Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-25 / 158. szám

egyes szám ara looo koroka Békéscsaba, 1924 julius 25 Péntek 51-ik évfolyam, 158-ik szám * w BEKESM Politikai napilap Előfizetési ölj tik : Helyben és vidékre postán líüldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. öyöngycB! János, Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetéi díjszabás szerint. 77 íakbérrészíetfizetés ügye kedvezően ált Budapest, julius 24. A lakók szövetsége, valamint a kereskedők népes küldöttsége kereste fel ma Valkó Lajos kereskedelmi minisz­tert, hogy támogatását kérjék az irányban, hogy a lakás-, üzlet­és boltbéreket havonta fizethessék. Vértes Emil, a fővárosi keres­kedők egyesületének elnöke vá­zolta a kereskedők helyzetét. A miniszter elismerte, hogy rossz a kereskedők helyzete, de megemlí­tette, hogy kérdést az, nem za­varja e a háziurakat a kincstári házhaszonrészesedés megfizeté­sében az, ha a kormány hozzá­járul a három részletben való lakbér és pótbér fizetéséhez. Bródy Ernő, a lakók szövetsé­gének elnöke arról szólott, hogy a lakbér részletekben való fizeté­sére volt már precedens a mult év októberében. A miniszter ki­jelentette, hogy érintkezésbe lép a pénzügyminiszterrel és mindent megtesz, ami csak módjában áll. összefjivják a 33-as bizottságot Budapest, jul. 24. A szociálde­mokrata párt és a nemzeti demo­krata párt a lakbérek és a mun­kanélküliség ügyének megvitatása céljából a 33-as ellenőrző bizott­ság összehívását kérte Ráday Ge­deon elnöktől, akinek már át is adták az erre vonatkozó ivet. Valószínű, hogy a bizottság már a legközelebbi napokban összeül, a két fontos pont tárgyalására. 77 szovjet proletár­forradalmat íjifdet Moszkva, jul. 24. A kommunis­ták végrehajtó bizottsága legutóbb a következő kiáltványt bocsátotta ki : A kommunisták két állam te­rületén többségben vannak. Itt az ideje, hogy ezt a körülményt ha­talmuk biztosítására kihasználják. A lengyel, cseh és osztrák kom­munisták német elvtársaik segít­ségére fognak sietni. Proletárforra­dalom lesz ennek a vállalkozás­nak legközelebb kitörő első kísér­lete. Poincaré aknamunkája Tferriot ellen London, jul. 24. Francia körök­ben ugy vélik, hogy Herriot hely­zete nagyon nehéz, sőt most még •veszélyesebb, mint akkor volt, a mikor a londoni konferenciára utazott. Arra következtetnek ab­ból is, hogy Bokanovszky várat• lanul Londonba érkezett és szer­dán egy órahosszat tanácskozott a miniszterekkel. Köztudomásu, hogy Bokanovszky meghitt embere Po­iincarénak. Nyilvánvaló, hogy na­gyon fontos közléseket hozott Párisból. Bizonyára figyelmeztette Herriot miniszterelnököt, milyen veszedelmek fenyegetik a kormány helyzetét a kamarában, ha Fran­ciaország szerződésszerű jogaiból bármit is lealkudni enged. A magyar kölcsön Európa újjáépítésének pillére London, jul. 24. Sir William Go­od Magyarország rekonstrukciójá­ban kifejtett másféléves önzetlen és sikeres munkája után elhagyta Magyarországot. Bethlen István a Times tudósítója előtt ebből az alkalomból a következő nyilatko­zatot tette: — A nragyar probléma nehéz napjaiban a történelem védőszel­leme mindég Magyarország mellett őrködött. Mindég akadtak az or­szágnak barátai, kik önzetlensé­gük csodálatos erejével és igaz rokonérzéssel állottak az ország ügye mellé. Sir Willam Good a magyar nemzet ilyen őszinte és lelkes barátjának bizonyult. Mikor most elhagyja Magyarországot, azzal a meggyőződéssel térhet ha­zájába pihenni, hogy nagy felada­tot végzett. A magyar szanálás, a kölcsön ma fait acompli. A kül­földi piacon való jegyzés nagy sikerrel járt, mely felülmulta vára­kozásainkat. Ennek a jelentékeny sikernek elérésében Goodnak két­ségtelenül oroszlánrésze van, melyért teljes mértékben megér­demli nemcsak Magyarország, ha­nem egész Európa igazi háláját. A nemzetek szövetségének szaná­lási terve és a Magyarországnak nyújtott nemzetközi kölcsön nem­csak a mi ügyünk, hanem Európa általános konstrukciójának egyik pillére. Az a tény, hogy Good fel­ismerte ennek a problémának tör­ténelmi fontosságát és Európa köz­véleménye elé vitte, e kérdésnek olyan érdeme, mely messze felül­múlja az átlag államférfiúi sikere­ket. Good, az angol nemzet nemes és kitűnő fia, meg lehet győződve minden magyar ember mély hálá­járól és rokonszenvéről. „A kisántánt ideje lejárt az európai politikában" Olasz vélemények a kisántániról — A lengyelek »Magyar­ország csendőré^-nek nevezik a kisántántot A kisántánt konferenciájának utóhangjai még mindig nem ültek el a világsajtóban. A nagy lapok egyértelműen meglehetős ellen­szenvesen irnak erről a katonai csoportosulásról — amely az ál­landó fegyveres felkészültséget rögzíti meg Középeurópában — és a legtekintélyesebb világlapok kü­lönös egyértelműséggel nyilatkoz­nak meg a kisántánt ellen. Az olasz közvélemény teljes­ségének visszhangjaként konsta­tálható, hogy mind a kormány­támogató, mind az összes jelen­tősebb ellenzéki lapok, teljes részvétlenséggel és néma hallga­tással haladnak el a kisántánt prágai konferenciája mellett. Egye­sek csupán a hivatalos kommü­nikék közlésére szorítkoztak, mig mások gúnyosan jegyzik meg, hogy teljesen felesleges volt nagy fontosságot tulajdonítani a kis­ántánt konferenciájának, amelynek találó jellemzői a hivatalos kom­münikék, ezek a „megszokott kör­levelek, amelyek fellengzős meg­fogalmazással akarták takargatni a sikertelenséget". Ennek részben oka az, hogy a londoni konferencia áll a poli­tikai érdeklődés középpontjában s hogy a Matteotti esetével fel­izgatott belső politikai helyzet be­folyásolja a politikai megnyilat­kozásokat, mert a valóságos ok abban rejlik, hogy Olaszország­ban a kisántánt ma már teljesen jelentőségét vesztette s az egész alakulás az olasz felfogás szerint immár csak a múlté. A római „La Tribuna" kijelen­tette, hogy ez az összejövetel nem volt más, mint egyszerű udvarias­sági látogatás a barátság felvilla­nyozására, amely azonban leg­kevesebbet mondva a két félre nézve ma már súlyos kötelék. A milanói „II Secolo"-ban a kon­ferencia alkalmából Prágában idő­zött Attilio Tamaro jeles politikai iró kijelenti, hogy az esetben, ha a kisántánt három állama között nem jött létre Prágában titkos katonai szerződés, konferencia teljes csőddel végződött, aminek bizonyítéka az is, hogy az összes problémák megoldatlanul marad­tak vagy még sokkal jobban el­mérgesedtek. A Corriere della Sera megjegy­zi, hogy a konferencia eredménye abban foglalható össze, hogy a kisantant jövendő életének bizto­sítása végett minden erejét meg­feszíti, hogy megtartsa saját szö­vetségeseit. Romániával szemben fentartja magának az alkalmas pillanatra a döntést, kivéve azt az esetet, ha segítséget kell nyújtania Magyarországgal vagy Bulgáriával keletkezett konfliktusban, mert erre mindég kész, miután ez az az alap, ami a kisantant ágyuját al­kotja. Jelentőségteljes dolog az, hogy a miniszterelnök személyes orgá­numa, a Popolo d'Italia teljes hall­gatással kisérte a konferenciát. Varsó, julius 21. A lengyel sajtó megállapítása ugyancsak találó és fölötte érdekes a kisántántról, mert a lengyelek a legközvetlenebb kö­zelségből ismerhetik a kisántánt belső állapotát, hiszen egyre hí­vogatják őket a szövetségbe való belépésre. A varsói Kurjer Polski például azt irja, hógy a kisántántnak csak negatív célja van: ügyelni Ma­gyarországra. Ez már maga elegendő annak megmagyarázására, mért nem ve­hetett részt Lengyelország ebben a szövetségben. Mindjobban mu­tatkozik az ellentét a kisántánt tagjai közt, egyrészt az Olaszor­szághoz való viszony miatt, más­részt, mert Csehország látja, hogy földrajzi fekvése következtében kénytelen Németországgal számol­ni. A poseni Dziennik Poznanski szerint lejárt már az az idő, ami­kor a kisántánt szerepet játszott az európai politikában. A krakói Nowa Reforma a kis­ántántot „Magyarország csendőré­nek" mondja. Megállapítja a kis­ántánt kebelében lévő ellentéteket és idézi a Prager Presset, a cseh­szlovák kormány pénzén élő né­met lapot, amely nyíltan bevallja, hogy egyetlen közös célja a kis­ántántnak Magyarország sakkban­tartása. Ehhez a csendőrszerep­hez szerették volna Lengyelorszá­got is megnyerni, ami azonban nem sikerült. Végül a Kurier Cod­zienny megállapítja, hogy a kis­ántántkonferencia fiaskóval vég­ződött. A kisantant ma már élet­telen alkotás. Zürichben a magyar koronát 69-el jegyezték. Nem less postapalota Békéscsabán A pénzügyi főbiztos törölte a költségvetésből (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ezen a helyen már számtalanszor foglalkoztunk a postaigazgató­ságnak azzal a tervével, amely a fejlődés követelményeinek megfe­lelően modern és díszes postapa­lotával szándékozott megajándé­kozni a rohamosan fejlődő Békés­csabát. Amikor az Apponyi-ucca sarkán álló városi ház lebontását befejezték, a terv kivitele közeli­nek látszott, annál is inkább, mert ugyanabban az időtájban a sze­gedi postaigazgatóság igen mele­gen és élénken kezdett érdeklődni az üressé váló telek állapota iránt. Az építkezésre irányuló hivatalos iratváltás azonban egy idő óta szünetel s a magas érdeklődés is befagyott a telek iránt. Ennek oka az, hogy a szanálási törvény vég­rehajtása során Smith pénzügyi főbiztosnak joga van belenézni az állami költségvetés tételeibe. A fő­biztos ezt alaposan meg is cse­lekszi s a nem feltétlenül szüké­ges kiadási tételeket egyszerűen kihúzza az állami költségvetésből. Smith főbiztos könyörtelen piros ceruzájának esett áldozatul a bé­késcsabai postapalota is, amely a főbiztos előtt a „nem feltétlenül szükséges" építkezések közé tar­tozik. Érre az intézkedésre vall az a gvanus csend és konok hallga­tás, ami az utóbbi időben volt ezen a vonalon. Illetékes helyen érdeklődtünk az építkezés ügyé­nek állása iránt és — sajnos — sejtelmünket megerősítette a ka­pott felvilágosítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom