Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) július-szeptember • 146-220. szám

1925-07-31 / 171. szám

E«YK8 81AM AHA. It&Otl* MOHOSA Békéscsaba. 1925 iöllus 31 Péntek 52-ifc éyíolyam, 171-ik szám OZLONT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak : Hslyben és vidékre postán küldve : negyedévre i .UUU korona. Egy hónapra 25000 korona, éidányonként 1000 koron s. F6s*eik«sxtő ; Dr. dyöngjöei János. Felelői siarkesxti i P.-Horváth R«s»5, Telefonss&m : 7 Sierkesstőség és kiadóhivatal: Békéscsabái II. ker. Ferenc* József-tér 20. si. — HUdttfta díjszabás iterlnt. Diplomás iparosokat Ilyenkor, iskolai évet záró vizsgák ulán, rendszerint borús redőkbe húzódik érdemes családapák homloka. Iskolábajáró nebulóiknak Péter Pálrtapi bizonyitványhazaszolgáltatását lesték vegyes érzelmek között — s amidőn a remegő, szepegő kölyök nagy ije delemvárás közben átnyújtja apjaurának a gyarló emberi tragédiák iránt érzéketlen, könyörtelen papirost, amelyen fenyegetően feketélik a — szekurda, az egész világ táncolni kezd előtte s az elkeseredett apa — mint ez már hosszú évtizedek ó'a szokásban van — hirtelen jellemző kijelentést szalaszt ki a száján : — Megbuktál . . . nem tudsz tanulni . . . inasnak adlak 1 . . . Igy sz apa. Pont. E jellemző, magyaros észjárásra valló és arról tanúskodó kijelentésnél megállapodunk. E kijelentés — merem állítani — egyik oka a mi nemzeti szegénységünknek, elmaradottságunknak, iparnélküliségünknek. Századok óta megcsontosodott rossz vélekedése ez már a magyar családapáknak, hogyha valamelyik fiuk nem akar (vagy nem tud) tanulni, azzal ijesztenek rá, hogy: inasnak adlak. S ha az úrfi megijed és nekihasal a száraz, monotontartalmu tankönyveknek, akkor rendjén van a dolog, mert ahhoz senkinek sem lehet szava, ha valamelyik apa a fiából lateiner-proletárt nevel erőnek-erejével. De igenis, baj van akkor, amidőn a szegény gyerkőc a legjobb akaret és a legnagyobb igyekezet mellett sem képes megemészteni a nem mindig bölcs iskolai tudományokat s megbukván, a fönnebb vázolt atyai gondoskodás révén valamely iparmühely falai közé kerül. Ez rendjén volna. Agrár állam nem azért vagyunk, hogy azért iparunk is ne legyen, pláne, amikor — nincs. Sőt. Ámde az ellen volna néhány szavunk idejegyezni való, emit a tisztelt szekundándühődő epák egyetemleg kijelentenek ama végzetes „csikók" megpillantásakor. Túlságosan elavult ma már az a nézet, hogy iparosnak csak az menjen, aki nem jól tanult. Ez egyszerűen ostoba felfogás. Hát az iparosnak nincsen előnyére, ha az általános műveltséghez tartozó ismereteknek birtokában van? Neki nincsen arra szüksége, hogy képzett legyen ? Ránézve felesleges az iskola ? Mindmegannyi kérdés, amelyre csak okosan lehet felelni, azaz igen-nel. Igenis, szükséges, hogy iparosaink müveit emberek legyenek, hogy ne az iskolában elbukott, tanulni nem tudó gyermekekből kerüljenek ki, mert igy iparügyünk vesztett ügy. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy csak tanult ember lehelne iparos, mert nem velljuk azt a tévhitet, mely szerint diploma beszél és nem a valódi tehetség és tudás, de mindenesetre igazunk van abban, amidőn azt állítjuk, hogy igenis, csak haszon háramIanék ebből remcsak az egyesre, de az egész országra, az emberiségre nézve is, ha ez ipar munkásai nem csupa iskolából kitessékelt férfiakból kerülnének ki — mint néhány rövid látókörű, ferde észjárású ember gondolja — hanem müveit, tanult ifjakból. Ez azonban a jövő zenéje. Ma nem akad olyan apa, aki — amidőn dédelgetett fia egyszerre csak örömtől kipirult arccal megy be hozzá, kezében a világot jelentő érettségi bizonyítvánnyal — azt mondaná a fiának : eredj inasnak . . . Ilyen apa nem akad. Aki már lematurált — ez az általános magyar felfogás — az nem lehet iparos — Magyarországon ... De a müveit Nyugat az ostoba előítéletekkel már régen szakított ebben a tekintetben s mi messze kullogunk mögötte. Vájjon el tudjuk-e érni valaha ? Vájjon megváltozik-e a magyarok nyakassága s továbbra is szégyen lesz-e ez, ha az iskolázott ember iparosnak megy ? Nem tudjuk, de csak a magunk élhetetlenségéről adnánk szegénységi bizonyítványt, ha e rossz szokás lidércnyomása alól felszabadulni nem tudnánk 1 Szombathelyen zavargások voltak az ántántbizottság fegyverkutatásai miatt Szombathely, julius 30. A tegnapi egész napon folyt zavargások után a rend Szombathelyen tökéletesen helyreállt. Az ántántmisszió pedig minden kellemetlenség nélkül érkezett vissza Budapestre. A szombathelyi rendőrség többeket letartóztatott, akikről azonban nem sikerült bebizonyítani, hogy a tűzetésben résztvettek volna. Megállapították, hogy az ántántmisszió látogatása egy denunciáns feljelentésének az eredménye. Egy K. nevü tiszthelyettest ugyanis szabálytalanságok miatt elbocsátottak a népgondozó és hadisirfelügyelő hivatalból. Erre, hogy megboszulja magát, azt jelentette a missziónak, hogy fontos és titkos fegyverkezésekre vonatkozó aktákat rejtegetnek a népgondozó hivatalban. Erre a feljelentésre utazott le az ántántbizottság, amely természetesen nem talált semmit. K. tiszthelyettes valamely szomszédos állam segítségével megszökött családjával eyyütt és most Klagenfurtban tartózkodik. A cseh lapok példás elégtételt követelnek és olyan színben tüntetik fel a dolgot, mintha az egyébként jelentéktelen kis tüntetésnek legalább is valamelyik ántánttiszt áldozatul esett volna. A bécsi lapok ezzel szemben már sokkal mérsékeltebbek és csak a szocialista Arbeiter Zeitung ir mérges hangon erről az eseményről, amelyhez alapjában véve semmi köze nincs. Budapest, jul. 30. A politikai életben a Ház szünete ellenére is nagy élénkséget váltott ki a fegyverkutató antantbizottság szombathelyi szereplésével kapcsolatos incidens. Általában hangoztatják, hogy bár helytelennek tartják a szombathelyi lakosság állásfoglalását, meg tudják érteni azt a pil! lanatnyi izgalmat, amelyet) a bizottság megjelenése keltett és amely tumultuózus jelenetekre ragadta a lömeget- Politikai körökben az a nézet fejlődött ki, hogy Szombathely lakossága aligha ragadtatta volna el magát arra, ha az ellenőrző bizottságban csupán franciák, angolok és olaszok vettek volna részt, és a kisantant delegátusainak részvétele idézte elő azt az elkeseredést, amely tüntetéssé fajult. Elismeréssel emlékeznek meg a hatóságok gyors és energikus magatartásáról,amelyből az antantkörök is bizonyosságot meríthetnek arranézve, hogy Magyarország kellő loyalitással kezeli még az egészen népszerűtlen kérdéseket is. A nemzetgyűlésnek a Szilágyi-csoporthoz tartozó képviselői körében az a hir terjedt el, hogy a csoport össze akarja hivatni a nemzetgyűlést, hogy szóvátegye a fegyverkutatások és a katonai ellenőrzés kérdését, hogy rábírja a kormányt, szüntesse meg a katonai ellenőrzőbizottságoknak az ország területén való működését. Értesülésünk szerint a szombathelyi incidensekkel kapcsolatosan a fajvédők részéről is interpelláció készül. Panama védekezik a bolsevisták elten Panama, julius 30. A kommunista propaganda erősödése miatt a kormány elrendelte a nem kívánatos külföldiek kiutasítását. Tlbd el Jirim vezérkari főnöke — magyar ember Budapest, julius 30. Abd el Krim felkelővezérnek vezérkari főnöke Gyulai-Sarkantyus Árpád. Az olasz lapok részletesen leírják Gyulai karriérjét, megírják, hogy rettenthetetlen hős és eredetileg az osztrák-magyar haditengerészetnél szolgált, majd a katonai rendőrség tagja volt. A kommunizmus idején Szamuelli környezetébe tartozott és vele együtt szökött meg, később az ellenforradalmi mozgalmakhoz csatlakozott, majd gyalog ment a gibraltári szorosig, ahol mint hajómunkás dolgozott, végül pedig Abd el Krimhez csatlakozva, a franciák, ellen harcol. Vilorlásszerencsétlenség a Balatonon Balatonalmádi, julius 30. Balatonalmádi és Siófok között vitorlázni mentek a fűzfői épülő gyártelep mérnökei és az erős szélben a csónak felborult. A csónak utasai közölt úszni nem tudó aszszonyok is voltak. Az utasokat az utolsó percben segítségükre siető Sebők Géze mentette meg „Pajtás" nevü jachtján. A vámgabona és az idegen pénznemek átszámítása Megállapították as átszámítási kulcsot augusztusra A pénzügyminiszter uj rendeletében megállapította a malmok által; vámőrlés fejében augusztus havában természetben megkeresett gabona órát. A rendelet szerint az; általános forgalmi adó alapjául szolgáló átlagos ár az egyes gabonanemüekben métermázsónként a következő: Rozs (kétszeres) 390.000 K, árpa 285.000 K, tengeri 284.000 K, zab 469.000 K, köles250.000 K, takarmányárpa 280.000 K. ocsu 210.000 K, Ugyanezeket az árakat kell figyelembevenni a cséplőgéptulajdonosok általánosforgalmiadó alapjának, a gépkereset általános értékének megállapításánál is. A pénzügyminiszter továbbá rendeletet adott ki, melyben megállapítja, hogy az örökösödési illeték kiszabásánál, továbbá azi augusztus havában esedékes általános forgalmiadó megállapításánál az idegen államok pénznemeiben megállapított értékek milyen kulcsok szerint számítandók, át koronaértékre.