Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-08-14 / 183. szám

ESCrYfiS AMA IOO© KOEOM Békéscsaba, 1925 ansrosztus 14 Péntek 52-Ik évfolyam, 183-ik szám BÉIÉSMEBTEI EÖZLÖNT POLITIKAI NAPILAP í'ÖSíeíkoaJitó ; Dr. öyoEg-yösí János KsííUSí ssertssstó • F.-Horváth £&ok«ő. Telefonssám : 7 S*erkes*tő«ég és kiadóhivatal: Békixciabáa II. ker. Ferencz József-tér 20. ««. díjszabás *»«rln> Hlrdrtií "Halasztást szenved a városok kölcsönének folyósítása Budapest, augusztus 13. A vá­rosok kölcsöne ügyében tegnap érkezett meg a Speyer-bankház értesítése, amely szerint vélemény­különbség merült fel a kormány és a bankház között. Illetékes helyen remélik, hogy a vélemény­eltérést sikerül eloszlatni és néhány nap múlva kiosztásra kerülhet a városok kölcsöne. 77 románok irigylik a magyar szinész sikerét Arad, au?. 13. Rózsahegyi Kál­mán, a Nemzeti Színház tagja legutóbb vendégszerepelt Aradon négy estén át, a közönség óriási tetszésnyilvánítása mellett. Az ötö­dik napon az aradi helyőrségpa­rancsnok betiltotta az előadást azért, mert Rózsahegyit a Gyur­kovics lányok ezredes szerepében a közönség nagy ünneplésben ré­szesítette. 77 román rablótjajsza vége Bukarest, aug. 13. Munteanu és Comescu rablóvezéreket, akik csendőrruhába öltözvfe követték el gaztetteiket, sikerült ártalmat­lanná tenni. Egy század katona­ság vette körül a rablókat. Mun­teanut agyonlőtték, Comescut se­besülten elfogták, azonban az őt kisérő csendőrök közül megszökött és eddig nem sikerült nyomára akadni. Százötvenezer katonát kérnek a franciák a csehektől Marokkóba SJOÍÍSOUPÍ dijak : <t\ybon és vidékre postán kiildve : negyedévre "75.000 korona. Egy hónapra 25000"korona f'éldá-ivonVént \ 000 koron* amely a magyar lélek számára szebb és drágább legyen minden idegen földnél. A beszéd után a cserkészek el­énekelték a Szózatot, majd sora­koztak és katonás rendben meg­indultak befelé, az Andrássy-uton, A pompás szinben levő, kitűnő testi erőben hazaérkezett cserké­szeket a fogadtatásnál a hozzá­tartozók valóságos ölelés- és csók­ostrom alá fogták, a hosszú útvo­nalon pedig alaposan megbámul­tak a havasok tövéből hazajött fiukat. 7^1 (Utólagos francia győzetem TTlarokkóban Uezzan, aug. 13. A francia csa­patok Lukkos melletti hadművele­tei következtében az ellenség ha­nyatt-homlok menekült és feladta a Sarsan-tömböt. Az ellenséget francia repülők üldözik. Hír sze­rint több osztag tárgyalásokat kez­dett a meghódolásról. A törzsek között mindenütt az elkedvetlene­dés jelei mutatkoznak. (?) megnyílik a kézműipari tártat Budapest, aug. 13. Az országos kézművesipari tárlat ünnepélyes megnyitása pénteken délelőtt 10 órakor lesz. József főherceg nyitja meg a tárlatot. A kiállítást jelen­tőssé teszi az. hogy az idén ren­dezik meg először az aranyko­szorus mesterversenyt, amelyben az ország majdnem minden ne­vezetes iparosa részt vesz. Több mint 600 iparos állítja ki készít­ményeinek színe-javát. Prága, augusztus 13. Egy ma­gyar ügyvéd, aki most tért haza nyári pihenéséből és egy napot töltött a cseh fővárosban, szen­zációs híreket hozott Prágából. Az ügyvéd elmondotta, hogy prá­gai tartózkodásának napján — egy­két kimondottan kormánylap ki­vételével az összes prágai — lapok aznapi számait elkobozták, a cseh hadseregben történt ujabb enge­detlenségek miatt. Az ügyvédnek azonban mégis sikerült megszereznie az egyik el­kobzott cseh lap egy számát, amelyből aztán a következő elké­peztő szenzációkat olvastuk : Franciaország, hogy a soroza­tos marokkói vereségeket vala­hogy ellensúlyozza és a Cseh­szlovákia „felszabadítása" fejében járó hálát kamatoztassa, a csehek katonai segítségét kérte a ma­rokkói harctérre. Az önzetlen franciák mindjárt számszerű kí­vánsággal léptek elő, nehogy a cseh szövetségesnek esetleg mód­jában lehessen szűkkeblűnek lenni. 150.000 főnyi cseh katonát kértek a marokkói francia haderő támo­gatására s a cseh kormány sietett is udvariasan eleget tenni a „fel­szabadító" óhajának. A baj azonban ott kezdődött, hogy a mozgósított négy észak­csehországi ezred — amelynek állo­mánya szudétanémetekből áll — a fülét sem billegette a mozgósí­tási parancsra. Egyetlen német sem vonult be a cseh ezredekhez. Ezt irták meg a prágai lapok, amiért azután elkobzás lett a büntetésük. Mindenesetre gratu­lálni lehet a cseheknek és a franciáknak, de — Abd el Krím­nek is a kitűnő cseh hadsereg harckészségéért. Hazaérkeztek a csabai cserkészek Csütörtökön délután a pesti vo­nattal érkeztek haza a békés­csabai reálgimnázium cserkészei, akik több mint három hetet töl­töttek Svájcban, a béke szépséges hazájában, Vidovszky Béla és Gajda Béla cserkésztisztek veze­tése alatt. A cserkészeket a kánikulai for­róság dacára is szépszámú közön­ség várta az állomáson, vitéz Rát­vay Imre ezredessel az élén. A vonatból való leszállás után Vidovszky Béla cserkésztiszt még beszédet intézett a tiukhoz. Emlé­keztette őket, hogy noha most bejárték a nagyvilág egy jókora és szépséges darabját, mégis eh­hez a földhöz kell ragaszkodniok, Usabai cserkészek Svájcban VII. Zürich, augusztus 9. Ugy vagyok kedves Szerkesztő Uram, mint a rossz diák, aki nem figyel s mikor felszólítják, ötöl­hatol, nem tudja folytatni a lec­két. Egy kissé én is elvesztettem a fonalat, már nem emlékszem, mit is irtam meg. Eseményekben és impressziókban oly gazdag pro­gramnál, mint a mienk is, ez nem is csoda s éppen azért talán meg­bocsájtják, ha rossz diák módjára e levél eleje kissé kapkodó lesz, esetleg ismétlésbe is bocsájtkozik. Ugy emlékszem azonban, hogy még egy-két berni impresszió köz­lésével is adós vagyok ... A svájci szív. Berni tartózko­dásunk egy délutánján egy üdü­lésre Zimmerwaldra kihozott csa­bai kisfiút kerestünk fel. Bern kö­zelében festői szépségű, erdős hegyek közt magasan fekszik a kis falu, 10—12 km.-re a várostól. Vagy három falun mentünk át. Falun, mondom, de mindenütt vil­lany világitás, vízvezeték az eme­letes parasztházakban. És pedáns rend és végtelen tisztaság és a legmodernebb gazdasági eszkö­zök. Sóhajtva gondoltunk a mi szegényes kis faivainkra. A fa­luban a legszebb házba nyitok be (a papot kerestük, kis barátunk „atyját"). Az iskola volt. Virágos ablakú, hatalmas, szép teremben nagy asztal körül 14—18 éves leányok irnak, a tanitó magya­ráz nekik- Ismétlő iskola Rátalá­lunk a paplakra. Várszerű öreg épület. A papnak négy gyermeke van, ötödik a kis csabai magyar. Éppen uzsonáznak. Tejes kávé, kuglóf, jam, pyümölcs. Láttunkra nagy az öröm. Parkettes külön szobája van a kis honfitársnak, felséges kilátással a Jungfraura. Nagy szeretet veszi körül, mindenki jó hozzá. A gyermek pirospozs­gás. Még hat magyar gyermek van igy a faluban. Eszembe jut, hogy Kanderstegben egy kis leány keresett fel bennünket egyszer. Nyolc éves, félárva pesti kis pe­nészvirág. A liga hozta ki őt is. Egy ácsmester kérte magához, akinek kilenc élő gyermeke van, de szívesen vállal egy tizedik ide­gent is. Megindultan köszönjük jóságukat. Egyszerű szavakkal há­rítják el: ők jól tudják, mennyi szenvedésen ment át Magyaror­szág, az Isten őket megóvta ettől, miért ne segítenének a magyar gyermekeken ? . . . Es ismét csak eszembe jutott, hogy mikor Er­délyből magyarokat űztek ki : hány magyar testvérünk gondol­kozott igy, mint ezek a zárkózott­nak, hidegnek látszó idegenek ? Francia barátaink. Ez is Bem­ben történt még. A jamboreen rendelkezésünkre bocsátott nagy sátrat cserkészfiaink tüneményes gyorsasággal és leleményes ötle­tességgel hamarosan ugy beren­dezték és kicsinosították, hogy az egyenesen a tábor szenzációja lett. A látogatók csak ugy nyüzsögtek benne, ugy hogy végre már ven­déglátóink egyrésze is megsokall­ta. Svájci franciák keresték fel a parancsnokot s felkérték, zárja el a sátort a látogatók elől, mert mi külön válogatott versenycsapattal jöttünk s igy illegitim előnyben vagyunk velük szemben, kik vá­logatás nélkül hozták el cserké­szeiket a Jamboree-ra. Alig tudták nekik megmagyarázni,hogy mi egy­szerű vendégek vagyunk s eszünk­ben sincs versenyezni bármiben is velük. Táborunk azért olyan, amilyen, mert nálunk mindig ilyen szokott lenni. A gyanakodó fran­ciák hitték is, nem is, amit mond­tunk. Fiaink önbizalma ellenben alaposan emelkedett. Az utolsó svájci napok. Bern­ből Luzernbe mentünk. Egy kato­nai barakkban kaptunk szállást. Ruganyos, matracos ágyak, finom takarókkal. Pedáns tisztaság. Lu­zernben sok magyar örül meg az árvalányhajas csapatnak; lépten­nyomon megállítanak bennünket. Sokat gyönyörködtünk a város kies fekvésében, romantikus szép­szégü környezetében. A Löwen­denkmal előtt néma. meghatottság­gal állnak fiaink, csodálva Thor­waldsen nemes, egyszerű fönségü művészetét. AzAlpineum gletscher panorámát igérő körképe s a Glet­schergarten nem csábítja őket. Ök az ilyesmit eredetiben látták, nem képen és nem mesterséges kon­zervációban. (Vége köv.) Gajda Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom