Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-14 / 250. szám

2 Békéscsaba, 1924 november 14 Összeírják a csehországi gyám­pénztári követeléseket A cseh-szlovák köztársa&ággal Prágában 1924 március 8-án kö­tött egyezmény V. cikkének 2. bekezdése értelmében a gyámha­tóság alatt állóknak a másik állam területén levő s a trianoni határ által meg nem osztott gyámpénz­tárakkal szemben fennálló pénz­követeléseiknek — amelyek 1919 február 26 ika előtt keletkeztek — kölcsönös összeírása rendelte­tett el. Felhívja tehát , az árvaszék azo­kat a magyar állampolgárokat, akiknek kiskorúi, gondnokoltjai (ha azok időközben nagykorúvá váltak is) a cseh-szlovák köztár­saság területén levő gyámpénztá­rakkal szemben 1919 február 26 előtt keletkezett követeléseik vol­nának, ugy a városi árvaszéknél irataikkal együtt 1924 december 20 ig annál is inkább jelentkezze­nek, mert a későbbi jelentkezések figyelembe vétetni nem fognak és a jelentkezés elmulasztása miatt ki lehetnek téve annak, hogy a cseh-szlovák állam területén levő gyámpénztárakkal szemben fenn­álló követeléseik elvesznek. Jl magyar püspökök a mai női viselet ellen Budapest, nov. 13. A magyar püspöki kar a következő felhívás, illetve rendelkezés közzétételét ha­tározta el: Az erkölcsi érzés mély sülyedésére mutat az a divat, mely szerint a nők ma öltözködnek, mely a női szemérmet támadja meg, amivel utolsó kincsét veszítené el. Még inkább tiltakozni kell az el­len, hogy katolikus nők ilyen ru­hában járjanak templomba vagy járuljanak a szent áldozáshoz. Felhívja ezért a püspöki kar a nőket, hogy se maguk ne járjanak mélyen kivcgott, átlátszó ruhában, se leányaikat ne járassák ilyen­ben. A Rosenthal-alapit­vány kamatainak kiosztása (A Közlöny eredeti tudósítása.) Rosenthal Andor hősi halála em­lékére szülei es a gőzmalom tiszt­viselői nagyobb összegű alapit­vényt tettek, azzal a rendeltetés­sel, hogy a háború néhány áldo­zatát : pár rokkantat, özvegyet és árvát segítsenek az összeg kama­taiból. A segélyösszegek minden év november havának közepén, az elesett Rosenthal Andor halála napján kerülnek odaitélesre és ki­osztásra. Az idén az összeg 1 millió 64 ezer koronát tett ki, amelyet a rendelkezésekhez hiven a városi népjóléti hivatal osztott szét az arra érdemesek között. A segély­ből 13 egyén részesült, még pedig 7 hadiözvegy, 4 hadirokkant és 2 hadiárva. A segélyezettek névsora a kö­vetkező : István Pálné, Nóvák Pál­né, Lipták Jánosné, Aradszki And­rásné, Balangi Pálné, Medovar­szky Ádámné és Botyánszky Pálné hadiözvegyek, Molnár András, Kudlák György, Rusznák György és Hadel Jenő hadirokkantak és Stefanik András és Truzsa Ilona hadiárvák. Ázsiába menekült a büntetés elöl Egy békéscsabai gasdalegény két évig bujdosott a világban, mert leszúrta a kedvese apját (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az 1922. év folyt mán sokat fog­lalkoztatta a békéscsabai rendőr­séget és csendőrséget egy fiatal, alig 23 éves gazdalegénynek a bűncselekménye, de még inkább az a ténye, hogy egy erős fel­indulásban véghezvitt véres cse­lekedet után kereket oldott Békés­csabáról és a legszorgosabb ku­tatás sem tudott a nyoméra akadni. Hogy a nyomozás eredménytelen volt, annak egyedüli oka az volt, hogy a merénylő fiatal legény a véres tett elkövetése után elhagyta az ország területét, sőt Európát is és egészen vad, egzotikus vidé­kekre vitte az a félelme, hogy tettéért felelősségre vonhatják s börtönbe kerülhet. A regényes történet, amely egyébként minden bizonnyal a befejeződéséhez érkezett el, nagy­jában a következő : Kraszkó György 23 éves gazda­legény, aki szüleinek bajzauccai házában lakott, az 1922. év nya­rán hevesen és kitartóan udvarolt egy Viczián Ilona nevű leánynak. Ez a leány, a Kraszkó György édesapjának tanyáján lakott ap jánál, Viczián András béresnél s mivel a tanyát a fiatal Kraszkó kezelte, a fiatalok gyakran és hu­zamosabb ideig szoktak együtt lenni. A béres azonban egyáltalában nem látta szívesen, hogy nagy­gazda fia forgolódik a béres leánya körül. Ebből a felfogá­sából nem is csinált titkot s akár­hányszor összezördült a szerelmi viszony miatt a fiatalokkal. Ilyen­kor heves és szenvedélyes jele­netek játszódtak le hármuk kö­zött s a vita vége az lett, hogy a fiatalember felindultan fordított hátat a leánya becsülete felett féltékeny igyekvéssel őrt álló bé­resnek és eltávozott a tanyáról. Egyszer egy ilyen veszekedés közben Kraszkó Györgyöt annyira elfutotta a hirtelen harag, hogy előrántotta bicskáját és mellbe­szurta Vicián Jánost. A bérest a szúrás olyan helyen érte, hogy a kés pengéje elérte a nemes része­ket. Vicián összeesett és rövid vergődés után kiszenvedett. Amikor a gazdalegény látta, hogy meggondolatlan tettének mi­lyen szomorú és végzetes követ­kezménye lett, nagyon megrémült. Megijedt a bíróságtól, a sokféle hatósági herce-hurcától és a reá­ásitó börtöntől. Hirtelen össze­szedte néhány ruhadarabját és értéktárgyét, pénzt vett magéhoz, aZIén bucsu nélkül távozott Bé­késcsabáról. Eltávozását olyan hirtelen vitte véghez, hogy ami­kor a véres gyilkosság hirére a csendőrség nyomozása megindult, Kraszkó Györgynek már csak hült helye volt, A fiatal bűnös ekkor bujdosásra adta a fejét. A büntetéstől való félelmében kimenekült az ország­ból. Átszökött a határon Romá­niába, de ott sem érezte magét biztonságban, mire Ázsia felé vette az utjét. A békéscsabai gazdale­gény, aki még csak a vármegyéje határét sem lépte át azelőtt, a fé­lelemtől lebirhatallan ösztökélést kapva, ekkor végigbujdosta Ázsi­ának egy hatalmas részét. Hol gyalog, hol vonaton haladt, min­dig távolabb kerülve hazájától, mig végül elért a távoli Keletre. Mindezt a családja körülbelül pontosan tudta, hiszen a mene­külő állandóan levelekben számolt be bujdosásának egyes fázisairól és a háta megett hagyott útról. De valamennyi levele megegyezett abban, hogy sóvárogva vágyódott bennük vissza az elhagyóit ha­zeba. A levelekben Kraszkó György mélyen sajnálta cselekedetét és megírta, hogy amióta a véres tettet elkövette és menekülnie kellett, a lelkiismerete egy percig sem ha;, ­ta nyugodni s végtelenül megbérta a cselekedetét. Egyik levelében pedig arról irt az Ázsiát járó gazdalegény, hogy ha tudná, hogy a haláron nem tartcz'atják le, azonnal hazajönne. A bujdosást ugyanis — irta — nem birja tovább, de mielőtt a bíróság­hoz megy, szeretné előbb a hoz­zá'arlozóit felkeresni és velük el­beszélgetni. Kraszkó György véglelennak tet­sző bujdosása közben eljutott a bolseviki Oroszországba is. Ott azlán, hosszas tergcdés után, vég­leg megérlelődött benne az az el­határozás, hegy hazatér és a bí­róság elé áll. hogy a tettéért szá­mot adjon. És valóban el is indult és hozzátartozói, akik a levelei kimaradása utón már már a pusz­tulását kezdték falra festegetni rémkép gyanánt, néhány nappal ezelőlt arra ébredtek, hogy az ázsiai pusztákig elbujdosott fiuk hazatért és kopogtat a kiskapun. Kraszkó Györgyöt hazahozta a gyötrő honvágy es hadifogolynak edva ki magát, jutott ki a vörös Oroszországból. Amikor az ittho­niak kellőképen kiörvendezték ma­gukat a két évig bujdosott, elve­szettnek hitt fiuk láttán, Kraszkó György ügyvédhez ment és annak társaságóban ma Gyulára utazott, hogy jelentkezzék a vizsgálóbíró előtt. A szegény gyermekek felruházása A Merkúr «. szövődé adománya A tél közeledtével akció indult meg a szegény békéscsabai gyer­mekek felruházása érdekében. Az akciót a népjóléti miniszter vezeti, amely hatásosan megszerkesztett irattal fordult a nagyobb válla­latokhoz, leginkább pedig a köt­si.övőipar helybeli, napról-napra szaporodó reprezentánsaihoz. A felhívás máris utat talált az egyik gyár vezetőségének szivé­hez. A „Merkur"-szövőde buda­pesti igazgatósága ugyanis teljes erejével felkarolta az emberbaráti akciót és a mai napon mintegy négy millió korona értékű ruház­kodási anyagot és ingvásznat küldött a gyermekfelruházasi akció céljaira a következő körlevél kí­séretében : „Békéscsabai gyárvezetőségünk felterjesztette hozzánk a t. Cim átiratát a gyermekfelruházasi akció támogatósa ügyében. A különösen humánus és feltétlenül támogatást érdemlő ügyre való tekintettel in­díttatva éreztük magunkat, hogy egyébként elveink felfüggeszté­sével a bennünket központilag terhelő jótékonysági kereteken túl­menően ezen helyi akcióhoz is hozzájáruljunk és örömmel bo~ cséjtunk 8 t. Cim rendelkezésére 2 vég körülbelül 60 méter flanelt és körülbelül 100 méter fehér vászon maradékot. Ezen árukat ma az ügyosztály fenti cimére postán feladjuk." A nagy megértésről és a sze­gény néposztállyal való együtt­érzésről tanúskodó levél köve­tendő például állitható a többi üzemek elé, azzal, hogy itt, a kemény tél küszöbén, ők is sies­senek a didergő szegények meg­segítésére. Az ingnek szánt vásznat — ér­tesülésünk szerint — a békéscsabai úriasszonyok ingyen fogják meg­varrni ingecskéknek a szegény gyermekek számára. Mihelyt az ingek elkészülnek, a népjóléti hi­vatal közbenjöltével kiosztásra kerülnek, ünnepség keretei közötte A meleg flanellt mór rövid időn belül ki fogja osztani a népjóléti hivatal az arra rászorult szegény gyermekek között. Bajbajutott egy tengeri íyajó Róma, nov. 13. A háborúban elsülyedt Amalfi csatahajó kieme­lésére egy ócska hajót vittek ki gépészszemélyzet nélkül. A vihar a hajót a tengerre sodorta és most ott kóvályog 30 főnyi sze­mélyzetével az ioni partvidéken élelmiszer nélkül. Több hajót in­dítottak útba felkeresésére. Csabai lakatoslegény Budapesten Sorozatos betöréseket követett el tetőjavítás közben (A Közlöny eredeti tudósítása.) Knapcsik Béla 19 éves békéscsabai lakatossegéd ez év tavaszén Bu­dapestre ment dolgozni, ahol egy budai szerelővállalatnól, a Gábor és Glasner-cégnél kapott alkalma­zást. Knapcsikot, amikor megbíz­hatónak bizonyult, a nyáron egy Weisz Márton nevü társával pad­lás- és tetőjavításokra használták. Kettejük kötelessége az volt, hogy a kijavításra szánt házak tetejére mentek és ott elvégezték a csa­tornák és egyéb pléhvezetékek javítását. Knapcsik és Weisz észrevet­ték, hogy a nagy pesti bérházak­ban, amelyeknek padlásain jutot­tak fel a tetőre, rengeteg holmi hever, amivel senki sem törődik. Lopásra határozták hát el ma­gukat s ettől kezdve szómos ház­ban törték fel a padlásokat és loptak el különféle tárgyakat. Igy julius 8 ón az Attila-ucca 91. sz­hóz padlásén Hursah Antal és Pál Béla holmijait, julius 14-én Sah­lender Béla tábornok ruháit és Huszár Antal fehérneműit dézs­málták meg, julius 15-én pedig Hangay Gusztévtól egy bronz­csillárt, Vajda Andortól egy .ezüst forrasztókészletet és Hazai Ödön­től két női ruhát loptak el. A nyomozás során a két tol­vajt a rendőrség elfogta és bűneik felett most mondott ítéletet a buda­pesti törvényszék. Knapcsik Bélát a bíróság kétrendbeli lopás bűn­tettében tettesként és négy rend­beli lopásban bűnsegédként mon­dotta ki a bíróság bűnösnek és ezért őt félévi börtönre itélte, ezenkívül 5 évi hivatalvesztéssel is sújtotta. Az itélet jogerős. Weisz Márton ugyanilyen nagyságú büntetést ka­pott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom