Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-03-27 / 70. szám

2 e£k£smegyei közlöicy Békéscsaba, 1925 március 27 Cserzy Mihály dr. a szegedi kereskedelmi és iparkamaar megbízásából a kamara és a kebelében levő 35 ipartestület kézszorítását nyújtotta át. Forray Lajos dr. ügyész a jubileum alkalmával érkezett üdvözlő iratokat és sürgönyöket olvasta fel. Zlehovszky György a kitüntetettek nevében mondott köszönetet a kitüntetésekért, majd Martincsek Károly a kiállítási bizottság nevében köszönetet mondott a főispánnak és mindenkinek a kiállítás sikere körüli fáradozásokért. A díszközgyűlést ezután az elnök berekesztette és a jubiláris ünnepség a Fiúméban folytatódott, ahol a jelenlevők többsége a fehér asztal mellett jött össze. Bankett a Fiúmé-szálló éttermében A Fiume-szálló éttermében százteritékes bankettel fejezték be az ipartestület jubileumát. A családias jellegű ebéden az első felszólaló Kovács Mihály volt, aki köszönetet mondott a főispánnak az iparosügyek lelkes támogatásáért s azért a közvetlenségért, amellyel a békéscsabai ügyek rendelkezésére szokott állni. Simon Béla után dr. Korniss Géza a németországi ipar előretörését és a magyar társadalomnak az ipari pályáktól való azelőtti huzódozását fejtegette. Kovacsics Dezső dr. főispán humoros beszédet mondott 10 hónapos főispáni működéséről, majd leszögezte, hogy ezt a mai kort átszenvedni dicsőség és gyönyö- ! rüség, mert utána csak az követ- 1 kezhetik, hogy a Kárpátok medencéjében ismét egységes és boldog lehet a régi Magyarország. Ezért a jövőért minden társadalmi rétegnek meg kell hoznia az áldozatot. Berthóty István dr. polgármester a tanoncnevelés hazafias irányaira hivta fel az iparosok figyelmét, hogy igy beállíthatók legyenek ezek is a jövő nemzeti feladatainak szolgálatába s a saját hasznukra dolgozó munkásvezetők mételyhintéseitől megmenthetők legyenek. Forray Lajos dr..Rell Lajos dr., Kován Endre és Saly János mondtak még ezután pohárköszöntőket, majd a szépen sikerült jubileumi ünnepség a késő délutáni órákban véget ért. A tulmagas munkabérek miatt nem indulhat meg nálunk as építkezés Az építészek szerdai gyűlése — Békéscsabára máshonnét akarnak munkásokat hozni — Nálunk magasabbak a munkabérek, mint Budapesten Aki sokat gondolkozik azon, miért nem lendül fel itt nálunk az építkezési kedv, az hamarosan rájön arra — különösen ha nem resteli a fáradságot és tudakozódik —, hogy nálunk a tulmagas munkabérek azok, amelyek elsősorban visszariasztják az építéstől az építeni szándékozókat. A mult évben lezajlott építőipari bérmozgalom tudvalevően azzal végződött, hogy a kőmivesek 72 aranyfilléres órabérkövetelését a munkáltatók kénytelenek voltak teljesíteni. Mivel az épitő iparosok szövetsége saját külön átszámítási kulcsával 17.600 szorzószámmal állapítja meg az aranykoronát, ez azt jelenti, hogy itt 12.700 korona lett egy-egy építőmunkás munkabére. Ez jóval felette áll az ország más vidékein szokásos órabéreknek. Például Budapesten 8500—10.000. Hódmezővásárhelyen 8500—9000 K-ás órabérek vannak, amiket hetenként állapítanak meg, illetőleg az országos szövetség a fővárosban havonta szabja meg a drágasági index alapján. Az építőiparosok értekezlete A békéscsabai építőiparban megrögzített órabérek miatt a helyzet odáig fajult, hogy ma már nálunk egyik vállalkozó sem kap megbízatást építkezésre, mert náluknál bármelyik vidéki vállalkozó sokkal olcsóbban tud vidéki munkásaival munkát vállalni. Ez a visszás helyzet azt eredményezte, hogy a békéscsabai építőiparosok szerdán délután értekezletre jöttek össze, egyrészt érdekeik védelmére, másrészt, hogy megbeszéljék azokat a módozatokat, amelyek alkalmazásával az építkezések megindíthatok lennének. Az értekezleten megállapították, hogy a békéscsabai építőiparosok a vidéki építőkkel szemben ma egyáltalában nem versenyképesek. Ennek oka a magas órabér, amely magasabb, mint bármely más magyar városban; magasabb, mint akár Budapesten, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Miskolcon vagy Kaposváron. De nemcsak a helyi építtetők kedvét veszi el a magas munkabér, hanem a békéscsabai építők a vidéki munkákra sem pályázhatnak, hiszen árajánlatuk mindig jóval magasabb összegű, mint a vidéki építőké. Sőt még a helybeli köz- és magónépitkezésektől is elesnek, aminthogy épen mostanában történt meg, hogy két jelentősebb békéscsabai építkezést szegedi, illetőleg budapesti vállalkozóra bíztak. Mindez azt bizonyítja, hogy építőiparosaink a magas munkabérek miatt nem versenyképesek. Értekezlet a munkásokkal A békéscsabai és más városokbeli építőmunkások órabére között 30—40% os külömbözet van, ami teljesen indokolatlan, a vállalkozókra nézve pedig káros. Az értekezleten az a felfogás domborodott ki, hogy mivel a munkások bizalmijaival a szakszervezet felfüggesztése miatt egyelőre tárgyalásokat nem folytathatnak, egy közeli időpontban értekezletre fogják összehívni a munkásokat. Ezen az értekezleten akarják megbeszélni a munkásokkal azt, hogy az itteni órabéreket helyezzék az építőiparosok szövetsége által megállapított órabérnivóra, ugy hogy ezáltal az egész országban egységes munkabérek legyenek az épitöiparban. Ez az órabérleszállitás veszteség lesz ugyan a munkásokra, de nem akkora, mint az, amit ma az építkezések teljes elmaradásával kell elszenvedniük, hiszen a vállalkozók célja az, hogy a bérek ieszállitásával az építtetők építési kedve fellendüljön és ezáltal sok munkaalkalom nyíljék. Ezenkívül a mai súlyos gazdasági helyzetben fontos helyi érdek az, hogy a helybeli munkákat az itteniek kapják meg, nehogy ismét más városokból valók keressenek azon a kevés építkezésen is, ami itt akad. Az értekezleten felolvastak néhány levelet, amelyet környékbeli vállalatok intéztek békéscsabai kollégáikhoz, panaszkodva amiatt, hogy az egész országban itt adják a legmagasabb béreket Az értekezlet végül elhatározta, hogy közhírré teszi, hogy a szakszervezeti működés szünetelése miatt azok a munkások, akik dolgozni akarnak, jelentkezhetnek az ipartestületben. Tlz ál-Pödör Gyula megszökött Nagykároly, március 27. A Pödör Gyula személyleirása alapján elfogott Kocsis Gyula a sziguranca tisztviselői előtt való kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy biciklilopás miait keresték a detektívek, akik elől Budapestről Debrecenbe szökött még február közepén, ahonnan Nyirábrányba akart menni, közben azonban áttévedt Romániába. A bikiklilopásra vonatkozóan előadta, hogy egy este Budapest egyik uccájában egy gyereket látott, aki egy kerékpárt hozott ki egy ajtón. Rákiáltott a gyerekre, aki megijedve elszaladt s a biciklit otthagyta. Ő elvitte a biciklit egy ismerős mechanikushoz, hogy átalakíttassa. Másnap a felesége azzal Egy amerikai nagybácsi Irta: dr. Zsilinszky Lajos (2) Az ilyetén átadás azonban nem megy simán. Az elmaradhatatlan keményhangu beszéd és káromkodás még a szendergőket is tudatára ébreszti annak, hogy Magyarországon vannak. Az okmány-, pénz- és bőröndvizsgálat se megy olyan simán, csendesen és gyorsan, mint például Bécsben, Baselben, Párisban vagy Cherbourgban, ahol egy-egy kivándorlókat szállító vonatot három egyén egy óra alatt átvizsgál és „anstandslos" tovább küld. Hegyeshalmon, mivel ez magyar határállomás, három órai idő és tíz közhivatalnok kell hozzá. És milyen nagy okokból szállítják le itt az amerikásokat 1 Az egyik selyem napernyőt hoz magával. Le kell szállnia az ernyővel együtt és vámot kell fizetnie. Egy másiknak husz cherbourgi szivart találtak a bőröndjében. Nagyváradra utazik. Két nap alatt négy szivart szítt el, most van szájában az ötödik. A megmaradt szivarokat elkobozzák és büntetést is kell fizetnie. Egy harmadiknál (ez egy amerikai faluból Szatmárra utazó jól öltözött nő) 1200 lejt találtak. Mivel csak ezret szabad áthozni, konfiskálják az egész öszszeget, tekintet nélkül arra, hogy az utas azzal a körülménnyel mentegetőzik, hogy Budapestre este érkezik meg a vonat s ott a keleti pályaudvaron abban az időben már nem válthatta volna be dollárait lejekre, sem Nagyváradon, ahová hajnalban érkezik vonata, neki pedig már a Nagyváradra jutás előtt kell egy állomáson reá várakozó rokonának 300 lejt átadnia. Mindez nem használ semmit. Az összes román pénzt elveszik tőle. Majd megveszi a szatmári rendőrségnél, részletes kihallgatás után, esetleg büntetés árán. Egy negyediket összeszidtak (szintén nő volt) azért, mert Bécsből kilenc narancsot hozott magával és bevallotta, hogy nem tudta, hogy ez tilos. A szidalmak elszenvedésén kívül el kellett tűrnie azt is, hogy hat narancsát a bizottság egyik tagja zsebrevágta. Egy ötödiket azért szállítottak le és hallgaitak ki, mert fésümintákból álló kollekciót találtak nála. Hiába igyekezett szegény jámbor igazolni, hogy ő egy budapesti cég állandó bécsi utazója s hogy megrendelések szerzése végett hurcolja magával a kollekció csomagot s hiába mutatta fel a legutóbbi napokban aláirt megrendelési iveket: le kellett szállnia és súlyos csomagját az irodába becipelnie. Egy óra múlva könynyezve tért vissza a vonathoz terhével együtt, mert — amint mondá — szerencséje volt, nem kobozták el keféit, sem vámot nem fizettettek vele, sőt még pofon sem ütötték. Még egy néhány tucat ezekhez hasonló esetet kellett amerikai bácsinknak tapasztalnia, amíg felsóhajthatott a vonat indulását jelző éles fütty után, hogy: „ez Magyarország!" Budapesten, az ország szivében pedig ilyen élményei voltak : a keleti pályaudvar egyik üzletében, ahol öt dollárost váltott be, becsapódott néhány ezer koronával; a teherárut képező ládájának súlyát lemérő mázsálónak külön mázsálási illetéket kellett fizetnie ; a hordár, aki ládáját és bőröndjeit kocsira tette, melyen a nyugati pályaudvarra kellett mennie, hogy onnan folytassa útját a falujáig, 60 ezret, a bérkocsis a huszonöt perces utért 100 ezret követelt. Mire ládáját a nyugatinál a falujáig feladta, melynek szállítása 50 ezerbe került, nem maradt ideje ahoz, hogy jegyet váltson. A vasúti kocsiban a kalauznál kellett jegyet váltania utólag és — természetesen, noha az ilyesmi Amerikában sehol sem került külön pénzébe — büntetésösszeg ráfizetésével. Mire a falujába ért, már ezer koronája sem volt az öt dollárból, holott ő ennyi pénzből Amerikában egész hétig megélt — igy sopánkodott. Szülőfalujában pedig azzal fogadta régi ismerőse, a jegyző, hogy „kár volt hazajönnie, mert itt hamar elfogynak a dollárjai, munkát nem kap, kellemetlenségekből azonban bőven ki fogja venni a részét, mert ime még neki is, aki mégis csak valaki, olyan esete akadt a minap, amikor másodszor nősült, hogy a felesége, aki még menyasszonykorában, mikor telefonkezelőnő volt egy állami hivatalban nyolc évig, olyan határozatot kapott végkielégítés iránti kérvényére a beadás utáni tizennegyedik hónapban, finom miniszterpapíron hibátlan gépírással, amelyben ez foglaltatott: „kérelme jogos és méltányos, de — tekintettel a szanálás folytán beállott