Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-15 / 251. szám

eetcis SZAM ARA ÍOOO KORONA Békéscsaba, 1924 november 15 Szombat 51-ik évfolyam, 251-ik szám BEEESH EOZLONT Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdette díjszabás szerint. n SKSai pSi gSís íü Irta dr. Tonelll Sándor, a szegedi kereskedelmi és iparkaraara főtitkára. Évek óta bizonyos nyugtalanság tapasztalható a magyar kisiparos­ság 1 körében. A megnehezedett viszonyok, a folyton növekvő adó­terhek, a munkásbiztositó költségei és komplikált adminisztrációja, a megcsökkent kereseti lehetőségek fokozott erővel nehezednek erre az osztályra, amely évszázadokon át a polgári hagyományoknak a leghivatottabb képviselője volt Ma­gyarországon. Az iparososztály valahogyan elhagyottnak érezte magát és ugy vélte, hogy nincs igazi szószólója, aki jogos kívá­nalmait felfelé megfelelő nyoma­tékkal kifejezésre juttatná. Érthető és természetes volt, hogy mikor néhány esztendővel ezelőtt az úgynevezett kézmüveskamarai mozgalom megkezdődött, sokan az iparosok közül tényleg elhit­ték, hogy csak egy intézményen múlik, hogy a kisiparosnak a bajai orvosoltassanak. Elhitték, hogyha lesz kézmüveskamara, akkor az el tudja oszlatni az adósérelmeket, a munkásbiztositás körül jelent­kező bajokat, részeltetni tudja a kisiparosokat a közszáliitásokoan és azt a helyzeti elégedetlenséget, amely ma kétségtelenül megvan, megelégedettségre tudja átváltoz­tatni. E feltevések mögött talán még az a gyanú is lappangott, amit egyesek még szítottak is, hogy a meglevő kereskedelmi és iparkamarák nem feleltek meg hi­vatásuknak és nem képviselték elég erélyesen a kisiparosság érdekeit. A kamarák örömmel fogadták, amikor Wa/feó Lajos kereske­delmi miniszter ankétot ' hivott össze a kézmüveskamarai moz­galom megbeszélése céljából, mert ugy vélték, hogy ezen az ankéten alkalmuk lesz, hogy a bajoknak igazi okaüa rámutassa­nak és komoly javaslatot tehesse­nek a kis iparosság szervezeti kérdéseinek megoldására. Az an­két lefolyása már a lapokban megjelent tudósitásokból ismeretes. Véletlenül e sorok irója volt az, aki az értekezlet túlnyomó több­ségének hozzájárulásával egy olyan javaslatot terjesztett elő, amelyhez Walkó miniszter hozzájárult és egy szűkebb bizottságot küldött ki a reformtervezet elkészítésére. Az alapgondolatom, amelyből kiindultam, az volt, hogy hiába­való addig minden központi szer­vezet, amig az iparosság közvet­len érdekképviseletei, az ipartes­tületek mai szomorú állapotukban sínylődnek. Az ipartestületeknek igazi hatáskörük nincs, anyagi eszközeik szegényesek, eredmé­nyes működést nem tudnak kifej­teni. Ezért a reformot az ipartes­tületeknél kell megkezdeni, ugy, hogy rendes irodát tartsanak fenn, állandó tisztviselővel. Célszerű volna az ipartestületek anyagi bá­zisának kiszélesítése céljából, hogy az összes iparosok, tehát azok is, akiknek ipara képesítéshez kötve nincs, az ipartestületekbe való be­lépésre köteleztessenek. A tagdijak kötelező módon, progresszív ala­pon állapitandók meg és feltétle­nül közigazgatási uton hajtan­dók be. Ez a reform természetesen tör­vényhozási uton hajtandó végre. A törvényben, amely a kézműves­testületek törvénye cimet visel­hetné, történnék intézkedés egy központi jellegű szervezetnek a felállításáról, mely az Országos Kézműves Testület néven alakulna meg. Ennek az országos szerve­zetnek természetesen nem az volna a hivatása, hogy bürokratikus in- , tézmény legyen és fegyelmi jogot j gyakoroljon az ipartestületek fölött, ' mert az ipartestületek autonómiája egy százados fejlődés folyamán kialakult érték, melyet bántani nem szabad. Értékes működést fejthetne ki azonban a központ, ha olyanfor­mán, mint a városok kongresszu­sának az irodája, az általános jellegű kérdéseket tárgyalás céljá­ból előkészítené, ezekben az ügyek­ben javaslatokat tenne és az ipar­testületek országos kongresszusait megszervezné. A kamara cimet és jelleget azért nem tartottam helyesnek, mert a kamarák a ki­fejlődött gyakorlat szerint helyi jellegű és nem országos érdek­képviseletek s a címeknek és fel­adatköröknek az összekeverése olyan súrlódásokat idézne elő, melyek épen az iparosságnak nem állhatnak érdekében. (Vége köv.) A nemzetgyűlés üdvözli a hercegprímást Budapest, nov. 14. A nemzet­gyűlés mai ülésén az elnök meg­emlékezett Csernoch János bibo­ros-hercegprimás aranymiséjéről és az ezt követő, a Bazilikában és a Vigadóban végbemenő ünnepsé­gekről. Magyarország hercegprí­mása — mondotta — nemcsak a magyar katolikus egyház, hanem közéletünkben is nagyon emléke­zetes szerepet töltött be. A nem­zeti hagyományok tisztelete meg­kívánja, hogy a magyar katolikus társadalom ünnepi manifesztumá­hoz a nemzet képviselői is csat­lakozzanak. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés a jubiláló herceg­prímást aranymiséje alkalmával üdvözlő irattal keresse fel. A Ház az indítványt elfogadja. Ezután bejelenti az elnök, hogy Várnai Dániel a Just-izzó ügyé­ben sürgős interpellációra kért en­gedélyt, de az engedélyt erre nem adta meg. Ekörül kisebb vita ke­rekedett. Ezután áttérnek a fővá­rosi törvényjavaslat tárgyalására. Rothenstein Mór: Nézete szerint mindegy, mikép osztják fel a ke­rületeket, lényeges az, hogy ott, ahol több a szavazó, több bizott­sági tagot válasszanak. Indítványt terjeszt elő, hogy a választások törvényes munkaszüneti napokon történjenek. Petrovác Gyula: A keresztény gazdasági párt minden erejével a 10 választókerületes beosztás mel­lett foglalt állást. A 22 es választó­kerületes beosztásnak semmiféle logikai alapja nincs. Különféle módosításokat javasol. Csilléri András a közigazgatási kerületek szerinti beosztáshoz csat­lakozik. Nem tartja helyesnek a kerületek mesterséges alakítását, sem kulturális, sem társadalmi szempontokból, mert a kerületek lakossága a, közigazgatási kerü­letek szerinfszervezkedik. Ha a nemzetgyűlés a 22 kerületes be­osztást fogadja el, akkor legyen ez a beosztás arányos. Propper kifogásolja Petrovác indítványát, hogy a kerületek egyenlő számú tagokat küldjenek be a bizott­ságba. Helyesnek tartja és java­solja, hogy az egész főváros egy lajstromos kerület legyen és a mandátumok a pártok arányában oszoljanak meg. Budai Dezső indítványozza, amennyiben sem Petrovác, sem Csilléri indítványát nem fogadnák el, a VII. kerület 10, a XX kerü­let 14 mandátumot nyerjen. Sza­kács Andor javasolja, hogy az egész főváros egy választókerü­letet alkosson, melyben a válasz­tás arányosan történjék. Szabó József kijelenti, hogy a keresztény­szocialista párt részéről a 10 köz­igazgatási kerületi beosztás mel­lett foglal állást. Hegymsgi-Kiss Pál a szakasz utolsó bekezdésé­hez azt indítványozza, hogy a belügyminiszter a választói kerü­let végrehajtási utasítását törvény­hozási uton rendezze. Egyebekben Szakács javaslatát támogatja. Miután több szónok nem jelent­kezett, az elnök a vitát bezárja és szünetet rendel el. Zürichben a magyar koronát 69V ae1 jegyezték. Fantasztikus puccskísérlet Olaszországban San-Remo, nov. 14. A francia­olasz határon megerősítették Olasz­országot. A part mentén 9 olasz hadihajó cirkál. Ennek a megerő­sítésnek az oka az, hogy a ható­ságok hirt vettek arról, hogy a franciaországi orosz kommmista­csoport készülődik arra, hogy csinyszerü expsdiciót kíséreljen meg a fasiszta-kormíny megbuk­tatására. A határvonalon mindvé­gig erős őrségek állanak. JTlegegt/ezés a f) ázszabáltf­reuizió kérdésében Budapest, nov. 14. A házsza­bályreviziós bizottság ma folytatta a házszabályrevizió tárgyalását. Eőrffy Imre előadó nyilatkozató ban kijelentette, hogy a klotür elejtésébe a miniszterelnök semmi esetre sem megy bele. Kompro­misszum létesítését azonban a mi­niszterelnök a legnagyobb meg~ értéssel jlgyekszik támogatni és a kilátásba helyezett engedménynél még messzebb elmegy. Kormány­körökben arra számítanak, hogy karácsonyra tető alá kerül a Ház­ban a házszabályrevizió. Fasisztaellenes zavargá­sok Olaszországban Róma, nov. 14. Landrianóban a kommunisták támadást intéztek a fasiszták háza ellen. Három fasiszta megsebesült. Róma, nov. 14. Igen komoly a helyzet Messagnában, ahol a kom­munisták megtámadták és lerom­bolták a helyi fasiszták hadi­szállását. A városba csapatokat küldtek ki, mert attól tartanak, hogy esetleg megtorlással vála­szolnak. wwwwwwwwwwwww $A városi tűzoltóság biztosítása Gyulán t—2000 aranykoro­nára biztosították a tűzoltókat (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismeretes, hogy a belügyminiszter néhány nappal ezelőtt szigorú hangú leiratot intézett a várme­gyéhez, rámutatva azokra a hiá­nyosságokra, amelyeket az őszi tüzrendészeti szemle Békéscsaba és Gyula tűzoltóságánál felfede­zett. Ezt a leiratot már részlete­sen volt alkalmunk ismertetni, leközölve a miniszteri leirat tar­talmának nagyrészét. Azóta elmúlt néhány nap és Gyula város vezetősége lázas igyekezettel kezdte meg, hogy a belügyminiszter megjelölte hibá­kat eltüntesse, a mulasztásokat pótolja és a hiányokat betöltse. Elsősorban a tüzoltólegénység biztosítását intézték el Gyulán, mert bizony ott is, akárcsak Bé­késcsabán, a tűzoltóság tagjait egyáltalában nem tartották szük­ségesnek bebiztosítani baleset, rokkantság vagy épen halál ese­tére. Ezt a súlyos és teljesen ért­hetetlen mulasztást Gyula város vezetősége most egyszerre jóvá­tette, amennyiben a város tiz fő­ből álló tüzoltólegénységét, vala­mint a tűzoltóság parancsnokát, baleset és az ebből származó rok­kantság és halál esetére ma be­biztosította. A tűzoltókat fejenként 1000-1000 aranykoronára, a parancsnokot pedig 2000 aranykoronára bizto­sította be a város, amely biztosí­tási dij fejében évenként 40'40 aranykoronát fizet a biztosító tár­saságnak. Kívánatos és feltétlenül szük­séges, hogy a gyulai példát Bé­késcsaba városa is kövesse a tűz­oltóit illetően. Nam lehet ugyanis állandósítani azt a rendszart, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom