeretlen, talán hivatalos titokként kezelt módon csináltak meg. Ebben a stádiumában az adóztatásnak nincs beleszólása a polgárságnakÁm nagyon fontos volna az, hogy ezután minden nemcsak teljes nyilvánosság előtt történjék, de módja és alkalma legyen az adófizetőnek arra, hogy a maga érdekét minden körülmények között megvédhesse. Mert a mai körülmények között ez nincs biztosítva. Ma ugyanis ugy áll a dolog, hogy az adó ellen felebbezők abban a hitben élnek, hogy a régi mód szerint elébekerülnek a bizottságnak, ott elmondhatják panaszukat és esetleg remény is lehet arra, hogy panaszukat legalább részben orvosolják is. Ám nem ez történik. A törvény, vagy rendelet szerint tulajdonképpen nincs is szóbeli tárgyalás csak akkor, ha a kivetett adót emelni akarja a bizottság. A felebbezés következtében pedig csupán akkor, ha „kellően" megindokolja és bizonyítékkal felszereli azt a bizonyos írást, melyben felszólal az adó nagysága ellen. Igen ám- De mik azok 8 bizonyítékok, amiket elfogad a bizottság ? Nemcsak az egyszerű adófizető polgár, de még a jogtudósok sincsenek tisztában azzal, hogy hát mik is azok a bizonyítékok, mellyel sikerrel szállhat szembe az adókivetés igazságtalanságaival. Nincs megszabva a bizonyíték, igy tehát ismét visszakanyarodik az adókivetés oda, ahonnan elindult. Az adókivető pénzügyi hatóság, legjobb esetben a bizottsági tagok jóakaratóra és belátására lévén bízva az, hogy mit fogad el bizonyítéknak vagy mit nem fogad el arra nézve, hogy sok az adó vagy méltánytalanul van elosztva. Ezen a bizonytalanságon segíteni kell 1 Adót kell fizetni. Adót a mai körülmények között sokat kell fizetni. De nem mindegy az, hogy az adót ki és milyen mértékben fizeti. Igazságos elosztás mellett nem is sérelem az adófizetés. De ahhoz, hogy igazságosan osztassék el, szükséges megállapítani pontosan azokat a bizonyítékokét, melyeket felsorakoztatva nyert ügye van az adófizetőnek. Ma azonban nem tudja, mit hozhat fel bizonyítékul a túlzottan kivetett adók ellen és ha már sejteré is, mit kell felhoznia, kiderül a végén, hogy a bizottság nem találja elegendőnek a bizonyítékokat és akkor kútba esett minden fáradsága és még örülhet, hogy nem emelik fel az adóját, ahelyett, hogy leszállítanák. Az elszakít ott magyarság sérelmei a Ház előtt Budapest, okt. 29. A nemzetgyűlés mai ülésén Baross János szólalt fel és a következő beszédben ismertette az elszakadt területeken élő magyarság helyzetét: Újból foglalkoznunk kell a kisebbségi kérdéssel, mert az elszakított területeken lévő kisebbségek sorsa állandóan rosszabbodik. A népszövetség elfogultan kedvez a kisántántnak. A közvélemény nem akar belenyugodni a kisebbségi kérdésnek olyan kezelésébe, mint amilyet a népszövetségnél látunk. 19 esetben fordult mér a magyar kisebbség a népszövetséghez panasszal, érdemileg azonban csak egyet intézett el: ez a bánáti telepesek ügye. De ezekkel aztán alaposan el is bántak. A nemzetközi jog semmibevételével gazdaságilag és kulturailag akarják kiirtani a magyarságot. Hangzatos szavakat haliunk, de ezelőtt az irtó hadjárat előtt szemet huny. A kisántánt irtó politikája elien nemcsak a magyarok járnak panaszkodni a népszövetséghez, hanem járnak oda a rutének, németek és a tótok is. Az u. n. kisebbségi kérdés nemcsak a Duna völgyében élő 4 millió elszakított magyarnak problémája, hanem a Csehszlovákiában, Erdélyben többségben levő nemzetiségeknek kérdése is. A nemzetgyűlés elkövette azt a nagy hibát, hogy ratifikálta a trianoni békeszerződést. Ha ezt a békeszerződést nem ratifikáltuk volna, most sokkal jobb helyzetben volnánk. De ma egy befejezett tény előtt állunk. Az akkori politikusoknak van egy mentségük éspedig az, hogy bíztak az öt nagyhatalomban, az aláirt szerződésben, amelyek a kisebbségek jogát biztosítják. Biztak Millerand kísérőlevelében is. Hogy a határkiigazitó-bizottság hogy működött, azt valamennyien tudjuk. Cinikus játék volt az egész, csalódtunk a népszövetségben is, amelynek kötelessége volna a kisebbségek jogát biztosítani. Az utódállamokban külön jogok vannak a magyarokkal és nem magyarokkal szemben. Tendenciózus magyarirtés folyik. A népszövetséghez intézett panaszok nem érnek semmit. A nemzeti eszme szempontjából ezt tovább tűrnünk nem lehet. A csehek legalább leplezik a kisebbségek elnyomósóra irányuló tevékenységeiket, a románok azonban egész nyíltan cselekednek. Arra kell törekednünk, hogy a német-francia kérdés nyugvópontra jutása után a magyar kérdés domináljon a világ publicitásában és rá kell világítani arra, hogy Európa szociális, gazdasági és pénzügyi bajainak oka az a lehetetlen állapot, amelyet a békeszerződések okoztak. Európa közepén a kinai falakat a kisantant azért tartja fenn, mert attól fél, hogyha a forgalom szabad lesz, annak központjóul Budapestet ismernék el. Diplomáciánkat demokratizálni kell, mert Bidermayer- tradíció az, hogy nein lehet felvenni a versenyt Benesekkel, Pasicsokkal, balkáni politikusokkal. A magyar demokrata politikusok azokat az ideálokat tartják tiszteletben, amelyek a népszövetséget létrehozták. És igy annál jobban fáj a csalódás, de bizunk abban, hogy az európai demokráciával együttműködve békésen meg fogják oldani a magyar kérdést. Őszinte békében akarunk élni szomszédainkkal, de az állig felfegyverzett áldemokrácia téved, ha azt hiszi, hogy nálunk balekokat vagy hazaárulókat fog találni. A magyar kérdés igazságos megoldása a legfőbb kívánság. Kéri a kormányt, hogy minél hamarabb végezzen a javaslatokkal. Pakots József felszólalósóban rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdések akadálya az egyetemes % békének. A demokrata ellenzék fájdalommal látja, hogy a Népszövetség közgyűlésein, tanácskozásain a mi kisebbségeink kérdése nem kerülhet szóba olyan formában, hogy reményünk lehessen arra, hogy bármilyen javulás történjék ezen a téren. Ezután Teleky Pál gróf tartott hosszabb beszédet, amelyben azt fejtegette, érdemes-e Magyarországnak bennmaradnia a Népszövetségben, avagy sem. Előbbre jutott a gőzfürdő ügye A város a Fürdő Rt-vei kívánja közösen megépíttetni (A Közlöny eredeti tudósitása.) A város képviselőtestülete által kiküldött fürdői bizottság szerdán délután a városházán ülést tartott, amelyen Berthóty István dr. polgármester elnökölt. Az ülésep résztvett a Fürdő Részvénytársaság képviselője is, aki az ülés elé részletes és alaposan kidolgozott javaslatot terjesztett a békéscsabai gőzfürdő mikénti megvalósításáról. Ennek alapján a bizottság általános tárgyalás alá vette a tervezetet, hogy megállapítsa, hogy melyik módozat volna helyesebb vagy egyáltalában keresztülvihető : az-e, amelyik külön kívánja megépíttetni a város gőzfürdőjét, vagy az-e, amelyik a várossal közösen akarja megvalósítani. A bizottság tagjai a tervezet alapos áttanulmányozása után a legcélravezetőbbnek a város és a Fürdő r.-t. közösen megépítendő vállalkozását ismerték el, a pénzügyi kivitelre nézve azonban azt az álláspontot foglalták el, hogy a kivitel részletes adatait összeállítják s a legközelebbi bizottsági ülés elé terjesztik. Azt már most is megállapították, hogy gazdaságosabbnak látszik, ha a már félig elkészült fürdőépületet közös alapon átveszik és befejezik, a város pedig megszerzi magának a Fürdő r.-t. részvénytöbbségét. A vállalat részletes feltételeit és a megoldás módozatait a legközelebbi ülésig a részvénytársaság ki fogja dolgoztatni. Blatja Lujza állapota nem javul Budapest, október 29. Blaha Lujza állapotában tegnap óta javulás nem állott be. A beteg az éjszakát nyugtalanul töltötte és állandóan erős fejfájásról panaszkodott.