Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-15 / 11. szám

Békéscsaba, 1925 január 15 Csütörtök A.W A 1*8. 52'tk évfolyam, 11-ik szám Politikai napilap Elóflsetenl dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelői szerkesztő i P.-Horváth Sfcaxső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscshbén, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A csabai községi választás tanulsága Irta : Dr. Gyöngyösi János A helyi reakciós sajtóorganumban, annak főszerkesztője, V. K siratja el a hétfői városatya választást, amely valljuk be, nem annyira a csabai szocialisták diadalát jelenti, (hiszen ilyen arányú győzelmükkel mindenki tisztában volt) mint inkább a reakciós tábor csúnya vereségét. Hiszen a jobbszélső ([fajvédő) jrakció csabai vezére mindössze hét szavazatot tudott nyerni a maga választotta kerületben s ebbe a szégyenletes bukásba magával rántott olyanokat, akiket egyébként kétségtelenül nagyobb rokonszenv illet meg. De a reakciós vezércikkíró a jámbor harcos mosolyra késztető naivitásával sirámában valóban a választásnak olyan érdekes momentumaira mutat rá, amelyek mindennél világosabban jelzik a rájuk nézve nemcsak lehangoló, de keservesen megalázó vereségnek okait. Ez az ötödik körzeti választás, ahol Bielik Pál Szocialista földmunkás és Mayerhoffer József nyomdász kiszorította a csabai parlamentből Békéscsaba közművelődésének kétségkívül két régi érdemes munkását, Uhrin Károlyt és dr. Rell Lajost. Minden elfogult és szenvedelmes polémiát megelőzve nézzünk becsületesen szembe ezzel az első pillanatra meglepő, sőt megdöbbentő ténnyel és próbáljunk belőle kiokosodni. Nem lehet az a legfanatikusabb szocialista, nincs Békéscsabán olyan primitív ember, de szorgos munkás, becsületes voltuknak hangoztatásával kétségtelenül maga az érdekelt Bielik Pál és Mayerhoffer József sem vonhatja kétségbe, hogy az egyéni értéket tekintve Uhrin Károly és Rell Lajos egyszerűen nem tűrhetik az összehasonlítást. Amellett ezeknek a soroknak írója, aki egykor maga is fanatikus rajongással törtetett a tanári pálya felé, mindig valami meghatott tisztelettel és hódolattal tekint a magyar kulíura önzetlen, vagyont és dicsőséget megtagadó bajvívóira. Aki évtizedeket töltött azzal, hogy a nép gyermekeit a műveltség előcsarnokába bevezette, akinek keze alól negyedszázados munkássága alatt a város egész fiatal intelligenciája került ki, annak olyan elszakíthatatlan és erős kapcsokkal kell fűződnie ennek a városnak a polgárságához, amelye-ha meglazul — annak különös és súlyos oka lehet. Aminthogy súlyos és különös oka lehet annak, hogy az egyház jelöltetett lelkésze saját híveitől kapta a legkevesebb szavazatot. Ennek egyik fontos okára, amely Csaba történetében és a közelmúlt ádáz helyi harcában rejlik, már rámutattam. Az urellenszenv még egyre kisért. De ez csak egy aláfestő motívum. Hiszen a szociáldemokrata pártnak több mint tiz jelöltje nadrágosok közül való és mégis nagy visszhangot tudtak kelteni a törzsökös paraszttömegeknél is. Ne tessék zokon venni: Bielik Pál és Mayerhoffer József nem győzheti le Uhrin Károlyt és dr. Rell Lajost. A gazdapolgárság egy részének közönyén felül, ami végeredményében szintén állásfoglalás, csakhogy negatív — ami itt diadalmaskodott, nem más, mint az idea, a gondolat. Az egyszerű Bielik Pál és Mayerhoffer József személyében inkarnálódott gondolat legyőzte a két nagyszerű ellenfél személyében meglátott, vagy inkább megérzett gondolatot. És itt most újra hangoztatom a másik oldalnak, ne tessék zokon venni: nem a szociáldemokrácia győzött a polgári öntudaton, hanem igenis a csabai polgárság törhetetlenül haladó szelleme győzött a reakciónak bármilyen tiszteletreméltó, de mégis reakciós képviselőin. Vagy talán még azt is mondhatnám: a koreszme, amely ma feltétlenül a haladó szociális gondolat, győzedelmeskedett a méltán bizalmatlanságot keltő, türelmetlen és középkori reakción. Az az egy bizonyos. Békéscsaba munkássága szocialista, Békéscsaba polgársága izigvérig, minden idegszálán keresztül progresszív gondolkodású. Hiszen a progresszív gondolkodást legtöbbünkbe, sőt e sorok írójába is, ugyanaz a Rell Lajos csepegtette, aki most őszinte sajnálatunkra egy meddő és káros reakció csatasorában áll. A magyar szociáldemokráciának egyik rémes kisiklása nem indokolhatja azt, hogy itt mindeh szociális gondolatot, amelyre pedig annyi antiszociális borzalmasságok között olyan égetően szükség van, görbe szemmel nézzenek és minden haladó szellemű és progresszív gondolkodású polgáremberre megvetően ujjal mutassanak azok, akik alatt, mini a tények igazolják, nem is inoghat a talaj, mert hiszen csak maguk képzelte ködvilágban élnek. Egyik reakció követi a másikat és miután éppen azok, akik a nép vezetésére hivatva volnának, a tömeget vágyaival, ösztönös, de materiálisán is alátámasztott törekvéseivel teljesen magára hagyják, a csabai nép, amely pedig ma is vallom, többségben nem szociáldemokrata, a ma itt egyedül progresszív Jrakcióban, a szociáldemokratákban érzi legközelebbi lelki rokonát. A Károlyi forradalom lázas szalmalángja, a kommün véres csóvája nemcsak hogy felszította, de izzóvá gyullasztotta a szociális aspirációkat. Ezt pedig azzal eloltani, hogy minden szoci gazember, hogy minden liberális polgár zsidó vagy bérenc és hogy mostmár senki ki ne merje a szájátnyitni, nem lehet, mert hiszen a szociális nyomorúság és a társadalmi igazságtalanság kiáltóbb, mint valaha. Ha azok, akik a nép irányítását joggal maguknak vindikálják, csak ezekkel a szólamokkal élnek, ahelyett, hogy egy egészséges és józan reálpolitikával igyekeznének a gérjedelmek élere állni és azt a nehéz valóság és a megvalósítható realitás medrébe terelni, akkor a Körösvidéket és embereit még sokszor érhetik ennél még sokkalta fájdalmasabb meglepetések. Egyébként a Körösvidék vezércikkírójának igaza van: a választást a liberális és progresszív polgárság és a szocialista munkásság nem is öntudatos, de ösztönös egysége döntötte el. ZüiicLbtn a nsügyar fcoiunat 71 75.el jegyeitek. Vázsonijiék erőteljes harcol kezdenek Belfjlen ellen Budapest, jan. 14. Politikai körökben még mindig élesen pertraktálják a miniszterelnöknek az egységes párt legutóbbi vacsoráján elhangzott beszédjét. A demokrata blokkban nagyon vegyes hatást keltettek a miniszterelnök kijelentései. A passzivitást megunt kisebb pártok vissza akarnak térni az ülésterembe. Szerintük a paszszivitásnak semmiféle célja nincs, viszont politikai engedmények kierőszakolásáról ezekután aligha lehet szó. Felfogásuk szerint jobban képviselik érdekeiket, ha részt vesznek az üléseken, mintha azoktól távolmaradnak. Szükséges a visszatérés azért is, mert véleményük szerint a radikálisokkal való szembefordulás szükségszerűen a jobbra való törekedést fogja előidézni és ennek ellensúlyozását csak az üléseken való részvétellel látják biztosítottnak. A demokratikus blok radikálisabb szárnya, a szocialisták, Vázsonyiék és a Szilágyi, Bárczy köréhez tartozó pártonkívüli képviselők ezzel szemben még erősebb harcot hirdetnek a kormány ellen. Elfoglak egy szökevény sikkaszlól Budapest, jan. 14. A főkapitányságra néhány héttel ezelőtt tömegesen érkeztek feljelentések a Continental Export Unió Rt. igazgatósága ellen, hogy üzletfeleiktől pénzeket vettek fel, amelyekkel azután nem tudtak elszámolni. Az összeg mintegy 400 millió koronát tett ki. A megszökött igazgatókat elfogni nem sikerült. A napokban a főkapitányság tudomást szerzett arról, hogy Szernyei Miklós igazgató Szekszárd mellett bujkál. Szernyeit el is fogták Szekszárd közelében, ö azonban azt állítja, hogy a pénzekkel nem ő, hanem két igazgató társa manipulált. Szernyeit a rendőrség letartóztatta, két igazgató társának kézrekeritése ügyében pedig tovább folyik a nyomozás. TI szovjelarany messzire ér Páris, jan. 14. Gillard dr., aki a háborút közvetlenül követő időkben kommunista volt és jól ismerte a francia kommunisták kulisszatitkait, az Eclair de Nice hasábjain nyilt levelet intézett Herriothoz, melyben bejelenti, hogy közvetlen tudomása van arról, hogy Moszkvából pénzzel támogatják a francia kommunista pártot és ő maga is kapott 1920-ban bizonyos összegeket forradalmi propaganda céljaira. Éppen ezért inti a miniszterelnököt, hogy ne higyjen a bolsevista kormányoknak, amelyek minden eszköz felhasználásával arra törekednek, hogy a külföldet forradalmasítsák. — Franciaország egyáltalában nincsen olyan gezdasági állapotban, hogy a kormány ölhetett kezekkel nézze ezt a veszedelmet.