Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-03 / 99. szám

!£<*¥«$& H'&AM AMA. Békéscsaba, 1925 május 3 Vasárnap MOHOSA 52-ik évfolyam, 99-ik szám Politikai napilap Bloflietéal dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre f5.000 korona. Egy hónapra 25000 "korona. Példányonként 10C0 korona* Főszeikesztő j Dr. örsröcgycifi János. Felelői szerkesztői P .-Horváth SoaaS. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabái •. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Járvány ütötte fel fejét az országban. Épp ugy pusztít a fővárosban, mint a vidéken. Különös sajátsága többek között az is, hogy nem a legszegényebb néposztályt keresi fel, hanem inkább a vagyonosabb középosztályt. A járvány keletkezése nyomán pedig a legfőbb sajátság az, hogy nem az iskolákat zárták be a járvány miatt, hanem — az üzleteket. Talán ezen néhány soros bevezetés után nem nehéz megállapítani, hogy nem difteritiszről, kanyaróról, himlőről van szó, nem is a tüdővészt reklamáljuk újból, hanem egy uj közgazdasági betegség az, ami pusztít, szedi az áldozatait: a „morbus kényszeregyezségesiensis*. Vagyis, hogy magyarra fordítsuk rögtön, mielőtt megbicsaklana valakinek a nyelve a kimondásában, veszedelmesen fellépett a kényszeregyezség betegsége. Mert betegség ez, akárhogy is forgatjuk a kérdést. A közgazdasági szervezet beteg és különböző formában jelentkezett már az a betegség. Volt idő, amidőn csak helyi jellegű volt. Azok betegedtek bele, akiknek vagyonuk hadikölcsönben feküdt. Volt olyan, akit a pénzlebélyegzés tett tönkre. Volt olyan; akit a hirtelen pénzelértéktelenedés vitt az anyagi tönk szélére. Azután következett az értékpapírok emelkedése és esése, mely a hirtelen meggazdagodottakat vitte a saját autójukon a fegyházba. A magyar közgazdaság tehát most elérkezett legújabb betegségéhez, a kényszeregyezséghez. Az emberi betegségek előidézőit is szokás kutatni. Egyiket a megfázás, a másikat a bacillusok elterjedése, a harmadikat a fertőzés okozza. Á gazdasági betegségek se egy okra vezethetők vissza. Ennek a legutóbbi betegségnek, a kényszeregyezségnek például a szanálás a közvetett előidézője. Bőség az állami bevételekben, szükség a magánháztartásban. Megcsökkent a pénzforgalom, megszorították a kölcsönbőség szaruját s ime, dőlnek össze a kevésbé szilárd alapra helyezett vállalkozások, mint a kártyavárak. Hasábokon keresztül közli napról-napra a hivatalos lap a kényszeregyezségek megindítását, beszüntetését. Természetesen első helyen vezet a főváros. De nem marad el a vidék sem. Különösen azok a vidéki városok, melyek élénk kereskedelmi és ipari gócpontok voltak. Hogy nagyon messze ne menjünk, itt van Szeged, ahol eddig a tartozások összege fölözi a száz milliárdot. Szolnok, Orosháza vezet a kisebb városok között. Békéscsabán ff Az értelmetlen és érthetetlen határozat

u A vendéglősök éleshangu felebbezése egy közgyűlési határozat eilen Ismeretes, hogy a városi képviselőtestület április 20-án tartott közgyűlése szótöbbséggel határozatra emelte Belanka Mihály városi képviselőnek azt a határozatát, amely a korcsmák és egyéb italmérések vasárnapi zárvatartását kivánja behozni. Az elkohol pusztítása elleni harcban jelentős mérföldkövet tevő határozatra most nagy erővel csaptak le a békéscsabai vendéglősök. A vendéglősök ipartársulata ugyanis a mai napon kissé éleshangu felebbezést nyújtott be a városházán a közgyűlési határozat ellen. A felebbezés, amelyet a vármegyei törvényhatósághoz címeztek, mindenekelőtt leszögezi, hogy a közgyűlésiek a korcsmák vasárnapi zárvatartásáról elfogadott határozata ért' hetetlen, értelmetlen, törvénytelen és kivihetetlen határozat, amely az állam részére mérhetetlen hátrányt és károsodást jelent. A felebbezés ezután megemlíti, hogy a korcsmák vasárnapi zárvatartásának elrendelése kérdésében egyedül és kizáróan a nemzetgyűlés jogosult határozni, amit ha nem tesz, az annak a jele, hogy a kormány nem látja fontosnak és szükségesnek, hogy ebben a kérdésben intézkedjék. A kormány semmi változtatást nem óhajt az e téren eddig fennállott szokásokon, annál kevésbé bizza tehát az újítás munkáját két-három vidéki, városi képviselő meggondolatlanságára és elhamarkodottságára. Majd hosszasan fejtegeti, hogy az állam adóbevételeinek felét a szeszből befolyó különféle adók teszik. Ha tehát a kormány elrendelné a vendéglők szombatesti és egész vasárnapi zárvatartását, ezzel éppen a leginkább megterhelt adózókat ütné el a jövedelmeik túlnyomó részétől, hiszen köztudomású, hogy a vendéglősök és az egyéb italmérők éppen vasár- és ünnepnapokon érik el a legértékesebb forgalmat. A határozat tehát nemcsak a vendéglősökre nézve sérelmes, hanem az államra is, mert az is erősen megérezné a vasárnapi szeszárusitás eltiltása folytán elmaradó jövedelmeket. A felebbezés arra kéri a vármegyei törvényhatósági bizottságot, semmisítse meg a közgyűlési határozatot, mert sem szociális, sem kulturális, sem anyagi szempontok nem ajánlják a szeszkimérés vasárnapi eltiltását. A vendéglősipartársulat felebbezésével a május 23-ikai megyegyűlés foglalkozik majd, bizonyára hosszas viták zsilipjeit nyitva meg a terv ellenzői és pártfogói részére. A bankok sürgős intézkedést kérnek a valorizáció rendezésére A legutóbbi időben holott néhány valorizációs ítélet hirtelen előtérbe tolta a valorizáció kérdését. A bíróságok a közelmúltban nemcsak nyugdíj- és betétvalorizációt ítéltek meg, hanem váltó és más természetű követelések valorizált megítélésére is van már precedens. A bankokat különösen a nyugdíj- és betétkövetelések valorizálása nyugtalanítja és az ő közbelépésüknek tulajdonítják, hogy a polgári ügyekkel foglalkozó birák felsőbb helyről bizalmas figyelmeztetést kaptak, hogy a nyugdíjvalorizációs kereseteket egyelőre ne vegyék elő. Az igazsógügyminisztérium már hosszabb idő óta foglalkozik a nyugdijvalorizáció kérdésével. A valorizálás megoldására nézve azonban még nem alakult ki döntő elhatározás a minisztériumban, de a tervezett valorizáció a következő két eshetőség alapján történik meg: 1. A nyugdijkiszámitás alapjául az aranyra átszámított fizetést veszik és pedig ugy, hogy a békebeli fizetést teljes aranykoronaértékben számítják, mig az azóta történt fizetésemelés összegét a fizetésemelés esztendejében érvényes aranykulcs alapján számítják át aranykoronára és adják hozzá a békebeli fizetéshez. Ez volna tehát az egyik módja a valorizált nyugdijak megállapításának. 2. A másik megoldás az volna, hogy a kormány időnkénti rendelettel szabná meg a valorizáció mértékét. Vagyis most kiadna egy rendeletet, amelyben elrendelné erre az esztendőre a nyugdijaknak például negyvenszázalékos valorizálását és a gazdasági helyzet változása szerint ezt a kulcsot fokozatosan feljebb vinné. eddig nagyobb és komolyabb kereskedő cégek csak nagyon kevesen jutottak fizetési zavarokba. Ennek a magyarázata az egyrészt, hogy komolyabb tőke és hitel áll a hátuk mögött, másrészt a csabai kereskedők nem hiteleztek ki ugy, mint azt a nagyobb vidéki városok kereskedői tették. Járványnak mondottuk ezt a betegséget. És csakugyan egyik emberről ragad át a másikra. Ritka eset az, hogy valami önálló oka volna ennek a nyavalyának. Egyik ember a másikat húzta bele a fizetési nehézségekbe. Békéscsabán különös esetei tapasztalhatók a kényszeregyezségnek, a fizetésképtelenségeknek. Azt hisszük azonban, hogy követni fogják Békéscsabát a többi mezőgazdasági városok is, ahol a buzavaluta volt divatos, ahol nagy volt a földéhség s ahol gyengébb existenciákat megtévesztett a rohamos értékcsökkenése a földnek és házaknak, vagy ha ugy tetszik, azoknak látszólagos áremelkedése. Talán nem fog a legtöbb esetben kényszeregyezségi eljáráshoz vezetni, de elvégződik egyszerű árveréssel az eset Százszámra vannak Csabán olyanok, akik 70—80 mázsa búzát is adtak egy hold földért s ma, amikor hirtelen megcsökkent a hitel, a már meg nem lévő buza ára felemelkedett nem várt magasságba, fizetési zavarokba jatottak. Mert hogy is volt azzal a buzavalutával ? Volt valakinek háza, eladta három vagy negy vagon búzáért. Vett rajta földet nyolc vagon búzáért. Az első négy vagont a ház vételárából gondolta kifizetendőnek, a másikat pedig a föld terméséből vagy más gazdasági csodából, amit senki se tartott lehetetlennek. Csabán és környékén a negyedrésze sem termett azoknak a vagon búzáknak, melyek itt forgalomban voltak. És a legtöbb esetben se pénz, se posztó. Elúszik a ház, elúszik a föld. Ezen a járványon csak az segít, hogy végre-valahára megjelenik majd a hosszúlejáratú mezőgazdasági kölcsön, mely talpra álliíja a gazdákat, vásárlóképessé téve őket, pénzt ad a kereskedőnek, az iparosnak. Vagy elmúlik a járvány azért, mert nem fog akadni már, aki elpusztuljon.