Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-12-14 / 275. szám

JE«YES SZÁM ARA lOOO KOROKA Békéscsaba, 1924 december 14 Vasárnap 51-ik évfolyam, 275-ik szám Politikai napilap Előflsetéul dijuk : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre '75 U00 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. {gyöngyösi János. Felelős szerkesztő t P.-Horváth Rexeő. Telefonas&m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A szorzószám kérdése Az utóbbi időkben gyakran kel­lek szárnyra olyan hirek, hogy a kormány az aranykorona átszá­mítási kulcsát — a szorzószámot — leszállítja. A leszállítás hírét azzal indokolják, hogy a Nemzeti Bank a dollár és az aranykorona béke­beli értéke szerint a dollár mos­tani napi értékét . figyelembevéve kimutatja, hogy egy aranykorona hány papirkoronának felel meg. Az aranykorona dollárhoz viszo­nyított értéke papirkoronában már huzamosabb idő óta alatta van a 17,000 koronának, tehát a hiva­talos szorzószámnak s alig ha­ladja meg a 15.000 koronát. Adózás szempontjából tehát rendkívül fontos lenne az adó­zókra nézve a szorzószám leszál­lítása. Kérdés azonban, hogy az igy mutatkozó kevesebb bevétel nem beíolyásolná-e kellemetlenül az államháztartás előre elkészített, szigorú alapokra fektetett terve­zetét. Másrészt kérdés, hogy a dologi kiadások is csökkennének e a szorzószám leszállításával, mert sem a nyersanyagárak, sem a megélhetés — mely ma ugyan­csak drága — nem igen igazod­jak a hivatalosan megállapított számokhoz. Végül, ha a személyzeti kiadá­sokat vesszük, itt is súlyosnak .•mutatkozik az amúgy is gyenge •és redukált fizetéseknek a szorzó­szám arányéban való leszállítása. A személyzeti kiadások ugyanis létfentartást fedeznek, már pedig a létfentartáshoz szükséges esz­közök ára nem szállt le, tehát a csökkentés keresztülvihetetlen, mert maga után vonná a bevételek más uton való emelését, hogy az államháztartás egyensúlya fen­maradjon. Nem maradna tehát más hátra, mint az aranykorona­bevételek növelése, azaz, aki 17 ezres szorzószám mellett mondjuk 100 aranykorona adót fizetett, kénytelen lenne annyi aranykoro­nát fizetni a 15-ezres szorzószám behozatala esetén, hogy az állam a régi 17.000-szeres szorzószám alapján kiszámított összeghez jus­son. Ezek a számok tehát mutatják, hogy a szorzószám leszállítása a megélhetési viszonyokkal, árakkal szorosan lépést tart s egyiket a másik változása nélkül csak a mostani, aránylag kiegyensúlyozott helyzet veszélyeztetésével lehetne alkalmazni. A kormány mindezek dacára foglalkozik a szorzószám leszállí­tásának kérdésével, de egyelőre épen a fentiekre való tekintettel eddig még megfelelő módot nem talált. Bud miniszter kijelentette, hogy a tisztviselőkérdésben, amely­lyel a szorzószám szintén szoros kapcsolatban van, újból tájékoz­tatja a nemzetgyűlést, hogy a tá­jékozatlanság és különböző hamis hirek folytán keletkezett nyugtalan­ság továbbterjedésének elejét ve­gye. Márjjyt és Marosit halálraítélté a törvényszék Radó 10 évet, Ssáss és Horváth-Halas 6 — 6 évet kapott Budapest, dec. 13. Nagy érdek­lődés előzte meg a budapesti bombamerényletek bünperében a mai napra kitűzött itéletkihirde­tést. A tárgyalótermet zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. Pár perc­cel 10 óra után vonult be a bíró­ság Langer Jenő elnökkel az élén a tárgyalóterembe és csak ezután vezették fel oda a vádlottakat. Az elnök egymásután maga elé szólította a vádlottakat és ezután kihirdette az ítéletet. Márffy Józse­fet és Marosi Károlyt 8 rendbeli gyilkosság bűntettében és több rendbeli gyilkossági kísérlet bűn­tettében, a fiatalkorú Radó Józse­fet ugyanezen bűnök vétségében mondotta ki bűnösöknek, az Er­zsébetvárosi Körben elkövetett, több halált és sebesülést okozó bombamerénylet miatt. Horváth-Halas Józsefet és Varga Ferencet bűnösnek mondta ki a bíróság több ember sérelmére el­követett gyilkossági kísérletben. Marosit és Szászt mint tetteseket, Márffyt mint felbujtót gyilkossági kísérletben a Rassay Károly és Miklós Andor ellen megkísérelt bombamerényletek miatt. A bíróság ezért Márffy Józsefet és Marosi Károlyt halálbüntetésre ítélte. Ssáss Józsefet és Horváth­Halast 6—6 évi fegyházra főbüntetésként, 10 évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre ítélte. Radó Józsefet 10 évi fegyházra ítélte a bíróság s kötelezi a vádlottakat az összes bűnügyi költségek megtérítésére Az Ítélet kihirdetése előtt, alatt a védők közül többen is leintet­és után Márffy idegesen viselke­dett és a halálos ítélet kihirdetése­kor idegesen nevetgélt, ugy hogy ték. Ezután az indokolások felol­vasására került a sor. Az indo­kolás több ivet tesz ki. Békésvármegye elitéli a tekintélyromboló képviselőket A törvényhatóság decemberi közgyűlése — Egyhangúan elfogadta a közgyűlés a parlamenti botrányt okozó képviselőket elítélő határozati javaslatot (A Közlöny eredeti tudósítása.) Negyed 10 órakor nyitotta meg a vármegve decemberi közgyűlését Kovacsics Dezső dr. főispán. A tárgysorozatra való áttérés előtt rövid pár szóban elparentálta az elhunyt volt földmivelésügyi mi­nisztert, Szabó Istvánt, akinek emberi és politikusi értékeit hosz­szasan és nagy szeretettel fejte­gette. A nemzet nagy halottjának emléke előtt a legnagyobb tiszte­lettel és elismeréssel hajlott meg s magasszárnyalásu, szindus be­szédben búcsúzott el a volt mi­nisztertől, aki a derék és nagy­tehetségű magyar földmivesnek kiváló tipusa volt. A főispán indítványára a köz­gyűlés egyhangúan elhatározta, hogy Szabó István emlékét jegy­zőkönyvileg örökíti meg, a jegy­zőkönyvet pedig eljuttatják az özvegynek is. A közgyűlés ezután rátért a tárgysorozat letárgyalására. Kon­koly Tihamér dr. főjegyző ismer­tette az alispán jelentését, amelyet a közgyűlés tudomásul 'vett, a számonkérőszéknek a tisztikar munkálkodásáról szóló jelenté­sével együtt. A parlamenti botrány elítélése Konkoly főjegyző ezután ismer­tette Sebők Eiek dr. bizottsági tag indítványát a nemzetgyűlésen leg­utóbb előfordult botrányok elité­léséről és megbélyegzéséről. Az indítvány a törvényhatóság egészé­nek együttérzéséből fakadó kere­setlenséggel indítványozta, hogy Békésmegye közönsége üzenje meg Magyarország miniszter­elnökének, gróf Bethlen István­nak, hogy nagysága iránt egyre fokozódó szeretettel van eltelve és teljes bizalmával ajándé­kozza meg, üzenje meg. hogy a nemzet tanácsát a törvény szigorával kényszerítse felada­tainak teljesítésére és egy ember­ként bebocsáttatását azon „fér­fiak" közé, akik a, nemzetet megvédeni készek. És amikor megtagadja a közösséget és undorral ítéli el azokat, akik a nemzetgyűlés termében a gyű­löletet hintik és a rombolás gondolatának eszközei — nagy­rabecsüléssel gondol a Ház elnökére. Szcitovszky Bélára, aki első jelenségeiből felismerve a föld alól törő rohamot, a szabályok szigorával fogta fel a nemzet életére mért csapást. Konkoly főjegyző ezután felol­vasta a határozati javaslatot, amely a következő: A határozati javaslat Békésvármegye törvényhatósági bizottsága rendületlenül bizik ab­ban, hogy a világháború és forra­dalmak annyi gyötrelme, szenve­dése és megaláztatása után a nem­zeti érzés ereje fellángol; — hogy a magyar akarat egy lesz : min­dent a nemzetért, — hogy az el­szántság közös lesz, mely az egy­ségért feláldoz minden kicsinyes érdeket, — hogy a magyar lelkek végre megtalálják egymást és en­nek nyomán felderül a dicsőséges magyar jövő. Nem igy történt 1 Az ország csi­galépésekkel halad a kibontako­zás, a talpraállás és az újjáépítés utján. A törvényhatóság teljesen szükségtelennek tartja ennek okait széles mederben tagolgatni. Bé­késvármegye törvényhatósága az országos eseményeket nemcsak szemléli, hanem érzi, éli maga is. Az» indítvány elfogadása mellett tehát felemeli intő szavát. Rámu­tat arra, hogy az országban a tár­sadalom tényezői és a nemzet fiai már a maguk részéről békésen, kölcsönös bizalommal, jóindulat­tal és egyetértve törekednek a közjó biztosítására. Ezzel szemben a törvényhozás házában nem ke­resik vagy nem találják meg a nemzetmentő munka, összetartás és megértés útjait, hanem éppen ellenkezően : a viszály, versengés, személyeskedés, bizalmatlanság, fondorlat ütötte fel fejét. Ily kö­rülmények között az ország nem rendezkedhetik be akként, hogy minden eshetőség készen találja, sőt ha a szenvedély megtéveszti az elméket, akkor a meghasonlás átka kitör, a munka megáll, az állam és társadalmi intézmények belső rendjében az erkölcsi kö­zösség felbomlik és az újjáépítés helyett rombolás mutatkozik min­denütt az ország, a közélet, a tár­sadalmi és polgári élet hajlékai­ban. Felirat a nemzetgyűléshez A törvényhatóság feliratilag kéri tehát a magyar nemzetgyűlést, hogy az alkotmányos munka felvé­telével a rombadőlt Magyarország helyreállítását és az ország felépí­tésének munkáját, minden más szempontot félretéve, kezdje meg, folytassa és mielőbb fejezze be. Ugyanakkor Magyarország mi­niszterelnökéhez fordul, kihez mű­ködése iránt érzett teljes bizalom­tól áthatva és ennek megismétlése mellett azt a hazafias kérelmet intézi, hogy a nemzet talpraállitá­sára irányított önzetlen és önfel­áldozó munkájában továbbra is haladjon előre. Köszönetét nyilvá­nítja a nemzetgyűlés elnökének, hogy a destrukció előretörését erélyes és céltudatos intézkedésé­vel meghiúsította. Megnyugvással látja, hogy a nemzetgyűlés munkaképességének helyreállítása érdekében most már elkerülhetetlennek látszó házsza­bályrevizió immár megvalósulás előtt áll, melynek folytán a nem­Zürichben a magyar koronái 70-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom