Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-24 / 67. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 67-ik szám. Vasárnap, augusztus 24. mm BEEESHEBTEl EOZLONI POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem .ihatnak uissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DC1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. niSfizetni bámnikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; CJHELBSKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békéscsaba, augusztus 23. Hazánkban kerekszámokban egymillió hold úrbéres legelő van. Ez az egymillió hold valamennyi — alig van kivétel — a Csáky szalmája. Kincseket érő közvagyon, amelyre senkisem gondol. A községi bírónak eskü szerint éber szemekkel kell őrizni a közvagyont: ámde százados közönyből és tudatlanságból elnézzük, hogy ez a közvagyon csupán a jó Isten oltalmára legyen bizva. A legelő füvét a szél veti: vakondok, mezei pocok és egér szántogatja, szél boronálja. S ugyancsak a szél vet bele burjánt, kutyatejet, lósóskát, szerbiántüsköt. Az emberek pedig közös útnak nézik, kocsikkal, szekerekkel keresztül-kasul átvágják, disznókkal felturatják, kora tavasszal ráhajtják a marhát, mely széles körmeivel elkopárositja. 1908-ban a törvényhozás egy áldott törvénynyel felhatalmazta a földmivelésügyi minisztert, hogy a pótadóval szörnyen sújtott községeket támogassa abban, hogy elhanyagolt közlegelőiket feljavítsák. A háromesztendős törvényt eddig 519 község vette igénybe. De még vagy 10.000 község nem ébredezik. A mi vármegyénkből meg éppen kevesen. Az 519 községben elvégzett legeíőjavitás 870.000 koronát emésztett fel, tehát mintegy 3 — 4 korona kell egy hold legelő feljavítására. A szegény községeknek azonban a földmivelésügyi miniszter ad segítséget fűmagra, boronák, ekék vételére, kutak ásására, félszerek, enyhelyek építésére. Nem ad azonban segélyt napszámosmunkákra, amelyek a legelőjavitásoknál szükségesek, mert igen helyes az az álláspontja, hogy amelyik községnek lakói átlátják a legeíőjavitás nagy hasznát, ott csak hálásak lesznek a községi biró urnák, ha kirendeli őket községi közmunkára és maguk is egy darabját megjavítják, fűvel gazdagítják a legelőt,* melyen majd a jószáguk legelni fog. Aminthogy nem is sajnálták a munkát abban az 519 faluban, melynek bírója, elöljárósága felrázta a lakosokat, hogy tenni kell. Ahol a községi közlegelő kopár, ott a szántóföld is vékonyan terem. Ma minden valamirevaló gazda tudja, hogyha trágyát nem hintünk földünkre, valamirevaló termést nem várhatunk. De miből trágyázzuk földünket, ha jószágot nem tarthatunk? Jászolból tartsuk állandóan ? Drága dolog az, meg nem is jó dolog! Nincs előbbrevaló dolog ezek szerint biró ur, mint a községi legelőt rendbe hozni. De hát hogyan kell azt ? Ezt a faluban senkiseffi tudja. Tudja a földmivelésügyi miniszter szakértője. Ezt kell kérni a földmivelésügyi minisztertől. A szakértő ingyen jön. Megmondja mit kell tenni, hogyan kell eljárni. Ne felejtse az elöljáróság, áldani fogják érte. De hát ahol közlegelő épenséggel nincs? Ott az a teendő, hogy ha a község határával mesgyésen közlegelőnek alkalmas föld illő áron van eladó, nem kell késlekedni: meg kell venni. De mi van a jelzett törvénysegélynyújtásával. Meglehet venni a legelőt még az esetben is, ha a községnek egy árva garasa sincs rá, mert a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, ez a törvény szerint nem haszonra alakult bank a vételári teljes összegét kölcsön adja minden oly esetben, mikor állami segítséggel valamely község legelőt vesz. Rövidesen nyolcvan község igy vásárolt közlegelőt. Nagyon örülnénk, ha cikkünk felrázná a vármegye községeit és dologra indulnának. Még csak annyit, hogy amely községben jó közlegelő van, ott a lakosság ráadja magát a szarvasmarhatenyésztésre, ami szemmelláthatólag befolyással van minden községi dologra. A lakosok nem élnek szűkös napokat. Jobban táplálkoznak, a föld többet terem. A gazdálkodás egészségesebb irányba csap, mert az állattartó kénytelen több takarmánynövényt és kapást termelni. Vak, aki mindezt be nem látja. Lehetetlennek tartjuk, hogyha megindulnak ebben a közdologban, a falunak minden rangú és rendű lakosa ne tartson vele. Fakadjon az áldás virága minden lépése nyomán, melyet községe lakóinak jóvoltáért az elöljáróság tesz. Mérnökök a jegyzői nyugdíjintézetben. Békés nem járul hozzá. / Külön nyugdíjintézetet létesít. Békésvármegye legtöbb községében nem valami kedvező a községi mérnökök helyzete azért, mert jogviszonyaik nincsenek kellőképen szabályozva. Különösen nyugdíjjogosultság szempontjából állanak mostohán. Csak nemrégiben irtuk például, hogy az egyik sárréti község nem vette fel nyugdíjintézetébe a mérnököt. Pedig hát a községi mérnökök rendkívül fontos funkciókat teljesítenek. Különösen manapság, amikor igen gyakran merülnek fel a legkisebb faluban is műszaki kérdések. A legcsekélyebb műszaki kérdést sem képes megoldani senki a mérnök segedelme nélkül, vagy ha megoldja, csak baja támad belőle. A technikai tudomány olyan, hogy abban kontárkodni nem lehet. Az ügy védek helyett vannak falu helyeken tudálékos zugirások, az orvosok helyett kuruzslók, de a mérnököket nem képes helyettesíteni semmiféle kontár. Épen ezért igyekszik minden vagyonosabb és népesebb község mérnökre szert tenni, vagy több község együtt körmérnököt tart fenn. Tekintettel azonban arra, hogy Magyarországon kevés a mérnök és ennek a kevésnek is legnagyobb részét a nagy ipari- és kereskedelmi vállalatok kötik le maguknak fényes fizetéssel: a községek mindig nehezebben ós nehezebben kapnak mérnököket. A mérnökhiány épen olyan nagy nálunk, mint az orvoshiány. A műegyetemi oklevéllel biró fiatal emberek községi mérnököknek azért nem szeretnek főképen menni, mert exisztenciájukat nem látjuk biztosítva. A fizetésük kevés, a jövedelmük sem valami fényes ós ráadásul még nyugdíjjogosultságuk sincs a legtöbb helyen. Békésmegye legtöbb községében legalább nincs. Igaz, hogy a jegyzők kivételével a többi közsági tisztviselő sincs másképen. Még csak most kezd a legtöbb község gondolkozni arról, hogy igen üdvös volna nyugdíjintézetet létesítenie. E tekintetben legjobban a csabai községi tisztviselők állanak, mert nekik már hatalmas summával rendelkező nyugdíjintézetük van, amely évről-évre csak nagyobbodik, nem pedig fogy, mint például a gyulai. Látva a községi mérnökök tarthatatlan helyzetét, Havi ár Dániel magyebizottsági tag, a legutóbbi közgyűlésen a községi jegyzői nyugdijszabályrendelet módosítása alkalmával azt indítványozta, hogy a jegyzői nyugdíjintézet tagjai közé vegye fel a törvényhatósági bizottság a mérnököket is, mert nyugdíjra ők jogosan igényt tarthatnak. Ambrus Sándor alispán helyeselte Haviár indítványát, azonban azt ajánlotta, hogy határozathozatal előtt me^ kell kérdezni a községeket. Ebben állapodott meg a törvényhatósági bizottluegyei Közlöny tárcája Zuhanások, Ma már nemcsak a költő lelke szárnyal, Nemcsak gőz szárnya visz hegy-völgyön által, Valódi szárnyakon repül az ember, Megnyilt neki a végtelen lángtenger. Milyen dicső, fényes, nagy gondolat: Végig repülni légi utakat, Megostromolni a magas eget S uralkodni a mindenség felett. Mily büszke cél, milyen merész, szédítő I fi gyenge szívet szinte megrendítő I fiz ember a magasba törve fel, fiz ég urával is versenyre kel ? I De vájj' ki láthat a jövőbe be? fi repülésbe nem szédül bele? Nem jő e majd ezernyi zuhanás ? Ezer halállal rémséges bukás ? Oh, mindhiába zuhanás, halál I Milljók sírján is új utat talál fl küzdő lélek. Meg nem állíthatja fi rémület csak egy-egy pillanatra hány rémes zuhanásról szól, tanít ., fi mult nagy ezredévek óta itt I Hány millió szív hullt, zuhant a mélybe, fi messze célt ki soha el nem érte I S az ember csak tovább küzd szüntelen, Sárkány Imre. Messze idegenből. — Karlsbadi levél. Irta: Kerényi Sománé. E helyt feledve but, bánatot, pihenj S mig egy sóhajt hazádba nem repitsz, tovább ne menj ! Ahogyan az „Ecce Homo-Kapelle" mellett találjuk egy padra vésve Arany János e bájos versét. Itt pihent a nagy köllő maga. Próbáljuk meg sikerül-e követni a jótanácsot . . . feledni butbánatot. A magyar gyomrok Mekkája, ahova évről-évre elzarándokolunk, hogy keserű*, sósvizek forrásánál vezekeljünk azokért a bűnökért, amélyekben egész éven át tobzódtunk . . . Egész éven át esztelenül engedjük át magunkat a paprikás , pörkölt-, teperiyüs-turóscsuszák és töltött káposzták gyönyöreinek, amelyért most hetek s hónapokon át penitenciát kell tartani. Valóban abban a „Gáasemarsch"ban, amelyben ur és piraszt, pájeszes zsidó ós herceg egyenlő, a legtöbb ember magyar. E?.y nemzet sem él anynyira vissza gyomrának ellentálló képességével, mint a magyar és ennek Köszönheti Karlsbad, hogy nyáron át erdős, mezős és párolgós források viszhangzanak a zengős magyar szótól. A nyájas olvasó ezek után önkénytelenül is arra gondol, hogy e sorok irója egyike ama kétségbeesett gourmandoknak, akik a nagy nyilvánosság oltárán kívánják meggyónni a gyomruk ellen elkövetett merényleteket. Nem! Karlsbad egyike ama sokoldalú gyógyfürdőknek, amelyek föl tudják deríteni a léleknek ama szomorú melankóliáit, amelyek a rheumának, köszvénynek, cukornak, epekőnek nevezett tolakodós elemek udvarlásából származnak. Az én szomorú melankóliám is innen támadt. Itt keres enyhülést, ezeken a csodásan szép sétautakon, amelyek keresztül-kasul szelik a világ leghíresebb fürdőjót. Ezekben a varázslatos erdőkben — az ozondus levegő ambróziáján — felüdül a fáradt lélek és elmereng az emberi gondosság ama tökélye fölött, amely ezeket az erdőket olyan pedáns rendben avatja föl sétányokká, mintha mindenik ut vetekedni akarna a fényes estélyi ruhákba öltözött bálkirálynőkkel. Am ezek a sétányok egyúttal azt is elárulják hogy aki azokat felkeresi, az hamar elfárad, mert alig lépünk egyetkettőt, máris vendógszeretően hívogat bennünket a pihenőre és barátságos visszavonulásra int a sok, rengeteg faházikó — a netán kitörő vihar ellen. Mert bizony itt sürün esik. De hol nem esik az idén? Alighanem tavaly látta meg a napvilágot a gyönyörű „Waldandacht" azok számára, akik vallásos ihlettel keresik az oltárt, hogy imát rebegjenek a minden földi kin legigazabb orvosához. Ez az oltár a hegyen ós mégis völgyben húzódik meg szerényen. Felette van az úgynevezett „Russelsitz", előtte két oldalt fenyőcsoportok mesós elrendezésben. Van-e, akit e helyen önkénytelenül is át nem hat a vallás érzete, tartozzék bár ama felekezethez, amelynek ősei száraz lábbal sétáltak át a vörös tengeren, avagy amely a világ legnagyobb vallású megalapítójának igéit imádja. Tanúságot tesz erről az a sok virág, mely ezen az oltáron hervad el ós amely nap-nap után meg-megujul. Ima és virág gyülhelye ez az oltár... és ezt a természet művészete veszi körül. Az a csodálatos ezen a fürdőhelyen, hogy az ember első pillanatra nagy világvárosnak tartja, amely emporiuma a cseh ipar- és kereskedelemnek. Később aztán fülébe cseng a világ összes népeinek furcsán hangzó nyelvezete ós hamarosan megértjük, hogy itt találkozót ad az amerikai milliárdos a török basának és talán a hottentották is megtalálják az idevezető utat. A magas arisztokrácia, az alföldi ibolyák ós a budapesti lipótvárosi rózsák édes harmóniában egyesülve, szelik át a Kolonád utait. Mert'magában a városban is tömérdek szebbnél-szebb séta, ozsonázó hely van; aki itt járt, nem egykönnyen feledkezik meg a „Posthof", a „Freundschaftsaal", a „Kaiser-park", „L'honbrunn", Schveizerhof", „Sanssouci" remek vendéglőiről, ahol ügyes, csinos ós szolgálatkész leánykák sürögnek-forognak a vendégek között. Ki nem hallott már a „Pupp", „Eiefant", „Weisses haupt" nevekről, mind megannyi elegáns szálloda. A „Westend" úgyszólván kizárólag az angoloké, akik szeretik az eleganciát ós a kényelmet. Ott van aztán az „Imperiál", ez sem enged a 48-ból a komfort és pompa dolgában. Itt látja csak az ember, hogy mire képes a gaídagság ós hogy mit értenek a pénz hatalmas urai hotel alatt. De jámbor polgártársnőm, velem együtt ne álmodozzál arról, hogy valaha is élvezni fogod ennek a szállodának mesébe illő gyönyöreit, mert ezekben az árak csak az amerikai milliárdosoknak nem megfizethetlenek. Ezeknek ajkán gúnyos mosoly támad, amikor a szobáért naponta csak száz koronát kell fizetniök. A kisgazda boldogulása-