Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1913-08-17 / 65. szám
2 Békéscsaba, 1913 aug. 17 A községi iskolaszék előterjesztést tett a képviselőtestületnek az iránt, hogy a községi tanitők és óvónők fizetését az 1913 évi XVI. t.-c. alapján rendezze. Ez alapon a képviselőtestület felemelte a L o y k ó Viktor, Podsztrelen Endre és B r ó z i k Emii fizetését 2000, S z t i k Gyuláét 1800, a F i 1 i p i n y i Sándorét 1600, a Lizsákynéét 1800, a V a n d 1 i k Etelét pedig 1400 koronára. A tanitók uj fizetése 1913 január 1-től, az óvónőké pedig julius 1-től vált esedékessé. Az árvízkárosultakért. Ambrus Sándor alispán felhívást intézett a községhez az iránt, hogy az árviz által sújtott szerencsétlenek részére adományt szavazzon meg ós a lakosság körében gyűjtést is indítson. A tanács szükkeblüen mindössze 100 koronát (!) hozott javaslatba, mert hát kevés a pénz. P o 1 I á k Arnold szépen fejtette ki elégedetlenségét a javaslatba hozott csekély összeg miatt. Hivatkozott a sokkal kisebb Kígyósra, amely 200 koronát szavazott meg. Egy 44000 lakossal rendelkező városra szégyen volna oly csekély összeget küldeni a szerencsétleneknek. Javasolja ennélfogva, hogy legalább 500 koronát adjon a képviselőtestület. Az indítvány általános helyesléssel találkozott. B o h u s M. György szintén igen helyes és dicséretreméltó eszmével állott elő. Istennek hála, mondotta, a C3abai határban a rossz időjárás dacára elég jó a termés, a C3abai gazdaközönség tehát szívesen ád búzájából azoknak, akiknek semmijök sincs, mert még a kenyeret is kivette szájukból az árviz. Búzát inkább ad, mint pénzt, mert pénze kevés van. Ezért javasolja, hogy a gyűjtés alkalmával kocsival járjának az elöljárók és gabonát is fogadjanak el. Ez a javaslat is elfogadásra talált egyhangúlag. Az irattár és egyebek. A község jelenlegi irattára nagyon kicsiny már és egyébként sem megfelelő, úgyhogy selejtezésére és rendezésére van szükség. A főszolgabíró felszólítása kapcsán a tanács azt javasolta, hogy ez az ügy is adassék ki a már régebben megválasztott selejtező bizottságnak, amelynek tagjai dr. T a r d o s Dezső, Varga András ésVidovszky Károly. Zsilinszky Sándor jegyző ezzel kapcsolatosan előterjesztést tett arra vonatkozólag, hogy ideje volna már külön irattári helyiséget is létesíteni, mert arra égető szükség van. Javasolja, hogy a közgyűlés küldjön ki egy bizottságot az iránt való javaslattételre, hogy mimódon lehetne a külön irattári helyiség kérdését megoldani ? Kiss László főszolgabíró megjegyzi, hogy a községhez intézett felszólítása alispáni rendelkezés alapján történt, az meg viszont egy belügyminiszteri rendelet folyománya. Mert a levéltárak rendezésére szigorú gondot fordítanak manapság. Csaba levéltára a padláson van. Az bizony nem megfelelő helyiség. A miniszteri rendelet értelmében Csabának is kell a kiselejtezett iratok számára külön levéltári helyiséget létesíteni. Ez nagyon fontos. Azonban nem sürgős a dolog. Lehet véle kedvezőbb időkre is várni. P o 11 á k Arnold : Van a községnek elég háza. Helyezzék el valamelyikbe a levéltárat. K o r o s y főjegyző : Talán a códu'aházba? (Derültség). A közgyűlés ezután elfogadta a tanács javaslatát. A havi jelentések kapcsán Pollák Arnold kérdést intézett a főjegyzőhöz az iránt, hogy mi van a színház, illetve a vigadó átalakításával. Korosy László főjegyző: Október 1. a határidő, azonban arra az időre különféle okoknál fogva egyik sem lehet készen. Biztosítja azonban az interpellálót, hogy mikorra a közönségnek szüksége lesz rájuk, mindakettő elkészül. Pollák: A Vigadó parkettjét elszállította a színház építője. Volt-e joga arra ? K o r o s y : Erre nem tud felvilágosítást adni, mert részletesen nem ismeri a megállapodásokat. Megvizsgálja azonban az ügyet és ha csakugyan nem volt joga az elszállításra, visszaköveteli tőle. Varga András az erzsóbethelyi ovoda ügyében interpellál. K o r o s y : Az ügy még mindig fenn van a kultuszminisztériumban. Bár ; sürgették az elintézést, válasz még mindig nem érkezett. A havi jelentéseket ezu'án tudomásul vette a közgyűlés. Néhány kisebb fontosságú személyi i ügy elintézése után BohasM. György felhívta a közgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy a villanytelepről kifolyó meleg vizb9n a szegény emberek százszámra fürödnek, mert az a hiedelem van elterjedve közöttük, hogy annak a viznek gyógyító ereje van. Az a piszkos árok a benne fürdőkkel bizony nem valami kellemes látvány. Helyesnek tartaná ennélfogva, ha a község oda valami egyszerűbb, fürdő féle épületet emelne a szegény néposztály számára. K o r o s y László főjegyző megígérte, hogy az ügyet tanulmányozni fogja és legközelebb javaslatot terjeszt arra vonatkozólag a közgyűlés elé. Ezzel a közgyűlés véget ért. Füzesgyarmat — az adósok Eidorádója. Nem kell néki végrehajtó. Most pattant ki, csak ugy véletlenül, hogy Békésmegyének még olyan boldog községe is van, ahol ninc3en végrehajtó. Azt tudtuk, hogy a fazesgyarmati magyarok jómódúak, sohasem esnek kétségbe, ha fizetésről van szó, de hogy végrehajtómentesek, az csak most került nyilvánosságra. Mert hát végrehajtóra még a módos magyarok között is szükség van, ha egyébért nem, legalább ijesztgetés céljából. Különösen adót nem szívesen fizet a magyar, vár egészen addig, mig meg nem jelenik nála hivatalos komolysággal a végrehajtó és meg nem ijeszti, hogy mindjárt viszi a búzát vagy a disznót, vagy a tehenet. Ekkor a magyar egész kedélyesen elsétál a községházára, előveszi a nagy ropogós bankókkal terhelt bukszát és fizet, mint katonatiszt. Ritka ember, aki a maga jószántából bemegy adót fizetni, még ha könyökig durkál is az aranyban vagy bankókban. A végrehajtó tehát hasznos funkciót teljesít az állam, meg a község szempontjából. Da nem népszerű ám a lakosság előtt, amely egyik legnagyobb ellenségét látja benne. Egyik másik bajba jutott ember szembe is száll vele, beleköt ós akkor ő issza meg a levét, mert a bíróság megbünteti. Egyszóval a végrehajtók valóságos vészmadarak a laikus közönség szemében. Nem lehet tehát csodálkozni afölött, hogy a füzesgyarmatiak nem akarnak végrehajtót. Azt a madarat ők még nem ismerik és nem is akarnak véle megismerkedni, mert bizonyosan nem sok jót hallottak felőle. Hát bizony akkor nem menne olyan kedélyesen az adófizetés, mint most. Sógor, koma, atyafi az egész falu ós mindenki akkor fizet, mikor neki tetszik, nem törődik egyik sem avval, hogy az adóügyeket vezető jegyző a felettes hatóságaitól orrot is kaphat. Sőt az uj adótörvény értelmében a pónzügyigazgatóság pénzbirsággal is sújthatja a hanyag jegyzőket. Mert az adó rendetlen befolyásáért a jegyzőt teszik felelőssé. A Füzesgyarmaton uralkodó eldorádói állapotokat ugy látszik megsokalta ; B e k e Albert adóügyi jegyző, mert nemrégiben azzal a kérelemmel fordult a képviselőtestülethez, hogy rendszeresítsen egy végrehajtói állást, mert arra nagy szükség van. A nemzetes képviselőtestület azonban hallani sem akart ! róla. Nagy zúgással utasította vissza ezt | a „merényletet" a szabadság ellen. Mert j hát, mondották, ott vannak a községi esküdtek, majd szólanak azok, ha valamelyik koma vagy „saugor" nem fizet. Beke jegyző nem nyugodott meg a határozatban, hanem felebbezett ellene a törvényhatósági bizottsághoz. De sikertelenül, mert a megyebizottság is kimondotta, hogy nem tartja szükségesnek a végrehajtói állás rendszeresítését. Az adóbehajtás ugyanis nem j olyan rossz Füzesgyarmaton, hogy in- ! dokolt volna a végrehajtói állás rendszeresítése. A jegyző ebben a határozatban sem nyugodott meg, hanem felebbezett a belügyminiszterhez, ahol már öbb volt a siker, mert a minisztert ujabb határozathozatalra utasította a képviselőtestületet. De hiába volt a miniszteri utasitás. A gyarmatiaknak ugy látszik még a i miniszter sem imponál. A kópviselőtes| tület ugyanis újból C3ak azt határozta, hogy neki nem kell végrehajtó, maradjon minden a régilen. És Beke jegyző , most mit csinált? Ismét felebbezett a vármegyéhez, talán nagyobb eredményi nyel, mint a múltkor . . . A Trautmannsdoríííéle földvétel epilógusa. Hogy fizetik az adósság utolsó részletét ? Az Anker kölcsönügy a képviselőtestület előtt. A csütörtöki képviselőtestületi közgyűlés egyik legfontosabb tárgya volt a Trauttmannsdorf-féle földvétel leszámolásának utolsó fázisa. Fontos volt, mert nagy összegrő', csaknem három millió koronáról volt szó, amelyet az érdekelt gazdáknak- még az idén kellett volna lefizetniök. A jelen rossz gazdasági viszony közepette valósággál végzetes csapás lett volna a földvevő gazdákra ennek a hatalmas summának az egyszerre való lefizetése. A szegényebb sorsuakat valósággal tönkre tette volna. Ennélfogva elismerés illeti a község vezetőségét, illetve a birtokkezelő tanácsot, hogy még idejekorán fellépett és sikerült is néki kedvező fizetési feltételeket kieszközölni. Az érdekelt gazdák is hálásak lehetnek a birtokkezelő tanács iránt. A közgyűlésen K o r o s y László főjegyző volt az ügy előadója. Ö ismertette meg az ügyet a képviselőtestülettel részletesen, világosan az alábbiak szerint: A gróf Tfauttmannsdo: ff féle 12000 holdas birtokot még 1899 ben vasárolta meg a község 6 millió koronáért. Az adásvételi szerződés órtelméban ezt az összeget 1910 ig teljesen kifizette a község, amely tulajdonképen C3ak közvetítő szerepet töltött be az eladó gróf és a földvásárló gazdák között. Fennmaradt azonban még 2 700,000 korona, a melyet még gróf Trauttmannsdorff kebelezett rá a birtokra s amelyet szintén az érdekelt gazdáknak kellett volna a szerződés értelmében 1913 november 1-én készpénzben lefizetniök. A vevők azonban nem mindnyájan képesek a rossz gazdasági viszonyok miatt a rájuk eső részt lefizetni. Egy részükért a pénzintézetek szavatolnak ugyan, de még igy is csak körülbelül / millió koronái lehet összeszedni november l-ig, a többi 1.700,000 korona lefizetésére a gazdák képtelenek. A birtokkezelő tanács tudván ezt, hogy segítsen a gazdákon, tárgyalásba bocsátkozott az „Anker" élet és járadék biztosító intézettel, amelytől annak idején Trauttmannsdoiff felvette a kölcsönt és amelynek most tartoznak a gazdák a 2.700,000 koronával. Da tárgyalásba bocsátkozott a Pesti Hazai Első Takarékpénztárral is egy kedvező kölcsön ügyében. Az utóbbi pénzintézettel a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a kölcsönt csak két évre adta volna és p9dig 8 1/ 2 százalék kamat mellett, ami olyan nagy kölcsönnél még a jelenlegi pónzviszonyok mellett is nagyon magas. Annál eredményesebbek voltak az „Anker" rel végzett tárgyalások. Ott tulajdonképen kölcsönmeghosszabbitásról van szó. Az „Anker" hajlandó a kölcsönt 10 évvel meghosszabbítani 10 százalékos meghosszabbítási jutalék mellett. Ezt a jutalékot kölcsön gyanánt tekinti az intézet, amely u'án az érdekeltek 5 százalékos kamatot fizetnek. A jutalék nagysága természetesen attól függ, hogy ez óv november 1-én mekkora összeget képesek lefizetni az érdekeltek ós mennyi marad. Ha 1 milliót fizetnek le, marad 1700,000 korona amelynek 10 százaléka 170,000 korona. ! Ennyi lenne a jutalék, amely mivel | kölcsön gyanánt tekinti az intéze1.870,000 koronára emené fel a fennt maradó tartozást. E',t 1923. november l-ig fizethetik az érdekeltel. Ki van kötve a megállapodásban az is, hogy ez idő alatt az intézet fe'mondással nem élhet. KorosyLiszló főjegyző megjegyezte, hogy ugy heiybeli, mint fővárosi pénzemberektől felvilágosítást kértek az „Anker" féle ajánlat ügyében és ! mindenütt azt a választ kapták, hogy a mostani pénzviszonyok között annál kedvezőbb ajánlat el sem képze'hető. B o h u s M. György elismeri, hogy az ajánlat kedvező, de mégis értesíteni ; kellene az érdekelteket és megkérdezni | őket is, hogy elfogadják e ? H a a n B Ma ügyész felvilágosításul megjegyzi, hogy a pénzintézetek körülbelül 860,000 koronát tudnak összeadni, a magánosoktól is összeszedhető egy pár százezer korona, úgyhogy november 1 ón körülbelül 1 200,000 koronát lehet lefizetni, a többi fenn marad. Az Ankerral kötött megállapodást el kell fogadniok a vevőknek, mert annál jobbat a mostani viszonyok között nem kaphatnak Sőt örülniök kell, hogy a birtokkezelő tanácsnak sikerült ilyen kedvező megállapodást létrehoznia. Dr. Székely Lajos nem érti, hogy ha 1 200,000 koronát novemberben kifizetnek, mért kell a 2.700,000 koronát meghosszabbítani ? H a a n Béla : A javaslatban benne van, hogy csak a fennmaradó összeget hosszabbítják meg. E felszólalások után a közgyűlés névszerinti szavazással egyhangúlag hozzájárult az Ankerrel létrejött megállapodáshoz. — 8 Egyetemes érdekek. — Fővárosi levél. — Vadász Lipót államtitkár máramarosszigeti programmbeszéde mintaképül szolgálhat arra, hogy egy igazi államférfiú, a napi politikai használatra pro' dukálni szokott apró szenzációkkal ós konyhába való, meg malom alatti fecsegésekkel mitsem törődve, miképen lud egy magasabb, általánosabb egyetemes álláspontra helyezkedni. Vadász Lipót minden politikai kérdést az egyetemességnek ebből a magasságából itól meg ós áliit be azokba a távlatokba, amelyeket a kérdés komolysága igényel. És mert igy cselekszik, előtte s beszéde nyomán hallgatósága előtt is, merőben kicsinyességgé, aprólékosság'gá és gyermekessé válik mindaz, ami nálunk párloskodás, pártszenvedély, gyűlölet ós torzsalkodás. Vadász azt kívánja, hogy „legyen ugy, mint régen volt", mint volt a nyolcvanas években, amikor belpoli| tikai és külpolitikai kérdésekben egyí aránt a parlament volt a nemzetnek az ' a legfőbb és leghivatottabb fóruma, ahol ezekről a kérdésekről komoly és nagyjelentőségű nyilatkozatok hangzottak el, mégpedig nemcsak a kormány és pártja, hanem az ellenzéki padok oldaláról is. Hol van ma az ellenzék ? Parlament helyett füstös kávóhá7akban. Tehát vissza a parlamentbe, mert ezt kívánja az ország egyetemes érdeke. Körülöttünk uj helyzet támadt. Ez a helyzet ma még a kialakulás stádiumában van, de az már előre látható, hogy hiába köttetett meg Bukarestben a béke, a béke nem lesz állandó és kétségtelen, hogy a déli határainkon ; törtónt államalakulások kétszeressé teszik ránk nézve a kötelességet, hogy legmesszebbmenőfigyelemmel ott legyen a szemünk a Balkánon és lássuk, hogy ott mi történik. Honnét lássunk meg, honnét ellenőrizzünk mindent? Talán Tiszadobról, vagy az utcáról, vagy az Országház-kávéházból ? Minden alkotmányos nemzetnek legmagasabb őrtálló helye a parlament. Aki figyelni, figyelmeztetni akar, oda siessen, ahonnan a
