Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-09-28 / 211. szám

2 lEMSMEÖYEl KCteÖNÍ Békéscsaba, 1924 szeptember 28 Az érdekeltek között nagyarányú mozgalom indult meg, hogy kor­mányaik utján tiltakozzanak Bu­karestben a román belügyminisz­ternek a magántulajdon ellen ho­zott rendeletével szemben. Szerencsétlenség a tanyán A megriadt ló áldozata (A Közlöny eredeti tudósítása.) Pénteken a késő délutáni órákban súlyos szerencsétlenség történt a kereki tanyákon és csak a külö­nös véletlenen múlott, hogy a bal­esetnek súlyosabb következményei nem lettek. Mekis Pál 21 éves gazdálkodó, aki Békéscsabán az Egressy-ucca 11. számú házban lakik, napok óta künn dolgozott a kereki ta­nyákon levő földjükön, ahol egy lóval a kendertörő-készülék haj­tását végezte. A munka rendesen folyt, mígnem pénteken estefelé bekövetkezett a súlyos szerencsét­lenség. Mekis Pál lova valamitől megijedt, mire ágaskodni és ug­rálni kezdett. A legény teljes ere­jével meg akarta fékezni a meg­bokrosodott állatot, ezért egészen közel ment hozzá. A ló ekkor még jobb&n megriadt és elszakít­va az istrángköleleket, elvágtatott. A legény csak nagysokára tudta beérni és elfogni a lovat, ekkor azonban az történt, hogy a lefo­gott ló oldalt ugrott, Mekis Pált pedig nekilökte egy kocsi oldalá­nak. A ló ugyanekkor rúgott is és a rúgás olyan szerencsétlenül érte Mekis jobb lábát, hogy az több helyen kettétört. A szerencsétlenül járt gazdale­gényt hozzátartozói beszállították a békéscsabai közkórházba, ahol nyomban gondos ápolás alái vet­ték. Állapota igen súlyos. HIB£K Riport a fasiszta nőről Ez a néhány soros jegyzet azok­nak szól, akik a fasiszta mozga­lomról valamikor hatalmas mono­gráfiát fognak irni, mert ezek az adatgyűjtő tudósok bizonyára sem­mit sem tudnak a csabai fasiszta nőről. A napokban történt, egy szép őszi szomorúságot sugárzó napon. A zsúfolt motoros recsegve, zö­rögve vitt a város szivébe, a Fő­térre. Valahol észrevettem, hogy valaki rámnéz, kitartóan, melegen, biztatón. Ahogy csak nő tud fér­fira nézni, mikor nincs okosabb dolga ezen az ügyes bajos vilá­gon. Egy szempillantás alatt tisz­táztam a helyzetet. Felfedeztem, hogy a városban mindenkinek oly kellemes kokettéria radio-telegram­jait egy szőke hölgy küldi felém. A Szent István téren leszálltam. A bájos ismeretlen messze kihajolt s utánam küldött még egy mosolyt. Ha nem lenne minden pillanatom olyan drága, most kalandom is lehetne — gondoltam lemondóan — s elindultam. Már elfelejtettem a szőke hölgyet s visszanéztem a múltba s mig körülöttem a tót nyárspolgárok megfontoltan indul­tak kenyér és pénz után, csendes­kén ballagtam előre. És ekkor találkoztam a szőke nővel. Eléje álltam. — Kisasszony, mondja meg ne­kem, merre van az Erőd-ucca ? — Erre van I — mutatott vala­merre, — De hát kicsoda maga, hogy még ezt sem tudja ? ... Elmondtam, ki vagyok, illetve ki lehetnék. — Magyar volnék, de a csiki örmények örménynek, a kolozs­váriak bukurestii parkettáncosnak, ismerőseim mongolnak, a munká­csi zsidók pedig ... — Nem bánom, akármi, csak zsidó ne legyen! — mondotta vil­lámló szemmel. — Ide nézzen! Kivette zsebéből motoros szabad­jegyét s felnyitotta a fedelét. Fény­képét egy kis kartonlap takarta el s azon egy hatalmas kampóske­reszt mutatott a világ négy sarka felé. — Én fasiszta vagyok ! — szi­szegte. Zöldeskék szemében lobot vetett a fanatizmus lángja. Délután hat órára randevút adott. Vártam, de nem jött el. * Legény társaim, óvakodjatok a fasiszta nőktől . . . — A hadirokkantak, hadiöz­vegyek, hadiárvák illetményei. Békéscsaba város főpénztára érte­siti a hadigondozottakat, hogy szeptember és október havi járan­dóságaikat október 6 tói 17-ig az alábbi betüsorrendben kifizeti. Ok­tóber hó 6-án A, C, D, E. 7-én B. 8-án F. G. 9-én H, J. 10-én K. 11-én L, N. 13 án M. 14-én 0, P, R. 15-én S, Sz. 16-án T, U. V. 17-én Z, Zs. Ezután is felhivatnak a hadigondozottak, hogy járulékai­kat az előirt sorrendben vegyék fel, mert a pénztár csakis az elő­irt napon esedékes hadigondozott­nak fogja járulékait kifizetni. — A szolnoki per. A szolnoki per felmentő Ítéletet hozott, miután a bíróság nem látta a tett elköve­tését bebizonyitottnak vagy érthe­tőbben, miután a bíróság a gya­núsítottakban nem találta meg a tetteseket. Magát a pert a politi­kai demagógia egész áradata raj­zotta körül, de annál elszomorí­tóbb volna, ha az ítéletből is po­litikai hullámok csapnának ki. A csongrádi merénylet három szeren­csétlen halottja már néma, de az ártatlanok vére és az emberi igaz­ságérzet megtorlásért kiált. Nem az ítélet ellen, amelyet komoly és hosszas megfontolással, lelkiisme­retük legteljesebb latbavetésével az igazság félesküdt őrei hoztak, de a bün ellen, amely nem nyerte el büntetését, mert nincsenek bű­nösök. Az igazságérzet vádló sza­va azonban ott harsogott az ügyész beszédében, amely elsősorban azt a lelkiismeretlen, embertelen és hazafiatlan szellemet vonta vád alá, amely aljas eszközökkel egész a tömeggyilkosság borzal­máig tudta ajzani az ismeretlen, elvetemült szörnyetegeket. Az egész józan és becsületes magyar köz­vélemény szava nyilatkozott meg ebben a beszédben és hisszük, hogy az immár elmúlt szolnoki pernek ez lesz igazi, maradandó értéke. — A szegedi filharmonikusok és az eljövendő csabai zenekar. Csütörtökön a szegedi filharmoni­kusok Beethoven-estet tartottak az Auróra meghívására a csabai szín­házban és ugy érezzük, minden oka megvolt lapunk zenei referen­sének, a fáradhatatlan Südy dok­tornak az elkeseredésre, hogy ez az est nem vált az egész megye ünnepi eseményévé. Mégis öröm­mel láttuk a szép számú közön­ség soraiban városunk előkelősé­gét, élén a polgármesterrel és a csabai gyalogezred népszerű pa­rancsnokával, vitéz Rátvay ezre­dessel. Akik ezt a hangversenyt rendezték és végigjátszották, iga­zán nem pályáztak anyagi elő­nyökre, hiszen önzetlenül fárado­zott a kiváló Fichtner karnagy és muzsikus gárdája és — el kell árulnunk — teljesen ingyenesen, szülővárosa és a zene iránti sze­retetből működött közre az immár a legelsők közé tartozó, kitűnő zongoraművész, Engel Iván. Mi biztosak vagyunk benne, az ők és a csabai lelkes rendezők fára­dozása előbb-utóbb mégis célhoz fog vezetni. A cél eléréséhez pe­dig az első komoly eredmény egy csabai szimfonikus zenekar meg­alapítása volna. A polgárság ha­zafias áldozatkészségével fennma­rad , sőt megerősödika csabai ka­tonazenekar. Állítsanak annak élére szakavatott és agilis vezetőt, aki azután a maga zenekarából és polgári muzsikusokból megala­kíthatná a csabai filharmóniát. A polgársággal olyan példás egyet­értésben és közösségben élő házi­ezred — ugy reméljük — teljes megértéssel lenne a művészi moz­galom iránt s akkor a csabai ze­nei élet egy óriási lépéssel haladt előre. — Pótbeiratások a zenedében. Gyöngyösi Gusztáv államilag en­gedélyezett magánzeneiskolájában (Andrássy-ut 33.) beiratások to­vábbra is eszközöltetnek. Tansza­kok zongora, hegedű, magánének, cimbalom, zeneelmélet stb. — Burián Károly meghalt. A világhírű tenorista, Burián Károly csehországi birtokán elhunyt. Bu­riánnal az utolsó igazi Wagner­énekes szállt sirba. A halhatatlan emlékű nagy művész az Aurora hangversenyek során kedves is­merősévé vált a csabai közönség­nek is- Az utolsó három év alatt több izben szerepelt nálunk hang­versenydalokkal, majd néhány Wagner operarészlettel, amelyeket senki sem tudott nála tökéleteseb­ben és stílusosabban énekelni és alakítani. Burián nemcsak nagy művész, de ehhez méltó csupa sziv is volt. A szive vonzotta Csabára is, ahol jól érezte magát az érte rajongó társaságban s ahol egy szép tavaszi napon a Széchenyi ligeti vendéglős pompás bora szí­nes mámorba hevítette a már öre­gedő, de örökké gyermek mestert. Azóta valahányszor Csabán volt, felkereste a ligeti vendéglőt. Ez­után már nem jöhet el többé. Burián Károly elszállt oda, amely­nek ihletett gyönyörét az ital má­morában és a művészet lázában is egyaránt kereste, az égi szférák közé. — A magyar pénzverő épitése. A pénzügyi szakértők sürgősen szükségesnek tartják a fémpénzek verését, mert ezzel nagyban emel­nők az általános bizalmat. De az erkölcsi hasznon kivül gazdasági szempontból is nagyon fontos lenne a pénzverés megindítása, mert a pénzverő sok iparágat fog­lalkoztat és külföldi megrendelé­sekből idegen pénzt hoz az or­szágba. A körmöci pénzverő érté­kes anyagát nagyrészben sikerült sok viszontagság árán megmen­teni. A minisztertanács még a mult év májusában megszavazott az építkezésre 700 milliót. Ezt az ösz­szeget is elkésve utalták ki, az­után pedig a kijelölt laktanyát nem lehetett az építkezés céljaira megszerezni. A balkán-államok több izben fordultak hozzánk meg­rendeléseikkel. Igy Bulgária 148 ezer dollár, Görögország pedig 400.000 dollár értékű hasznot je­lentő feladatot akart a magyar pénzverőre bizni. — Köszönet. A Békéscsabai Önkéntes Mentőegyesület elnök­sége ezúton mond köszönetet Kul­pin Testvérek, Árvái Jenő, Deutsch Mór és fia kereskedőcégeknek az általuk adományozott felszerelé­sekért. — Cigányszerelem. Kolompár Etel 22 éves tótkomlósi cigány­leány szombaton reggel némi pénz­ügyekből kifolyóan összekülönbö­zött a szeretőjével: Rostás József tótkomlósi zenésszel. A veszeke­dés — cigányszokás szerint — csakhamar a tettlegességig fajult el, amelynek hevében Rostás Jó­zsef megfeledkezve minden lova­giasságról és a nő iránti köteles hódolatról: a zsebéből előrántott egy — varrótűt és azt teljes ere­jével a leány állába döfte. A var­rótű olyan erővel fúródott a leány állába, hogy teljesen eltűnt a hús­ban és csupán a belefűzött fekete cérna lógott ki a piciny sebből hosszasan. A leány rettentő lár­mát csapott a sebesülése miatt és — állában a tűvel — lóhalálában Békéscsabára loholt, a közkór­házba. Itt orvosi segítséggel eltá­volították a tűt az állából, mire a leány irtóztató fenyegetések között indult vissza Tótkomlósra. A fe­nyegetésekből egyelőre csak any­nyit váltott be Kolompár Etel, hogy a csendőrségen feljelentést tett a tűvel párbajozó szeretője ellen. — A csabai színtársulat Szen­tesen. Kiss Árpád csabai szín­igazgató, akinek társulata jelenleg Makón játszik, felszólítást kapott Szentes város tanácsától, hogy a szerződésileg kikötött időben, azaz október 1-én Szentesen kezdje meg a szinielőadásokat. — Három kisgyerek vissza akart gyalogolni Hollandiába. Székesfehérvárról jelentik: A minap a járási csendőrök három kis­gyereket fogtak el, akik porosak, fáradtak voltak. Látszott rajtuk, hogy messziről jöttek. Vallatá­suknál elmondották, hogy ők a nyáron Hollandiában nyaraltak; nagyon tetszett ott az élet és elha­tározták, akármikép is visszamen­nek. Sajnos, csak a fehérvári határig jutottak. A három vállal­kozószellemü kisfiút hazakisérték szüleikhez. Kosztümök és télikabátok legszebb ós legelegánsabb kivitelben készülnek •• m •• v r

Next

/
Oldalképek
Tartalom