Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-24 / 67. szám

94 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 10. ság. Az alispán meg is kérdezte a községeket, melyek közöl a legérdekesebb választ Békés község adta. Kijelentette ugyanis Békés, hogy ő a mérnökét nem engedi át a községi jegyzők nyugdíjintézetének, mivel most akar felállítani önálló nyugdíjintézetet, amelynek tagjai lesznek az összes községi tisztviselők és más élethossziglan megválasztott alkalmazottak, természetesen a jegyzők kivételével. Annak az intézetnek lesz tagja tehát a mérnök is. Mindenesetre örvendetes, hogy már Békés is felébredt és nyugdíjintézetet csinál. De azért mégis csak azt mondjuk, hogy jobb dolga lenne a mérnöknek a jegyzői nyugdíjintézet kötelékében. A jegyzők és államosítás. A megyei jegyző egylet véleménye. Hogy miképpen lesz rendezve köz jogi heiyzetünk és fizetésünk, annak alapelvei a lapokban megjelent kormánynyilatkozatokból ismeretesek s azt hiszem, — mondja az elnökség a közgyűlés elé terjesztett jelentésében, — hogy ezeknek az alapján jól eső reménységgel nézhetünk a jövőbe. Ugy vélem, hogy tagtársaim legtöbbje megelégedéssel fogadja az úgynevezett államosítás eszméjét. Mi jegyzők a magunk, de mondjuk a nagy közönség és a községek érdekében is — ha tárgyilagosak akarunk lenni — nem elégedhetünk meg a mai helyzettel jog, törvény ós igazság nélküli állapotunkkal. S ha ez igy van, akkor csak örömmel üdvözölhetjük azt a tervet, amely részünkre a fentebb említett hármas ige megtestesülését célozza. Hogy előnyösebb lesz a jegyzőkre a kinevezési rendszer, ha nem egyesek, hanem az összesség érdekeit nézzük, már abból is kitűnik, ha a mai választás lényegével összehasonlítjuk, mert hiszen az alkalmaztatás most is csaknem azonos a jövőben tervbe vettel. Ma a főszolgabíró jelölése alapján választ a képviselőtestület Tehát azok közül, akit ő akar. Vagyis a főszolgabíró kinevezteti a képviselőtestülettel a jegyzőt. Jövőre azt hiszem, hogy miután a jegyzői állás továbbra is közös érdekeket szolgál a közeág ós az állam részére, ha az alkalmaztatás jogát magának fogja biztosítani a kormányhatalom, a képviselőtestületek vindikálhatják maguknak azt a jogot s meg is fog adatni nekik, hogy a jegyző alkalmaztatása esetén a kinevezésre kerülők közül három egyént ajánlatba hozhassanak. Igy ha megfordítjuk a mostani gyakorlatot, bizonyára nagyon sokszor inkább megközelítjük az igazságot a jövőben. Hátránya a mai rendszernek a kinevezéssel szemben az, hogy ma sokkal nagyobb a jegyző helyhezkötöttsége, mint a jövőben lesz. Csak különös véletlenből elenyésző százalékban fordul elő, hogy egyes jegyzők a közélet terén szerzett érdemeik, hosszú munkálkodás alapján elsajátított szaktudásuk jutalmazásául választatnának el jobb és jobb állásokra, tehát fo kozatosan haladnának előre. A nagy százalék ott végzi, ahol kezdte s bizony lehet eset, hogy a jegyzőt ós községet nem egymásnak teremtette az Úristen, amely esetben szépszerivel való meg válás üdvös ós hasznos lenne mindegyikre nézve, az erős akaratú jutna oda, ahol legény kell a gátra, a szelidlelkü pedig a jámbor, istenfélők közé. A jegyzői állásra, mint a legtöbb közhivatali állásra rátermettség kell, de esetenként változván, üdvös és hasznos lesz minden irányban, ha a lépést tévesztetteknek mód és alkalom adatik arra nézve, hogy megfelelőbb helylyel cserélhessék ki pozíciójukat, vagy meg felelőbb egyénnel mandatáriusukat. De még talán ezen az álláson is megérdemlik a kiválóbbak, hogy ne csak a köz , hanem egyéni érdekeik szempontjából is módjukban legyen a roszszabbról a jobbra áthelyezést kérni. Nagy mértékben indokolttá leszi továbbá á kinevezési rendszer behozata lát még az is, hogy azon fiatal emberek, akik erre a pályára szánják magukat, ha megszerzik az oklevelet, nem lesznek teljesen kitéve a sors sokszor oly kegyetlen szeszélyeinek, hanem tisztességes munkálkodásuk alapján bizonyos idő multával jogosan remélhetik önállósításukat, előrehaladásukat. Igy akkor éria el céljukat, amikor még,az élet örömeit teljes erőben, virágzó egész ségben, örülni tudó lélekkel, meleg szívvel szerezhetik meg maguknak. Hogy a községi adminisztráció más ágai is megfelelőképen módosíttassanak, a jegyzői hatáskör a mai kor kívánságaihoz mérten állapittassók meg és hogy a jegyzők fizetése az állás méltósága arányában az államkincstár terhére szabassák meg, ez önként érlelődik és nem szeretnők, de következetes áll&m férfiak nem is tehetik azt meg, hogy ?z eddig teljesen bizonytalannak, márólholnapra vá'tozónak deklarált mellékes jövedelmet kombinációba vegyék a ren des fizetés megállapításánál. Ez o^an khaoszt s évek teltével olyan elégület lenséget ós igazságtalanságot szüine a jegyzői karban, amely ennek a testületnek a közszellemét teljesen megrontaná, közállapotainkat végképpen felforgatná s a községi közigazgatást gyöngévé, megbízhatatlanná s hasznavehetetlenné tenné. Ha a közönség érdekében kívánatos, hogy a jegyzők a magánmunkálkodási joggal jövőre nézve is felruháztassanak, ebből a jogból kell, hogy nekik is előny, ne pedig hátrányuk származzék. Kegyetlen osztó igazság lenne az, amelyik a családja erdekében eddig rogyásig dolgozott s nagyobb mellékjövedelmet kimutatott jegyző törzsfizetósét kevesebb összegben állapítaná meg mint a sok különböző okokból kisebb jövedelmet kimutató jegyzőét. Hibás alapon állandó épületet emelni nem lehet, már pedig, amikor a magánmunkálali díj mérve különböző egyes vármegyónDe forduljunk el nemes megvetéssel ettől a „vagyonos osztályától. Van Karlsbadban egyéb is, amiről szólanom kell még. A tulajdonképpeni gyógyforrások. Ezek kétségkívül egyedül állanak a világ agyonreklámozott forrásai között, amelyekről hasábos hirdetések akarják elhitetni, hogy minden bajra panaceat képeznek, mint a Réthy-féle pemetefűcukorka 1 Kivételesen a karlsbadi források nem hazudnak; amit ezek ígérnek, ugy mint a pemetefű-cukorka vagy a Réthyféle „Bobcsemege", azt meg is tartják. Természetesen nem a legkellemesebb dolog e forrásokkal barátságot kötni, kivált kezdetben, amikor 68 fokos meleg vizet kell szürcsölnünk. Azt hisszük, hogy erre képtelenek vagyunk, utóbb meg már egészen jól esik. E-! miközben el-el nézzük a „Sprudel" szökését, elmerengünk, hogy mennyire fejlődik itt minden. A télen át a Sprudel kolonádban kályhák letlek felállítva, melyekbe be van vezetve a „Sprudei", látni a szökését és érezni a víz hőfokát. A terem egy másik sarkában egy óriási vizhütő, minden pohárnak külön tartóval. Igy csemegézzük az 58 fokos „Sprudelt", vagy a csak 48 fokos „Mübrunnt". „Franz József", „Berneth", „NeuElisabet", „Felsen", „Kaiser", „Sloss"- és „Mark-brunn". Mindegyiknek áhítatos hivője van, amelyhez alázatos hévvel és buzgó kebellel látogat el nap-nap után és bizony nem csalódnak, mert ezek a vizek csodákat produkálnak. Amit aztán belől jóvá tesz a „Sprudel", azt meg tetézi a híres iszap-fürdő és kitatarozzák a szénsavas medencék. És ha még valamire szükségünk van, ott van a svódgimnasztika, Zander, amelyet dr. Tyrnauernak tudós ésszel és kézzel, Hágen kisasszony 18 éven át következetes odaadással tett hírnevessé. A kisasszony szinte megkönynyiti kiváló figyelmével és lebilincselő kedvességével a gép használatát és az ezek állal okozott fáradalmak elviselését. Ez a svédtorna az úgynevezett „Kaiserbad"-ban van. Ennél csodásabb, nagyobb komforttal berendezett fürdőhelyiség talán az egész világon nincs. Hogyan kezelik itt a hidegvíz kúrát, minő itt a gőzfürdő, iszapfürdő, azt leírni nekem szinte lehetetlen. Piece de resistansnak meg keli említenem az orvosi kart. Mesés számmal vannak német, cseh ós magyar. Nemzetünk jelesei közül ki kell emelnem dr. Arányi Gusitáv kir. tanácsost, dr. Princz Árpád orvosokat. Az ide való orvosok közül dr. Fink és dr. Julius Hirscb. Ez utóbbi a cseh fürdők híres szem-specialistája, előbbeni pedig jeles operatőr. Egyszerűen szólva, akármennyire naivnak tartsanak is, ezennel ünnepélyesen fölfedezem Karlsbadot, mint ahol az ember igen sok pénzt költ el, de kap is érte valamit. Nem tagadom, jól esik itt obulusaimat apránként elszórni és a meleg források gyógyító hatása alatt kitolni az időt az utolsó állomáshoz; ahol, bár megtaláljuk a zavartalan nyugalmat, mert az hatlábnyira van a föld alatt. Ott aztán ragaszkodhatunk a földhöz ; mert ott mindent megértünk ós mindent megbocsájtunk. ként is, az igy kimutatott mellékjövedelmet a jövő alapjául számításba venni teljes lehetetlenség, abszurdum lenne. Aggodalmat szülő gondolat a jegyzők körében az, hogy szolgálati érdekből egyik helyi Ő1 a másikra helyeztetnek át egyesek. Hát ez kérem ki van zárva, mert ha a szerzett jogok tiszteletben tartandók, akkor azoktól egyeseket még a közszolgálat érdekében sem lehet megfosztani, igy azt a jegyzőt, aki valamelyik helyről nem akar elmozdulni, beleegyezés és kárpótlás nélkül más helyre áthelyezni nem szabad. Különben az is igaz, hogy akármilyen törvény biztosítsa is ezen jogunkat, nekünk, akiknek olyan sok parancsolónk van, bizony akadhat egy olyan hatalmasunk, akinek nem tetszik az orrunk s még ha marasztalna is, mpgyünk más vidékre, hogy megmenekülhessünk a sok szekatúrától, az üldöztetéstől. Sőt ugy még annak is ki lehetÜBk téve, hogy a fegyelmit azért is nyakunkba akasztják, hogy e cimen legyünk áthelyezhetők, meiy esetben tehát kétszeres lesz a büntetésünk. No de ilyen esetek csak a múltban adhatták volna magukat inkább elő, reméljük, hogy a jövő emberei nem ugy fogják már a jegyzőt tekinteni, mint Gortvay szolgabíró ur, hanem mint brancsbóii embert, különösen ha az egységes közigazgatási képesítés életbe léptettetik. Ideának különben szép elgondolni is hogy minden közigazgatási tisztviselő elsősorban a községnél gyakornokos kodjon, ott szerezzen élettapasztalatokat, hogy azután magasabb vármegyei vagy talán még a minisztériumbeli állásokban is felhasználhassa azokat; azonban nem tudjuk, hogy a községek megköszönnék-e, ha csak átmeneti állomásokká tétetnének a nagyratörő ifjak számára, vájjon akkor lenne-e a községekben olyan vezető, aki bölcs élettapasztalatok alapján vezetné be a közigazgatás titkaiba az iskolából hozzákerülő teljesen járatlan ós tudatlan újoncokat. Bizonyára ez nagyon megboszulná magát, amiért is a mi szerény véleményünk az, hogy nem lehet egységesíteni a közigazgatási képesítést, hanem külön vizsgálatot kell attól követelni, aki állandóan a községek ólén akar maradni s külön vizsgát attól, aki magasabb közigazgatási pályára aspirál. Mindegyik képesített egyéntől meg kell azonban követelni, hogy a községnél kezdje meg a szolgálatot s onnan haladjon feljebb a különböző közigazgatási hivatalokon keresztül, de mindegyiknek adassék meg az a jog, hogy szolgálati éveik arányában egyenlően eljussanak a magasabb fizetési osztályokba ; a község ólén maradt egyén pl. a IV-ig, a másik pedig a legfelsőbb fokig. Ilyen szervezés mellett a jövő alakulásai szerint mindig lehetne erre az alapra építeni, olyan fundamentumot képezne ez, amelyen erősen megállhatna a közigazgatásnak bármely irányban épített bástyája. Ha a fentebbiek szerinti észrevételeink a törvényalkotásnál figyelembe vétetnek s ha nyugdijunk országosan rendeztetik s a szolgálati pragmatikánk megalkottatik, akkor a magunkért való további harcolást nyugodt lélekkel beszüntethetjük, akkor megelégedéssel, ügybuzgalommal munkálkodhatunk az állam s azoknak a községeknek ós azok lakóinak az érdekében, akik még eddig nem részesültek kellő mértékben az állam segítő gondoskodásában. ugrott a vonalról. Az állomásfőnök szigorú arccal állott elébe ós ráripakodott: — Nem tudja, hogy a robogó vo-J natról leugrani nem szabad ? — Hát robogott ez a vicinális ? — jegyezte meg tréfásan az uri ember — No, ezt is most hallom először. És Juhász Gyula a vicinális megsértése miatt nagyon dühös lelt, úgyhogy jegyzőkönyvet veit fel. Talán meg is büntették azt az urat. Mig Juhász Gyula Vésztőn volt, felebbvalói nem jöttek semminek a nyomára. Pedig az állomási pénzek hűtlen kezelését több éven keresztül kellett űznie. Rovancsoláskcr rendben volt minden, azt ő ügyesen meg tudta csinálni. Nem is gyanakodott rá senki, sőt avenzsiroztatták, amennyiben a csabai állomásra helyezték át raktártisztnek. Vésztőről a csabai állomásra ke-j rülni az határozo'tan avanzsirozás. Még a csabai vasutasoknak is feltűnt azonban, hogy Juhász nem foglalta el hivatalát kellő időbér. Találgatták, hogy miért történhetett és megállapodtak abban, hogy szabadságot kapott. Pedig egészen más volt az ok. Vésztőről történt eltávozása után ugyanis a rovancsolást végző magasabb rangú tiszt észrevette Juhász manipulációit. Azonnal szigorú vizsgálatot indítottak és kiderült hamarosan, hogy Juhász több mint 6000 koronát kezelt el a MÁV. pénzéből. De nem akarták mindjárt tönkretenni, hanem egyezkedésbe bocsátkoztak véle. Juhász maga beismerte, hogy saját céljaira fordította a pénzt. Azzal védekezett, hogy nagy anyagi gondjai voltak. Mindig azzal a szándókkal nyúlt bele a kasszába, hogy visszateszi a pénzt. Lassanként aztán felgyűlt annyira a kiszedett pénz. hogy nem tudta visszatenni. Pedig, hir szerint, Juhásznak van vagyona. Az egyezkedés alkalmával, mikor azt az ajánlatot tették neki, hogy fizesse vissza az elsikkasztott összeget és akkor nem tesznek ellene bűnvádi feljelentést, mégis azt felelte, hogy nem képes visszafizetni, mert nincsen semmije. A humánus MÁV. ekkor kénytelen volt feljelentést tenni ellene a gyulai kir. ügyészségen. Az ügyészség a feljelentés vétele után azonnal utasította Horváth István csabai rendőrfőbiztost, hogy Juhászt figyeltesse. Egy héttel ezelőtt pedig Horváth rendőrfőbiztos személyesen átkísérte Juhászt az ügyészségre, ahol azonnal vizsgálati fogságba helyezték, Juhász az ügyészségen is beismerte, hogy sikkasztott ós most ott várja a szerencsétlen, megtévelyedett ember azl a napot, melyen birái elé fog állani. Sikkasztott a volt vésztői állomásfőnök. Hatezer koronát kezelt el. | Gyulán vizsgálati fogságban ül. A MÁV. nak rövidesen most második botránya kerül felszínre Békésmegyében. A mult évben a körösladá'nyi állomásfőnök szökött meg pár ez.er korona ellumpoása után, most pedig a volt vésztői állomásfőnökről, Juhász Gyu'áról derült ki, hogy szin- , tén csalárdul gazdálkodott a reá biíott [ pénzekkel és apránként több ezer koronát elsikkasztott. ; Juhász Gyula több évig volt a vésztői állomás vezetője. Fellebbvalói szorgalmas, pontos embernek ismerték, a közönségnek pedig elégszer volt alkalma eró yeségét tapasztalni. Ugy kezelte a lassan cammogó vicinálisokat, mintha legalább is gyorsvonatok lett k | volna. Vele történt meg, hogy egyszer egy úriember még a me£állás előtt leKvasz motorja elromlott. Székely lezuhant. Dobos három dijat nyert. Megyebeli aviatikusaink, K v a s : András, Székely Mihály és a legfia talabb Dobos István, mind a hármaj részt vettek a Szent István-napi repülő versenyen, hogy mint a szegény ma gyar aviatika úttörői bemutassák az or szág minden részéből összesereglel óriási publikumnak tudásukat, művésze tűket. Sajnos, a legnagyobb sikereke nem ők aratták. Ez azonban nem raj tuk múlott, hanem a gépjükön. Bennü meg van a lelkesedés, a tudás, a halál megvető bátorság, de nincsen gépjül amelylyel ezeket a képességeket érv< nyesiteni tudnák. Hármójuk közül sikert csak a gyuls pilóta, Dobos István aratott, aki fii tal kora dacára már oly sok szép do got produkált. A Balatonba zuhai Schwachulay monoplánt sikerült a nag napra rendbe hozni, úgyhogy Dobt gyönyörű produkcióival valósággallázh hozta a publikumot. Magyar géppel aratta a legszebb diadalt, mert az els dijat nyert W i t t m a n n Viktor g< Aviatikusaink a Szt-István-napi repülő versenyen