Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-25 / 158. szám

2 B®K£SME®yei kösM5H Békéscsaba, 1924 julius 25 Az építkezésből ugyanis belát­ható időn belül nem lesz semmi s a békéscsabai postapalota épít­kezéséhez nemcsak az idén, de még valószínűen évekig nem fog­nak hozzányúlni. Erre vall az az intézkedés is, hogy a bontás he­yén a postaigazgatóság ujabb, ki­sebb építkezéseket rendelt el. Az udvar mélyében levő főfelügyelői lakáshoz fognak néhány mellék­helyiséget építeni, 36 millió koiona előirányzott költséggel. Mindez azt jelenti, hogy a na­gyobbszabásu, monumentálisabb építkezésről szó sincsen és nem is lesz mindaddig, amig a szaná lás révén az ország anyagi hely­zete nem rendeződik. Okleveles tanilónő, mini betörő Budapest, jul. 24. Nagy Adorján a Nemzeti Színház tagja feljelen­tést telt szakácsnője, Márton Jó­zsefné ellen lopós címén. A sza­kácsnő, mikor a művész lakásán egyedül maradt, álkulccsal felnyi­totta az összes szekrényeket, azok­ból nagymennyiségű ruhaneműt és egyéb értékes tárgyat vett ki és megszökött. A detektiveknek a szakácsnőt épen akkor sikerült el­fogni, amikor el akart utazni Bu­dapesfről. Kiderült, hogy Márton Józsefné tulajdonképen okleveles tanítónő és óvónő. A rendőrség büntető nyilvántartójából megálla­pították, hogy a pécsi, debreceni és budapesti törvényszék már rég­óta körözi. Letartóztatták. Súlyos vádak egy főszolgabíró ellen » Potya föld, potya tűzifa, potya munka Kolozsvári jelentés alapján nem­régiben részletesen beszámoltunk Feldrihan Luca kolozsi primpretor (főszolgabíró) üzelmeiről. A főbiró rövid idő alatt valóságos réme és csapása lett járásának, amelyet folyton zsarolt és szipolyozott és amelynek lakossága végre is odáig merészkedett, hogy terjedelmes panasszal fordult a prefektushoz, a veszedelmes főszolgabíró eltá­volítását és megbüntetését kérve. Feldrihan primpretor közve­szélyes működéséről ujabban a következőket sikerült megtudnunk: Feldrihan ur szívesen foglalko­zott bérletekkel. A kolozsi járás majdnem mindegyik községében magának is kihasittatott öt—hat holdnyi kényszerbérletet. Meg­munkáltatásról kalákával s más ingyenes munkaerővel gondosko­dott. Haszonbért pedig egyetlen bánit sem fizetett. Nincs is jobb a potyánál I 1920-ban a kolozsi határon elté­vedt nyolc birka és négy bárány. Ezek értéke nyolcezer lej volt. Hirdetmény utján kitűzték az árverés idejét. Feldrihan azonban négy nappal előbb maga vette meg négyszáz lejért az eltévedt állato­kat. Két nap múlva, vagyis az árverés előtt ugyancsak két nappal, megjelent a birkák tulajdonosa az igazoló okmányokkal együtt. De a főbiró nem azért kiskirály a járásban, hogy egy paraszt meg­zavarja ötletes jószágszerző üzle­tében. Egyszerűen elkergette az­zal, hogy ő már megvásárolta és kifizette a birkákat. A szegény tulajdonos 800 lejt, azaz a vétel­ár kétszeresét ajánlotta föl Feíd­rihannak, azonban sikertelenül. Feldrihan szülei nagyon szerény viszonyok között élnek, valami birtokon szolgálnak. Feldrihan, jól­lehet Isten jóvoltából, a nép és az államhatalom türelméből jó anyagi helyzethez jutott, szegénysorsu szüleiről tudni sem akart. Nem éppen mintaszerű életet él társadalmi és családi tekintetben sem. Mint házasember, ismeret­séget kötött egy urinővel s rávette, hogy váljék el urálól. Egy magyar korcsmárostól elvette az italmérő­engedélyét s ezzel kényszeritette feleségét, hogy őt gyakran fel­keresse. Házi szükségletére a község tűzi­fáját használta fel, de semmitsem fizetett érte. A községben lakó cigányokat ingyen dolgoztatta, az irodaszolgai dolgokat is velük vé­geztette, jóllehet külön szolgatar­tásra általányt élvezett. Érdekes, hogy Feldrihan viselt dolgaival most már egy sereg román lap is foglalkozik, ami azt jelenti, hogy a vádak igazak. A román újságok szinte vetélkednek abban, kogy minél több zsarolását, | csalását, visszaélését és törvény­tiprását fedjék fel a veszedelmes primpretornak, de mindhiába: Feldrihan erősen ül a helyén, sőt még vizsgálat sem indult meg ellene . . . Háború a helypénz miatt a szerdai piacon (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nagy csődületet keltelt egy parázs háborúság a szerdai hetipiacon, amely az egyik elárusító és egy ellenőrző hatósági közeg között folyt le. A háborúság oka a pia­con fizetendő helypénz, amellyel az elárusítók részéről sokszor tör­ténik visszaélés. Ugyanis megvált­ják a legminimálisabb helyjegyet, ellenben kétszer, háromszor annyi helyet is elfoglalnak. A szerdai hetipiacon Filippinyi János városi helypénzszedő-elienőr észrevette, hogy Lukoviczky An­drásné csupán 300 koronáért vál­tott helyjegyet, holott háromszor akkora helyet is elfoglalt áruival. Felszólította tehát még 600 korona helyjegy megváltására. Amikor Lu­koviczkyné ezt megtagadta, meg akarta zálogolni, az asszony azon­ban gyorsan összepakolt és eltá­vozott. - Nemsokára férjével tért vissza, aki erélyesen felelősségre vonta az ellenőrt. Ez hivatkozott arra, hogy ő kölelességét teljesiti és a város érdekét tartja szem előtt. A szócsata hevében Luko­viczkyné egyszerre csak rákiáltott Filippinyire : — Pfuj, te piszok I — és sze­menköpte. A további inzultusnak vésre is a körülállók és a hatóság közbelépése vetett véget. Filippi­nyi János feljelentésére a magáról megfeledkezett asszony ellen ha­tósági személy megsértése miatt indult meg az eljárás. Magasabb katonai beszállásolási dijak (A Közlöny eredeti tudósítása.) A katonai hatóságok képviselői és a város illetékesei értekezletet tar­tottak a városházán dr. Berthóty István polgármester elnöklésével. Az értekezlet a katonai beszállá­solási dijak ujabb megállapítása, illetőleg végleges rendezése cél­jából ült össze, mert az eddigi díjszabás semmiképen sem felelt meg a mai áraknak. A honvédelmi miniszter ugyanis rendeletet adott ki a honvéd havi­dijasok elszállásolási dijainak ujabb megállapításáról, olyanok részére, akik átmenetileg tartóz­kodnak valamely városban és más lakás hiányában szállóban kénytelenek lakni. A rendelet értel­mében meg kellett állapítani, mit tartoznak fizetni szálléspénz cimén az ilyen havidijasok és mennyivel kell ehhez hozzájárulnia a vár­megyei katonai pótadóalapnak. Az értekezlet mindenekelőtt meg­állapodást kötött a szállókkal, hány szobát ajánlanak fel erre a célra, a kincstár által fizetett ösz­szegért. A Fiume-szálló — amely városi épület és a bérlője szerző­désileg köteles néhány szobát beszállásolásra fenntartani — eddig négy szobát engedett ét a katonaságnak napi 52 fillér ellenében. Ugyanennyit • engedett át a Nádor-szálló is, ha­sonló térítés ellenében. Ez az összeg természetesen nevetségesen csekély a mai viszonyok között, azonban a katonatisztek mindez­ideig ennyit kaptak lakáspénz cimén elszállásolások alkalmával és igy nem volt módjukban többet fizetni. A honvédelmi miniszter most ugy intézkedett, hogy ezentúl elszól­DEL-KA cipők nyári idényk i,á r u s i I á s a Női szürke, barna és fekete antilop köröm és regatta cipők párja 2(>0 ezer K Női fehér, szürke, barna vászon pántos, köröm és regatta cipők párja 120 ezer K Mindenki saját érdekében tekintse meg Péterfi Cipőáruházában lásolási dijul a tiszteknek a lakás­pénz cimén élvezett összes illet­ményeik 50 százalékát kell fizet-­niök. Ez az összeg rangosztályok szerint más és más, negyedéven­ként változik, azonban lényegesen több annál az összegnél, amelyet a tisztek manapság fizetnek a szállodai szobájukért. Ez az ösz­szeg olyan nevetségesen csekély vol f, hogy például az egyik szál­lodás csaknem egész éven át nem veszi fel a szobáért járó napi 52 filléreket, mert a nyugtázásra szol­gáló nyomtatvány ára jóval meg­haladja az egész évi szobadijat. Az értekezlet hosszas tanács­kozás és vita után megállapodott abban, hogy a szállodások kíván­ságára a 4—4 igénybe vett szo­báért naponta 1 korona 20 fillért kell fizetni (aranykoronában), ha a szoba egyágyas, míg ha két­ágyas, 1 korona 60 fillért. A szoba­dijhoz a lakó havidíjas továbbra is 52 fillérrel járul, de most arany­alapon, mig a különbözetet a vár­megyei katonai pótadóból fedezik. A szállodások az ajánlatot ebben az értelemben elfogadták és ki­jelentették, hogy a mostani tarifával megtalálják számításaikat. Lopott pénzből pótolta a sikkasztott összeget (A Közlöny eredeti ludósitósa.)­A Hajós és Vas békéscsabai szál­lító cégnél volt alkalmazásban, mint pénzbeszedő, N. D. 21 éves fiatalember. E hó 15-én a fiatal­ember annak rendje és módja sze­rint leszámolt és álláséból távo­zott. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a következő nap be ne állítson egyik előkelő csa­! bai fakereskedő céghez és ott a Hajós és Vas szállító cég pár mil­liós követelését be ne hajtsa. A fakereskedeltni vállalat, amely nem tudta, hogy N. D.-t állásából elbo­csátották, nyugta ellenében gyanút­lanul kifizette az összeget. Mikor a szállító cég rájött a­csalásra, felszólította a bűnös fia­talembert, hogy az összeget hala­déktalanul űzesse vissza, ellen­kező esetben kénytelenek lesznek a bűnvádi feljelentést megtenni. A fiatalember most az egyik csabai terménykereskedőhöz ment és ott Kolcza Miklós csanádapácai lakos, rokonára való hivatkozással egy vagon búzát kinált eladásra. A cég megvette a búzát és átadott a fiatalembernek 3 millió korona elő­leget. A hárommillió koronát meg­kapva, ebből az összegből kiegyen­litetette N. D. a szállító cégnek, okozott kórt. A terménykereskedő várta az elismervényt ügyfelétől a három­millió korona átvételéről, termé­szetesen hiába. Mikor a csalásra rájöttek, megtették a följelentést a rendőrségen, amely elrendelte a súlyosan megtévedt ifjú körözését, minthogy az a feljelentés hírére megszökött. Két nap alatt sikerült nyomára jönni. A rendőrség le­tartóztatta és csalás miatt meg­indította ellene az eljárást. A kihallgatások során N. D. tö­redelmesen beismerte bűnét és azt is, hogy a három milliót m e§ha­Varga János asztalosmester Horthy Miklós-ucca 14 Vállal épület, portál, lakásberendezést valamint műbutorok előállítását Sisbaparicett lerakás és javitás szakszerűen, anyaggal és anyag nólkül Helyben és vidékre kívánatra szemé­lyesen kimegy. — Előnyös árak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom