Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-01-15 / 11. szám

Békéscsaba, 1925 január 15 Csütörtök A.W A 1*8. 52'tk évfolyam, 11-ik szám Politikai napilap Elóflsetenl dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelői szerkesztő i P.-Horváth Sfcaxső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscshbén, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A csabai községi választás tanulsága Irta : Dr. Gyöngyösi János A helyi reakciós sajtóorga­numban, annak főszerkesztője, V. K siratja el a hétfői város­atya választást, amely valljuk be, nem annyira a csabai szo­cialisták diadalát jelenti, (hiszen ilyen arányú győzelmükkel min­denki tisztában volt) mint in­kább a reakciós tábor csúnya vereségét. Hiszen a jobbszélső ([fajvédő) jrakció csabai vezére mindössze hét szavazatot tudott nyerni a maga választotta kerü­letben s ebbe a szégyenletes bukásba magával rántott olya­nokat, akiket egyébként kétség­telenül nagyobb rokonszenv illet meg. De a reakciós vezércikkíró a jámbor harcos mosolyra kész­tető naivitásával sirámában va­lóban a választásnak olyan ér­dekes momentumaira mutat rá, amelyek mindennél világosab­ban jelzik a rájuk nézve nem­csak lehangoló, de keservesen megalázó vereségnek okait. Ez az ötödik körzeti választás, ahol Bielik Pál Szocialista földmun­kás és Mayerhoffer József nyom­dász kiszorította a csabai parla­mentből Békéscsaba közműve­lődésének kétségkívül két régi érdemes munkását, Uhrin Ká­rolyt és dr. Rell Lajost. Minden elfogult és szenve­delmes polémiát megelőzve néz­zünk becsületesen szembe ez­zel az első pillanatra meglepő, sőt megdöbbentő ténnyel és próbáljunk belőle kiokosodni. Nem lehet az a legfanatikusabb szocialista, nincs Békéscsabán olyan primitív ember, de szorgos munkás, becsületes voltuknak hangoztatásával kétségtelenül maga az érdekelt Bielik Pál és Mayerhoffer József sem von­hatja kétségbe, hogy az egyéni értéket tekintve Uhrin Károly és Rell Lajos egyszerűen nem tűrhetik az összehasonlítást. Amellett ezeknek a soroknak írója, aki egykor maga is fana­tikus rajongással törtetett a ta­nári pálya felé, mindig valami meghatott tisztelettel és hódo­lattal tekint a magyar kulíura önzetlen, vagyont és dicsőséget megtagadó bajvívóira. Aki év­tizedeket töltött azzal, hogy a nép gyermekeit a műveltség előcsarnokába bevezette, aki­nek keze alól negyedszázados munkássága alatt a város egész fiatal intelligenciája került ki, annak olyan elszakíthatatlan és erős kapcsokkal kell fűződnie ennek a városnak a polgársá­gához, amelye-ha meglazul — annak különös és súlyos oka lehet. Aminthogy súlyos és kü­lönös oka lehet annak, hogy az egyház jelöltetett lelkésze saját híveitől kapta a legkeve­sebb szavazatot. Ennek egyik fontos okára, amely Csaba történetében és a közelmúlt ádáz helyi harcában rejlik, már rámutattam. Az ur­ellenszenv még egyre kisért. De ez csak egy aláfestő motívum. Hiszen a szociáldemokrata párt­nak több mint tiz jelöltje nad­rágosok közül való és mégis nagy visszhangot tudtak kelteni a törzsökös paraszttömegek­nél is. Ne tessék zokon venni: Bie­lik Pál és Mayerhoffer József nem győzheti le Uhrin Károlyt és dr. Rell Lajost. A gazda­polgárság egy részének közö­nyén felül, ami végeredményé­ben szintén állásfoglalás, csak­hogy negatív — ami itt diadal­maskodott, nem más, mint az idea, a gondolat. Az egyszerű Bielik Pál és Mayerhoffer Jó­zsef személyében inkarnálódott gondolat legyőzte a két nagy­szerű ellenfél személyében meg­látott, vagy inkább megérzett gondolatot. És itt most újra hangozta­tom a másik oldalnak, ne tes­sék zokon venni: nem a szo­ciáldemokrácia győzött a polgári öntudaton, hanem igenis a csa­bai polgárság törhetetlenül ha­ladó szelleme győzött a reak­ciónak bármilyen tiszteletre­méltó, de mégis reakciós képviselőin. Vagy talán még azt is mondhatnám: a kor­eszme, amely ma feltétlenül a haladó szociális gondolat, győ­zedelmeskedett a méltán bizal­matlanságot keltő, türelmetlen és középkori reakción. Az az egy bizonyos. Békés­csaba munkássága szocialista, Békéscsaba polgársága izig­vérig, minden idegszálán ke­resztül progresszív gondolko­dású. Hiszen a progresszív gondolkodást legtöbbünkbe, sőt e sorok írójába is, ugyanaz a Rell Lajos csepegtette, aki most őszinte sajnálatunkra egy med­dő és káros reakció csata­sorában áll. A magyar szociál­demokráciának egyik rémes ki­siklása nem indokolhatja azt, hogy itt mindeh szociális gon­dolatot, amelyre pedig annyi antiszociális borzalmasságok kö­zött olyan égetően szükség van, görbe szemmel nézzenek és min­den haladó szellemű és pro­gresszív gondolkodású polgár­emberre megvetően ujjal mutas­sanak azok, akik alatt, mini a tények igazolják, nem is inoghat a talaj, mert hiszen csak maguk képzelte ködvilágban élnek. Egyik reakció követi a másikat és mi­után éppen azok, akik a nép vezetésére hivatva volnának, a tömeget vágyaival, ösztönös, de materiálisán is alátámasztott tö­rekvéseivel teljesen magára hagy­ják, a csabai nép, amely pedig ma is vallom, többségben nem szociáldemokrata, a ma itt egyedül progresszív Jrakcióban, a szociáldemokratákban érzi leg­közelebbi lelki rokonát. A Ká­rolyi forradalom lázas szalma­lángja, a kommün véres csóvája nemcsak hogy felszította, de izzóvá gyullasztotta a szociális aspirációkat. Ezt pedig azzal eloltani, hogy minden szoci gazember, hogy minden liberális polgár zsidó vagy bérenc és hogy mostmár senki ki ne merje a szá­játnyitni, nem lehet, mert hiszen a szociális nyomorúság és a tár­sadalmi igazságtalanság kiál­tóbb, mint valaha. Ha azok, akik a nép irányí­tását joggal maguknak vindi­kálják, csak ezekkel a szóla­mokkal élnek, ahelyett, hogy egy egészséges és józan reálpoliti­kával igyekeznének a gérjedel­mek élere állni és azt a nehéz valóság és a megvalósítható realitás medrébe terelni, akkor a Körösvidéket és embereit még sokszor érhetik ennél még sokkalta fájdalmasabb megle­petések. Egyébként a Körös­vidék vezércikkírójának igaza van: a választást a liberális és progresszív polgárság és a szocialista munkásság nem is öntudatos, de ösztönös egysége döntötte el. ZüiicLbtn a nsügyar fcoiunat 71 75.el jegyeitek. Vázsonijiék erőteljes harcol kezdenek Belfjlen ellen Budapest, jan. 14. Politikai kö­rökben még mindig élesen per­traktálják a miniszterelnöknek az egységes párt legutóbbi vacsorá­ján elhangzott beszédjét. A demo­krata blokkban nagyon vegyes hatást keltettek a miniszterelnök kijelentései. A passzivitást megunt kisebb pártok vissza akarnak térni az ülésterembe. Szerintük a pasz­szivitásnak semmiféle célja nincs, viszont politikai engedmények ki­erőszakolásáról ezekután aligha lehet szó. Felfogásuk szerint job­ban képviselik érdekeiket, ha részt vesznek az üléseken, mintha azoktól távolmaradnak. Szükséges a visszatérés azért is, mert véle­ményük szerint a radikálisokkal való szembefordulás szükségsze­rűen a jobbra való törekedést fogja előidézni és ennek ellensú­lyozását csak az üléseken való részvétellel látják biztosítottnak. A demokratikus blok radikálisabb szárnya, a szocialisták, Vázsonyiék és a Szilágyi, Bárczy köréhez tar­tozó pártonkívüli képviselők ezzel szemben még erősebb harcot hir­detnek a kormány ellen. Elfoglak egy szökevény sikkaszlól Budapest, jan. 14. A főkapi­tányságra néhány héttel ezelőtt tömegesen érkeztek feljelentések a Continental Export Unió Rt. igazgatósága ellen, hogy üzlet­feleiktől pénzeket vettek fel, ame­lyekkel azután nem tudtak elszá­molni. Az összeg mintegy 400 millió koronát tett ki. A megszö­kött igazgatókat elfogni nem sike­rült. A napokban a főkapitányság tudomást szerzett arról, hogy Szernyei Miklós igazgató Szek­szárd mellett bujkál. Szernyeit el is fogták Szekszárd közelében, ö azonban azt állítja, hogy a pén­zekkel nem ő, hanem két igaz­gató társa manipulált. Szernyeit a rendőrség letartóztatta, két igaz­gató társának kézrekeritése ügyé­ben pedig tovább folyik a nyo­mozás. TI szovjelarany messzire ér Páris, jan. 14. Gillard dr., aki a háborút közvetlenül követő idők­ben kommunista volt és jól ismerte a francia kommunisták kulissza­titkait, az Eclair de Nice hasáb­jain nyilt levelet intézett Herriot­hoz, melyben bejelenti, hogy köz­vetlen tudomása van arról, hogy Moszkvából pénzzel támogatják a francia kommunista pártot és ő maga is kapott 1920-ban bizonyos összegeket forradalmi propaganda céljaira. Éppen ezért inti a mi­niszterelnököt, hogy ne higyjen a bolsevista kormányoknak, amelyek minden eszköz felhasználásával arra törekednek, hogy a külföldet forradalmasítsák. — Franciaország egyáltalában nincsen olyan gezda­sági állapotban, hogy a kormány ölhetett kezekkel nézze ezt a ve­szedelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom