Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-27 / 47. szám

2 BfiaŰÉSBDEÖYlI KÖ3LÜITI Békéscsaba, 1925 február 26 minisztrátor vezeti. A IV. or­szágos nemzeti zarándoklás Pro hászka Ottokár dr. székesfehér­vári püspök vezetésével szeptem­ber 10. és 15 ike között indul Ró­mába és ebbe a zarándoklásba kapcsolódna a Szociális Missió társulat és a Katolikus Tanítók Országos Szövetségének nagy csa­patai. Az V. országos nemzeti za­rándoklás október 14-én indul. Ezt a zarándoklást Szmrecsányi Lajos egri érsek vezeti és vele utazik Zadravecz P. István püs­pök is. A zarándokiások rendező­sége ezúton is közli az ország katolikusaival, hogy a zarándok­lásokra minél előbb jelentkezze­nek, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel a rendezőség kény­telen lesz a meghatározott jelent­kezési határidő előtt lezárni a részvételi lehetőséget. Az összes zarándoklatok résztvevőinek sem útlevél, sem vizűm nem szüksé­ges. A zarándoklatokra jelentkezni az Országos Katolikus Szövetség irodájában, Budapest, IV., Feren­ciek tere 7-, I. em. 8. alatt lehet. 77 kormánypárt egy része a választójogi javas tat elten Budapest, febr. 26. A kormány­párt 17 tagu választóbizottsága ma összeült a belügyminiszter távollétében, aki nincs Budapesten. A bizottsági értekezlet még folyik és a javaslatot a miniszterelnök magyarázza. Az értekezleten részt­vevő kormánypárti képviselők kö­zül többen közölték munkatársunk­kal, hogy ezen az értekezleten számos kifogást fognak előterjesz­teni a javaslattervezettel szemben. Halálraítélt feleséggyilkos Debrecen, febr. 26. A törvény­szék Szányi József biharnagy­bajomi gazdálkodó bűnperét tár­gyalta ma, aki hitvesgyilkossággal volt vádolva. Éjjeli 11 órakor hir­dették ki az Ítéletet, mely szerint a vádlottat szándékos emberölés miatt kötéláltali halálra Ítélték. A védő felebbezett. tés s ugy áradt a keserűség a barnaképű magyarok szájából, akár a panaszos hangok a siró hegedűből. Minden szavuk egy költemény volt az örök emberi elégedetlenségről. Elkeseregték, hogy eddig Bécsben muzsikáltak a Marica grófnőnek. Ott se volt ugyan nagyon jó, de legalább be­szélhettek magyarul, aztán meg­tanultak egy kicsit németül is. no meg ott mégis csak más volt az élet: ott ehettek még magyar gu­lyást is, itt meg megbolonditják őket az édes levesekkel. Hiába beszélnek németül is, — folytat­ták a siránkozást — nem értik őket, csak „vabaháznak". (A „mit, kérem", hvad bjde har (hvabehá) kiejtése.) Az első, aki mindezeket el­mondta, ugy látszik, már kiöntötte szive keserűségét, mert most a másik állt elő. Ugyanazzal a bá­natos hanggal adta elő. hogy mi­ként csapták be őket Bécsben. A jegyirodában ugyanis kihagyták jegyfüzetükből a tengeri ut jegyeit s ezért a kis feledékenységért az­tán mennyi tengersok pénzt kellett nekik fizetni! „Az emberekért még csak hagyján, de a bőgő, meg a cimbalom I" — ismételte vagy há­romszor is egymásután. Aztán ki­fogást emelt a szél ellen, ami nem akar elállni, hanem csak fuj, fuj és fuj, no meg a sok autóval szemben is rosszalását fejezte ki, Uj katonai lőteret létesítenek A közönség anyagi támogatá­sára volna szükség A város vezetősége már régebb idő óta azzal a tervvel foglalko­zik, hogy a katonai elemi lőteret, amelyet a kifelé terjeszkedő város házai egészen elérlek már, másutt helyezi el. Az uj elemi lőtér léte­sítésének gondolatét már régebben felvetették s ahhoz az állomáspa­rancsnokság is csatlakozott, miu­tán kétségtelen, hogy a mostani lőtér a városhoz való közelsége miatt bizonyos tekintetben veszé­lyezteti az életbiztonságot. A honvédelmi kincstár költség­vetésében azonban ilyen kiadá­sokra nincsen előirányzat és fe­dezet. Viszont a város anyagi erői sem teszik lehetővé az uj elemi lőtér létesítését. A kérdés megol­dásán a város és a katonaság mái hosszabb idő óta fáradozik s en­nek eredménye az, hogy az álló­másparancsnokság ma kész tervet ajánlott a nehéz ügy megoldására. A katonaság terve az, hogy az uj elemi lőteret közös tehervise­léssel kellene megvalósítani. Vagyis a város, a honvédelmi kincstár, a sport-, lövész- és leventeegyesüle­tek a polgári társadalommal kö­zösen, valamennyiük közös anyagi hozzájárulásával építenék meg az uj elemi lőteret, katonai munka­erők és a régi lőtér anyagának felhasználásával. A terv szerint azíán az uj lőte­ret valamennyi levente- és sport­egyesület használhatná gyakorla­tai számára abban az időben, amikor a katonaság nem veszi igénybe. Az állomásparancsnokság egy­idejűen arra kéri a polgármestert, hasson oda, hogy a terv kivitele érdekében — amennyiben ^ érde­mesnek mutatkoznék — megin­dulhasson az a társadalmi moz­galom, amely elvezessen a célhoz. mert — mint ő mondta — örö­kösen az agyontiprással rémítge­tik". Végül aztán valamennyiük nevében arra kért, mondjam meg neki, merre kell a tengerhez menni, mert ők mindenáron azt szeretnék csak látni, de olyan helyen, ahol egészen a viz mellé lehet menni. Megadtam nekik az útbaigazí­tást, aztán a harmadikhoz fordul­tam, aki ezideig még magába foj­totta szive bánatát s egész idő alatt a bélyegek árát számította ét osztrák, azután meg magyar koronára. — És mit keresnek ? — zavar­tam meg a valutézó cigányt. — Mit ? Keveset. Harminc ko­ronát esténként, kéiszáztizet egy héten. — Ez kevés ? Én a felét sem keresem és meg vagyok elégedve I A cigány még nagyobb meggyő­ződéssel és még szomorúbban folytatta : — Kevés I Én itt vagyok, a csa­lád meg Bécsben, aztán sok a gyerek ... Megáradt aztán a szó panaszos ajkáról, én rneg magamban mo­solyogva állapítottam meg, hogy a barnaképű, örökké panaszkodó és siránkozó sokgyerekü ember csakis cigárív lehet, de csak ugy, ha tud muzsikálni is ... Kovács József. Olimpiai vívóbajnokok Békéscsabán (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az olimpikonok szombat esti sze­replése közeledtével most már abban a helyzetben vagyunk, hogy városunk ezen impozáns sport­eseményéről immár minden rész­letében tájékoztathatjuk olvasóin­kat. Az olimpiai bajnokok szom­baton este a pesti gyorsvonattal érkeznek, a pályaudvaron ünne­pélyes fogadtatásban részesülnek a város előkelőségei és a Vivó­akadémia rendezősége részéről, honnan együttesen az e célra rendelkezésre bocsájtott autókon vonulnak be Fiume-beliszállásukra. Az étteremben az előkelő vendé­geket uzsonna várja, melynek el­fogyasztása után felöltik vivó­dresszükut. Fél 9 órakor kezdetét veszi az akadémia, melyen az előjelekből Ítélve az egész környék és a városunk előkelőségei majd­nem kivétel nélkül meg fognak jelenni. Az akadémia fővédnökei­nek és védnökeinek névsorét itt közöljük : Fővédnökök : gróf Almássy Ala­jos, gróf Almássy Imre, bajczai Beliczey Géza, dr. Berthótv István, dr. Berthóty Károly, gróf Blanken­stein Pál, dr. Daimel Sándor, csá­kói Geiszt Gyula dr., gróf Kegle­vich György, dr. Kovacsics Dezső, gróf Merán János, gróf Pallavicini György, gróf Pongrácz Jenő, vitéz Rátvay Imre, dr. Szakolczay La­jos, gróf Széchenyi Ferenc, gróf Széchenyi Károly, gróf Wenck­heim Dénes, ifi. gróf Wenckheim Ferenc, gróf Wenckheim Jenő, gr. Wenckheim József, gróf Wenck­heim Lajos, gr. Wenckheim László, gróf Wenckheim Sándor. Védnökök: Aszódy Imre, dr. Becsey Oszkár, dr. Berényi Antal, vitéz Bóka Ivón ezredes, Botyán­szky Pál, Csillag Ignác, Debre­czeni Károly, dr. Debreczeni La­jos, Deutsch Vilmos, Déri Ignác, Diessl Károly alezredes, Fischer Salamon, Fuchs Lajos, Gajda Béla, Galgóczy Géza, dr. Gally Károly, legifj. Gálik János, Gécs László, Goltlieb Pál, Grammling Alajos, Grósz József, Guttmann Ernő, Guttmann József, Horváth István, dr. Hollánder Lipót, Huszár Sá­muel, Iby Ferenc, Ipolyi Keller Iván, Jánossy Gyula, ifj. Kocziszky Mátyés, Kocziszky Mihály, dr. Korniss Géza, Korossy László. Kovács Károly, Kovács Mihály, Kulpin Mihály, Kummer Ferenc alezredes, dr. Kungl Károly, Láng Károly, dr. Láng Frigyes, Lőrinczy László, Márkus Pál, dr. Molnár Lajos, dr. Medovarszky Mátyás, Omaszta Gyula, Péter Jenő, Puskás Lajos, dr. Rell Lajos, Reisz Her­mann, dr. Remenár Elek, Réthy Béla, Róna Gusztáv, Rosenthal Adolf, Roth József, Rusz Károly, Sulyok Endre, Szalay Gyula, dr. Szamek Oszkár, Szathmáry Elek, dr. Tardos Dezső, Tarr Gyula, Vértes István, Vidovszky Kálmán. A vivóakadémia rendezöbizott­sága: Bohnert József, Filippinyi Samu, Laubner József. Heller K. Iván, Rusz Jenő. Az akadémia vendégei ugy Hódmezővásárhely, mint Kecske­métről is érkeznek, kik között szerepelni fognak a vidék legjobb hölgyvivói. Ezúton is felhívjuk hölgyeink figyelmét, hogy ezen ritka sportattrakciót ne mulasszák el megtekinteni I Szerepelni fognak fentieken kí­vül a Rudolf-főgimnázium és a polgári fiúiskola diók-vivócsoportja, dokumentálandó az alig két-három hónap óta fenálló egyesület szép előrehaladását. A rendezőség kéri a város közönségét, hosty az ün­nepélyes fo gadtatás külső fényét is emelendő, minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg az olympiko­nok érkezésénél. Reméljük, hogy sportszerető közönségünk, mint m ;ndig, ugy ezúttal is tanújelét adja hozzáértésének és méltá­nyolja a lelkes vezetőség és ren­dező gárda fáradságéi, hogy eme országos hirü kiváló sporteseményt lelkesen támogatva, minél nagyobb számban jelenik meg I Olvasóink tájékoztatására közöl­jük, hogy a jegyek, valamint a tiszteletjegyek megváltása a Viga­dóban felállított pénztáraknál is eszközölhető. / ofonpergötiin nyolcezer korona miatt A rendőrök erősebbek (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szabó Pál földmunkás és Balogh Pál kőműves gyulai legények a Szőke-féle vendéglőben kugliztak és iddogáltak, mignem Balogh összekapott a kuglipénzen egy Makra Ferenc nevű legénnyel, akit aztán mindketten felpofoztak. Makra a közeli rendőrőrszobába ment rendőrért s azzal visszatérve, újból követelte 8000 korona kugli­pénzét. Balogh ezt át is adta neki, de rögtön utána le is mért néhány pofont, amit Szabó szintén meg­cselekedett. A rendőr igazolás vé­gett felszólította őket, hogy men­jenek vele az őrszobára, de mind­ketten ellenkeztek. Közben másik rendőr is érkezett s újból felhívták őket, hogy menjenek az őrszobá­ra. Szabó erre az egyik rendőr két kezét lefogta, majd Balogh ugyanazt a rendőrt mellbevágta. A rendőrök kardot rántottak s az egyik rendőr mindkét legényt hely­benhagyta. Hatóság elleni erőszak, testisér­tés és közrend elleni kihágás miatt most vonta a legényeket felelő­ségre a biróság s Szabót, aki tel­jes részegséggel védekezett, össze­sen 850.000 korona, mig Baloghot 550.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Tolvajok aratása a vásárban (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az országos vásárok leküzdhetet­len és elmaradhatatlan kísérői: a tolvajlások a mostani vásárokon is tapasztalhatók voltak. A rend­őrség azonban előre számított a vásárra idetóduló kétes elemek aratására és ezért nagy óvatos­sággal igyekezett a bűnösök mun­káját figyelni és megakadályozni. Ennek a gondos elővigyázatnak eredménye az, hogy aránylag ke­vés lolvajlás történt ezen a vásá­ron, sokkal kevesebb, mint akár­melyik másik legutóbbin. A lopások között a legfurfango­sabbat Rác Dávidné sz. Lehotai Zsuzsánna követte el. Az asszony a vásári sokadalomban észrevette, hogy egy előtte menő asszonynak, Kopanyic Andrásnénak egy darab 100.000 koronás bankjegy fekszik a kézikosara fenekén. Vigyázva utánafurakodott s a százezrest hirtelen és észrevétlenül kicserélte egy — tízezressel. A ravasz lo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom