Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-03-27 / 70. szám

E«iTE8 SZÁM ARA lOOO KORONA Békéscsaba, 1925 március 27 Péntek 52-ik évfolyam, 70-ik szám ME6TEI Politikai napilap EíöfUdtéei dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő; Dr. ©yöagyösi Jéncs, Felelős werkesztői LP.-Horváth JÉ&sssg. í'e'efanssáEi, 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabáé, II. kar. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. ki Ipartestület jubileuma A csabai Ipartestület fennállá­sának 40 éves jubileumát ünne­pelte s ez ez ünnepség, mely a társadalom minden rétegének őszinte rokonszenve mellett folyt e, mint minden időbeli stáció, al­kalmas a mediiálásra, a múltba való visszatekintésre és a jövőbe való bepillantásra. Az Ipartestület régi, érdemes jegyzője nemcsak a kegyelet és a hála szavával, de az együltmü­ködő munkatárs melegségével em­lékezett meg a csabai iparosság egykori, érdemekben gazdag ve­zetőiről. Ezeknek köszönet és hála, hogy az egykor a magyar társa­dalom részéről legalább is nem eléggé értékelt magyar kézműves­ipart s képviselőit, a sokszor bi­zony mellőzött vagy épen lenézett mesterembereket társadalmi téren is az őket megillető méltó helyhez juttatták. Az ő úttörő munkájok és az iparosodás haladása meg­becsülhetetlen szolgálatokat tett ennek a városnak, mintahogy föld­miveseinek szorgalma, kereskedői­nek ügyessége, tanítóinak és ta­nárainak fáradhatetlan nevelő­r unkája emelték az egykor pár szegényes házból álló települést életerős gazdasági emporiummá. Büszke és felemelő volta mellett boldogsággal töltene el bennünket ez a jubileum, ha az ünnepség mámorában is nem kellett volna meglátnunk az ünneplő arcokon a gondterhes felhőket. Az ipar válságos perceit éli, mintahogy súlyos válsággal küzd a kereske­delem és földmivelésünk is, egy­szóval egész gazdasági életünk. A bajoknak időleges okain tul az Ipartestület jelenlegi agilis elnöke rámutatott a fejlődés időszerű kellékeire is: tőke és gépek kel­lenek. Ami süritett összefoglalása annak, hogy az iparosnak, a mai haladottság és igények mellett az eddiginél fokozottabban van szük­sége a termelési eszközökre, töké­letes szerszámokra, gépekre, üzemi berendezésre és mindenekelőtt pénzre, amellyel a fokozott igé­nyek mellett műhelyét és vállal­kozását táplálni tudja. Fizikai és észbeli felkészültség iparosaink részéről nem hiányzik, arról a negyvenesztendős, érdemes mult is tanúskodik. A társadalom­nak és az államnak kötelessége, hogy megadja hozzá az érvénye­sülés módját, a munkaalkalmat és a munkához szükséges termelési eszközök megszerzését lehetővé tegye. 1500 római sirí találtak Székesfehérváron Székesfehérvár, márc. 26. A vá­rosban a homoksor planirozása alkalmával 1500 sirra akadlak. Eddig 2 sirt sikerült kiásni. Érte­sülésünk szerint vasárnap több, mint 30 sir feltárása várható. Ma Apponyi halálhire terjedt el Budapest, márc. 26. Kedden a késő esti órákban egy ismeretlen forrásból riasztó hírek terjedtek el az ezidőszerint családjával együtt Olaszországban tartózkodó Appo­nyi Albertről. Nyilvánvaló volt, hogy egyszerűd lelkiismeretlen és minden alapnélküli hirről van szó. Amikor mielőtt Apponyi külföldi út­jára elindult, megkérte Szterényi József bárót, hogy időnként infor­málja őt a politikai és a gazda­sági eseményekről. Szterényi tel­jesítette is Apponyi kívánságát és hetenként kimeritő levelekben tá­jékoztatta őt. Apponyi válaszolt minden egyes levélre, ezekben azonban nemcsak hogy nem pa­naszkodott, hogy beteg, ellenke­zőleg közölte, hogy pompásén érzi magát. Sőt többek között irta, hogy felcsapott turistának és az Etnát is megmászta. Jelenleg Mi­lanóban tartózkodik. Szterényi amikor az Apponyiról elterjedt riasztó hírekről értesült, nyomban táviratozott Milanóba, ahonnan szerdán érkezett meg a válasz : „Meggyógyultam, vasárnap Ve­lencébe utazom, Európa Szálló, április 5-én Budapestre érkezem." Apponyinak ez a Szterényihez intézett közlése nem azt jelenti, hogy olaszországi tartózkodása folyamán megbetegedett volna, ellenkezőleg, annyit jelent, hogy egészsége, ami Budapestről való elutazásakor némi kivánnivalót hagyott hátra, teljesen helyre állott. Budapest, márc. 26. Apponyi Albert családja egyik rokonának halála okozta az Apponyiról el­terjedt álhirt. Március 20-án halt meg Olaszországban Forny Pál gróf, Apponyi Aliz grófnő ura. Lehetséges, hogy ebből kelt szárnyra a rémhir. A s ipartestület 40 éves jubileumának ünnepségei Felemelő külsőségek között folyt le a jubileum — A kiállí­táson nyert díszoklevelek kiosztása — A főispán nagy beszéde Békéscsaba nagy ipari jelentőségéről (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai ipartestület szer­dán ünnepelte meg fennállásának 40. évfordulóját. A jubiláris ün­nepség egy része a városháza nagytermében folyt le, ahol nagy­számú közönség gyűlt egybe, hogy az érdemes testület értékes múlt­ját megismerhesse és ott állhasson annál a határkőnél, amely a bé­késcsabai iparosság életében oly­annyira figyelemreméltó és jelen­tőségteljes. A városházán lezajlott ünnepség fényét emelte az, hogy azon meg­jelent Kovacsics Dezső dr. főispán, aki nagyszabású ünnepi beszédet mondott, rámutatva Békéscsaba iparosságának és iparának az egész ország életében való nagy fontosságára. Az ünnepi díszköz­gyűlésen a nagyszámú helyi és vidéki társadalmi kitűnőség között ott láttuk Berthóty István dr. pol­gármestert, Konkoly Tihamér dr. várm. főjegyzőt, Cserzy Mihály dr. szegedi kamarai kiküldöttet, Saly Jánost, a gyulai ipartestület elnö­két slb. stb. A díszközgyűlést fél 12 órakor nyitotta meg Kovács Mihály elnök. Rövid visszapillantást vetett a le­pergett 40 esztendőre, a céhrend­szerre és az ipartestületek meg­születésének körülményeire. 1885­ben, az ipartestületek megalaku­lásakor, ez az uj intézmény ala­posan felrázta az ország iparosait addigi közömbösségükből és ön­védelmi harcra serkentette őket. Ezután a jelen feladatainak vá­zolásával leszögezte, hogy a mai iparosságot hazafias és vallásos eszméknek kell áthatniok, mert csak igy boldogulhatnak és csak igy becsültethetik meg magukat a nemzet összessége előtt. Ezután üdvözölte a vendégeket és az összes megjelenteket, majd az ülést megnyitva, felkérte Kovacsics főispánt az ünnepi beszéd el­mondására. Kovacsics Dezső dr. főispán nagyonalu beszédet mondott. A főispán az ipartestületről — Emlékek ünnepét üljük — kezdte. —Jelentős, hogy ezen az ünnepségen a hatóságok, a kö­zönség, sőt az agrár- és keres­kedőtársadalom is nagy szeretet­tel vesz részt, ami azt jelenti, hogy mindezeknek mély rokon­szenve van az iparososztállyal. A 40 évvel ezelőtti csecsemő ma férfikora delelőjén van. Az 1885. év­ben válságos körülmények közölt született meg ez az intézmény, amelyet az uj iparíörvény hívott életre. Az ipartestületnek azután is megvoltak a válságos, nehéz napjai, félelmetes helyzetei. A vi­szonyok ma nagyjában ugyan­azok. De a nehéz helyzet köze­pette is a legnagyobb elismerést érdemlően végzi az ipartestület a munkáját. Feladatai többfélék: hazafias nevelést ed, összefogja az iparosságot és hatósági funk­ciókat végez. És mindezt becsü­lettel végzi mindenkor. —: Akik az Ipartestület vezeté­sére vállalkoztak, azok rózsák ter­melésére vállalkoztak, olyan ró­zsákéra, amelyeknek csak tövisük van. A vezetőség ma nem állhat elő olyan programmal, amely bol­dogulására szolgálna az összes­ségnek, mert ma az élet a legtöbb programot nem engedi megvaló­sítani, hiszen folyton ujabb és nehezebb problémák elé állítja ez országot. A békéscsabai ipar jövöje — Ha visszatekintünk a béke­évekre — folytatta a főispán — azt láthatjuk, hogy a békéscsabai iparosság a legnagyszerűbb lehe­tőségek között dolgozhatott. Meg­volt a maga természetes közeli piaca. Munkájával a megbecsü­lést és a megbízhatóság eszméjét belevitte az ország fogyasztókö­zönségének tudatóba. Ma a hely­zete szinte katasztrofális. Kelet felé a képtelen határ miatt nem tud terjeszkedni. Lehetőségei csak nyugat felé vannak, ott azonban az erőteljes és impozánsan fejlett dunántuli ipar kemény verseny­társat jelent számára. De ez az ipar, amely Békéscsabán kivirág­zott és ezt a várost a számotte­vőbbek közé emelte, ez az ipar eredményesen fog majd verse­nyezni az ország bármelyik ré­szének bármilyen fejlett iparával is, amint eddig is tette 1 Ennek az iparnak nagy jövője van az or­szág boldogulásánál és talpraálli­tásánál. — Hiszem — fejezte be a fő­ispán — hogy az ország ma egy mély hullámvölgy fenekén van, de onnan a hullámjárás törvényei szerint fel is fog emelkedni a ma­gasságba. A történelem folyton megismétli önmagát. Ha ez a fel­emelkedés nem sikerülne, a mi életünk, érvényesülésünk és bol­dogulásunk problematikussá válik! Össze kell tehát fogni mindnyá­junknak, akik az ország boldogu­lását akarjuk, álljunk össze együt­tes munkára a boldogulásért. Szi­vem egész melegével, rokonérzés­sel üdvözlöm az Ipartestületet 40. születésnapján. Ezután a főispán kiosztotta azo­kat a díszokleveleket, amelyeket az augusztusban rendezett ipari és mezőgazdasági kiállitás egyes iparosainak a földmivelésügyi mi­niszter, a szegedi kamara és az Ipartestület adott. A kitüntetések kiosztása után Horváth Mihály ipartest, jegyző értékes és mindvégig élvezetes, tarfaimasan és avatottan megirt visszapillantását olvasta fel az Ipartestület 40 éves múltjáról. A tetszéssel fogadott előadás után Berthóty István dr. polgár­mester az ipartestület feladatairól beszélt és arról a szeretetről, amellyel a városi hatóság kiséri ennek a testületnek működését. Kí­vánta, hogy az ipartestület továbbra is az eddigi eredménnyel szolgál­hassa az iparfejlesztés, a város és a polgárság érdekeit. Zürichben a magyar koronái 72-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom