Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-04-11 / 74. szám

EGYES SZÁM ARA 80Ö KOROM Békéscsaba, Í924 ápriíis 1Í Péntek 51-ik évfolyam, 74-ik szám BEKESMESYEI KÖZLÖNY Politikai napifap Előfizetést dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55 000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Smitf) a neve annak az amerikai jo­gásznak és pénzügyi embernek, akit a Népszövetség a szanálás idejére, mint főbiztost, Magyar­országba küld, hogy annak pénzügyeit ellenőrizze. Hogy az amerikai Smith ur­, ban milyen törököt fogtunk, azt a jövő fogja megmutatni. Egy példa van előttünk : Ausz­tria és Zimmermann ur. Ausz­triában nem minden keserűség nélkül ejtik ki a hollandus Zim­mermann nevét, de a keserű­ségen és fogcsikorgatáson ke­resztül is átérezni a mégis jól­eső megnyugvást abban, hogy amit egyik osztrák államférfiú sem tudott megcsinálni, Zim­mermann ur, az idegen, meg­csinálja és részben már meg is csinálta. Ausztria egyre to­vább halad a gazdasági kibon­takozás utján. A mi Smithünk bizonyára nem fogja máskép csinálni (nem is csinálhatja), mint Zim­mermann Ausztriában. Az el­szegényedett, megcsonkított és megsarcolt nemzetnek rideg tükröt állit elébe: ilyen lettél, szegény lettél, nyomorult leltél. Hogy pénzt szerezzen az állam kasszájába, benyúl az amúgy is megsoványodott zsebekbe és hogy az így kisarcolt pénzből fussa is, rákoppint a könnyedén költekező kezekre. A tehervise­lésben a legnagyobb erőfeszí­tés, a kiadásokban a legna­gyobb takarékosság. Ez vár a közeljövőben ugy a magyar ál­lamra, mint minden magyar állampolgárra. Es Smith ur lesz a felvigyázó, hogy ez is tör­ténjék. ' Nem szabad a dolgot tragi­kusan felfogni, sőt okunk van rá, hogy ehez a művelethez jó arcot is vágjunk. Jobb megol­dást nem lehetne találni. ^ De egy felett mégis érdemes elgondolkozni. Ma a napnál is világosabb, hogy a háború gaz­dasági volt s ép azért a győ­zelem is, a vereség is, nyomá­ban pedig a leigázás és rab­szolgaság is gazdasági. Hogy a szép és hangzatos jelszavak mögött mik feketéllettek, azt leginkább azokból a könyvek­ből láthatjuk, amiket a háború óta hadvezérek és államférfiak megírtak, ki a maga lelkiis­meretének megnyugtatására, ki önmaga felmagasztalására. Leg­nagyobb tragikumunk, hogy nekünk még ezekhez a gazda­sági érdekütközésekhez sem volt sok közünk. Smith ur nemsokára megér­kezik szép fővárosunkba és megkezdi munkáját. Ahová kö­nyörtelenül kitettek bennünket, a gályára ő fog vigyázni, hogy el ne sülyedjen. Mert halott rabszolgának nem veheti hasz­nát a győztes. Hogy munkáját hogy fogja végezni, a jövő mu­tatja meg. De, ha hatalmával és zimmermanni szigorával egye­bet nem tesz, minthogy ebben a minden-üzlet-világban végre okosan, számitóan, józanul gon­dolkodni megtanítja a fantaszta vagy mondjuk egyszerűen bo­lond magyart, ezért is hálásak leszünk neki. Nagy Vince vádjai a kormány ellen Azt állítja, hogy a kormány elleni bizalmatlanság miatt vesztettük el a Muraközt és Szabadkát Budapest, április 10. A nemzetgyűlés mai ülésén a 16 órás ülésekre vonatkozó indít­ványt a Ház 127 szavazattal 33 ellenében elfogadta. Igy holnap az ülések reggel 7 órától délután 2 óráig és 3 órától 12 óráig lesz­nek. A szanálási javaslalok foly­tatólagos tárgyalásánál az első felszólaló Nagy Vincze. Alig ejti ki nevét a jegyző, nagy zaj tá­mad a kormánypárton. A kor­mánypárti képviselők nagy része feláll és elakarja hagyni az ülés­termet. (Nagy zaj az ellenzéken.) Az ellenzéken ilyen felkiáltások hangzanak : Leszavaztak, most már elmennek. Szégyen, ez nem törvényhozó tes'ülel I Az elnök helyreólli'ja a rendet, mire Nagy Vince megkezdi beszédét. Kijelent?, hogy mosakodásra nincs szüksége. Szomjas Gusztáv : Pedig mosa­kodhatna. Mándi Sámuel : Van mit. Nagy Ernő Mándi felé: Önnek zsidó volí a papája, mégis beszél. (Nagy zaj.) Nagy Vince: Egyik alkalommal a kormánypárt részéről a közbeszó­lások egész áradatát zúdították felé : Hazaáruló és más sértő ki­fejezésekkel illették, az elnök még­sem utasiiotta rendre a közbeszó­lókat. Kéri az elnököt, alkalmazza egyformán a házszabályokat. Az elnök kijelenti, hogy ezeket a közbeszólásokat nem hallotta, mert bizonyára rendreutasította' volna. Ezután Nagy Vince áttér a sza­nálási javaslatok bírálatára. Fejte­geti, hogy a legyőzött államok kö­zött is a gazdasági taipraáliás^ott sikerült, ahol mindjárt a békekö­tés után felülkerekedett a józan belátás, jelszavak hangoztatása helyett szorgalmas munkához kell látni. Elitéi minden nemzeti önér­zeteskedést. (Nagy zaj és tiltako­zás minden oldalról.) Magyaror­szágot a helytelen pénzügyi és gazdasági politika juttatta mai helyzetébe. A kölcsönt nemcsak hogy későn kértük, de annak ősz­szege is elégtelen. Maga a kor­mány is 60 millió kölcsönt akart másfélévvel ezelőtt. Foglalkozik a kölcsön kihatásával. Nem biztos benne, hogy a koronánk állan­dósulni fog. A kölcsön még akkor sem volna elég, ha az államház­tartás egyensúlyától függne a ko­rona állandósulása. A korona ál­landósulása akkor sem volna biz­tos, ha csakugyan meg tudnók valósítani a költségvetést és a fizetési mérleg egyensúlyát. Ren­dezni kellene az egész közgazda­sági életet, elsősorban a kereseti lehetőséget kellene javitani. Ausz­triát kellett volna mintának venni és az indexrendszert be kellett volna hozzánk is vezetni. Ezután áttér a kölcsön felvéte­lének bírálatára. Elsősorban az ellenőrzési feltételekkel foglalko­zik. Ausztriának a nagyhatalmak garantálták a kölcsönt, melynek révén Ausztria nagyobb kölcsönt is kapott. E garanciára lett volna szükség nálunk is. Magyarország azonban nem merte kérni a kül­föld jótállását, mert ez esetben megvizsgálták volna a kormány­zást. (Nagy ellentmondások. Nagy­atádi Szabó : Ausztria jobban sirt, azért kapott többet.) Ezután a tisztviselők létszámcsökkentését teszi szóvá. Itt nem lehet Ausztria példáját követni. Ausztriából ide­gen államok szakadtak el s igy ott nem voltak menekültek, mint nálunk. Nálunk e kérdést fokozot­tabb mértékben kell megoldani. Nálunk egyszerre bocsájtják el őket. Protekció nélkül kell meg­csinálni a létszámapasztást, az igazság alapján. Ezután a költség­vetési előirányzatot bírálja. Sze­rinte a kormány a dolgozó osztá­lyokat sújtja leginkább adóval és védi a földbirtokot. A földadónál is a progresszivitás bevezetését kívánja. A városi ingatlan szerinte súlyosabban van megterhelve, mint a nagybirtok. Rátér a jugo­szláv és román szerződésekre. A nagyantant államai azt az utasi tást adták a magyar kormánynak, hogy a kölcsön kérdésében előbb a kisantant államaival állapodja­nak meg. Londonban azt mond­ták a miniszterelnöknek, hogy Prágában nyilik meg az ut a köl­csön számára. A miniszterelnök igen nagy ellenértéket adott az utódállamoknak. Elvárta volna a miniszterelnöktől, hogy az utód­államokkal folytatott tárgyalások­nál a területi kérdéseket is fel­szinreveti, de ez nem történt meg. A határkiigazitások során nem vették figyelembe Millerand kí­sérőlevelét. Elmondja, hogy hogyan vesz­tettük el a Muraközt és Szabadka határát. Azt állítják, hogy a nagy­hatalmak tanácsa a magyar kor­mánnyal szemben olyan'.bizalmat­lanságot tanúsított, hogy a Mura­közt nem sikerült Magyarország­nak visszakapnia, bár arra pozitív igéretünk volt és bár a határmeg­állapitó bizottság a Muraköz visszacsatolását javasolta. A Jugo­szláviával kötött szerződés piesz­tizscsorbát és területveszteséget jelent. Ebben nemcsak a trianoni békét, hanem a belgrádi szerző­dést is elismerte a kormány. Nem lett volna szabad a szerződést el­ismerni akkor, amikor a fegyver­szüneti kérdést hazaárulásnak mi­nősítették. A jugoszláviai fegyver­szüneti szerződést hazaárulásnak minősítették és most elismerik an­nak kötelezettségeit. A román kormánynyal való megállapodásokra megjegyzi, hogy példátlan a parlament történelmé­ben, hogy egy súlyos jelentőségű megállapodást három soros táv­irat alakjában terjesztenek a Ház elé. Végzetes baj, hogy lemond­tunk a károk megtérítéséről. Had­viselési költségekről lehet szó, de a károk gazdasági és más va­gyonok elrablásából állottak elő. A Romániával való tárgyalások során szóvá kellett volna tenni a kisebbségi jogok kezelését is. Meg kellett volna kérdezni a román kormányt, vájjon még mindig azon az állásponton áll-e, hogy ma­gára nézve a kisebbségek tiszte­letbentartósát nem tartja kötele­zőnek. Nagyatádi: Felelős állásban el­fogadta a Franchet Desperay-féle szerződést. Szomjas Gusztáv: A forradalom előkészítésében Nagyatádinak sem­miféle szerepe nem volt. Nagy Vince kijelenti, hogy neki sem volt semmiféle szerepe e te­kintetben. Harctéren szerzett be­tegségben feküdt a kórházban, amikor sokan mások pipáztak. Drozdy: Feljártak a Károlyi­pártba. Ott pipáztak. Máday Gyula : Becsapták őket. (Nagy zaj a baloldalon)­Nagy Vince: Akik küldöttséget vezettek saját főispánságuk érde­kében, azokat nem lehet becsapni. Máday: Én nem vezettem kül­döttséget I Nagy Vince határozati javaslatot nyújt be, melyben a Batthyányi és Berinkey kormányok vád alá helyezését kéri. Jobb oldalon felállással meg­szavazzák az indítványt. Erre óri­ási zaj az ellenzéken. Felkiáltá­sok : Kisebbség, kisebbség- Elnök kimondja a határozatot, az ellen­zék nem nyugszik meg. Ellenpró­bát követel. Elnök kijelenti, hogy a többség a jobboldalon volt. 100 takarékkorona mai árfo­lyama 114 papirkorona. Zürichben a magyar koronát 77-5-el jegyezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom