Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-11 / 146. szám

2 BÉKÉSME6YEX KOZLOVT Békéscsaba, 194 juiusl2 11 épület is amaz épületrészek közé tartozik, amelyeket a városháza kibővítése miatt lebontanak. Végül nem marad más megoldás, mint ideiglenes tanyául elfogadni és elfoglalni a tűzoltólaktanya őrszobáját. Sok fontos érdek követeli pedig, hogy a mentőszobát haladéktalanul berendezzék. Ezek között a közérdek a legfontosabb, de az is, hogy félő : a mentők működésének halogatása miatt a ma még lelkes, ifjú gárda türelmét veszti s a buzgó kis csapatból elfakul a lelkesedés. Ez végtelen kárt jelentene, mert a mentők szétszéledésével kárbaveszne a kiképzésre és toborzásra fordított sok fáradság és munka. Ezért hát haladéktalanul, azonnal otthont kell adni ennek az ifjú intézménynek 1 Magyarországon keresik az orosz Cseka egy parancsnokát A gyulai rendőrkapitányság megkeresésére a debreceni rendőrség erélyes nyomozást indított egy orosz hadifogságból nemrég hazatért hadifogoly,. Szabó Sóndor kézrekeritésére, aki ellen alapos az a gyanú, hogy parancsnoka volt a szovjeturalom rettegett büntető és nyomozó különítményének, a „Csekó"-nak. A gyulai rendőrkapitányságon ugyanis bejelentette több gyulai lakos, akik ez év elején jöttek haza az orosz hadifogságból hogy Szibériában velük volt egy fogolytáboiban Szabó Sándor temesvári honvéd, aki a fogságban kommunista agitátor lett és arra igyekezett rábirni fogolytársait, hogy lépjenek be az orosz vörös had seregbe. Szabó Sándort később a szovjet kinevezte a szemipalatinszki Cseka parancsnokénak. Szabó hivatalában valóságos réme polt a magyar hadifogolytáboroknak. Korlátlan ur volt és ítélet nélkül végeztette ki hóhéraival a szovjetszempontokból meg nem felelő embereket. A Wrangel-féle ellenforradalmi harcok idején Szemipalatinszk intelligenciájának jórészét, körülbelül 60 embert akasztatott fel. A magyar hadifoglyok közül is sokat kivégeztetett, többek között három hóhéróval, Farkas Nándorral, Sallai Sándorral és Balog Józseffel két hajdumegyei lakost és egy hajdúböszörményi gazdálkodót az Irtisz folyó vizébe fojtatott, mert vonakodtak belépni a vörös hadseregbe. A három bakát levitette hóhéraival a befagyott Irtisz jégére. Levágatta kezeiket és a jégpáncélba vágott lyukon bedobatta őket a vizbe, Szabó Sándort később „buzgó munkálkodásónak" elismeréséül kinevezték Irkutzba a büntetőosztag parancsnokává és a szibériai magyar hadifogolytáborok felügyelőjévé. A gyulai rendőrség megkerítette a vérengző Szabó Sándornak oroszországi fényképét és elküldte Debrecenbe, hogy állapítsa meg a rendőrség a fénykép alapján Szabó Sándor személyazonosságát és kutassa fel a lakóhelyét. A debreceni rendőrség eddig már több Oroszországból hazatért hadifogolynak mutatta meg a Szabó Sándor fényképét, de az eredmény mindössze annyi lett, hogy Kerékgyártó István és Béres Sándor vallomásaival megállapítást nyert, hogy a temesvári ezrednél két Szabó Sóndor szolgált. Azt, hogy a kettő közül melyik volt a Cseka vérengző parancsnoka, nem sikerült megállapítani. — Negatív eredménnyel végződött a nyomozás abban az irányban is, hogy hol lakik a két Szabó Sándor. A rendőrség ebben az irányban mindenesetre tovább kutat. Egy öttagú család két hete lakik az uccán Vértelen, könnyes tragédia a lakásnyomoruság városában Sztanek Mihály békéscsabai lakos az ifj. Schwézner Károly borostyám bérletén állott alkalmazásban mint béresgazda, mindaddig, mig meg nem halt. Egy hónappal ezelőtt azonban ágynak esett a szerencsétlen, négy* apró gyermekkel biró béresgazda és csakhamar megváltotta szenvedéseitől a halál. A borostyáni pusztán lakó elárvult családnak ekkor el kellett hagynia a pusztát és a lakásét, amelyben addig békésen éldegéltek, mert a szolgálati viszony megszűnésével megszűnt a jogcím is a lakás birtoklására. Sztsnek Mihály özvegye kétségbeesetten, sirógörcsök között igyekezett minden lehetőt elkövetni, hogy csak maiadhassanak a pusztán, de minden hiábavaló volt. A kis csalódnak el kellett hagynia a pusztát, ki kellett költözködnie a Jakésóból. A bútoraikat, szegényes kis cókmókjukat kocsikra rakták, az özvegy a négy gyermekével és a gyenge elméjű sógornőjével a holmik hegyébe ült, aztán megindult a karaván Békéscsaba felé. Lassan és szomoiuan indultakéi, mintha már a jövőben olvastak volna és érezték volna előszelét annak a rengeteg szenvedésnek és megpróbáltatásnak, amely a városban reájuk várt. Amikor ugyanis Békéscsabára érkezett a szekér, özvegy Sztanek Mihályné pedig a bátyjánál: Tóth Györgynél jelentkezett a holmijóval, azt a választ kapta testvérétől — akinek saját háza van a Kápolna-ucca 8. szém alatt — hogy sehol és semmi köiülmények között sem adhat nekik helyet. Tóth György háza ugyanis meglehetősen kicsiny, a családja pedig eléggé népes, ugy hogy nemcsak az özvegy bútorait nem lehetett nála elhelyezni, de még a kis csalód egyik másik tagját sem. A szerencsétlen özvegy ekkor a másik rokonához foidult, de ott sem tudott lakáshoz vagy férőhelyhez jutni helyhiány miatt. A holmikat szállító szekér kocsisa türelmetlenkedett a hosszas ácsorgás miatt, majd mikor kiderült, hogy a bútorokat sehol sem lehet fedél alatt elhelyezni, a holmikat egyszerűen lerakta a kocsiról, le a Kápolna-ucca 8. számú ház elé, az ucca járdájára. A kocsi ezután visszatért a pusztára, Szfanekné pedig ott maradt az uccán a buloraival és a gyerekeivel együtt — és ott lakik azóta állandóan, immár tizenötödik napja, az Isten kék, felhőtlen ege alatt /.. . Özvegy Sztanek Mihályné — talán mondanunk sem kell — ezalatt a tizenöt nap alatt egyebet sem cselekszik, mint az uccákat rójja, lakások után szaladgál és hajlékot próbál keresni a gyermekeinek és a bútorainak. Az eredmény teimészetesen az, hogy még mindig az uccán lakik az öttagú család. Az özvegy — akit a sok kudarc és szaladgálás eközben csontvázzá soványitott le — mindennap elmegy a lakáshivatalba is, de ott sem segítenek rajta. Sőt még azt a lakást is, amit hosszas hajszázás után kutatott fel magának, másnak utalták ki. Ez a lakás a Szarvasi-ut 37. számú házban van és a lakáshivatal egy őimester rendelkezésére bocsátotta. Ezer szerencse, hogy nyár van, meleg és száraz időjárás. Az ucca közepén lakó kis család igy még csak megvan valahogy, bár özvegy Sztanek Mihályné, hogy valahogy apassza az éhes szájak számát, az apró gyermekek közül az egyiket a gyermekmenhelyen helyezte el, a gyenge elméjű sógornőt pedig a kórházba vitte el. A gyermekek legidősebbike egy 11 éves fiu, a másik kettő 6 és 1 éves. Békéscsabán, a büszke és önérzetes nagygazdák eldorádójóban PÉTEEF1 CIPÜARIIHAZÁBAN a szokásos reklám árusítás — amig a készlet tart — ezúttal 3 sorozatban történik I. SOrOZat: Női lakk, antilop, regatta és körömcipők (szürke, barna, fekete és drapp színekben) párja 288 ezer II. sorozat: Női barna sevró és bagaria regatta cipők (svájci és francia formájú) párja 288 ezer III. sorozat: Női fekete sevró és box párja 220 ezer egy szegény, tehetetlen özvegy immór 15 nap óta lakik apró gyér- , mekeivel, minden cókmókjóval az ucca porában, a fényes napsütés és a csillagos égbolt alatt. A szerencsétlen anya napközben izzadtan lót-fut lakós utón a város minden részében, zokogva könyörög egynéhány hivatalban és esedezve tördeli a kezét a komolyképü hivatalos urak előtt, akik egyik helyről a másik helyre, egyik szobából a mósikba utasitgatjók. Este pedig, amikor lehull a sötétszórnyu alkonyat, megbontja az uccán álló ágyát és lefekszik kis családjával ott künn az Isten fényes csillagai alatt, a szabadban, amely jobb hozzájuk, mint embertársaik . . . Tizenöt nap óta az uccán lakni lehet ezt, szabad ezt eltűrni ? I Vége a krassószörényi betyárromantikána öt éves küzdelem három szövetséges rablóbandával Temesvárról irjók : A legveszedelmesebb krassószörényi haramia, Mantu lelövésével véget- ért az a rablóvilóg, mely az elmúlt század romantikáját idézte fel a* román uralom alatti Krassó-Szörény déli részén. Ötesztendős küzdelem után sikerült megbirkózniok a hatóságoknak Krossó-Szörény három szövetséges rablóbandájával, amelynek valamennyi tagja a karánsebesi ügyészség fogházában van, a vezérek kivételével, kik életük árán ugyan, de megmenekültek a földi igazságszolgáltatássújtó keze elől. Legelőször az elmúlt év őszért az Alduna vidékének félelmetes^ haramiájával, Boju Bumbiccsal végeztek. Számtalan gyilkosság és. rablás miatt körözték 1918. óta a szerb származású bandavezért, akit mindig elkísért férfiruhába öltözve a kedvese is. Zórónak hívták ezt a lányt, akit valóságos-legendakör övezett. A női bandita, vérszomjasabb volt magánál Bumbicsnál is. A lányról annyit tudtak csak megállapítani, hogy egy szerb ezredes leánya, aki kalandvágyból megszökött a szülői házból és beállt Bumbics bandájába. Bumbics halálának körülményei sem mentesek a borzalomtól és romantikétól. Bozovics környékén' csendőrökkel találkozott, akik sortüzeket adtak le ellene. Három golyó találta az első sortüznél. Bumbicsot, kettő a mellén, egy ai jobbkarjába fúródott. Bór patakokban ömlött belőle a vér, mégis nekiment a csendőröknek és a tüzelés viszonzásában csak az akadályozta meg, hogy nem volt^ már ereje karabélya ravaszát elsütni. Irtózatos bődüléssel holtan rogyott össze a csendőrök előtt. Kedvese, Zóra erre az erdőbőt előrohant és Bumbics teteme mellett szivenlőtte magát, még mielőtt a csendőrök megakadályozhatták volna. Bumbics bandájának tagjait ezután könnyű volt összefogni. Volt TARZAN legizgalmasabb d£@uiigelfilm a j ö w S héten az A p o í I ó Mozgóban