Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-10-17 / 227. szám

EGYES SZÁM AHA ÍOOO KORONA Békéscsaba, 1924 október 17 Péntek 51-ik évfolyam, 227-ik szám Politikai napilap Elöfisetéel dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. > cldányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyös) János. Felelős szerkesztő i P -Horváth Rezső. Telefonosára : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Nem less Hazfetolatás Az a hir keringett a napokban felelőtlen oldalról, hogy a kormány a nemzetgyűlés feloszlatásának gondolatával foglalkozik. Ellenzéki oldalon ezt a szándékot, ha létez­nék, hajlandók is volnának meg­tapsolni és teljesülését szorgal­mazni. De a híresztelésnek semmi alapja nincs. Házfeloszlatés belátható idő­ben nem lesz, mert nem lenne semmi célja, semmi hasznos ered­ménye. Törvényünk a nemzetgyű­lési időciklus tartamát négy esz­tendőben állapította meg s ennek a fele még nem pergett le. Ma­gyarország kormányzójának ugyan jogóban áll a törvényhozást, a fe­lelős kormány előterjesztésére ha­marabb is feloszlatni, ha ez uj választások után a politikai at­moszféra megtisztulása, a pártközi egyensúly helyreállta s a parla­ment munkaképességének biztos volta várható. Ma azonban az ily reménységek hívságosak, az or­szógnfck nyugalomra, nem pedig választási izgalmakra van szük­sége a mostani nehéz átmeneti ( viszonyok közt, amiket a lelkiis­meretlen agitáció a legvadabb eszközökkel használna ki, hogy mandátumhoz jusson. A turbulens elemek előrelátha­tólag visszajönnének az uj nem­zetgyűlésbe is, hogy tovább foly­tassák személyes hajszáikat, bot­rányfcyártó trafikáikat. a parlament tekintélyének és komoly munkál­kodásának nyilvánvaló rovására. Hogy a Ház tekintélyét meg­menthessük és munkaképességét biztosítsuk, nem uj nemzetgyűlési ciklust kell kezdenünk uj válasz­tásokkal, hanem a Ház szabályait kell revizió alá vonnunk és meg­szigorítanunk. A mostani házszabályok a tör­vényhozás turbulens elemeivel szemközt nem birnak elég fékező és megtorló erővel. Más időkben enyhébb rendszabályzat is elég­séges volt a nyugalom, illendőség és a kölcsönös méltánylat szelle­mében való ügymenet loyális fenn­tartására. Korábbi országgyűlése­ink képviselői tele voltak az or­szág iránt való kötelességérzettel s a nemzet iránt való felelősség­érzettel, még a legszélsőbb ellen­zéki frakciók keretében is. Sajnos, ma ez máskép van. A mostani vad végletek féktelen ga­rázdálkodásaival szemben a mér­séklő elemek, a tekintélyek fegyel­mező hatására s a turbulensek részéről önfegyelmezésre nem szá­mithatunk többé. Igy tehát a sza­bályok szigorítása után az institu­tumot kell rend- és fegyelemtartó instrumentumokkal ellátni. Csaknem valamennyi párton be­látja már a többség, hogy a ház­szabályok haladéktalanul revideá­landók a parlament munkaképes­sége érdekében. Csak persze a turbulens elem ágaskodik hevesen a szándék elien, hogy megvaló­sulását elgáncsolja, köztük a szo­cialista képviselők fenyegetőznek, hogy vissza fognak a szigorított házszabályok elől vonulni a pasz­szivitásba, ami beismerése annak, hogy nekik rend, fegyelem és eredményes munka nem kell és felfordulásokra van állandóan szükségük, mert ők csak ugy ér­vényesülhetnek. Woljf tagadja, hogy gyűlöletet hirdet Budapest, okt. 16. A nemzet­gyűlés mai ülésén Wolff kifogá­solja, hogy a mai gazdasági hely­zetért a keresztény községi pártot teszik felelőssé. Bárki jöjjön is utánuk a fővárosnál, az a keresz­tény községi pártnak köszönheti, hogy alkothat, mert ők takarítot­ták el a gazdasági romokat. Meg­állapítja, hogy 1919-től kezdve a keresztény községi párt uralomra jutásáig csak 3 év zárt felesleg­gel, mig a többi évek ijesztően növekvő deficitet hoztak. A libe­rális községi uralom bírálata után arról beszél, hogy a béke és meg­értés nem lehet a mult visszaho­zása. A liberális uralom alatt a magyarság 90%-a visszaszorult és a gazdasági élet a kisebbség ke­zébe került. Az az agresszivitás, amely ma sem akar belenyugodni a magyarság érvényesülésébe. (Nagy zaj a baloldalon). Nem akarják elhinni, hogy csak ugy lehet vége a harcnak, ha a ma­gyarság gazdasági érdekeit kielé­gítik. A gyűlölet a túloldalról ta­pasztalható. Amig a túloldal is le nem mond a világnézeti tömörü­lésről, addig nem hajlandó lemon­dani a keresztény polgárság ön­védelmi eszközeiről. (Taps közép­ről és jobbról, zaj balról). Beszé­dét azzal fejezi be, hogy minden törekvésük arra irányul, hogy Csonka-Magyarország fővárosa ke­resztény legyen. A javaslatot el­fogadja. Ezután Várnai Dániel szólal fel: Azt állítja Wolffékrél, hogy kiakar­nak bújni a felelősség alól. (Tilta­kozás a keresztény községi párt­ban.) Budai Dezső : Vállaljuk min­denért a felelősséget. Szabó József a szociáldemokraták felé : Vállal­ják a felelősséget az 1918—19-iki eseményekért ? Eckhardt : Miért kérdezel tőlük ilyen kellemetlen­ségeket. Várnai: Kijelenti, hogy Bécs szocialista vezetői sokkal jobban vezették a város ügyét, mint Wolffék Budapestet. Majd Frühwirth Mátyás egyes múltkori kijelentéseit kritizálja. Támadását a szociáldemokrácia ellen szellemi vakondturásnak nevezi. Felolvassa Wolff beszédét, amelyet a keresz­tény községi párt alakulásakor 1920-ban mondott. Kérdi, mit hoz­tak Wolffék a krisztusi szocializ­musból ? Ezután a főváros szoci­ális és politikai működését bírálja. Kifogásolja, hogy iskolákat nem építettek és hogy az iskolákba be­vitték a gyűlöletet. (Wolff: A val­lásosságot és hazaszeretet vitték az iskolákba. Ez Önöknek gyűlö­let, de nekünk ez az államnak a pillére.) Az elnök két izben is fi­gyelmezteti Várnait, fejezze be be­szédét, mert az idő előrehaladt. Várnai azonban tovább beszél, mire az elnök megvonja a szót. Szcitovszky elnök napirendi javas­latóban javasolja, hogy a legkö­zelebbi ülést holnap délelőtt 10 órakor tartsák meg a mai napi­renddel. Ezután az ülést 2 óra után bezárja. Kihirdették as Ítéletet a békési haramiák bünperében 12 évtől 3 évig terjedő fegyházbüntetést kaptak — Tanuk és sértettek felvonulása a második nap délutánján — A szorongatott Dontokosné (A Közlöny eredeti tudósítása.) A hírhedett, kézigránótos és ka­tonafegyveres békési fosztogatók bünperének második napi főtár­gyalásán már a tanuk és a sér­tettek kihallgatására tért át Tóth Ferenc dr. tanácselnök. Legelsőnek Erdei Kálmánnét, ezelőtt Uhrlik Ödönné, a tarhosi uradalom volt intézőjének nejét hallgatták ki. A vádlottak közül egyet sem ismer fel. Azt mondja, hogy ketten vezették a rablókat, kiket a többiek „Officier"-nek apó­litottak s ezek ugynevezet „óntánt" szíjat viseltek. Éjjel fegyveresen törtek be. Férjét a tehénólba zárták, őt pedig pisztollyal kény­szeritették, hogy az ágynemüket szolgáltassa ki nekik s a kezén volt három aranygyűrűt adja át. Ardeleán Gergely bélmegyeri lakos azt vallja, hogy este 11 órakor ablakét puskacsővel be­törték, ugyanakkor az ajtót berúg­ták s onnan három puskacső meredt ró. „Pénzt vagy életet 1" kiáltottak, egy bement a szobába, ahonnan 546 koronát, többféle élelmiszert vitt el. Senkit nem ismer fel. Agyonlövik Kelement Özv. Kelemen Andrásné elő­adja, hogy este 9 órakor, disznó­ölés után ő, apja, sógora, férje s hét gyermeke kifáradva nyugodni tértek. Később erős zörgetésre ébredtek fel. Férje mécsest gyúj­tott s az ajtót kinyitotta, ebben a pillanatban egy rabló agyonlőtte. Kelemen András nyomban ki­szenvedett. Ugyanekkor az abla­kon át az apjára is rálőttek, akit a golyó az óllán talált el. Az ablakon keresztül ekkor egy ka­tonaruhás férfi pénzt kért, mire ő 14 koronát adott ki neki. Senkit nem ismer fel. Kovács Irpre bélmegyeri lakos előadja, hogy nem ismeri fel a vádlottakban azt, aki vejét az ajtónyitáskor agyonlőtte s aki őt az ablakon keresztül állonlőtte. A sebesülés fájdalmától s ijedel­métől akkor elájult. Szabó Ferenc lényegtelen vallo­mást tesz. , Hajde 1" Özv. Domokos Istvánné békési lakos azt vallja, hogy ő már lefeküdt, amikor megkopogtatták az ablakot. Szolgálójót küldte ki, hogy megnézze, kik azok, akik zörgetnek. A szolgáló azzal jött vissza, hogy katonák. Ugyanekkor két lövés dördült el. Egyik a falba fúródott, a másik a lámpát vitte szét. Ekkor a támadók be­szóltak : » — Van-e ló és hóm ? Ö erre lámpát gyújtott, ami nehezen ment s a türelmetlen támadók ezalatt folyton lőttek be­felé, majd három ember berontott a szobába és fegyvert szegezve pénzt követelt. Mindegyiknek álla fekete kendővel volt felkötve. Egy­szerre az egyik kintálló beszólt: — Hajde! Erre a bentiek, anélkül, hogy valamit is elvittek volna, gyorsan eltávoztak. Id. Kiss Mátyásné csak annyit tud, hogy amikor hazatért, már meg volt a támadás, a rablók is elmentek, ő meg az urát holtan, a fiát pedig véresre verve találta. Kiss Mátyás halála Ifj. Kiss Mátyás azt vallja, hogy este, amikor már mind aludtak, bezörgettek a rablók s követelték, hogy fogjanak be. Kiment az ap­jával az udvarra, mire leteperték s ütötték. Apját lefogták s lánccal az eperfához kötötték, ahol az egyik a puskatussal a szemén és a szive táján sújtotta, ugy hogy apja nyomban meghalt. Ezután keresztül húzták rajta az igásko­csit s vasvillával újból ^elverték. Sérülése egy hó alatt gyógyult be. A vádlottakkal szembesítve, Ba­logh Gáborban felismerni véli, ki őt hátbaszurta, amit igy jelent ki: — Ilyen kis barna volt. Balogh vádlott tagadja, hogy ő szúrta volna meg. 36 koronás zsákmány Szabó Gábor és Fekete Sándor előadják, hogy tanyájukra lefek­vés után törtek be, pénzt vagy életet követelve. Első helyen 36 koronát, utóbbi helyen 14.000 ko­ronát vittek el. Garu András heves és türel­metlen zörgetésre ébredt fel. Ki­nyitotta az ajtót, mire nyomban belőttek, de a golyó nem talált. Zürichben a magyar koronát 67'5-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom