Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-27 / 47. szám

Békéscsaba, Í925 február 27 Pénfek 52-ik évfolyam, 47-ik szám Polilikai napilap Előfizetési dijak : Htlyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona* Főszerkesztő ; Dr. Gyöngyösi János. Felelős sserkesztő • P.-Horváth Resső. Teldfonaxám:-. 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán. II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. TI tankönyvekről Szeptember még messze van, de a tankönyvek ügye most a kultusztárca költségvetésével kapcsolatban szóba került. A kultuszminiszter a szülők, pedagógusok és az objektív nagyközönség egyetemes és egyhangú felfogásának adott kifejezést akkor, amikor kijelentette, hogy nem türi meg tovább a sokféle tankönyvet, amelyek között sok olyan is van, hogy sorait még sok felnőtt ember sem érti meg. A kultuszminiszter joggal fél ebben a kérdésben vehemens támadásoktól, mert hiszen a nagy könyvkiadóhivatalok, amelyek a tankönyvkiadást monopolizálják, anyagi érdekeik védelmére mindent el fognak követni. Ez a fontos kérdés azonban nem lehet üzleti, magánérdek tárgya. A szülők, de minden józanul gondolkodó ember már régóta érthetetlenül látja azt a hihetetlen zűrzavart, önkényeskedést, pénzpocsékolást és a gyermeküket taníttatni vágyó emberek zsebének folytonos pumpolását, amely a tankönyvhasználat körül folyik. Most ez a kiadás nem jó, most a szerző változik meg, majd a megkívánt könyv nem kapható, ami kapható, aránylag sokkal drágább, mint a luxuriózus szépirodalmi kiadások s mindez azért, mert mindenféle tankönyvből rengeteg sok jelenik meg különböző kiadásban, ami természetesen a kis példányszámban kiadott könyvek árát hihetetlenül megdrágítja. Gondoljuk csak meg, ha az alig pár ezer példányban megjelenő sokféle kiadású tankönyv helyett több százezer példányban egységesített könyveket adnának ki, mennyire lecsökkenne a tankönyvek előállítási költsége. Amellett nemcsak gazdasági, hanem súlyos pedagógiai érvek is szólnak amellett, hogy az elképesztő zűrzavarban végre rendet teremtsenek. Ép azért őszinte örömmel olvastuk a kultuszminiszter bejelentését s a megvalósításkor a miniszter maga mellett fogja találni az egész elfogulatlan, magyar közvéleményt. Hatszáz milliós textilárurablás Debrecenben Debrecen, febr. 26. A MÁV debreceni pénztára kirablásakor a fővámhivatal raktárából sok textilárut is loptak el, amelynek értéke meghaladja a 600 millió koronát. Valamennyi főpásztor részt vesz a szentém zárán dokláson A Békésmegyei Közlöny budapesti ludósitója jelenti: Óriási tömegek készülnek a világ minden tájáról XI. Piusz pépa hivó szózatára Rómába, hogy elzarándokoljanak azokhoz a szent helyekhez, hol apostolok és vértanuk éltek és hősi halált hallak a római katolikus vallásért. Az egész világ katolikusainak ünnepe ez a szent év és éppen ezért a bűnbánók sokasága vonul ez év elejétől kezdve Szent Péter sírjához, hogy a Szent Péter-templom hatalmas kupolája alatt könyörögjön, imára kulcsolt kézzel adjon hálát az Egek Urának, hogy megengedte nekik érni az 1925-ös örömesztendőt. Mi magyarok szegénységünk és megcsonkításunk dacára is több százan, illetve ezren óhajtunk elzarándokolni a vértanuk városába, ahhoz a kősziklához, amelyre Jézus Krisztus az Anyaszentegyházat építette. Az Országos Katolikus Szövetséghez a csonkaország majdnem minden egyes falujából jött értesítés, hogy a hívek sokasága akar elzarándokolni Rómába. De nemcsak tőlünk, hanem a világ minden tájáról mennek nagyobb zarándokcsapatak Rómába és ez tette szükségessé azt, hogy most február 26-án Velencébe vasutügyi konferenciát hívjon egybe Olaszország, amelyre Európa keleti országai elküldik a maguk képviselőiket. Magyarországról a zarándoklatokat előkészítő nemzeti bizottság megbízásából az Országos Katolikus Szövetség kiküldöttje utazott le erre a konferenciára. A velencei konferencián tárgyalják le a zarándokvonatok forgalmának lebonyolítását. Ezzel kapcsolatosan közli az Országos Katolikus Szövetség, hogy az I. országos nemzeti zarándoklás, melyet Mikes János szombathelyi megyéspüspök vezet és amely március 23-án indul Budapestről, illetve Szombathelyről különvonaton Rómába, a részvételi jelentkezéseket lezárta és már csak az áprilisi, juniusi, szeptemberi és októberi zarándoklásokra fogad el ujabb jelentkezéseket. A II. országos nagy zarándoklás április 21-én, illetve a II. csoport április 23-án indul Rómába, amelyet Csernoch János dr. biboros-hercegprimás vezet s amelylyel a magyar püspöki kar tagjai közül a következők kisérik el a hercegprímást útjára: Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök, Rott Nándor dr. veszprémi püspök és Hanauer A. István váci püspök. A III. országos nemzeti zarándoklás juniusban a tanulóifjúság részvételével az iskolai vizsgák lezajlása után indul az örök városba. Ezt Zichy Gyula gróf pécsi püspök kalocsai érsek adZürichben a magyar koronát 72-vel jegyezték. c; Stróbl, a „Marica grófnő meg a cigányok (Kopenhágai levél.) Már második éve boldogítom jelenlétemmel a dánokat és a dán királyi adóhivatalt, ha ugyan boldogiiásnak lehet nevezni az utóbbira azt a sajnálatos körülményt, hogy jó magyar szokáshoz hiven az adófizetést illetően csak az erőszaknak engedek. A dánok maguk azonban valószínűen velem egy véleményen vannak, hiszen ha egyébbel nem is, de különösen az első időben sok derűs percet szereztem nekik dán beszédemmel. Nem egyszer követtem el egy kisebb méretű nyelvbotlást, aminek eredményeképen a palacsinta helyeit nadrágot szerettem volna enni. A palacsinta (Paneklager = pánekléa) és a nadrág (Benklaeder = penkléda) kifejezése nagyon is rokonosan hangzik, nem csoda tehát, ha palacsintát kivánó s a dán nyelvtől megbolonditott szájam nadrágot mondott. Az idő múlása és a megnevettetett dánok segítségével aztán nagynehezen eljutottam odáig, hogy ma már meg tudom különböztetni a hasznosság dolgában egyenrangú palacsintát a nadrágtól, sőt az utóbbi időben már a dán újságok rendszeres olvasására is szereztem magamnak elszántságot. Igy esett meg aztán az elmúlt napok egyikén, hogy a „Politiken" lepedőjén aztán ismerős nevet halászott ki éles szemem.Stróbl,magyar karikaturarajzoló I Olvasom a cimet : „Tizenhét és fél perc alatt egy karikatúra 1" A szövegben aztán áradozó szavakkal közli a cigányképű Stróbl személyleirását és a „Politiken" szerkesztőségében történt látogatását, ahol is engedelmet kért a szerkesztő lerajzolására, de mielőtt az még „igen"-t vagy „nem"-et mondhatott volna, már kész is volt a kép, amivel Stróbl tökéletes sikert aratott és egyben megkapta a „világrekorder" cimet. A „Politiken" személyleirása alapján láttam aztán a „cigányképű" Stróbl után karikaturakiállitásán s hamarosan meg is találtam. Éppen Nina Bang, a dán női kultuszminiszter nem valami csábos külsejű képe előtt beszélgetett néhány dán művésszel, mikor odaléptem hozzá: — Stróbl ur ? . . . — Ah, magyar ? I — kiáltott meglepetten. — Láttam, mikor bejött, de álmodni sem mertem volna, hogy magyar. A legtipikusabb finn .. — Rokon ... — akartam mondani : szakma, de ez a torkomon akadt, mert már bele is nyomott egy székbe s mire meglepetésemből magamhoz tértem, már kész volt nagyon is magyaros keménységű fejem Kopenhágában készült finn tipusu rajza. Sokat és engem megközelítő gyorsasággal beszélt még ezután, mig végül „érdekes" és „finn tipusu" fejem tanulmányozására és egy kis beszélgetésre, no meg egy csésze kávéra meghívott a „Kong Frederik"-be. Megígértem neki s még egy pillantást vetve a tanitónőből lett miniszter Nina Bang ő nő excellenciájának haragos képére, a világrekordos karikatúrával a kezemben kiléptem Kopenhága „Váci-uccájára", a Frideriksberg-gadera. Útközben aztán elgondolkoztam azon, hogy a változatosság kedvéért jó lenne talán egy kicsit finnek lennem .. . A kedves meghívástól és az erős ígéretemtől ösztönözve aztán nálam szokatlan gyorsasággal már harmadnap elindultam Stróbl meglátogatására, hogy azonban © még mindig s egyelőre még reménytelenül vár, abban én már egészen ártatlan vagyok. Magammal vittem barátomat, gondolva, hogy talán az ő feje is érdeklődésre talál, hiszen az ő arca és az én beszédem után (amikor magyarul beszéltem), amoiyan modern japánoknak is néztek már bennünket; azok azonban bizonyára éppen ugy nem láttak japánt, mint magy-art. Barátom ugyan éppoly ártatlan volt a látogatás elmaradásában, mint én, mert a bajt az automaták okozták. Dániában ugyanis a cigarettától, szivartól és gyufától kezdve a biciklilámpavilágitón keresztül a déligyümölcsig és a súlyt feltüntető cédulát kiadó személymérlegig fel és le mindent lehet kapni automatában, sőt, ha az ember befárad a főpályaudvar csillároktól fényes előcsarnokába^ még bélyeget is tud venni tetszésszerinti változatban. Vasárnap volt s az automaták kínzása különben is gyengém, tehát ilyen módon akartam felbélyegezni azokat a leveleket, melyek azoknak voltak címezve, akik 6—7 hónapja inkább csak sejtik, mint tudják, hogy élek. Zavartalan örömmel élveztem ezt a vásárlást, mig a gonoszlelkü automata néma passzivitásba nem lépett, mire a szomszédos automatát döngető barátom jó hangosan odakiáltott: „Üss egy jó nagyot az oldalára ..." Még mondott volna valamit, ha a hátunk mögött el nem hangzik az a megszokott kiáltás, amit már oly sokszor hallottunk: „Ah, magyarok 1 ?" — s amit a jelen esetben nemcsak „cigányképü", hanem mindenképen igazi cigányok mondtak. Gyorsan megindult a beszélge-