Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-06-24 / 131. szám

BÉKFISMEGYEL KÖZLÖÍTI Békéscsaba, 1924 junius 24 — mondotta. — Figyelemmel fo­gom kisérni a vármegye társa­dalmi mozgalmait, a szak- és tár­sadalmi köröket és ha azok alapszabályszerűen működnek, a legmelegebb támogatásban része­sítem őket. Ezután sorra vette az aktuális kérdéseket. A földbirtokreformnál ügyelni fog a törvény gyors végre­hajtására, de arra is, hogy túl­kapások ne történjenek. A nemzeti hadsereg érdekeit féltő figyelemmel óhajtja ápolni. Istápolni fogja a vitézek intézményét és ügyelni fog, hogy a felekezetek között a békés egyetértést semmise zavarja. A nemzeti kisebbségek ügyeit, amennyiben az állameszme ellen nem vétenek, az egyenlő elbánás elve alapján óhajtja intézni. A vármegyei közigazgatás ke­reteit meg akarja erősíteni. Ezzel már hivatalba lépése előtt meg­próbálkozott és lépéseit siker is koronázta. Különös gondja lesz a két ren­dezett tanácsú városra, Gyulára és Békéscsabára, amelyeknek már most felajánlja támogatását. Minthogy a nemzeti gondolat és a vallóserkölcs leghatékonyabb eszköze a népnevelés, különös gondot akar fordítani nevelési intézményeinkre s az iskolánkivül a sportra és a testnevelésre. Ezután visszapillant a közigaz­gatási pályájára. Alapfelfogását abba az egyszerű tételbe foglal­hatja : Nem a nép van a ható­ságért, de a hatóság a népért. Tisztviselőtársaihoz megértéssel közeledik és megértést vár a vár­megye minden tisztviselőjétől. A legjobb akarattal és munka­kedvvel jött a megyébe. Hiszi, hogy Isten áldása fogja kisérni munkáját. Hosszú, harsány éljenzés fo­gadta a főispán lendületes és minden kérdésre kiterjedő beszé­dét. A népes közgyűlés és az előkelő, hölgyközönséggel telt kar­zat percekig ünnepelte a főispánt. Az ováció elültével dr. Berthóty Károly törvényhatósági bizottsági tag köszöntötte a főispánt a tör­vényhatóság tagjainak nevében. Támogatást ígér nemcsak a tör­vényhatóságon belül, de azon kí­vül is, kint, társadalmi téren. Visszapillant a háború óta letűnt hat esztendőre, amely tele van hibával és mulasztással. A háború után az alkotmányt felrugtuk, pár­toskodás dult, munka helyett a könnyű megélhetés jelszava dia­dalmaskodott s a háború nyomo­rultjairól megfeledkeztünk. Van-e ebből kivezető ut? Csak a ma­gyar társadalom összefogásában, hogy amit vétkeztünk, azt jóvá tegyük, amit elmulasztottuk, azt pótoljuk. Kéri a főispánt, hogy a megye társadalmában legyen ol­talmazója a jónak és a nemesnek, irtsa és gyomlálja a rosszat. A magyarok Istene áldja meg mél­tóságodnak ezt a munkáját — mondotta. Harsányi Pál indítványára a közgyűlés kimondotta, hogy az installáción elhangzott értékes be­szédeket nyomtatásban megjelen­teti. Végül Ferenczy Sándor temes­megyei alispán ajánlotta a vár­megye bizalmába dr. Kovacsicsot, mint földijét. Ezzel a felemelő momentumok­ban gazdag közgyűlés véget ért. Utána a főispán mintegy 30 kül­döttséget fogadott, majd tisztele­tére bankett volt, amelyen számos felköszöntő hangzott eL A 4-es ho ti védek emlékünnepe Békéscsabán lá lori istentisztelet a Szent István-téren — A 101-es emlék megkoszorúzása — A volt 4-es honvédek diszmenete Megalapozták az emlékdombot a Széchenyi-ligetben Lélekemelő és megható módon ünnepelték meg a nagy világőr­jöngés megmaradottjai a dicső emlékezetű 4-es honvédek emlé­kezetét. A világ négy tája felé porladó hős magyar szivek emlé­két, a Doberdó forró sziklái kö­zött, a volhyniai bűzhödt mocsa­rakban, a galíciai méla nyirfa­erdőkben és a szerb rögök alján szunnyadó négyes honvédek fáj­dalmas emlékezetét ülték meg a megmaradóit és közlünk élő egy­kori négyesek és a lélekbemaiko­lóan fájdalmas emlékezés során nem egy kemény férfi, egy katona tiszt szeméből láttunk forró könyet aléperegni ... A hátramaradottak, akiknek az uj és boldog Magyar­ország fölépítésének föladatát rótta vállaikra a sors, méltó módon emlékeztek meg .drága halottjaik­ról, akik ma nyugodt lélekkel te­kinthetnek aló az égi magasságok­ból : ennek az országnak, amely­nek rögeiért csoigolt ki piros szi­vük forró vére ez idegen földekre, jó kezekben nyugszik a sorsa. . . A nagyszabású emlékünnepség­ről az alábbi részletes tudósítás számol be ; Kratochwill altábornagy érkezése Szombaton este a budapesti gyorsvonattal érkezett meg Békés­csabára a volt 4. honvédgyalog­ezred volt parancsnoka: szent­kereszthegyi Kratochwill Károly altábornagy. Az érkező magas ver.déget óriási tömeg fogadta az állomáson. Ott láttuk Berihóty Ist­ván dr. polgármestert, vitéz Rátvay Imre ezredest, Jánossy Gyula rendorfőlanácsost, Orley Arlur és Csapó Barna őrnagyokat, Macha­lek Pál századost, vitéz Marék Endre főhednagyot, Reznek Mi­hály dr. gazdasági iskolai igaz­gatót, Panwitz Vilmos n>ug. 101-es ezredest, valamint az ipartestület, a kisgazdák, a kereskedők és a társadalmi egyesületek küldött­ségeit. A gyorsvonatból leszálló altá­bornagyot, — eki vitéz Ccmbos Zoltán és vitéz Dömötör Béla ez­redesek kíséretében érkezett — percekig tartó lelkes éljenzés fo­gadta. Az ováció lecsillapuláséval Kratochwill altábornagy a tisztek feszesen álló sorfalához lépett, meghallgatta a bemutatkozásokat, majd a folytonos éljenzés közben kihaladt a perionról, beszállt a reá várakozó autóba és a dísze­sen föllobogózott uccán keresztül a városba hajtatott. Az autó után a 25—30 fogat haladt, amelyeken a vendégek és a fogedó-küldött­ségek tagjai foglaltak helyet. A szombat este folyamán ér­keztek meg a dunántuli és a környékbeli vendégek is, akiket az ügyes rendezés nyomban kényel­mes szállásokon helyezett el. A tábori mise A tulajdonképpeni emlékünne­pély vasárnap reggel féltízkor kezdődött. Az ünnepségeken részt­vevő vidéki küldöttségek, a vité­zek és a békéscsabai volt négye­sek, a különböző társadalmi- és sportegyesülelek, valamint az egyeniuhéba öltözött volt tisztek ekkor kezdtek gyülekezni a város­háza udvarén és a Szent István­téren. A vidéki küldötlségek so­raiban néhány menkós és botos rokkant is \olt, de szemnek tet­szetősen vállak ki közülok a nagy cscrró vitézségi éremmel diszitett civilruhás volt négyesek. A vidéki négyesek soraiban itt-ott egy-egy csomagot is szorongattak, ame­lyekben az illető községek föld­küldeményei voltak az emlék­domb számára. Az ünnepség a tábori istentisz­telettel kezdődött, amelyet Bartyik Mátyás káplán celebrált. A zsúfo­lásig megtelt téren — amelynek közepén a rohamsisakos disz­százed, a helyi tisztikar, a vitézek feslői osztaga és a vidéki négye­sek hosszú oszlopa helyezkedett el — ember-errber hálán szoron­golt. Ezrekre menő tömeg nézte az ünnepséget ; az ablakokban és erkélyeken tömérdek kivéncsi he­lyezkedett el s a tikkasztó hőség­ben baljóslatúén hangzott néha egy-egy távoli menydörgés tompa hangja. A plébániaépület fala mellé föl­állított zöld sátorban megkezdő­dött tábori mise elején kürtök riadása jelezte, hogy Kratochwill allábornagy a térre érkezeit. Pont féltíz óra volt. Az altábornagy kí­séretével a tér üresen hagyott négyszögére lépett, meghallgatta a diszszózadot vezénylő százados jelentését, majd ellépett a dísz­század ércfala előtt. A szemle után ez oltár közelében tartóz­kodó notabilitásokhoz lépett, akik sorra berrutalkoztak neki. Az Iparos Dalárda áhítatos csöndben ekkor a magyar Hiszek­egyet énekelte, majd a katonai zenekar halk kísérete következett a tábori miséhez, amelyet az al­tábornagy az oltárral szemközt állva, a tér elején hallgatott végig. Az altábornagy közelében álltak föl a város vezetősége és a nota­bilitások : Berthóty István dr. pol­gá]mester, Jánossy Gyula rendőr­főlanécsos, Kovács Károly posta­főfelügyelő, Gajda Béla leánygim­náziumi igazgató, Rell Lajos fő­gimn. igazgató, Péter Jenő polg. isk. igazgató, Róna Gusztáv, Bándy György rendőrlanécsos, Medo­P ÉTEBF1 ClPÖÁRUHiZÁBAN a szokásos reklámárusiiás — amig a készlet tart — ezúttal 3 sorozatban történik I. sorozat: Női lakk, antilop, regatta és körömcipők (szürke, barna, fekete és drapp színekben) párja 288 ezer II. sorozat : Női barna sevró és bagaria regatta cipők (svájci és francia formájú) párja 288 ezer III. sorozat: Női fekete sevró és box párja 220 ezer varszky Mátyás dr. főjegyző, Vi­dovszky Kálmán, Fülöp rendőr­felügyelő stb. stb. Két díszruhás városi hajdú mereven állott disz­őrságet az oltárhoz vezető ut be­járatánál. Bartyik Mátyás beszéde A tábori mise befejezése után Bartyik Mátyás káplán a térre ki­tett asztalra állva, hatásos, haza­fias érzéstől áthatott beszédet mondott. — Vitéz 4-es bajtársak 1 '— mon­dotta. — Ma gyertyát gyujtunk itt,, amelynek világosságánál vissza­nézünk a múltba. Mintha meg­elevenednének a porrá lett cson­tok, az elporladt szivek, Nagyvá­rad főuccája, amelyen virágos, kedvvel, hévvel mentünk messze tájak telé. Akkor még ott volt mindenki, a ma holtak, rokkantak és az éptestüek. Mindenkit a lé­lek ereje hatott át, amely vitt e> messzi tájakra. Akkor egy volt a csontunk és a testünk és Nagy­Magyarország is. Acél volt min­den izom és sziv és nem ismer­tünk mást, mint győzni vagy meg­halni. A galíciai rög és a dober­dói szikla reszketett, mikor a 4-es honvéd győzelme harsogott fölötte­Ezek a sziklák megnyíltak, hogy becsókolják a héroszi magyar vért. — Hej, sziklasirban nyugvó ma­gyar vitézek, tisztek és katonák, titeket ünneplünk ma 1 Erezzetek föl és lássátok, beirluk neveiteket a szivünkbe, emlékezünk reátok,, messze határszéleken elszórt ma­gyar szivek, magyar csontok 1 Nenv feledünk el benneteket soha I Ár­vák és özvegyek, titeket ünnepiünk másodsorban. Ti se felejtsétek, el az elesetteket, de hogyis felej­tenétek, hiszen ma a tömegsírból fölszáll elétek egy sziv, emlékez­tet a roncsoltságával a régi derűs boldogságra és nincs erőtök le­tenni a gyászt. Mindent vesztette­tek 1 Atyát, testvért, szivetek-lelke­tek felét. Valami megszakadt ben­netek, egy szó : „atyám I", „hit­vesem 1" Nincs többé kinek mon­dani. — Rokkant 4-esek, ti is ünne­peltek ma. Orosz és olasz halál­mezőkön csorgattátok ki véreteket és azt vesztettétek el, ami embe­rileg a legdrágább : az épségete­ket, az egészségeteket. Ti csonka koldusai ennek a koldus Magyarországnak, ti élő és eleven sebek, ti is ünnepeljetek. De ün­nepelünk mi is, akik megmarad­tunk épen, mert a sors ugy akarja, hogy védői, gyámolitói és föleme­lői legyünk az országnak. Ennek az ünnepségnek célja az, hogy a megmaradtaknak eszükbe jusson­a sok eltűnt bajtárs és az, hogy segítenünk kell a sok árván, öz­vegyen. rokkanton és a csonka hazán 1 Ez az érzés ad erőt a je­len sivárságához és a szebb jövő­höz. Össze kell fogni, kötelez a segítség. Mindennap vegyük aj­kunkra, hogy „hiszek Magyaror­szág föltámadásában" . . . A megrázó erejű beszéd mély hatást tett a tömegben. Utána Vi­dovszky Kálmán emelkedett, ma­gasan szárnyaló imája hangzott föl, majd az Iparos Daloskör éne­kelte el áhítatos csöndben a Him­nuszt. A 101-es emlék megkoszorúzása Az altábornagy ezután hatalmas­koszorúval a kezében — az elő­kelőségek kíséretében — a 101­esek emlékoszlopához járult, ahol rövid beszédet mondott :

Next

/
Oldalképek
Tartalom